Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-31 / 22. szám

V

Iflh évfolyam 22. szám

Budapest, 1930 május 31

XU BUDAPEST

S3»

: is CícözúAjLdasáqí Vhetilap

Előfizetési árok:

Egész évre

..................................................3® pengő

Fé

l évre...................................................- •. J5 peng«

Egyes szám Aro 60 fillér

!

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR DRi

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Auf. 828-23. Postalakarékp. chequeszámla : 30913

Wolf! Károly az aktuális problémákról

Részletesen nyilatkozik a törvényhatósági tanács megalakulásáról, ami junius második hetében fog megtörténni — A törvény- hatósági tanács működése az átmeneti idő alatt a folyó ügyek intézésére fog szorítkozni — A kórházi ápolási dijak ügye, az uj fővárosi költségvetés, a községi választások terminusa és egyéb

fontos kérdések

Frakciók

Alig van hét, hogy a törvényhatósági bizottság bizonyos töredékeit illetően újabb és újabb frakciók alakulásáról ne hallanánk hirt. Legutóbb — mekkora paradoxon! — a pártonkivüliek tömörültek, fenntartván a szint, programmot és jelszavakat nélkülöző közös lobogó alatt is mindenesetre tiszteletreméltó magánvéleményüket. A szinte hetenkint felbukkanó uj alakulások formai oka: a három nagy párthoz nem tartozó közgyűlési elemeknek a törvényhatósági tanácsban való részvétele biztosítsa. Bizonyos azonban, hogy az uj zászló- kitűzéseknek egyéb, ki nem mondott, vagy talán tudatalatti okuk is van, amelyeknek megvilágítása a városházi politika sorsdöntő óráiban épen nem fölösleges.

Ha a városháza korszaknak nevezhető utolsó decenniumát vizsgáljuk, el kell ismernünk, hogy az a programmok és célkitűzések jegyében folyt le. Világnézeti és gazdasági célkitűzésekkel jött a Keresztény Községi Párt, programmot jelentett a városházi életben a szociáldemokratáik bevonulása is, nem nélkülözte a jelszavakat a kormány városházi pártja sem, amikor a középutas politika őt életrehivta. A három nagy párt azonban kisajái- titott magának a városházán minden célkitűzést, megvalósítási lehetőséget, állásfoglalást úgy a pozitívumok, mint a negatívumok irányában: a tengerjáró gőzösök határozott útiránya mellett mi maradhatott az apró vitorlásoknak, amelyek rossz kormányossal hánykolódnak nagy szelek szárnyán a viharos tengereken? Az idők folyamán holt vizekre tévedt kicsi sajkák, amelyeknek utasai nem csatlakoztak az óceán járókhoz,

most észrevették, hogy kopott vitorlájukat hiába veri az orkán, a kormáinykerék eltörött, az iránytű elveszett: az önfenntartás ösztönétől vezéreltetve próbálják az árbocra felvonni a lobogót, hogy a hullámok alatt örökre és nyomtalanul cl ne tűnjenek.

Kétségtelen azonban, hogy ezekre a rozzant kis bárkákra szükség nincsen, az apró kis pártfrakciók a maguk céltalanságában csak feleslegesek, mást nem csinálnak, nem is tudnak csinálni, csak zavart és fejetlenséget okoznak a városházi vizeken. Programmtalanságuk lehetetlenné teszi, hogy akár most, akár az uj választások idején meg- j növekedjenek, ők azok a halvaszületett csecsemők, akik csukott szemekkel és ereikben a vér lüktető keringése nélkül jöttek a világra. Lehet, hogy helyet kapnak a törvényhatósági tanácsban, nincs kizárva. az sem, hogy ottani képviselőjük sok igyekezettel és ambícióval hasznára lesz a köznek. Mindez azonban még nem menlevél az eljövendő viharok számára, mert árbocaik csucsám ott lebeg a pusztulást jelentő Elm tüze . . .

A városházi politikát ma nem egyes, bármilyen kiváló, de hinterland nélküli egyéniségek irányítják, a tömegek mozgatják ezt a politikát és a téli választás a tömegek és a tömegek világnézeteinek ösz- szeütközése lesz. Amint vihar közeledi én ijedten bújnak eresz alá a fecskék, félre az önmagukat túlértékelő városházi frakciókkal, amelyeknek nincs helyük és keresnivalójuk az elkövetkezendő nagy csatán! Bizonyosra vehető, hogy e világnézetek és elvek nélkül hánykolódó hajócskák végül is megkeresik azokat a réveket, amelyekben a csata idején megpihenhetnek.

— Az Uj Budapest tudósitójától —

A városházi adminisztráció egyre nyugtalanabb napokat él át. Mint a földrengést a szeizmográf, úgy jelzi ez a nyugtalanság azoknak a változásoknak a bekövetkezését, amelyek az uj fővárosi törvény végrehajtása következtében válnak esedékesekké. Mindenekelőtt a törvényhatósági tanács intézményének a megvalósítása lesz az a nagyjelentőségű változás, amelyhez egymás után több újabb és újabb változtatás kapcsolódik a városházi adminisztráció életében. A törvényhatósági tanács a legfontosabb szerv lesz az autonómia működésében, érthető tehát, hogy valamennyi pártban izgalmakat kelt e tagsági helyek betöltése. Petrovácz Gyula az Uj Budapest legutóbbi számában érdekes cikkben ismertette azokat a csatározásokat, amelyek a törvényhatósági tanács egyes tagsági helyeinek a betöltése körül zajlanak le. Valóságos tülekedés folyik ezekért a pozíciókért, amelyek közvetlen döntési jogot nyújtanak azoknak a szerencséseknek, akik ebbe az uj intézménybe bekerülnek. Ennek folyományakép természetesen megkülönböztetett súlyt, diszt és tekintélyt jelent a törvényhatósági tanácstagság.

A legutóbbi napokban különböző híresztelések terjedtek el a törvény- hatósági tanács megalakítása ügyében. Hire járt, hogy a végrehajtási utasítás fogja majd megállapítani a tagsági helyek betöltésének módját. E hírek túlzott jelentőséget tulajdonítottak annak a végrehajtási utasításnak, amelyet a belügyminiszter a fővárosi törvény végrehajtására vonatkozóan kiadott. A végrehajtási utasítás természetesen nem tehet egyebet, mint direktívákat ad a törvényben foglalt rendelkezések értelmezésére és gyakorlati érvényesítésére vonatkozóan. Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának:

— Különböző lapokban egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg a törvényhatósági tanács intézményének megalakításáról és a tagsági helyek betöltéséről. Ezek a kombinációk érthetetlen tapogatód- zások. Ebben a kérdésben nincs helye semmiféle kombinálásnak, vagy találgatásnak, mert hiszen a törvényhatósági tanács összeállítása, a pártoknak az uj intézményben való képviseltetése és általában ennek a fontos szervnek a megalakítása tekintetében az uj fővárosi törvényben határozott és félreérthetetlen rendelkezések foglaltatnak. A törvény szóbanforgó szakasza úgy rendelkezik, hogy a törvényhatósági tanács tagjait lajstromos szavazás utján kell megválasztani. A lajstromos szavazásnál, — ezt ugyancsak a törvény világos rendelkezése szabja meg, — tizennégy főből álló csoport ajánlhat olyan listát, amelyen huszonöt név szerepel. A huszonöt jelöltre azért van szükség, mert a választott tagok száma húsz és ezeken kívül öt póttagot is kell jelölni. A listán szereplő huszonöt jelöltnek nyilatkoznia kell a polgármester előtt, hogy elfogadja-e a jelölést és a tizennégy ajánlónak hitelesítve alá kell írnia az ajánlást. Egy jogerős listához tehát huszonöt jelöltre és tizennégy ajánlóra, tehát összesen harminckilenc törvényhatósági bizottsági tagnak az együttes szereplésére van szükség. Az ajánlók ugyanis ajánlottak, vagyis jelöltek egy személyben nem lehetnek. Ezt főága a törvény rendeli el igy és a végrehajtási utasítás csak a szavazólapok kiállításának külső formaságairól és a szavazás módjáról intézkedik. Az érdemleges rendelkezés bennfoglaltatik a törvényben. Egészen természetes, hogy a törvényhatósági tanács megalakításával kapcsolatban különböző találgatások merülnek föl, mert hiszen a főváros törvényhatósági bizottságában numerikusán csak három olyan párt szerepel, amely harminckilenc, vagy ennél több szavazattal rendelkezik.

Itt közbevetően megkérdeztük Wolff Károlyt, hogy ezek szerint a kisebb városházi frakciók nem kapnak képviseletet a törvényhatósági tanácsban? Megtörténhetik-e, hogy kisebb, tiz-tizenkét tagból álló csoportok a pártonkivüliek közül megszerzik az ajánláshoz szükséges további 2—4 aláírást és maguk közül csak egy bizottsági tagot jelölnek a törvényhatósági tanácsba, a többi huszonnégy jelöltet tetszésük szerint más pártok tagjai közül válogatják ki? A következő választ kaptuk:

— Ez teljes lehetetlenség, mert hiszen az idegen párthoz tartozó bizottsági tagok nem vállalják egy velük szembenálló párt jelölését. Márpedig a polgármester előtt minden ajánlottnak nyilatkoznia kell a jelölés elvállalásáról. Ezek szerint tehát kisebb pártok csak úgy kapnak képviseletet a tanácsban, ha más kisebb pártokkal közös listát állítanak. Már csak azért sem lehet idegen pártból jelölni tagokat, mert hiszen a törvény kimondja, hogy az a jelölt, aki két listán szerepel, egyiken sem választható meg. Természetesen lehetséges sokféle variáció a kisebb pártfrakció szövetkezése esetében, az is lehetséges, hogy valamennyi kisebbségi párt közösen állapodik meg egy lista benyújtásában.

Megkérdeztük Wolff Károlyt, hogy nem tart-e lehetségesnek egy békés kibontakozást ebből a kétségkívül

nehéz szituációból? Wolff Károly a következőket mondotta:

— Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mert velem senki ebben a tárgyban konkrét formában nem értekezett. Itt-ott velem folytatott diskurzusokban hallottam bizonyos eshetőségekről, de nem tanácskoztam még pártommal, sem a pártközi megállapodás feltételeiről. Konkrétumot tehát nem mondhatok, legfeljebb annyit jelenthetek ki, hogy hajlandó vagyok pártközi megállapodást kötni, ha pártom érdekeit abban százszázalékig megvédelmezhetem. Ami a törvényhatósági tanács tagsági helyeinek a betöltését általánosságban illeti, ebben a tekintetben sem alakult ki egységes vélemény. Annyi bizonyos, hogy június második hetében már sor kerül az uj intézmény tagjainak a megválasztására.

Arra a kérdésünkre, hogy a törvényhatósági tanácsnak mi lesz a legelső feladata, Wolff Károly a következőket mondotta:

— A törvényhatósági tanács feladata egyelőre a fővárosi adminisztráció zavartalanságának biztosítására terjed ki azalatt az öthónapos átmeneti idő alatt, ami az uj választásokig még hátra van. Ebből következik, hogy úgyszólván kizárólag a folyó ügyek elintézésére fog a törvényhatósági tanács szorítkozni. Messzemenő jelentőségű alkotásokat ettől az uj intézménytől ebben az átmeneti időszakban várni nem lehet. Az egyes ügyosztályoknak rövidesen el kell késziteniök az uj költségvetést, amit még a jelenlegi törvényhatósági bizottság fog megszavazni.

Az uj választások terminusáról Wolff Károly nem tudott véleményt mondani. Nézete szerint az uj választások november végén, vagy december elején lesznek.

Szóbahoztuk azokat a bonyodalmakat is, amelyek a fővárosi kórházi betegápolási dijak megállapítása körül keletkeztek. A főváros valósággal harcban áll a népjóléti miniszterrel, aki nem ismeri el azokat a tartozásokat, amelyeket a főváros vezetősége e címen tőle követel. Különböző számok röpködnek a levegőben anélkül, hogy végre konkrét lépés történnék legalább a helyzet tisztázása érdekében. Wolff Károly a maga véleményét a következőkben fejti ki:

— A fővárosnak az államkincstárral szemben fönnálló követelése két részre oszlik. Az egyik rész az a differencia, amit a népjóléti miniszter ur szuverén jogára való hivatkozással vitássá tesz. Ez az összeg tizennégy millió pengő, ami tudvalévőén onnan származik, hogy a népjóléti miniszter alacsonyabban szabta meg a napi kórházi beteg-