Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-27 / 17. szám
2 OJJSUmfíEST 1929 április 27. A 7 AI I A száraz utón való w Mm H L> I mj fénymásolat KUNSTXDTER VILMOS, papirneműgyáros Központ VUL, József-kBrut 7. Tel.: J. 800—68 Gyár: VIII., Conti-utca 88. Telofon: J. 808—88 GATSKA FERENC szobafestő, mázoló és butorfényező Budapest, IV., Váci-utca 59. Vállal minden e szakmába vágó munkát. KUPÁN JANOS angol úri szabó Budapest, IX., Ferencz-körut 31 HEDAG a kézi tűzoltóm. Minden tüzet, igy villamostüzeket is veszély nélkül olt. Oltási kárt nem okoz, az emberi szervezetre nem áitalmas, abszolút fagyálló. Magyar gyártmány. Gvártásihely: VADÁSZTÖLTÉNY. GYUTACS ÉS FÉMARUGYÁR R.-.T.. BUDAPEST Egyedárusitó: KROPSCH GÜNTHER, BUDAPEST.VIII..SCITOVSKY-TÉR 2. TEL : |. 406-39 Egyedüli Speciális Magyar Automobilgyár JHagyar Általános Gépgyár Rt. Mátyásföld Eladási központ: Budapest, IV., Váci-utca 1. sz. Telefon: Automata 819-73 LEGÚJABB TÍPUSAI: 2 literes 6 hengeres MAGOSIX I‘5 literes 6 hengeres MAGOTAX 1'5 tonnás 6 hengeres gyorsteherautó. 1 tonnás gyorsteherautó, Betegszállító- és mentőkocsik Epilógus egy közgyűléshez Irta: Laczó Viktor Egyike a leggyönyörűbb közgyűléseknek volt a székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak 1923 március 6-iki közgyűlése, amelyet a munkanélküliség enyhítése érdekében hívtak össze. Dicsőség azoknak, akik összehívták és azoknak, akik benne részt vettek. Igazi szellemi koncert volt, a pártoknak egyiittküzdése és együttversengése. Az előadott hangúmból azonban kicsendült ogy Sáx Adolf-féle kürt, amelynek motivuma azóta állandóan az agyamban cseng: „Produktiv-konszumptiv, konszumptiv-produktiv.“ Legyen szabad ezt a motívumot egy kissé átírni. Arról volt szó. hogy vannak produktiv és vannak konszumptiv kiadások. Az általános benyomás ugyan az, hogy minden kiadás konszumptiv, mert a kiadás fogyasztás és nem bevétel. Tudjuk azután azt is, hogy van iskola, amely csakis az emberi munkát tartja produktívnak a nemzetgazdaságban és kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a gazdasági életben mást is produktívnak nevezzünk. Ne osztogassuk a jelzőket olyan bőkezűen, mint a címeket. A méltóságos apa után nemcsak a feleséget, hanem a kisasszonyt is méltósá- gozzák. De a produktivitás jelzőjét adjuk csak a munkásnak, — mondják ők. Ennek az iskolának hive vagyok ón is némi módosítással. A nemzetgazdaságban az elsőrangú produktivitás mindenesetre az emberi munkaerőé, de a rná- sodrangu, vagy segédproduktivitást nem szabad elvitatni az emberi munkaerő eszközeitől: az állattól, a földtől, a szerszámtól, a géptől s az eszközök királyától, a pénztől sem. De hát produktiv kiadásról van szó. Van-e ilyen? Mindenekelőtt az a kérdés, mit is kell produkálni. A felelet rövid: Emberi életet! Részletesebben: Minden szükségeset, hasznosat, élvezeteset. Még részletesebben: Eleimet, ruhát, lakást, tüzelőt, közutakat, közvizet, közvilágítást, közinühelyeket, közrendet, végül tudományt, művészetet, divatot, szórakozást. Persze, hogy minden gazdasági erőkiadás produktiv. Valahol. Hisz azért gazdasági. Ha azonban a munkaerőt helyettesitjük az összes értékeknek értéktelen képviselőjével, a pénzzel, megalkothatjuk a tiszta tőkésnek tipusát. Azt, aki akkor vesz be a legjobban, amikor kiad. A mai gazdasági berendezkedés mellett tudniillik minden erőkifejezés nélkül kiadhatjuk a tőkét, egy ideig bevesszük annak kamatait s a kölcsönzés idejének lejárata után ismét bevehetjük az eredetileg kiadott tőkét. Ez tehát a produktiv kiadásnak véglete: a kiadás szinébe burkolt tiszta bevétel. Ennek ellentétje a konszumptiv kiadásnak véglete: az abszolút tőke- pusztitás, a semmittevés és a tezaurá- lás. Sem az egyik, sem a másik nem lehet a gazdasági berendezkedésnek eszménye és vezérelve. A gazdasági életben az emberi munkaerőt hasonlóan beleáraszthatjuk a földművelésbe, a gyümölcstermesztésbe, az állattenyésztésbe, a bányákba, szerszámokba, gyárakba, az áruszállításba, tűbe, irótollba, varrógépbe, Írógépbe. De vigyázni kell ám, mert ennek is van határa! Produkálni csak addig lehet, ameddig szükséges. Felesleges produkálás, tökepusztitás. Ahol csak millió pár cipőre van szükség, nem szabad tíz millió párat gyártani. A kilenc millióra fordított kiadás tehát konszumptiv kiadás a produkálás színeibe burkolva. Az ilyen produkálás helyett jobb a kul- turkiadás. Bizonyos tudniillik, hogy az útépítésre, vizlecsapolásra, folyamszabályozásra, iskola, kulturház, templom, színház, csillagvizsgáló, fedett uszoda, sportpálya, muzeum, sőt modern lakásépítésre is kiadott összegek csak igen bonyolult utakon hozzák meg kamatjaikat, valahol „a jövő nemzedékben“; az is igaz, hogy ilyeneknek építése 10%-os kölcsönösszegből, amikor azok évenkint csak 4%-ot jövedelmeznek, valahogyan a nemzetgazdasági őrültségnek határait érinti: mindamellett és mégis többet ér, mint felesleges cipőt, harisnyát, vagy akár búzát, bort és borjakat termelni. Amig nem minden gyermeknek van cipője és harisnyája és mindennnapi kenyere, addig persze a kulturkiadósokról — nem mondom, hogy mondjunk le, de hozzuk azokat arányba a szükségesekkel. Csak legyünk nagyon óvatosak a pazarlásnak és az úgynevezett luxusnak szidásában. A gazdag embernek pazarlása ép oly erényes, mint a szegény embernek takarékossága. Valamikor ifjúi kedéllyel nagyon dühöngtem a galamblövészet ellen. Számomra ez volt a tőkepusztitásnak mintaképe. A tölténygyár késziti a töltényt, a galamblövész elsüti. A galambtenyésztő tenyészti a galambokat, a galamblövész lepufíantja s a szemétbe dopja. Még ha valaki levest főzhet belőlük, jó. De erről nem tudtam. Az egész tehát nagyon drága, haszontalan mulatság. Friss levegőn lenni és nevetgélni lehet galamblövészet nélkül is. Ma már nem igy gondolkozom. Akinek van pénze, szerintem kitalálhat mindenféle címet arra, hogy azt kiadja, még a galamblövészetet is. Csak folyjék a pénz a tölténygyári munkásokhoz és a galambtenyésztőkhöz! Galamb van is, meg lesz is elég! Akinek van pénze, még a jótékonyságot is kitalálhatja a pénzkiadás címéül és sohasem bánom, ha emellett még mulat is. An nál kevésbbé kelek ki az úgynevezett kulturkiadások ellen, ha azok arányban vannak jómódunkkal és követik a szükségeseket. Hogy ez az arány mikor van meg? Mondd, oh mondd meg, emberiség Megváltója! Mert három világ van. A valóságok világa, a fogalmak világa és az árak világa. A valóságok világában van a gabona, az emberek, a szent mise, Galli Turci hangja, könyvek, fémek, minden, minden, aminek a létéről meggyőződést szereztünk. A fogalmak világában van az a sok-sok vélemény, amelyet ezekről a valóságokról kiki alkotott magának. Az áraknak világa pedig az a sokféle szám, amely a valóságoknak értékét a különböző pénznemekben ki akarja fejezni. A legnagyobb illúziókban él az az ember, aki azt hiszi, hogy akár fogalmaink, akár pedig áraink teljesen fedik a valóságokat. Ez a eél. Szeretnök, ha fednék. De mint eddig, évezredek múlnak el és még mindig nem lesz szabad sem a valóságok, fogalmak és árak közé az egyenlőségnek, sem pedig két valóság, két fogalom és két ár közé az arányos ságnak jelét Írni. Csak kölcsönhatásokat állapíthatunk meg a három világ között, amelyeket az emberi értelmen kivül az önkény és a véletlen is kormányoz. Köszönjük, ha valaki ebbe a kaotikus kozmoszba az értelemnek erejével bevilágít, de kérjük, legyen türelemmel az önkényességnek impulzusai és a véletlennek benyulásai iránt is. Hiszen mit is tehetne okosabbat, mint türelmet gyakorolni?! I Tzemgazdasági-, műszaki és gazdaság- technikai berendezések tervezése. Erőtelepek és belsőberendezések készítése. Könyvelések átreformálása. Adóügyekben felvilágosít és eljár. Fuvarleveleket felülvizsgál. Altalanos gazdasági vállalat VI., RÉVAY-UTCA 10. — TELEFON: L. 922-08. CZIGLE« JANOS Törösrézárv és regytIpari gépgyára ^ BUDAPEST, Vm, KOSZORU-U. ti. SZAK. Telefon: J. 368—24. YOrSeré«-, alumínium-, nikkel- éa cinciét* noélodéoyek gyirtiaa. — Állandó c inénál.. MI ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN í — Mi újság a városházán, kedves ár. Városházy bizottsági tag ur? — A hűvös tavaszi napok bágyadt hangulata fáradtan ömlik végig a városházi folyosókon, az unalmas délelőttök lagymatag csendjét vajmi ritkán kavarják fel nagyobb emóciók. így részben csak a múltakon rágódik a városháza krónikása, noha abban a bizonyos múltban vajmi kevéssel több az öröm, mint a jövőben a remény. A városházi folyosókon néha fel-fel- tiinik egy-egy uj főjegyző daliás alakja, amint frissen vasalt zsakettjükben járják körül a tanácsnokokat, hogy megköszönjék nekik a választás alkalmával tanúsított szives jóindulatot. — Na, na! — Már aki iránt jóindulattal voltak a tekintetes tanács méltóságos tagjai. Most, hogy post festa vagyunk, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, megmondhatom Önnek, hogy az a zseni-tenyésztés, amely a főjegyző választásra vonatkozó szerencsétlen közgyűlési határozat premiérjeképen legutóbb lezajlott, egyáltalában nem vált be. Hiszen helyes végeredményben, hogy a fiataloknak utat kell engedni, azonban lehetetlen állapot, hogy a fiatal erők érvényesülése mindig az öregek legázolásával végződjön. Amikor a helyzet az, hogy a műszaki tisztviselők a tanács választása utján feljöhetnek a IV. fizetési osztályig, amikor lehetséges az, hogy számvevőségi emberek minden nagyobb megerőltetés nélkül, csak azért, mert soron vannak, az V. fizetési osztályba rukkolhatnak előre: a jogi képesítésű fogalmazói karnak szisztematikus hátra- szoritása és a folyamatos előléptetés lehetőségétől való elütése tovább tűrhetetlen. Ha az a szerencsétlen fogalmazó, aki legutóbb mint rangban legidősebb, tiz évi fogalmazói és húsz évi fővárosi szolgálat után a választáson megint megbukott, jogi diplomájának érvényesítése nélkül, mint számgyakornok került volna a főváros szolgálatába, már régesrégen nem a VIII., hanem legalább is a VI. vagy VII. fizetési osztályban lenne! Elvégre, mert jogi diplomával rendelkezik, még senkit sem lehet elütni a fokozatos előlépés lehetőségétől csak azért, mert a bizottsági tag urak valamilyen ok miatt nem tartják őt szimpatikusnak. — De csípős hangulatban méltóz- tatik ma lenni, mélyen tisztelt bizottsági tag ur! — Megvan minden okom reá, hogy az legyek. Szerkesztő uram! Vagy nem lehetetlen állapot-e az, ami a közoktatási bizottság hétfői ülésén a jelölések kapcsán történt? Tiz-tizenkét évi szolgálat után úgy dobtak félre egy-egy érdemes tanerőt, mint valami rongyot, csak azért, hogy alig pár esztendeje a városhoz jött, legalább is bizottsági tag nagybácsival rendelkező fiatal urat vagy ifjú hölgyet első helyen jelöljelek! Nem, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, ez igy nem mehet tovább! A fővárosi alkalmazottakat, tisztviselőket és tanerőket egyaránt a lehető legrövidebb időn belül mentesíteni kell a mai borzalmas állapotok alól... Mindezt mondja el a közgyűlésen, tisztelt uram, most arról beszéljen, hogy mit csinál a polgár- mester? — Mindenesetre mentesítve van attól, hogy garmadával kapja a tanügyi választások dolgában a protekciós leveleket. Abbáziában üdül a múlt hét péntekje óta Öméltósága, teljesen egyedül a Hotel Continentalban. Egész nap a levegőn van, az adriai tenger gyönyörű azúrját nézegeti és a szó szoros értelmében csak kosztolni és aludni jár haza a hotelbe. U gyannyira, hogy a titkára, Farkas Ákos dr., aki a családját kisérte le két .hetes lauranai üdülésre, meg sem tudta találni Öméltóságát Abbáziában — Mikor megy a kitűnő Ákos Londonba? — Minden valószínűség szerint a jövő hét első napjaiban. Közlöm Önnel szerkesztő ur, hogy a bizottsági tagok, pártkülönbség nélkül, nagyon melegen gratuláltak Farkas dr.-nak, hogy éppen ő reá esett a Lord kitüntető figyelme. Bizonyos, hogy amikor Farkas Ákos, mint az Amerikát járt fővárosi küldöttség utimarsallja a polgár- mester kíséretében az elmúlt év tavaszán Londonba érkezett, lord Rothermere nagyon megszerette a hallgatag, komoly, nagytudásu és nagyképzettségü Farkas Ákost. — Minden jót kívánunk neki uj pozíciójában! Ki lesz az utóda? — Utóda nem lesz, csak helyettese, azon egyszerű okból, mert a polgármester — természetszerűen — fenntartja helyét arra az időre, amikor Ákos hazatér Londonból. A helyettesítést illetően több kombináció van forgalomban, bizonyosság azonban e pillanatban még nincsen. — A betegek? — Közlöm Szerkesztő úrral, hogy Vájná Ede, mindnyájunk örömére, még sem kapott tüdőgyulladást és makacs hörghurutja is a gyógyulás ösvényére lépett. Ellenben könnyű influenzában megbetegedett Liber Endre, aki néhány napig az ágyat, kénytelen őrizni. — Jobbulást kívánunk az összes betegeknek! Mikor jön haza a polgármester? — Vasárnap este ül vonatra, hétfőn reggelre Budapesten lesz és a hét elején már részt vesz a tanügyi választásokat megejtő rendkívüli tanácsülésen. Szó van arról is, hogy a választások után még egy hétre visszamegy a tengerpartra, ez azonban nem is tőle, hanem inkább attól függ, hogy mennyire fogják öt a referensek megrohanni. — Jubileumok? — Két szolgálati jubileum is lezajlott a héten. Az egyik az Elektromos Műveknél, ahol barátai és tisztelői nagy szeretettel ünnepelték az elmúlt héten Tuboly János igazgatót, A másik jubileum a VII. kerületi elöljáróságon volt. ahol Schmaderer Oszkár dr. főjegyző ünnepelte fővárosi szolgálatba való lépésének 25-ik évfordulóját. — Gratulálunk az érdemes jubilánsoknak. Egyéb mondanivalója nincsen a bizottsági tag urnák? — Nincsen, és ez okból a legmelegebben el is búcsúzom Öntől. — Isten vele!
