Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-02 / 31. szám

1930 augusztus 2,

UJBUDAPEST

3

\ mérnöki kor problémái

Szükséges-e a mérnöki hivatal visszaállítása? — A decentralizált mérnöki kar és a harmadik alpolgármesteri állás — A versenytárgyalási döntések, kapcsolatban a polgármesteri telelOsséggei

— Levél a szerkesztőhöz —

Kedves Barátom!

Lapod julius 19-iki számában „Vissza kell állítani a mérnöki hivatalt!“ címmel egy hosszabb és vonatkozásaiban oly nagyfontosságu cikk jelent meg, amelyre — úgy érzem — az ügy érdekében válaszolni kell. Jogcímet ehhez az ad, hogy mint műszaki ember éveken át szolgáltam a volt Középitési igazgatóságnál s pedig közvetlenül úgy Heuf- f e 1 Adolf, mint Devecis Del V e c h i o Ferenc középitési igazgatók, majd Fock Ede alatt a tanácsi II. ügyosztályban. Mint újságíró éveken át voltam fővárosi rovatvezető, amit kiegészít az, hogy közgazdász voltam és vagyok. A fővárostól évekkel ezelőtt megválva, meg van az a teljes erkölcsi és anyagi függetlenségem, hogy kizárólag csak az ügy érdemétől vezetv^, e kérdéshez teljes objektivitással hozzá szólhassak.

A fent említett cikkben két alaptétel van: az egyik az, hogy a versenytárgyalások uj rendjénél átmenetileg állítólag bizonyos nehézségek tapasztalhatók, a másik pedig, hogy a mostani polgármesteri ügyosztályokban működő műszaki erők felelősség és egységes irányítás nélkül működnek. Ennek megszüntetésére veti fel azt az eszmét, hogy vissza kell állítani a mérnöki hivatalt.

E két alaptétel nyomatékos hangsúlyozásából kétségtelenül az a tény látszik kidomborodni, mintha a cikkíró a fővárosi műszaki adminisztráció legfontosabb feladatának a versenytárgyalások eldöntését és a műszaki alkalmazottak feletti felügyeletet tekintené.

Ez kétségkívül téves álláspont: a főváros műszaki tevékenységének nagy s egységes komplexumában az egyik épen olyan részletkérdés, mint a másik s egy milliós lakosságú város óriási műszaki koncepciójában ez a két tényező az egész erőrendszerben legfeljebb csak másodrendű komponenseket képviselhet. Egy nagy város életében, a műszaki alkotások sorozata, a gyakorlati élet szükségleteinek helyes kielégítése, a jövő követelményeinek előre való meglátása és azoknak már előzőleg a későbbi megoldásba való beleillesztése, szóval az egységes műszaki gazdasági politika a fő és döntő tényező.

Milliós városokban a polgárság létérdeke elválaszthatlan kapcsolatban van a műszaki tevékenységgel és annak biztosítása, hogy az eredményes legyen, szabja meg a műszaki kar helyét és szerepét, a főváros adminisztrációjában.

Ezt, a régi mérnöki hivatalnak akármilyen uj formában való visszaállításával elérni nem lehet. A mérnöki hivatal már meg volt s 1912-ig, tehát a főváros egyesítésétől kezdve évtizedekig működött. A főváros óriási arányú fejlődésével azonban nem tudott lépést tartani és éppen szervezetében mutatkozó alapvető hibája miatt, nem is lehetett tovább fejleszteni vagy javítani. Az alapvető hiba ott volt, hogy a mérnöki hivatal a maga

elkülönített s egységes mivoltában m i n- dig más tényezőknek volt alárendelve s mindenkor csak véleményező szerv volt, jóformán tárgyalási lehetőség s minden önálló intézkedési jogkör nélkül. Az egyes ügyosztályok vezetői vagy maga a tanács, csak írásbeli véleményt kaptak a mérnöki hivataltól s miután a műszaki faktorok az ügy tárgyalásánál nem voltak jelen, szóbelileg nem is védhették meg álláspontjukat. A legfontosabb és a dolog természetéből folyólag a leghibásabb a régi mérnöki hivatal idejében azonban az volt, hogy a főváros legéletbevágóbb műszaki problémáinak eldöntésébe n a műszaki faktoroknak súlya egyáltalában nem volt.

És ezen — amig a mérnöki hivatal, a maga egységességében fennállott — nem is lehetett segíteni. B á r c z y István jól látta ezt s azért szervezte át tanácsi ügyosztályokká és adott nekik műszaki ügyekben lényegesen nagyobb súlyt és nagyobb hatáskört.

Rá kell még mutatnom arra is, hogy épen az egységes csoportban működő mérnöki hivatal nehézkessége miatt követeltek áz egyes tanácsi ügyosztályok vezetői maguknak ülőn műszaki erőket, — akikkel azután közvetlen maguk rendelkeztek. Ez volt az első lépés a mérnöki hivatal decentralizációja felé és ennek lett eredménye, mint a cikkíró mondja, hogy „m ég súlyosabban esik a latba a műszaki személyzetnek decentralizálása, amely szerint a jogi ügyosztályokban működő mérnöki ab- teilungok minden műszaki ellenőrzés nélkül élnek és uralkodna k.“

Ennek az állapotnak a megszüntetését kizárólag oly módon lehet csak elérni^ ha magáévá teszi a székesfőváros törvényhatósága az ősszel, illetve az év végén megalkotandó uj szervezeti szabály- rendeletben azokat az elveket, amelyeket nemcsak az érdekelt mérnöki karok, hanem a mérnököknek összes testületéi, beleértve a Mérnöki Kamarát, a Magyar Mérnök és Építész Egyesületet stb. stb. már évek óta a memorandumok egész tömegében hangoztattak és hangoztatnak minden olyan jogalkotó tényezők előtt, amelynek e kérdésekbe befolyása van. Ezek a testületek évtizedek óta hangoztatják, hogy mindezeken a bajokon úgy lehet segíteni, ha mindenekelőtt kimondják az uj szabályrendeletben, hogy minden műszaki ügy a műszaki ügyosztályok hatáskörébe utalandó. Sajnos, ez ma nincs meg. Ma műszaki ügyekkel foglalkoznak a következő nem műszaki ügyosztályok: az elnöki ügyosztályhoz tartozik az autójavító műhely, a kenesei üdülőtelep műszaki dolgai. A közlekedési ügyosztályhoz tartoznak mindazok a műszaki problémák, amelyek a közlekedéssel kapcsolatosak (közterület-foglalás, Besz- kárt, autóbusz, sikló, fogaskerekű, MÁV,

helyi kikötő, hajózás stb.) A közélelmezési ügyosztályban intézik a vágóhidak, vásárcsarnokok és az élelmezési üzem összes műszaki létesítményeinek tervezését, építését, vállalatba- adását, leszámolását, az idetartozó üzemek vezetését. A közegészség- ügyi ügyosztályba tartoznak a Köztisztasági Hivatal és a vele kapcsolatos összes műszaki ügyek. A város- gazdasági ügyosztályban intézik a város egy tekintélyes számú épületének karbantartását és átalakítását. A világítási és vízvezetéki ügyosztályban intézik a gázmű, vizmü és elektromosam minden műszaki vonatkozású dolgát is, beleértve e városi üzemeknek jövőbeli fejlesztési programmját is.

Az említett mérnöki testületek javaslatainak egy második sarkalatos pontja az, hogy minden műszaki ügyosztály és műszaki üzem élére mérnök állítandó.

Ha e két igen mélyen szántó és komoly javaslat valóra válik, úgy hatalmas lépéssel fog a főváros közeledni ahhoz a cikkíró által is igen kívánatosnak mondott állapot felé, amelyben nem lesz decentralizálva a jövőben sem a versenytárgyalási döntések ügye, sem pedig maga a mérnöki és műszaki személyzet.

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt máról-holnapra nem lehet keresztülvinni. A jogi kar tradicionális elhelyezkedése s bizonyos mértékű szerzett jogai ennek keresztülvitelét természetesen meglassítják, de azért kell, hogy a végcélt, ha lassúbb tempóban is, lépésről- lépésre megközelítsék. Sajnos azonban a múltban e tekintetben fejlődés helyett inkább bizonyos mértékben visszaesés mutatkozott.

Amikor az ügyosztályokat a kormány rendelete értelmében annak idején leépítették, Fock Ede halála miatt, tisztán személyi kényelmi okokból a volt tan. II. (útépítési) és tan. III. (városszabályozási) ügyosztályokat összevonták, aminek következtében a mai tan.

III. ügyosztályból olyan mammut testület lett, amely talán létszám dolgában és működési terület tekintetében egymaga akkora, mint másik öt ügyosztály együttvéve. Ez a műszaki tevékenység eredményességét kétségkívül igen hátrányosan befolyásolja s sok esetben meg nem érdemelt kritikát hiv ki.

Nem helyes azonban ennél a témánál hivatkozni arra, hogy a közelmúltban a cikk szerint az összes minisztériumok műszaki dolgait a kereskedelmi minisztériumban összpontosították egy középitési igazgatóság alatt. Tudvalevő, hogy az egyes minisztériumok teljes önálló tárcával és önálló hatáskörrel rendelkeznek. Az államnál tényleg nem volt és nincs más megoldás arra, hogy teljes egységet hozzanak az összes műszaki ügyekbe, mint az, hogy azokat az egyes önálló minisztériumok hatásköréből kiemelve, egy minisztériumnak — úgy tudom azonban, hogy csak fegyelmileg — a kereskedelmi minisztériumnak rendelték alá. A székesfővárosnál azonban telTUNGSRAM

M,

bútorgyár Budapest, Vll.f Rózsa-utca 4—6.

Lűvészi kivitelű széria és iuxus bútorok állandó kiállítása: Összerakható könyvszekrények, moly mentes „Antimoly“ ülőgarnitúrák, motornélküli vitorlázó repülőgépek.

BICELLA

Uitrauioiett-sugarakat atbocsa jtö drútuvegpűtiú

Lakosztályok, lég- és napfürdők, garázsok, gyári-üzemek, istállók, baromfiólak, gazdasági épületek, kiállítási csarnokok, kerti melegágyaknál és mindenütt, hol eddig ablaktörés elkerülhetetlen a BICELLA törhetetlenségénél fogva előnyösen használható.

Kérjen mintákat és árajánlatot! KUNSTÄDTER VILMOS VIII., JÓZSEF-KÜRUT 7. SZ.

I Müller László oki. vegyészmérnök

Akkumulator és elektrotechnikai vállalata Budapest, VI., Liszt Ferenc-tér 6. Telelőn: A. 149-93. VART A AKKUMULÁTOROK

Lm,

tökéletes

autopneu

■

i

jesen más a helyzet, az uj törvény óta megszűnt a tanács, megszűntek a tanácsi ügyosztályok is, legalább abban a formában, amely régi forma szerint szigorúan körül volt határolva a minisztériumok mintájára az ügyosztályok költségvetése és hatásköre. Ma az u j törvény értelmében az egész központi igazgatást egy ember végzi, azért egy ember felelős: a polgármester. A polgármester, mint egyéni hatóság teljesen tetszése szerint alakíttathatja, formálhatja az ügyosztályokat és ruházza át az ügyek elintézsét helyetteseire, alantasaira. Mi sem egyszerűbb és mi sem természetesebb tehát, hogy a polgár- mester egy csapással úgy teremthet teljes egységet a székesfőváros összes műszaki ügyeiben, hogy az uj szervezeti szabályrendeletben keresztülviszi azt, hogy az alpolgármesterek egyike műszaki ember legyen és annak hatáskörébe utalja be az összes műszaki ügyosztályokat s azokon keresztül az összes műszaki ügyeket.

Teljesen igaza van a cikkírónak, amikor azt mondja: „A polgármester, sem annak helyettesei a maguk jogi diplomájuk birtokában természetszerűleg nem mélyedhetnek bele azon apró műszaki nüanszokba, amelyeknek ... stb.“ Ha a polgármester, mint egyéni hatóság, az egész közvélemény által óhajtott egységet és abszolút rendszerességet létre akarja hozni a főváros műszaki ügyeiben, arra az első lépés csak az lehet, hogy az egyik alpolgármester műszaki képzettségű legyen.

Az uj törvény teljesen ezen az alapon áll. Bár imperative nincs megmondva az, hogy az egyik alpolgármesternek műszakinak kell lenni, de a lehetősége ennek oly félre nem érthető és senki által félre nem magyarázható módon van megadva az 59. §. 4-ik bekezdésében,

hogy ezt az elvet ma érvényre jutni nem engedni, az egyértelmű lenne egy olyan retrográd lépéssel, amely határozottan kárára lenne a székesfővárosnak. Ugyancsak le van fektetve az uj törvény 49. §-á.nak 1., 2. és 3. bekezdéseiben az a megmásíthatatlan szándék és akarat is, hogy a műszaki ügyosztályok elve továbbra is megmaradjon és fen- tartassék.

Nem tartom szerencsésnek azt sem a cikkben, hogy annak utolsó bekezdésében a cikk szembe akarja állítani a fogalmazói kart a mérnöki karral, mondván, hogy az ő általa javasolt megoldás „nem érinti a jogi képesítésű fogalmazói kar aspirációit a harmadik polgár- mesteri állásra.“ Itt nem arról van szó, hogy a harmadik alpolgármesteri állás legyen műszaki, hanem arról, hogy az alpolgármesteri állások közül az egyik legyen műszaki képzettségű. Ilymódon szervezhet az autonómia annyi alpolgármesteri állást, hogy az kielégíthesse a szükségleteket és az említett aspirációkat is. Különben is köztudomású, hogy összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van a számbelileg közel egyenlő két státus, a mérnöki és a fogalmazói státus, a mérnöki és a fogalmazói státus közül a fogalmazói abban a tekintetben, hogy közülük több mint tízszer annyian juthatnak be a magas vezetői állásokba (polgármester, alpolgármester, tanácsnok, elöljáró), mint a mérnökök közül. Nem tudná senki józan ésszel megérteni azt, ha a mérnöki testületek által és javaslatoknak megfelelően történendő átszervezések után mindössze annyiban változna a fogalmazói kar eme összehasonlíthatatlanul jobb előlépési aránya a mérnökéhez viszonyítva, hogy néhány tanácsnoki állást a műszaki, illetve a mérnöki státusnak kellene átengednie. A két státus, mint egymást megértő jó testvér, majd csak elintézi a kettőjük közt látszólag fennálló ellentétet barát-