Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-23 / 34. szám

Budapest, 1930 augusztus 23 ¥11. évfolyam 34-. szám UJ BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilvános Epést,IV.Gróf Kn rolyi Előfizetési érák: ( Egész évre ..................... . 30 pengő I ré t évre...............................................1-5 pengő J Egyes szám éra 60 fillér 4 FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszémla: 30913 Beírni alpolgármester a Sicnl imre-iinepségeK országos hatásáról, a hózmunhákról és iürdó­iizemch deficitjéről \ Szent lmre-iinnepsegek erkölcsi, hazafias és nemzeti jelentősége — Szigorú polgármesteri rendelet a közmunkák sürgős kiadása érdekében A volán A volán, amely a géperejű jár­müvek tengelyét mozgatja, az utóbbi időkben az egyik legfonto­sabb közlekedési probléma tenge­lyévé nőtte ki magát. Az autó, az autóbusz, a motorkerékpár volánja a mögötte ülő him vagy nőnemű sofförrel a legtöbb közlekedési sze­rencsétlenséget okozza a pesti ut­cán. Alig van nap, hogy fékevesz­tett autóról, a járdára felszaladó autóbuszról vagy olyan szerencsét­lenségről ne hallanánk, amelynek oka az úrvezető allűrökben hival­kodó primadonna, a motorkerékpá­rozáshoz nem értő suszterinas, a zsentriskedő bank-jingli, aki köl­csönkapott autón, de hajtási igazol­vány nélkül fokozza szive válasz­tottjának gyönyörűségére a tempót, autóban és szerelemben egyaránt. Jól tudjuk, hogy van uj és leg­újabb közlekedési szabályrendelet, van főkapitányunk is, aki tőle tel­hető buzgalommal igyekszik rendet teremteni a pesti közlekedés egyre zavarosabbá váló frontján. Hiába azonban minden erély, arra nincs elegendő embere a rendőrségnek, hogy valamennyi hivatásos _ soffőr és úrvezető mellé közlekedési rend­őrt ültethessen. A szerencsétlensé­gek, a gázolások és az éjszaka jó­tékony leple alatt a* gázolások után való elrohanások csak ezzel a, fáj­dalom, keresztülvihet etlen rendsza­bállyal volnának eliminálhatók. Mivel azonban a megoldás ezen módja lehetetlen, a realitás szem­üvegén át kell vizsgálnunk, hogyan lehetne formákba önteni a közleke­dési khaoszt. Minden háborúnak al­fája a kivételes intézkedések beho­zatala; csak kivételes rendszabá­lyokkal lehet megoldani a közleke­dési anarchia ellen viselendő hábo­rút is. Szükségesnek mutatkozik te­hát a meglevő szabályrendeletek drákói módon való szigorítása, a hivatásos soffőröket illetően az exisztenciát jelentő hajtási igazol­vány elvétele, mint első büntető rendelkezés, az úrvezetőket illetően pedig börtönbüntetés kiszabása min­den olyan esetben, amikor hajtási igazolvány hiánya, a. gázolás után való elmenekülés, ittas állapot, vagy egyéb efajta momentum szerepel az elkövetett cselekmény körülményei között. A hölgyvezetőket illetően pedig elsősorban kell rendet teremteni. Ha nézzük a szerződésnélküli prima­donnákat, akik kitartójuk autójá­nak kormánykereke mögött élik ki a maguk szegényes előkelőségét, a sportladykat, akik főzőkanál helyett a volánt tartják finoman manikűrö­zött kacsóik között, hisztériás áju­lásba. esvén, ha a legkisebb vezetői probléma kerül eléjük: egyre erős- bödik meggyőződésünk, hogy a gyöngébb nemet udvarias, de hatá­rozott paranccsal az autók első ülé­séről a hátsó ülésre kell telepíteni, ahol csak udvarlóik szivében tehet­nek kárt, járó-kelő polgárok éleié­ben már kevésbé! Még egyet! A főkapitányság köz­lekedési osztályán okvetlenül pon­tos kimutatás van Budapest azon primadonnáiról és egyéb nőnemű közönséges halandóiról, akik hajtási igazolvánnyal rendelkeznek. Fel­kérjük a főkapitány urat, hogy ezt a listát a legsürgősebben bocsássa a kitűnő Illyefalvy igazgató rendel­kezésére, mert nagyon kiváncsiak lennénk ezen névsornak különböző szempontok szerint való statisztikai feldolgozására. — Az Uj Budapest tudósítójától — Az elmúlt hét a Szent Imre- és Szent István-ünnepségek jegyében telt el. A főváros vezetősége tevé­keny szerepet játszott ezeknek az ün­nepségeknek a rendezésében, sőt maga a főváros közönsége is nagy áldozatot hozott annak a kétszázezer pengős hozzájárulásnak a megszava­zásával, amit a törvényhatósági bi­zottság közgyűlése a Szent Imre-ün- nepségek rendezőbizottságának a rendelkezésére bocsátott. A főváros képviseletében Ripka Ferenc főpol­gármester, Sipőcz Jenő polgármes­ter és Bérezel Jenő alpolgármester vettek részt a különböző ünnepsége­ken és összejöveteleken. Nem kétsé­ges, hogy az ünnepségek sikere or­szágos vonatkozásokban is jelent­kezni fog. Erről a sikerről beszél Bérezel Jenő alpolgármester, akit megkértünk arra, hogy tapasztala­tait ismertesse. Bérezel Jenő alpolgármester a kö­vetkezőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A Szent Imre-iinnepségek je­lentőségét bizonyltja egymagában az a tény is, hogy hat bíboros jelent meg Budapesten. Hat biboros nem szokott megjelenni a legfényesebb ceremóniákon sem, legföljebb a pápa nagy ünnepségein, ahol a Szent Atya is jelen van. Emelte az ünnep­ségek fényét és bensőséges hatását Sincero magatartása. Mindenkit meglepett, hogy a pápa követe több Ízben is magyar nyelvű beszé­deket mondott. Az egyik alkalommal teljes tiz percen át magyarul be­szélt, anélkül, hogy beszédét olvasta volna. Nagy megtiszteltetés és ki­tüntetés ez számunkra, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egy agg- korban lévő főpapról van szó, aki nem restellte a fáradtságot és meg­tanult magyarul, hogy a pápa őszentségét nálunk minél méltóbban és minél inkább megörvendeztető­módon képviselje. Belőlünk a pápa követének ez a megtisztelő eljárása csak a legnagyobb nagyrabecsülést váltja ki. Bizonyíték ez abban a te­kintetben, hogy milyen szeretettel viseltetik Magyarország iránt. — Ami a külföldi egyházi előkelő­ségeknek budapesti látogatását il­leti. bizonyosra lehet venni, hogy or­szágos vonatkozásban kitűnő ered­ményeket fogunk elérni azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amiket ezek a külföldi egyházi főfunkcio­náriusok nálunk szereztek. Merem állitani. hogy mai szerencsétlen helyzetünkben jó barátokat szerez­tünk ezekben az egyházi előkelősé- keben, akik mind saját szemükkel tapasztalhatták, hogy milyen óriási igazságtalanságot követtek el ezzel a kulturált nemzettel szemben. Nem kétséges, hogy itteni helyszini ta­pasztalataik alapján szószólói lesz­nek a mi igazságunknak. Ahányan csak nálunk megjelentek, a legtelje­sebb meggyőződést szerezhették ab­ban a tekintetben, hogy mi egy kul­turált, dolgozó nemzet vagyunk, amelyet olyan igazságtalanság ért, amire még a világtörténelemben nem volt példa. Hallottam például a francia képviselőház egyik tagjának a beszédét. Ez a francia képviselő annyi tűzzel és szeretettel beszélt mir ólunk, hogy mindnyájunkból, akik ezt hallottuk, csak a legna­gyobb boldogság érzetét váltotta ki, mert egészen bizonyos, hogy ez a francia képviselő, ha hazamegy, nem fogja megváltoztatni rólunk al­kotott véleményét. — De magára a főváros lakossá­gára és az egész nemzetre is föl­emelő hatással voltak ezek az ün­nepségek. TJgy a vallásosság, mint a hazafias gondolkodás és ilyen irá­nyú nevelés szolgálatában hatalmas lépést jelent a Szent Imre- és Szent István-ünnepségek sikere. A beszélgetés további során érdek­lődtünk a főváros legközelebbi köz- munka-programmjának az alakulá­sáról. Fölemlítettük azokat a táma­dásokat, amelyek a főváros vezető­ségét érték olyan értelemben, hogy a 69 millió pengő értékben megjelölt őszi beruházási munkálatok között egyetlen uj közmunka sem szerepel és igy a fővárosnak ez az akciója kevés sikerrel kecsegtet a munkanél­küliség enyhítése szempontjából. Ezekre a vádakra Bérezel Jenő al­polgármester a következőkben felelt: — Az a kérdés, hogy az ősz folya­mán tudunk-e munkát adni: igen vagy nem. A feleletem ei’re a kér­désre az, hogy igenis tudunk mun­kát adni és pedig igen jelentős ösz- szegek erejéig. Költségvetési fede­zetünk van 32 millió pengős köz­munkák elrendelésére. Kölcsönből pedig 37 millió pengő áll rendelke­zésünkre. Összesen tékát 69 millió pengő értékű beruházási munkála­tok lesznek az ősszel folyamatban. Ez a tény nagy megnyugvást fog hozni, mert ezeknek a közmunkák­nak a kiadása munkabérben is te­kintélyes összeget jelent. Márpedig ezen az alapon a munkanélküliség­nek minden körülmények között enyhülnie kell. A Honvéd- és Markó- utcák sarkán házat épit a Beszkárt. Már ki is adtuk az összes munkála­tokat másfélmillió peng'ő értékben. Folynak az uj szeretetház építkezé­sének munkálatai is, ezekre négy millió pengőt fordítunk. Az élelmi­szer nagyvásártelep építkezései 4 és fél millió peng'ő értékben folya­matban vannak, további négy mil­lió értékű munkálatok az ősz folya­mán várnak kiadásra. A Garay-téri piac rendezésére 1,100.000 pengőt vet­tünk fel, de a tervek úgy módosul­tak, hogy ezek a munkálatok vég­eredményben 1,900.000 pengő értéket képviselnek. A legelső őszi törvény- hatósági tanácsülés már abba a helyzetbe kerül, hog-y a munkálato­kat elrendelheti és vállalatba ad­hatja. Templomépitésekre egymillió, iskolaépítésekre hárommillió pengő áll rendelkezésre. Ezek még csak ez­után kerülnek vállalatba. A külön­böző tatarozások és javítások 572.000 pengőt képviselnek. A Beszkárt kü­lönböző beruházási munkálatai, me­lyek uj vonalak építését és vágá­nyok áthelyezését célozzák, 2,286.000 pengőt tesznek ki. A Rákóczi-uton a középre helyezzük át a síneket és ugyanakkor újra burkoljuk az út­testet. Ez a munka 600.000 pengőt képvisel. Arra a kérdésre, hogy a főváros folytatja-e a lakásépítési akciót, a következő választ kaptuk: — A főváros nem építhet uj laká­sokat, mert nincs pénze. Nincs más pénzünk, mint amit a költségvetés nyújt, vagy amit kölcsönképpen ve­hetünk fel. A költségvetésbe ilyen címen tételt nem állíthatunk be, újabb kölcsönt pedig egyelőre nem vehetünk fel. — Ami a beruházási munkálatok végrehajtásának meggyorsítását il­leti — folytatta Bérezel alpolgár­mester — a polgármester ur szigorú rendeletben utasít ja az ügyosztályo­kat gyors intézkedésre. A rendelet úgy szól, hogy a polgármester ur elvárja és reméli, hogy mindenki, aki hitelek fölött rendelkezik, meg­értéssel fogadja azt az óhajtást, amely szerint minden beruházási munkálatot a lehető legrövidebb időn belül, de még ebben az évben vállalatba kell adni. A polgármester a rendeletben kijelenti, hogy szemé­lyesen kívánja ellenőrizni e munká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom