Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-30 / 48. szám

4 ujjmnAJPEsx 1929 november 30. Wollff Károlynak átadták a Szent Sir Rend csillagos középkeresztjét. A kapucinusok budai plébániatemplo­mában vasárnap délelőtt fé.tiz órakor szentelte meg az egyházközség hívei által adományozott uj harangokat Húsz István tábori püspök. A virágok­kal feldíszített harangokat a tem­plomban helyezték el és itt végezte el a püspök a harangszentelési szertar­tást. Ezután a harangokat az utcára szállították és felvontatták a torony­ba. //qsz István dr. főpapi szentmi­sét pontifikáit a harangszentelési ün­nepség után, a budai kapucinus atyák segédletével. A misén a kapucinus plébánia-templom énekkara és a Bu­dai Zeneakadémia zenekara működött közre. Mise után Húsz István tábori püspök mondott szentbeszédet. Ez­után a püspök a segédkező papok kí­séretében a szentélyben helyetfoglaló egyházközségi vezetőkhöz lépett és Wolff Károlv országgyűlési képviselő­nek, az egyházközség elnökének, a Szent Sir Rend csillagos középkereszt­jét, Divényi Károly egyházközségi al- elnöknek és Klemm Árpád egyházköz­ségi titkárnak átnyújtotta a Szent Sir Rend lovagkeresztjét. A templomi ün­nepségek után a hivek többezer főnyi serege a Budai Zeneakadémia nagy­termébe vonult, ahol az egyházköz-' ség ünnepi közgyűlésen köszöntötte Wolff Károlyt, Divényi Károlyt és Klemm Árpádot. P. Rischl Anasztáz plébános a pápai himnusz hangjai után megnyitotta a díszközgyűlést. Az egyházközség nevében köszöntötte a kitüntetteket. Húsz István tá­bori püspök a hercegprímás jóki- vánatait tolmácsolta az ünnepeitek­nek. P. Katyi Kamill, a kapucinus­rend budapesti zárdáinak házfőnöke a budapesti kapucinusok, P. Fetzel Albin tartományi főnök pedig német­nyelvű beszédében az egyetemes ka­pucinus rend nevében köszöntötte az egyházközség jiótevőit, akiket most magas egyházi kitüntetéssel jutalmaz­tak áldásos működésükért. Bozóky Ádám fővárosi bizottsági tag a Ke­resztény Gazdasági Párt, To per ezer Ákosné a keresztény magyar asszo­nyok, Barsg Károly a Keresztény Nemzeti Liga, Márton Lajos festőmű­vész pedig az Emericana nevében üd­vözölte a kitüntetteket. Wolff Károly mondott ezután rövid köszönőbeszé­det. A felemelő ünnepséget a Himnusz hangjai fejezték be. Paulheim Ferenc törvényhatósági bi­zottsági tag ünneplése. Az Erzsébetvá­ros népszerű városi képviselője, Paul- heim Ferenc építész, trvh. biz. tag, de­cember hó 2-án ünnepli nevenapját, amely a székesfőváros egész VII. kerü­letének örömnapja. A Ferenc-nap esté­jén a Budapest Erzsébetvárosi Keresz­tény Kaszinó Paulheim Ferencnek, nép­szerű elnökének tiszteletére társas es­télyt rendez, amelyen a székesfőváros társadalmának előkelőségei, a városi tanácsnak, a törvényhatósági bizottság­nak tagjai és a keresztény felekezetek képviselői kivétel nélkül résztvesznek. A barátságos összejövetel sikerét a Ka­szinó művész-tagjainak rögtönzései is emelni fogják. Az estélyen hölgyek is résztvesznek és a hivatalos estebéd után tánc is lesz. Halálozás. Lipovniki Lipovniczky Kálmánné, szül. Hulényi Anna 62 éves korában, hosszas szenvedés után el­hunyt. Temetése szombaton, e hónap 23-án délután volt a Kerepesi-uti te­metőben. Az elhunytban Lipovniczky Mária fővárosi ideiglenes hivatalnok, a polgármester titkárnője édesanyját gyászolja. Temetésén a polgármesteri hivatal tisztviselői teljes számban je­lentek meg és a ravatalra koszorút helyeztek. A Keresztény Községi Párt szintén koszorút küldött és számos törvényhatósági bizottsági tag is meg­jelent a végtisztességen. TÜSKÉK Rónay bácsi Világért sem akarunk tüskét szúrni a kitűnő Rónay bácsi szivé­be, aki egyik legszimpatikusabb tagja volt a törvényhatósági bizott­ságnak az öregebb évjáratot ille­tően. Sőt udvariasak vagyunk, ami­kor öregebb évjáratról beszélünk, mert bizony Rónay bátyánk — az Isten éltesse ezt a derék magyar öreg urat az emberi kor legvégső határáig! — bizony a legöregebbek közül való volt: hosszú fehér sza- kállával, hajlott hátával bizony a Bach-korszakot juttatta az eszünk­be. Nem azért, mintha az öreg ur­nák valamilyen kapcsolata lett vol­na ezzel a szomorú időszakkal, ha­nem azért, mert a- Bach-korszak is, Rónay bácsi születésnapja is bizony régen, nagyon régen lehetett, olyan régen. hogy az emberek elfeledkez­tek róla, Rónay bácsi városatyai működésének történetéről szóljon ez a pár sor megemlékezés, ismételjük: a megbántás minden szándéka nél­kül, Rónay bácsit, teljes nevén Rónay Károly dr. m. kir. udvari tanácsos, kir. Közjegyző urat, mint elnökét küldte be a Közjegyzői Kamara a törvényhatósági bizottságba. A ki­nevezettek között szorgalmasabb lá­togatója alig volt a közgyűlési ter­meknek: Rónay bácsi ott üldögélt a kinevezettek mezőin, valahol a Rip- ka-párti vizeken, és arról volt ne­vezetes, hogy mindig nagyon hara­gudott. Különösen a szocialistákkal nem volt sehogy sem kibékülve Ró­nay bácsi, biztosan meg volt az oka is reá, elég az hozzá, hogy ő volt a legturbulensebb megzavarója a szo­cialista szónoknak, szidta őket, mint a bokrot, éles vékony^ hangján a legnagyobb csend idején is közbe- süvitve egy-két haragos megjegy­zést. Természetes, hogy a szocialis­ták sem maradtak adósok, ők azon­ban a kölcsönt nehezebben tudták visszaadni, mert bizony Rónay bá­csi, ha jól emlékszünk, a legutóbbi négy esztendő alatt mindössze egy­szer szólalt fel a főváros közgyűlé­sén. Történt közben, hogy -Rónay bácsi fiát, aki szintén közjegyző, az igaz­ságügyminiszter valahova vidékre nevezte ki, Rónay budapesti köz­jegyző állomást cserélt Rónay vi­déki közjegyzővel. Mivel pedig az idősebb Rónay nem akart kimenni a vidékre, erről a tisztségéről lekö­szönt, a közjegyzőhelyettesek és a protekcióval rendelkező ügyvédek nagy örömére, akik számára uj ál­lás lehetősége nyitott. Rónay bácsi tehát megszűnt a budapesti Köz­jegyzői Kamara tagja lenni, meg­szűnt városatya lenni, azonban csu­dálatosképen erről mindenki meg­feledkezett. Jó félesztendeje nem közjegyző már Rónay bácsi, azon­ban változatlanul bejárt az öregur a közgyűlésre, helyet foglalt a Rip- ka-párti mezőkön, veszekedett a szocialistákkal, itta a jó közgyűlési kávét, éppen úgy, mint annak előtte. Közben azonban a Közjegyzői Ka­mara eredeti jelöltjei közül a kor­mányzó a soron levő tagot, Janics Imre közjegyzőt, a Kamara elnökét, a. főváros törvényhatósági bizottsá­gába beküldte, és az uj tag fel is készült arra, hogy helyét elfoglalja. A főpolgármester az egyik leg­utóbbi rendes közgyűlésen be is je­lentette ezt ö törvényhatósági bi­zottságnak, Rónay bácsi azonban kissé későbben jött, és így nem hallgatta végig a főpolgármesteri bejelentést. Jött, jött az öregur, el­foglalta a régi helyét, veszekedett a szocialistákkal, szünet közben ki­ment, és a bizottsági tagok, akik Rónay mellett szoktak ülni, nagy zavarban voltak: hogyan mondják meg neki, hogy ő már nem bizott­sági tag, és nincs is joga részt- vennie a törvényhatósági bizottság közgyűlésén? Végezetül is akadt valaki, aki az öregurral közölte, hogy a közjegy­zők részéről Janics Imre már a tör­vényhatósági bizottság tagja, mire azután Rónay bácsi is tudomásul vette, hogy ő nemcsak mint köz­jegyző ment nyugdíjba, hanem mint városatya is. Nem tudjuk, hogy utóda részt fog-e venni a törvény- hatósági bizottság életében, de ne­künk hiányozni fog a mindig rnoró- zus, mindig haragos, de kedves és jóindulatú öregur, aki olyan lelke­sen és meggyőződésesen tudott ve­szekedni Büchler Józseffel, Peyer Károllyal, Bánóczi Lászlóval és a többi szocialista bizottsági taggal. Egy érdekes, fehér színfolttal lett szegényebb a közgyűlési padsor, és bár személyesen nem volt őt szeren­csénk ismerni, érzékeny búcsút ve­szünk tőle és szeretettel tartjuk meg őt jó emlékezetünkben! Muzsikó elöljáró ünneplése. A Fe­rencvárosi Egységes Párt november 26-án, kedden Muzsikó István kerü­leti elöljáró tiszteletére vacsorát adott, amelyen részt vettek a kerület legte­kintélyesebb polgárai, közöttük Usettg Béla országgyűlési képviselő, mint a Ferencvárosi Egységes Párt elnöke, Demkó Dezső, a Budapesti Takarék és Vásárpénztár r. t. vezérigazgatója, Popelka Béla törvényhatósági bizott­sági tag, Reich Samu, a Községi Élel- mdszerárusitó Üzem vezérigazgatója, Springer Ferenc dr. ügyvéd, a Ferenc­városi Torna Club elnöke, megjelent a IX. kerületi elöljáróság egész fogal­mazói személyzete, élén Haidekker Já­nos dr. tanácsi főjegyzővel, a hiva­talok vezetői és a kerületi rendőrka­pitányság tisztikara, élén Pirkner Imre rendőrfőtanácsossal. Elsőnek Usettg Béla dr. köszöntötte fel Mu­zsikó Istvánt, mint a kerület első pol­gárát. „Oly hivatalvezetőkre van ma szükség mondotta — aki a súlyos gazdasági viszonyokat mérlegelve, nemcsak a paragrafusokat nézi, nem­csak szigorú hivatali főnök, de első­sorban érző lélek, aki embertársát látja a kerület polgárában, aki eset­leg a súlyos gazdasági viszonyok kö­zepette talán szabálytalanságot köve­tett el. Ilyen ember Muzsikó István, akihez hosszú évek sorának meleg barátsága fűzi, aki maradt, aki volt, maradt az a meleg szív, aki megtudja érteni az emberek botlásait és amel­lett a szorgalmas és becsületes hiva­talnok mintaképe. Kérte, hogy úgy mint eddig, keresse föl hivatalán kí­vül is a kerület polgárainak baráti köreit és tartsa fönn a kontaktust ve­lük, mert ezek a polgárok megtanul­ták őt becsülni, ezeket a polgárokat, akiknek elitje ma itt van a fehér- asztalnál, a szeretet szálai fűzi hozzá. Utána többen köszöntötték még föl Muzsikó Istvánt, amely az üdvözlő beszédekre meghatottan mondott kö­szönetét, hangsúlyozván, hogy amit telt, kötelességből tette és ezentúl is teljesíteni fogja. OZALID, fény- és aluminium-másolatok Költséovetérek, műszaki tervek, térképek rajzó- MANCI IT7 FFRPNP. Budapest, Vili.,József-u. 12 lását es sokszorosítását több színben is vállalja «IMII «tl I L. rCflCJlU Telefon : József 431—47 Tőke György emelési vállalkozó Budapest. VI., Hungária-körut 79. TELEFON: L1PÓT 975-62. WIHARTFERENC ÉPÍTÉSZ ÉS ÉPÍTŐMESTTOt BUDAPEST. VH., COLUMBUS-Ö. W TM>, tómmt 3W-0T __________ Csendélet Budán. Bár budai laptár­sunk zokon veszi tőlünk, hogy Buda életével foglalkozunk és azon csöndes, de éppen nem barátságos tanácsot adja nekünk, hogy maradjunk ideát Pesten: néhanapján mégis kénytelenek vagyunk átrándulni a jó öreg Budára, ahol az öreg házak boltíves kapui alatt sok te­kintetben furcsa emberek és furcsa esz­mék lakoznak. Fentemlitelt laptársunk legutóbbi száma például a tanácsra ha­ragszik, arra a tekintetes tanácsra, mely­nek történelmi jelentőségét és jövőbeli hivatását éles logikával és megragadó- erejii elokvenciával éppen az Uj Buda­pest hasábjain fejtegette Szőke Gyula dr. Laptársunk röviden, de jelentősen a diktatúra bukását látja az uj fővárosi törvénytervezetben, azt mondván, hogy a régi fővárosi törvény alapján ki kel­lett fejlődnie az autonómiával szemben a tanácsi diktatúrának1. Haragszik na­gyon öreg budai kollégánk, minden ba­jért és veszedelemért a tanácsot tevén felelőssé. Budapest még mindig nem fürdőváros: felelős érte a tanács. A Hár- mashatár-hegy tetején nincsenek közmü­vek: felelős érte a tanács. Nincs lift a Gellérthegyre, nincs forró vizzel való központi fűtés az egész városban, drága a viz, a villany, a közlekedés: az oka a tanács. A tanács mindig szemben áll az autonómiával és amidőn a maga dikta­túráját az autonómiára hivatkozva meg akarja hosszabbítani, nem számíthat a polgárság támogatására. „Ezt a harcot — jelenti ki végezetül laptársunk — mosolyogva nézi a polgárság és mi itt Budán kacagunk rajta.“ Idáig szól ki­tűnő laptársunk még kitünőbb cikke a tanácsi diktatúráról, majd a Budai Pol­gári Kör Jenő-napjáról hoz tudósítást. Itt találkozunk azon világviszonylatban is nagyjelentőségű tény megállapításával, hogy a társasvacsora folyamán felolvas­ták Szentirmag Imréné fővárosi törvény- hatósági bizottsági tag távirati üdvözle­tét. Bizonyos, hogy az üdvözlet azt a remegő meghatottságot váltotta ki a vacsora illusztris közönségéből, amelyet a bizottsági tagnő figyelmének megnyil­vánulása megérdemelt. Azt is olvassuk ugyanitt, hogy a Budapesti Lovaregye- süiet újra divatba hozza a „lovasteákat“; azt, hogy a lovasok kivétel nélkül az Egységes Községi Polgári Párthoz tar­toznak, vagy fognak tartozni, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a teák a Polgári Egység Akadémia-utcai klubjá­ban fognak lezajlani. A lovasteák alkal­mából figyelmébe ajánljuk a nem budai bizottsági tagoknak a Lovasegyesületnek a főváros ez évi költségvetésében meg­szavazott segélyét és azt a meleg kap­csolatot, amely a Lovaregyesületet az egyik fővárosi üzemnek, a Tattersaalnak vezetőségével összefűzi. Nem érdektelen tudósítás számol be a Budai Társaskör választmányi üléséről sem, itt megtud­juk, hogy a Kör tagjai sorába lépett ipa­rosok különös helyzetbe kerültek azzal, hogy „az I. kér. Iparoskor elnöksége kétszinü politikát folytat.“ Hogy mit ér­tenek a Budai Társas Körben „kétszinü politika“ alatt, nem tudjuk, de nagyon kiváncsiak lennénk rá. Gál Jenő, Buda szeretve tisztelt országgyűlési képviselő­jének beszámolója kapcsán viszont azt olvassuk, hogy mindenkit lenyűgözött Gál Jenő szónoki készsége és a tények ügyes csoportosítása. „Könnyű dolga van — sóhajt fel a cikkíró — a laikus közönséggel szemben az ilyen kiváló ügyvédnek.“ így tehát Gál Jenő megle­hetősen kurtán szerelte le a budaiakat, akikről különben megtudjuk azt is, hogy a fogaskerekű gyorsabb közlekedését sürgetik, mert a svábhegyi borbély most úgy borotvál, hogy mire a megborotvált kiránduló ismét leérkezik a városba, új­ból kinőtt a szakálla. Ezzel a méla ak­korddal mi is befejezzük sorainkat, az­zal, hogy változatlanul fogunk a jövő­ben is Buda kisebb-nagyobb dolgaival törődni. PAULAYLÁSZLÓ elektrotechnikai és mechanikai vállalata Budapest, VIII«, Losonczl-u. 3. Telefon : József 401-76. _________ Vitái András mű- és épületlakatos Budapest. VIL. Angol-ntce 3/b. Telelőn: Júzse! 394-60. „PAX“ vörösrézből készült szénsavas kézi tűz­oltókészülék a legjobb. Gyártja és kaphatót HIRMANN FERENC lémárngyár BUDAPEST. VII.. CSÁNYI-UTCA 7-9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom