Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-07-12 / 28. szám

Vfit. évfolyam 28. szám n Budapest, 1930 Julius 12 \ \ UJ BUDAPEST ASA' T8k‘ Kön^W, típest, IV,Gref Károlyi-u.8. Egész évre ............................ 30 pengő Fé l évre.........................................................- 13 Egyes szám Ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: 9 pengő J DOBY ANDOR DR- | Szerkesztőség és kiadóhivatal - Budapest, ÍV., Kaas ivor-utca O. Telefon: Auf. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla: 30913 ii iwn iiiffí'ii—iininriiin Belvárosi problémák Irta: Nagy Ferenc törvényhatósági bizottsági és törvényhatósági tanácsi tag A Beszkárt A városházi élet kánikulás közö­nyösségében vajmi kevés szó esett ezidén a Beszkárt beszámoló járói és közgyűléséről, noha, a főváros köz­lekedési részvénytársaságának a kereskedelmi törvény által előirt ezen formalitásai fontosság és ér­dekesség szempontjából nagyjelen- tőségüek. Nemcsak azért, mert kü­lönleges helyzeténél fogva nem nél­külözi ez a beszámoló és ez a köz­gyűlés a politikai kulőrt sem, ha­nem azért is, mert a vasútüzem évi jelentése újabb határkő a rekon­strukciónak és a fejlődésnek azon nyugodt biztonságú pályáján, ame­lyet a villamosvasút a forradal­mak, majd a rekonstrukció rögös viszontagságai után simán és zök­kenő nélkül fut be. Vizsgálva az évi jelentés szürke számoszlopait, csak örvendenünk lehet az utaslétszám százmillióinak, amelyek a vállalatok fővárosi ke­zelésbe való vétele óta ötvenszáza­lékos növekedést mutatnak, az au­tóbuszok és autotaxik létszámának szaporítása dacára, a teljesített ko­csikilométer szám növekedésének, az uj kocsiknak, uj beruházások­nak. A fejlődés egészséges tempó­ját jelentik az elmúlt évben épített uj vonalak, továbbá azok a nagy­szabású tervek, amelyek során a kocsipark gyarapítása, uj kocsiszí­nek építése, központi főműhely lé­tesítése a legközelebbi teendők. A rekonstrukciós munkálatokat és a pénzügyi eredményeket vizs­gálva, megállapíthatjuk, hogy a fő­város közönsége és törvényható­sági bizottsága hálával és elisme­réssel kell, hogy adózzon a Beszkárt vezetőinek és igazgatóságának. Eb­ből a hálából és elismerésből nem kis rész illeti meg a Keresztény Községi Párt teremtő akaratát, amely megkonstruálta a Közúti megváltásával Európa legnagyobb közúti vasúti üzemét, olyan egyé­niségeket küldve a Beszkárthoz, akiknek * önzetlen működése, ener­giája, szorgalma és szaktudása Bu­dapest mintaüzemévé tették a vil­lamosvasúti részvénytársaságot. A Beszkárt eredményeiről és al­kotásairól ez alkalommal mélyen hallgat a baloldal. Kétségtelen azonban, hogy néhány hónap múlva a választási küzdelmek egyik ked­venc jelszava lesz a Beszkárt, a hordók demagógjai majd ismét je­lentkeznek, a Keresztény Községi Pártot okolván, hogy a villamos még mindig nem szállítja ingyen az utasokat. A baloldali demokrácia Potemkin jelszavaival szemben a komoly rea­litást jelenti a Beszkárt, a keresz­tény demokráciának értékes alkotá­sát, melynek nemcsak születésére, hanem virágzó jelenére és felhőt­len perspektíváira is méltán lehet büszke a jubileuma alkalmából al­kotásaira emlékező Keresztény Községi Párt. És amidőn a Besz­kárt egyébként méltóságos nyuga­lomban lefolyt ezévi közgyűlése kapcsán a sudárba szökkent ki­csiny magot ünnepeljük, meg kell emlékeznünk az igazgatóságból ki­vált Buday Dezső érdemeiről is, akinek komoly tudása, gerinces ke­reszténysége és mélyjáratu szak­értelme sokban hozzájárult ahhoz, hogy nem öncéllá fejlődött a Besz­kárt, hanem olyan közcélú válla­lattá, amelyre méltán tekinthetne dagadó kebellel és büszkeséggel nemcsak Budapest, hanem a világ bármelyik autonómiája. . Az elmúlt tíz esztendő arra volt szükséges, hogy a városházán és a kerületekben felépítsük az alkotáso­kat, eltakarítva azokat a romokat, amelyeket a Vázsonyi-féle de­mokrata éra és a forradalmak után el kellett takarítani. Ennek a tíz esztendőnek az volt a célkitűzése, hogy a városházi élet minden vona­lán, a városi politika minden vo­natkozásában igyekezzünk lerakni alapjait annak a keresztény Buda­pestnek, amely most már megdönt­hetetlenül áll, mint a Sión hegye, hirdetve a késő unokáknak, hogy a nagy idők megtermik a nagy férfia­kat, azokat, akik a maguk alkotó mivoltában szint és jelleget, alkotá­sokat adnak koruknak. Az elmúlt tiz esztendő arra kellett, hogy Wolff Károly szellemében és az ő vezérlete alatt lerakjuk az egész Budapestet illetően a keresztény politika pillé­reit, megépítsük az alapokat, amelyre azután biztonságosan és változhatatlanul felépül a mi várunk. Amikor az egész főváros létéről vagy nemlétéről volt szó, amikor az forgott kockán, hogy a városházán, valamennyiünk városházáján to­vábbra is a nemzetet forradalomba kergető demokrata-liberális-radiká- lis irányzat maradjon-e ur, vagy a mi keresztény politikánk, nem lehe­tett figyelni a partikuláris érde­kekre. A keresztény politika eddigi tiz esztendejében nem volt budai érdek, nem volt józsefvárosi érdek, nem volt belvárosi érdek: budapesti érdek volt, az egész nagy Budapest­nek kereszténnyé és magyarrá té­tele. Most már azonban túl vagyunk az alapvető munkálatokon, elérkez­tünk ahhoz az időponthoz, amikor a kerületi érdekek, a kerületi ambí­ciók, a kerületi aspirációk is számí­tásba jöhetnek anélkül, hogy ezek a kerületi érdekek a már megalapo­zott keresztény politikának egységes szempontjait veszélyeztetnék. A pillérek megvannak, rá kell te­relni a figyelmet úgy a törvényható­sági tanács termében, mint a köz­gyűlési teremben is arra, hogy a Belvárosnak vannak különleges né­zőpontjai, különleges célkitűzései, különleges vágyai, amelyeknek el­mondására, hangoztatására és gya­korlati megvalósítására az időpont elérkezett. Nézzük meg a Belváros főbb sta­tisztikai adatait: A Belváros terü­lete mindössze 95.93 hektár, fél száza­léka Budapest területének. Budapest ezen félszázad részén azonban az 1925-ös népszámlálás tamisága sze­rint 26.389 ember lakik, hektáran- ként 337.8 ember. Mindjárt itt szo­morúan állapítom meg, hogy a Bel­város lakossága fogyóban van, 1920- ban még kerek 28.306 lakója volt a Belvárosnak, ez a szám öt esztendő alatt kerek 10 százalékkal csökkent. Ha aí Belváros felekezeti viszo­nyait vizsgáljuk, látjuk, hogy 62.2 százalék a római katolikus, 5.2 szá­zalék az ágostai evangélikus, 11.6 százalék a református és 18 százalék az izraelita. A pesti oldalon a belte­rületeket illetően a Belváros a leg- keresztényebb kerület, csak a nagy külterületekkel biró Ferencvárosban és Kőbányán több a keresztény. A, katolikusokat illetően megjegyzem, hogy a Belváros 3.5 százalékkal több katolikust számlál, mint az általá­nos budapesti átlag. A nemzetiséget illetően a statisztika szerint a fővá­ros legmagyarabb kerületeinek egyi­ke a Belváros, a magyarok száma a Belvárosban 93.3 százalék, a Belvá­ros a legműveltebb kerülete a fővá­rosnak: a hat éven felüliek közül 96.4 százalék tud irni-olvasni, a főváros egész területén a Belvárosban van a legkevesebb analfabéta! Nézzük meg a Belváros foglalko­zási osztályait! A legutóbbi nép- számlálás szerint a belvárosi adatok foglalkozás szerint a következőkép­pen alakulnak: a Belváros lakosai közül iparral foglalkozik 4693 ke­reső ember, kereskedelemmel 2835, közszolgálati alkalmazott és szabad­foglalkozású 2780, katona 430, nyug­díjas és vagyonából élő 928, házi- cseléd 3256. Látjuk tehát, hogy a Bel­város lakosságának legnagyobb ré­sze az iparhoz tartozik, állami vagy városi tisztviselő; szóval a Belváros a középosztály kerülete. Egybevetve a fentebb közölt vallási adatokat, látjuk azt, hogy a Belvárosban van a legtöbb keresztény iparos, a leg­több keresztény kereskedő, a legtöbb keresztény vállalkozó. Ezzel szemben az a szomorú ta­pasztalat, hogy a városi közmun­kákban, a városi szállításokban a belvárosi ipar és kereskedelem, a belvárosi keresztény ipar és keres­kedelem nincs kellőképpen foglal­koztatva. A magam részéről én két­ségtelennek tartom, hogy ezen ak­ciómhoz lelkesedéssel csatlakoznak a városi politika olyan belvárosi ki­tűnőségei, mint Bednárz Róbert, Szőke Gyula és valamennyien arra fogunk törekedni, arra kell töre­kednünk, hogy a jövőben a belvárosi iparosok és kereskedők a városházi szállításokban elfoglalják azt a méltó helyet, amelyet ők már régtől fogva megérdemelnek. A Belváros a legrégibb idő óta hires volt iparai­ról és kereskedőiről, a Belvárosban termettek a legjobb kézmüiparosok, a legszolidabb kereskedők, nos ezek­nek a kitűnő iparosoknak és első­rendű kereskedőknek, akik a múlt­ban is mindig oszlopai voltak a ke­resztény politikának, érvényesül- niök kell a városházi szállítások­ban, mert ezt ők megérdemlik! Én gyakran járok külföldön és mint városatyához illik, nyitott szemmel járok, azt nézem, hogy a külföldi újítások közül miket lehet megvalósítani a mi szeretet fővá­rosunk számára. Jártam Berlinben, ahol egész városi'észek tűntek el máról holnapi*a az amerikai tem­pójú városfejlődés elvei szerint, hogy felhőkarcolóknak adjanak he­lyet, jártam Párisban, ahol az el­múlt évben az egyik bulvár kiszé­lesítése kapcsán és meghosszabbí­tása céljából egész utcákat söpört el a városrendező mérnökök ceru­zája. Mint belvárosi polgár szomo­rúan- látom, hogy évtizedek óta semmi nem történik a Belváros fejlesztése érdekében. A Belváros Budapest szive, a legősibb, legtörté­nelmibb városrész, a Belváros húsz év óta mit sem változott, itt nem romboltak le százéves házakat a munkások százai, hogy helyükre felhőkarcolók épüljenek, mi va­gyunk a régi elmaradottságunkban, harminc esztendő óta változatlanul. Az idő elszaladt felettünk és mi nem akarunk tovább is elmaradot­tak lenni, nem akarunk mostoha- gyermekei lenni a városrendezés­nek és amikor a kerületek egész sorában a világvárosi fejlődés uj utcákat emel, hogy csak a külső Lipótvárost említsem, akkor jogo­san követelhetjük, hogy területi adottságunk határain belül bennün­ket se zárjanak el a fejlődés lehető­ségei elől. Áll ez az uj középüle­tekre és az utcaburkolatokra is. Ha hallom az uj útburkolási módszere­ket, a zajtalan és tiszta burkoló­nemeket, eszembe jutnak a mi göd­rös és hepe-hupás belvárosi utcáink,

Next

/
Oldalképek
Tartalom