Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-14 / 24. szám

UJ JBUDAPESI 1930 junius 14. teremteni. Mert minden alkalom­mal, valahányszor kormányzatra jutott, csak egyet bizonyított be, hogy életképtelen, amikor az elmé­letet a gyakorlatba akarja átültetni. (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) Csak ostor volt mindig,, hogy a ke­resztényeket a kötelességük teljesí­tésére figyelmeztesse. De ha mi ön­tudatosak lennénk, akkor ostorra sem volna szükségünk. És talán azt mondjam magasabb rendeltetésűnek, aki azt mondja, hogy ki sem meri mondani magáról azt, hogy ő keresztény párt, mert mit szólna akkor az a huszonhat százalék? Nem mer keresztény len­ni, mert akkor mit mondanának a nagybankok, ez a monstruózns nagy hatalom? Hát a Keresztény Községi Párt bebizonyította, hogy a nagybankoknak nem a lélek kell, csak a pontos kamatfizetés. (Kitörő nagy taps. Úgy van! ügy van!) Ha mi erősek vagTunk, akkor azok a nagybankok nagyon szépen alkal­mazkodnak a mi erőnkhöz. (Úgy van! Úgy van!) Ezért teremtette meg a Keresztény Községi Párt el­képzelése a Községi Takarékpénz­tárat. (Úgy van! Úgy van! Nagy taps. Élénk helyeslés.) Végeredményben tudja a város polgársága azt, hogy mit jelent az ő kezében egy ilyen nagy intézet? Tudja, azt, hogy mit jelent majd a jövőben egy kifejlődött nagy inté­zet? Mert mindig azt mondják. — tiz év, tiz év. ötven esztendeig nem tettek mást, csak azt dumálták az emberek fejébe, hogy kereszténynek lenni nem szabad, mert akkor nincs előmenetel, mert akkor főjegyzők és polgármesterek lesznek, tagadják meg a hitüket. (Úgy van!) Legyetek gyávák, tűrjétek a po­font! Ismerjétek el a hatodik kerü­let urát a város urának! Hajbókol­jatok előtte, de ha megharagszik, a főjegyzőből sohasem lesz tanácsnok. Ne merjed azt mondani, hogy ke­resztény vagyok és azt az igazságot, amely a szivemben van, a templom­ból ki merjem vinni az életbe is, merjem azt követni és megvalósí­tani? Micsoda? Az ilyen előmenetel akart? Tessék megnézni azt az álla­mi vagy városi tisztviselőt, aki ezt ki merte akkor mondani. Hát, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ez nem a józan fejlődés útja, ezért kell Önöket buzdítani és az egész várost, ülésteremből üléste­rembe menve, hogy valahogy ne adják fel azt az álláspontot, hogy mi pedig biztosítjuk a természe­tes ész politikáját. (Élénk he­lyeslés.) És mikor biztosítjuk azt? Ha igenis, tisztviselő, polgár, vagy bárki lakosa ennek a városnak nyíl­tan megmondhatja, hogy én ke­resztény és magyar vagyok. (Szűn­ni nem akaró lelkes éljenzés és ki­törő nagy taps.) Az én pártom el­jegyezte magát a nagy igazsággal. A keresztény és nemzeti gondolat­tal. Ezt be akarjuk vinni a város­házára, be is vittük. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) Tiz éven ke­resztül dolgoztunk. Nem tudunk annyi eredményt felmutatni? Ha ötven évig folyton mást csináltak, akkor az első tiz év alatt rögtön a teljes eredményt mutathassuk fel. És talán azt a sok gazdasági hát­rányt, bajt, mind a mi zsebünkbe tegyük bele? Mi csináltuk a Tria­nont? Hát nem mi kezdtük az ész- szerüség felvilágosító munkáját, amikor azt mondottuk, nem isme­rünk el olyan külpolitikai érdeket, nem ismerünk el olyan belpolitikai érdeket, nem ismerünk el semmi hatalmi tényezőt, amely meggátol­hatna bennünket abban, hogy csi­náljunk őszinte politikát és ki­mondjuk, hogy a mi politikánk a keresztény és nemzeti politika. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Ök is csinálnak politikát, ők úgy hívják magukat: nemzeti demokra­ták, vagy szociáldemokraták, de szigorúan ápolják a maguk faji ér­deket és azt védik is erősen. Hát ami nekik szabad, az nem szabad nekünk? (Úgy van! Úgy van!) Hát igen, én kiállók a porondra és azt mondom: én pedig a keresztény pol­gári társadalomnak akarok védője, istápolója és az érdekeinek gondo­zója lenni, senki másnak! (Szűnni nem akaró élénk helyeslés és nagy taps.) A Keresztény Községi Párt ezt a tiszta politikát csinálja. Most kér­dem én, hová kell Önöknek sza­vazni? Melyik pártot kell Önöknek támogatni*? Azt mondják: ja, mi támogatjuk a kormányt, minket nem leket támogatni. Mélyen tisz­telt hölgyeim és uraim! Én sem a kormányt, ezt mindenki hallhatja, sem embert nem szolgálok, én csak egyet szolgálok: az én drága nem­zetem ügyét! (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és kitörő nagy taps.) Igen, én a keresztény nemzeti gondolat jegyében léptem a politi­kába, dolgozom és ott is fogok ma­radni. (Hosszantartó élénk helyes­lés.) De arról biztosíthatok minden­kit, hogy ezt a politikát, ezt a gon­dolatot megcsalni nem fogjuk soha! (Percekig tartó lelkes éljenzés és kitörő nagy taps.) Inkább elpusztu­lunk az utolsó emberig, de elveink­ből nem engedünk egy jottát sem, legyen bármilyen a mi sorsunk ebben a vállalkozásunkban. (Szűnni nem akaró, lelkes éljenzés és viha­ros nagy t^ps.) Mi visszük a polgárságot a jó' utón, a mi utunkon. Mi kell a köz­életben*? Az, hogy aki a politikát irányitja, becsületes legyen, tiszta- kezű legyen, (Élénk helyeslés.) bátor legyen. (Élénk helyeslés.) Tudja, hogy mit akar és ne hátráljon meg semmiféle akadály elől. (Szűnni nem akaró élénk helyeslés és nagy taps. Lelkes felkiáltások: Éljen Wolff Károly! Percekig tartó viha­ros éljenzés és nagy taps.) Még az ellenségeink sem merik azt mondani, hogy ez ellen bármi­féle vonatkozásban vétettünk volna. A székesfővárosnak ez a tiz eszten­deje az alkotó munka tiz esztendeje volt. (Úgy van! Úgy van!) Ezt nyu­godt lélekkel mondhatom, ha a pénz­ügyi kérdésekről nem is akarok a részletekben nyilatkozni. Már je­lezte egyik előttem szóló tisztelt barátom, hogy a kommün utáni dol­gokra emlékezzenek. Hát tudnak Mit fogok felsorolni programm- pontokat, hogy más a hordó tete­jére álljon és rámlicitáljon. Azt mondom, csak tartsa is be, legyen minden vonatkozásban becsületes, az elveiben is. Mert én merem állí­tani, hogy amikor mi azt mondjuk, hogy beszámoló gyűlés a Belváros­ban. akkor nyugodt lélekkel nézek az Önök szemébe. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) Igen, mi egy lépést sem tettünk, ami az általunk vallott tételekkel ellenkezik, azokat meghazudtolná. Mindenütt nyíltan, ahol módunk és alkalmunk volt, sikraszálltunk a jogos keresztény érdekekért. Mert aljasságot, hűtlen­séget, becstelenséget, közéleti tisz- táitalanságot nem vagyok hajlandó a kereszténység palástjával egy pillanatra sem fedezni és védeni. (Percekig tartó lelkes éljenzés és ki­törő nagy taps.) Egy milliós város életében meg­teremtettük becsületes munkával a pénzügyi viszonyok helyreállítását. Szociálpolitikai téren ez a tiz esz­tendő többet tett, mint az előző húsz esztendő legalább is együttvéve. A gyermeknyaraltatási akciókat meg­szerveztük, szükségmunkát terem­tettünk. iskolákat építettünk, laká­sokat építettünk, végeredményében elmondhatom, hogy a bajok orvos­lása terén a főváros nyugodtan fel­veheti a. versenyt az állammal is. (Úgy van! Úgy van!) Mert ahol va­lamit kellett tenni a kultúra, mű­vészet, szociálpoltika terén, ott min­dig a székesfőváros volt első helyen. (Úgy van! Úgy van!) És hogy mi a kenyeret hozó állásokba csak ke­resztényeket segítettünk bele és ahol lehetett, ipa.rost, kereskedőt, mindenkit támogattunk, — lia nem tudtunk egyszerre mindenben nagy eredményeket felmutatni, ha voltak olyanok, akik ezen munkálkodá­sunk mellett mégis elbuktak: erre azt mondom, mélyen tisztelt .höl­gyeim és uraim, miért adtak Önök nekünk a. múlt választásnál csak kilencven mandátumot a háromszáz- tizennégybőlf (ügy van! Úgy van!) Ha Önök a jövő százötvenből me­gint kevesebbet fognak adni, nem szabad azt mondánk hogy a keresz­tény irányzat nem tud felmutatni semmit, hanem mondják azt, megint vétkeztünk a jogos érdekeink ellen, mert nem volt bennünk annyi ön­tudat, hogy azt mondja ez a polgár­ság: a Keresztény Községi Párt a keresztény polgái-ság pártja. (IJgy van! Úgy van!) Ez a mi érdekeink­ért harcol, biztositaui akarja a vá­még emlékezni*? (Úgy van! Úgy van!) Még tudják, hogy kommün is volt? Tudják, hogy odakinn kiabál­nak megint az ifjúmunkások és kommíint akarnak, oda akarják te- x-elni a népet a kommün útjára és mi lessük, hogy megint négyszáz ember a nyakára üljön ennek az országnak, mint egypár ezer Orosz­országnak*? Hát olyan pipogyák és gyávák soha többé nem leszünk! (Szűnni nem akaró élénk helyeslés és viharos nagy taps.) A hatalmat többé nem adjuk oda! (Kitörő lel­kes éljenzés és viharos nagy taps.) Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Én soha nem féltem az ellen­ségeinktől. Soha. Azt mondtam, nekem csak egy ellenségem van: a szociáldemokrácia. A többi csak olyan játék. A liberalizmus, az csak olyan játék. Próbálkozik. A mú­zeumból kijött és azt hiszi, lehet egy múmiába életet is vinni. (De­rültség.) Éppen ilyen a többi pró­bálkozás. Nagyon okosak akarnak lenni. Ez a túlzó politika, mondják, ez a külpolitikánknak árt. És Iste­nem, de sokat használ, ha nem le­szünk keresztények. Milyen jó ba­rátaink vannak odakinn. Ök tapo­gatják a vállunkat. De amikor fizetni kell, követelik, hogy. fizes­sünk is. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Egy nemzet csak akkor lesz erős, ha meri a saját érdekeit szol­gálni. (ügy van! Ügy van!) Mi itt a kultúráért jöttünk ide és mi szol­gáljuk a kultúrát, nekem ne mondja senki, hogy mi legyen az én pro- grammom. Az én programmom a krisztusi tanok gyakorlati megvaló­sítása, pontról pontra, elsősorban önmagunkkal szemben, azután pol­gártársainkkal szemben. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés. Nagy taps.) rosban a megélhetését a polgárság­nak, igenis, hóna alá akarunk nyúlni az iparnak és kereskedelem­nek, — az idegenforgalomnak a Szent Imre-év többet jelent az ide­genforgalom tekintetében, mint a szabadkőműveseknek minden szó­szátyárkodása. (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) Igenis, az idegenforgal­mat emelni akarjuk, a város szépí­tése, naggyá tétele tekintetében mindazt meg akarjuk tenni, amit az anyagi erőkhöz képest meg lehet tenni. Mert a polgárság vállaira adókat, súlyos terheket rakni nem akarunk. A közüzemeket helyreállítottuk. A közüzemek dijait is, amennyire csak lehet, mérsékelni fogjuk. Mert arra a nagy hajszára, amit a mam- mutfizetések címén ellenünk indí­tottak, csak azt felelhetem, én vol­tam az első, aki azt mondottam a költségvetési vitában, hogy mam- mutfizetéseket pedig nem türünk. De hát miért nem beszélnek ők azokról a tisztelt urakról, akik más­hol tízszer annyit kerestek. Uraim, az a tisztelt Róbert bácsi mit csi­nált és mennyit gyűjtött össze*? Én nem beszélek senkiről. Ez éppen olyan, mint amikor a frankpör volt, tele volt vele a világ, hogy micsoda rettenetes bűn volt. Bűn is volt. De hogy most a szovjet min­den bankót meghamisít, dollár­bankjegyeket hamisít, arról nem beszél senki. Miért*? Mert mi öntu­dat nélküli keresztények vagyunk. Mert nálunk több munkát kell a meghódításra fordítani, mint a tu­lajdonképpeni alkotó munkára. Hogy ők szervezkednek, az rendben van. De én ellenem most pénzzel, mindennel nekifognak a mostani választásnál. Én a Keresztény Köz­ségi Párt kasszájába nem gyűjtöt­tem semmiféle tisztességtelen utón egy fillért sem. Mit kellene csinál­ni? Azt kellene mondani a keresz­tény polgárságnak, — ez a mi em­berünk, ez a mi pártunk, ez nem csal meg bennünket és akárki akár­mit duruzsol az én fülembe, megyek ez után a zászló után, mert az én érdekeimet akarja szolgálni és meg­győződésem, hogy mindig csak ér­tem akar dolgozni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és nagy taps.) Micsoda .jó érzés, micsoda öntu­datemelés egy pártvezérnek, egy pártnak, ha tudja azí, hogy amikor ő beszél, nemcsak ő beszél, de mö­götte ott állanak a milliók. Mi nem tartunk meg magunknak semmiféle erkölcsi tekintélyt. Minél több te­kintélyt, minél több tiszteletet ad­nak meg önök nekünk, azt mi mind visszaadjuk, (ügy van! Úgy vanT Élénk helyeslés.) Ezt mi visszaad­juk egyenkint és összesen, önöknek nem az az érdekük, hogy ezt a párt­vezért, ezt a pártot lerontsák. Mert akkor talán több kenyere lesz majd az iparnak, több munkát kapnak az árlejtéseknél, ha gyengébb lesz a Keresztény Községi Párt, ha nem lesz olyan sulva? Majd akkor talán a keresztények fognak munkát kap­ni, akkor majd talán a kereszté­nyeknek fognak kedvezni? Mi a józan fejlődés és a magyar kenyér politikáját akarjuk csinálni a városházán. (Élénk helyeslés.) Ha Önök súlyt fektetnek erre, akkor ne kívánják azt, mélyen tisztelt höl­gyeim és uraim, hogy én tiz órán keresztül egyenkint hódítsam meg a lelkeket, hanem álljanak össze és mondják, felvesszük a szervezés munkáját magunk, házról házra fo­gunk járni, felrázzuk a tömegeket, az öntudatnélkülieket, nem enge­dünk erre a pártra semmi szennyet dobálni, mögéje állunk, erősen és kitartóan egyetértünk vele és vállat vállhoz vetve, hölgyek és férfiak, választó polgárok mind együttes munkával visszük be a Váci-utcába azt a zászlót, odatüzzük a közgyűlés padjára és akkor azt mondjuk a szociálistáknak, vagy azoknak, akik nem voltak bátrak felvenni a zász­lót: itt van az az erő, amely a pol­gárságért küzd. Ez az én beszámolóm! (Percekig tartó viharos éljenzés és nagy taps. A közönség felállva ünnepli és éL- jenzi Wolff Károlyt beszéde befe­jeztével.) Förster Aurél: Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Nehezemre esik, hogy az én beszédem zárja be ezt a gyönyörű szép gyűlést. (Élénk él­jenzés.) De miután kötelességem, elegendőnek tartanám, hogy vissz hangot adjak mindannak, amit tisz­telt barátom és vezérem, Wolff Ká­roly itt elmondott. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A Keresztény Községi Párt termé­szetes alakulás. Ennek megvan a fundamentuma az emberekben, a lelkekben, a keresztben, amely meg­jelent ezer év előtt az égen és ve­zette abban az időben Konstantin császárt. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Nem kell nekünk jelszavak után indulni. Keresztény és magyar. Ez elég mindenre, ez kifejez mindent, amire szükségünk van és aminek q jegyében indulhatunk előre és győzni is fogunk. Azt mondom, mélyen tisztelt höl­gyeim és uraim, csak átvitt érte­lemben, meg kell fogni az evezőt és a keresztény csónakot vigyük ki a partra. Ez az én óhajtásom és min­den beszéd ebben merült ki. Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy a jó Isten ebben az irányban erősítse és tartsa, meg ezt a kedves, szép hallgatóságot. (Hosszantartó, élénk helyeslés és nagy taps.) A közönség ezután elénekelte a Himnuszt. FRATRICSEVICS ERNŐ építőmester, építési vállalkozó Budapest, VII., Kazinczy-u. 8. Ha jó. tartós, megbízható és gazdaságos Üzemű autóbuszra vaar teherautóra van szüksége, úgy kérjen ajánlatot és bemutatást a Magyar Waggon- es Gépgyár R. T.-tei, amelynek győri antomobilgyárában készülnek a legújabb tipusu autók. RÁBA-KRUPP és RÁBA-A. F. Központi igazgatóság: V., Deák Ferenc ucca 18 Telefon: 818—50. Budapesti raktár és javítóműhely: X., Kerepesi ut 28. sz. Telefon: J. 453—84. Mit tettünk tiz év alatt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom