Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-24 / 21. szám

1930 május 24. UJ BUDAPEST 5 Építész vagy útépítő? Levél a Szerkesztőhöz Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Ol­vasom nagybecsű lapjában, hogy a Mérnök és Építész Egylet szigorú ukáizt bocsájtott ki a fővároshoz, követelvén, hogy az üresedésben lé­vő, műszaki képesítéshez kötött ta­nácsnoki állást ne általános képesí­tésű mérnökkel, hanem speciálisan építészeti szakvizsgát tett mérnök­emberrel töltsék be. Látom azt a nagy felfordulást, amelyet az euró­pai egyensúlyt félrebMenéssel fe­nyegető kérdés a szaksajtóban oko­zott és hallom itt-ott egy, a középi­tési bizottságban helyetfoglaló vá­rosatya hangját, amely öles tirádá­kat zeng a városházi építési munka jövőjéről, ha ezt az állást építész- szel töltik be és a hágai egyezmény parlamenti megszavazását félti, ha a polgármester városrendezési és magasépítési ügyosztályokat egy vezetés alá vonná. Nem akarom Szerkesztő ur bölcs megfigyeléseit ismételni a jogi mi­nősítési ügyosztályokban dúló mér­nöki különítmények közismert ügyeiről, nem kívánom felmelegi- teni azt az irtózatos eltévelyedést, amely a Széchényi strandfürdő épí­tése idején oly sajnálatos nyugdí­jazásokhoz vezetett a középitési ügyosztályban, nem vágyom kritika tárgyává tenni a középitési és út­építési albizottságok működését (annál kevésbbé, mert ezek az albi­zottságok néhány hét múlva amúgy is jobblétre szenderülnek), csupán arra vagyok bátor nagybecsű lap­jában rámutatni: ez a nagy felfor­dulás, az általános megmozdulás mindig a mérnökök érdekében tör­ténik, soha a jogászok érdekében. A magyar mérnök-társadalom a diploma bizonyos öntudatával azo­nosítja magát a városházi mérnö­kök dolgaival, ez a mérnöki együtt- akarás eredményezte a legutóbbi státusrendezést, amelynek során a város szolgálatában alig néhány hó­napot töltött ideiglenes hivatalno­kok főmérnökökké avanzsálhattak és ma a budapesti városháza az ötödik fizetési osztályban lévő har­mincegy néhány év es műszaki taná­csosokkal dicsekedhetik. Mi, szegény jogászok, alig tudtuk kiverekedni tizenöt és húszéves szol­gálatok után az ideiglenes hivatal­noki állások segédfogalmazóivá és fogalmazóivá való átminősítését, nekünk, igen tisztelt Szerkesztő ur. az ideiglenes hivatalnokokat ille­tően az életkor átlag 38—10 év, va­gyunk az ideiglenes hivatalnokok részére megállapított fizetési skála közepe táján, ugyanakkor, mikor az ugyanezen életkorú mérnökök már az ötödik fizetési osztály gyönyö­reiben lubickolnak, a különféle üzemellenőri, üzemmérnöki pótlé­kokról, tervezési és egyéb munka­dijakról, építés ellenőri honoráriu­mokról, hitelmegtakaritási ösztön­dijakról nem is beszélvén! Hol van az ország jogásztársadal­ma, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, amikor a jogi minősitésü fővárosi alkalmazottakról van szó? Sehol nincs senki, Szerkesztő ur, hallgat az Ügyvédi Kamara, nem törődik velünk a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének tisztviselő- osztálya, mi csak huzzuk az igát to­vább, olyan lakásbérátlaggal, mely­ből a statisztikai hivatal megállapí­tása, szerint a mai lakásviszonyok közepette a szobakonyhás lakás át­lagbére sem telik ki. Üdvözlöm, azt a szaktudóst, akár mérnök, akár építész legyen ő, aki a jövő hét szerdájától kezdve olim- pusi magaslatban fog trónolni a középitési ügyosztály elevenjei és holtjai fölött! Szerkesztő úrhoz azonban van egy tiszteletteljes ké­résem. Méltóztassék nekem meg­üzenni, mi a módja annak, hogy jogi és államtudományi dupla dók torátusommal sürgősen beiratkoz­zam a műegyetemre, hány félével fog elismerni eddigi egyetemi tanul mányaimból a műegyetem. Mert én, őszülő halántékkal, de nem lankadó jogászi ambícióval sürgősen el fo­gom végezni a műegyetemet, abban a reményben, hogy tizenötéves idéiglenes városházi szolgálat után, amikor a velem kezdett, mérnöki diplomával rendelkező tisztviselő- társaim már tanácsnoki állásra ka­csingatnak, ha törik, ha szakad, megszerzem a mérnöki diplomát és sürgősen követelni fogom, hogy en­yémet is jelöljenek a legközelebb megüresedésre kerülő műszaki ké­pesítéshez kötött tanácsnoki állás­ra! (Aláírás.) Kik lesznek a törvényhatósági tanács keresztény párti tagjai? Noha még hetek választanak el bennünket a főváros törvényható­sági bizottságának azon közgyűlé­sétől, amelyen a szentesítés alatt álló nj fővárosi törvény 107. para­grafusa szerint meg fogják válasz­tani a törvényhatósági tanács tag­jait, valamennyi pártban erős kor- tézia folyik atekintetben, hogy kik legyenek a díszt és pozíciót jelentő kiküldöttek. A Keresztény Községi Pártban a keddi értekezlet előtt sok érdekes vélemény hangzott el atekintetben, hogy a párt kiket küldjön a törvényhatósági tanács­ba. Hat, amennyiben a pártonkivii- liek megfelelő módon fogják támo­gatni a kereszténypárti listát, hét Wolff-párti törvényhatósági taná­csi tagot fog a közgyűlés válasz­tani. Bizonyos, hogy a párt veze­tőségén kivíil olyanok is be fognak kerülni a kereszténypárti listán, akik ráérő idővel, megfelelő ráter­mettséggel, tisztességgel és szorga­lommal fogják nehéz hivatásukat betölteni. Hogy Wolff Károly dr.-on, a párt vezérén kivíil kik lesznek a Keresztény Községi Párt képviselői a törvényhatósági tanácsban, álta­lában még bizonytalan. Ha ellenben azt nézzük, hogy kit emlegetnek a legtöbben és a leggyakrabban, mint a legposszibilisabb jelöltek egyikét, akkor Nagy Ferencet kell megemlí­tenünk. Nagy Ferenc a maga hihe­tetlen agilitásával, szilárd keresztény és nemzeti érzésével, anyagi és er­kölcsi függetlenségével, erős gya­korlati közgazdasági érzékével mél­tó reprezentánsa lesz a törvényha­tósági bizottságban annak a keresz­tény polgári gondolatnak, amely­nek jegyében sok érdemes akciót fejtett ki már eddig is gyakorlati téren a kitűnő Nagy Ferenc. Ha számbavesszük, kik Wolff Károly leghívebb és legmegbízhatóbb kato­nái, szintén elsősorban Nagy Fe- rencre esik a pillantásunk, bizonyos lévén, hogy amint az elmúlt tiz esz­tendő alatt egyetlen percig sem volt hűtlen a zászlóhoz, ezekután sem fogja vezérét sohasem cserben hagyni. Bizonyos az is, hogy Nagy Ferenc a törvényhatósági tanács­ban is mindig kipróbált hűségű katonája marad a vezérnek. Amint eddig mindig biztosan számíthatott reá a pártvezetőség, ezután is a küz­dők első sorában fogjuk őt látni, ha majd a törvényhatósági tanács­ban kell megvédeni a keresztény ér• dekeket. Benedek tűzoltótiszt előadása. Be­nedek Mihály tíizoltótiszt a polgár- mester megbízása folytán Berlin, Drezda, Hamburg, Bréma, Hanno­ver, Magdeburg és Lipcse városok tűzoltóságainak szervezését, felsze­relését és laktanyáiknak építkezé­sét, valamint azoknak, berendezését tanulmányozta. Benedek szorgalmas kutatással és munkálkodással gaz­dag anyagot gyűjtött egybe és Tűz­oltó tanulmányutam címen e hónap 18-án a Forum filmszínházban nagy­számú közönség előtt vetített ké­pekkel kisért felolvasást tartott. A megjelentek között ott volt Koncz Endre miniszteri tanácsos, Ambró- zy és Rétay-Theimer tábornokok, Spannberger és Guth elöljárók, igen sok fővárosi tisztviselő, a budapesti tűzoltó testületek szövetségének többszáz tagja. Az egybegyült hall­gatóság az igen érdekes és értékes előadásért Benedek tüzoltótisztet melegen ünnepelte. O. M. T. K. VÉDJEGYŰ . PALACKTEJBEN AZ ERÓ Buday Dezső ünneplése a Ferenc­városban. A Ferencváros és a fő­város keresztény közönsége impo­náló névnapi vacsorát rendezett Buday Dezső tiszteletére a Bakács­téri Keresztény Kaszinóban. A nagyteremben csak kétszáz ember fért el, úgyhogy a másik kétszáz kénytelen volt elmenni, mert nem kapott helyet. A vendégeket és no- tabilitásokat Weszelszky Gyula kö­szöntötte, mint házigazda, majd Fi- nály István dr. serleggel a kezében tett hitvallást Buday Dezső ma­gasztos ideáljai mellett. Utána Si- pöcz Jenő dr. polgármester a rend­kívül népszerű és közszeretetben ál­ló közéleti embert üdvözölte Bu­day Dezsőben, akinek működése túlterjed a kerületen, a fővároson és országos jelentőségű. Buday De­zső szivébe zárja a maga közönsé­gét, de a közönség is őt. Neki im­ponál az a keresztény harcos, aki sok sebet kap, mert sokat is oszto­gat. Fáradhatatlan hitvesével (Hosszantartó taps.) kenyeret sze­reznek a szegényeknek s a küzde­lemben Buday Dezsőnek a Ferenc­város ad mindig uj erőt. Wolff Ká­roly, mint budai polgár köszöntötte Buday Dezsőt. A magyar lakoma abban különbözik a külföldiek va­csorázásától, hogy mi ezt az alkal­mat mindig felemeljük a nemzeti régiókba. Aki Buday Dezső vacso­ráján jelen van, jelenléte egyenlő a hitvallással. Hangsúlyozta, hogy nem a keresztény eszmében van a baj, hanem annak kivitelében, de a kereszténységnek érvényesülnie kell a gyakorlatban is. Mi fanatikus és elszánt magyarok vagyunk, nem té­veszt meg a túloldal demokráciája bennünket, mert a túloldal faji gon­dolata megakadályozza a demokrá­cia érvényesülését. A forradalom nem tud erkölcsöt és kultúrát adni, csak az igazi kereszténység. Buday- ban a tettek emberét köszöntötte. Ernszt Sándor dr. kiemelte Buday Dezső páratlan stratégiai tudását és nagy szervezőképességét. Ebben a kerületben még a kormány embe­rei sem tudnak megmoccanni. Ma- gasztalással szól Buday Dezsőné lankadatlan munkájáról. Nem fé­lünk még azoktól se, mondta Ernszt Sándor, akik velünk, keresztények­kel szemben csináltak ellenzéki frontot. Grégersen Lujza a ferenc­városi asszonyok, Papp Jenő a Ma­gyarság-szövetség, Hunkár Géza plébános a katolikus közönség, Horvát Géza dr. az ÉME nevében üdvözölte az ünnepeltet, majd Wigh János elöljáró. Müller Antal, Pász- thy János bizottsági tagok és Róth Zsi gmond dr., a Lövészegylet nevé­ben szólalt föl. Az üdvözlésekre Bu­day Dezső nagyszabású és koncep­ciózus beszédben köszönte meg a feléje áradó szeretetet, lelkes és sű­rű tapsok közt tett hitet rendíthe­tetlen keresztény és magyar meg­győződése mellett. A modern orvosi tudomány minden eszközével és a különböző gyógyeljá- résokhoz szükséges fölszerelésekkel ellátva. A város minden pontjáról könnyen megközelithető Alkalmi vásár részlet áruház bebutoroz és felruház Budapest, VI., Főthí-ut 18. Harc a tespedés ellen Wolff Károly nagy beszéde a Keresztény Nemzeti Liga jubiláris közgyűlésén Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga vasárnap tartotta a keresztény társada­lom impozáns részvétele mellett ezévi közgyűlését, amely egyben beszámoló volt a liga tizesztendős működésének eredményéről. A jubiláris közgyűlésen W o 1 f f Károly dr., a liga ügyvezető' elnöke hatalmas beszédben fejtegette a keresztény Magyarország problémáit. Beszédében vázolta a sok nehézséget, amellyel azok találkoznak, akik a ma­gyar közéletben Krisztus jegyében dol­goznak. Sokan visszariadtak a küzde­lemtől, de kitartott a magyar értelmi­ség, mely szent meggyőződéssel akarja az értelmességet a munkások lelkében megszervezni. A szociális élet bölcsele­tével kevesen foglalkoznak szerte a vi­lágon. Öntudatlanul mennek a tömegek, nem analizálják a szociális lét alapján megnyilvánuló törvényszerűségeket. Az ellentábor is azt hirdeti, hogy szociális életet akar élni, elvesz azonban az én­től mindent, ami nemes és szent. Meg­fosztja a hittől, az Istentől, az erkölcs­től, á becsülettől. Az akarat legázolását a keresztény társadalom pipogyasága és inaktivitása tette lehetővé. Tiz esztendővel ezelőtt, a kétségbeesé­sek idején idegen járom alá hajtotta fejét a nemzet, hitt a felforgatok jel­szavainak és bár azóta egy decennium elmúlt és a nemzeti öntudat kezdett ébredezni, ma már tunya tespedés üli meg a lelkeket. Pedig az internacioná- lis ellenfél minden eszközzel felvérte­zetten dolgozik azon, hogy az anyagi és lelki javainak 72 százalékát elvesz­tett magyar nemzetet a végső pusztu­lás örvényébe döntse. Beleharsogja a magyar köztudatba, hogy a Liga ki fogja nevelni a nemzeti akaratot és nem hagyja végső romlásba dönteni a nem­zetet. A Ligának kell megkovácsolnia a magyar nemzet életének acélutját, mert nemzeti akarat nélkül nincs élet, nincs fejlődő jövő, csak olyan pusztu­lás, amelyből nincs feltámadás! Csak a keresztény értelem utján lehet boldo­gulni! Jöhet még küzdés, ezernyi gol- g’ota, harc, de semmi más nem adhat jövőt, mint Krisztus és a nemzeti gon­dolat. A keresztény társadalom programmja egy szó és ez a szó: Krisztus. Ma­gyarok akarunk maradni és kereszté­nyek, magyarságunkat és vallásunkat internacionalistáknak fel nem áldoz­zuk! Sokan akarjuk a keresztény Ma­gyarországot azért, mert a magyar jövendőt akarjuk! A közönség tomboló lelkesedéssel ün­nepelte hatalmas beszéde végén Wolff Károly dr.-t. A beszédet, amely pro­grammja a Liga uj tiz esztendejére, teljes terjedelmében ki fogják nyomtatni. Dona Döme és Társa Papír és írószerek gyári raktára a „Papirmalomhoz“ Budapest, IV., Aranykéz-u. 6 Telefon: Automata 877—15. Alapitva: 1790-ben. Somló Jenő asztal05me5ter Készít saját, vagy adandó tervek szerint mindennemű asztalos munkát Budapest, IX., Remete-utca 24. Kemény Sándor Xt V., Pannonia-u. 18. Tel.: L 904-24 Bienenstok Józseí & Fia írógép, papír, nyomtatvány és Irodafelszerelési osztálya, rug­gyanta bélyegző-gyár, vésőin­tézet, zománctábla-gyár Budapest, Vili., Rákóczi-ut 27. Telefon: József 421—34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom