Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-21 / 51-52. szám

¥1. évfolyam 51—52. szám Budapest, 1929 december 21 UJ BUDAPEST Gdsp árdyak A képviselőház fővárosi vitájá­ban, a keddi ülésen, Gáspárdy Ele­mér — van-e, ki e nevet nem is­meri? — volt az első kormánypárti szónok. Banális frázisok kavarog­tak beszédében, hozzá nem értésről tanúskodó, nivótlan megállapítások­kal, zavaros aforizmák tarkitották a felszólalás lapos egyhangúságát, ebben a kétségbeejtő beszédben ösz- szc volt sürüsitve mind az a rossz­akarat, felelőtlen híresztelés, nagy- képű tudálékosság, ormótlan fölé­nyeskedés, amely a maga mocsár- gőzével egy évtizede nyálazza körül a budapesti városházát. A leglalá- lóbb a Gáspárdy-féle szalmacsép- lésre Wolff Károly megjegyzése volt, aki Gáspárdy Elemérnek a fő­városi üzemek kapcsán tett meg­jegyzésére odakiáltotta pártja felé: Nézzétek, hogy handabandázik! A Gáspárdy-féle kémikus meg­állapításokkal szemben igazán'szük- ségtelen a főváros megvédése. Nem is erről van szó, hiszen a kormány­párt e kitűnő tagjának, a törvény- javasatnak többet ártó, mint hasz­náló elmeszüleményéről holnap már beszélni sem fog senki, és Gáspárdy ur bölcsességeit csak a képviselő­házi napló örökíti meg az utókor számára. Sajnos azonban, Gáspárdy Elemér nem áll egyedül a maga szédítő tájékozatlanságával, felüle­tes kijelentéseivel, megdöbbentő in- formálatlanságával: sokan vannak e hazában, az országgyűlés padso­raiban csak úgy, nunt a miniszte­riális hivatalok buráiban, Gáspár­dy ak, akik a városházi ügyeket nem ismerik jobban, mint Hátsó- India erdőségeit, akik szajkómódra kiabálják a főváros bűnösségét, elő­kelő és tiszteletet gerjesztő tempó­nak tartván a dolgok ismerete nél­kül lekritizálni azt a városházát, amelyet csak kortesbeszédeknek a napi sajtóba eljutott töredékeikből ismernek; nem akarnak, talán nem is tudnak fáradságot venni maguk­nak arra, hogy a lényegbe hatolóan igyekezzenek meggyőződést szerezni a való tényekről, amely azután becsmérlő kritikájuk megváltozta­tására ösztönözné őket. Ez a Gáspárdy-szellem ott bujkál az egységespárt szolgabirákból és alispánokból avanzsált képviselői között, akik Budapestből csak a parlamentet és a pártklubbot isme­rik. Ezzel az annyira igaztalan, mint kártékony szellemmel találko­zunk a minisztériumokban, ahol el­lenséges indulattal fogadnak min­den fővárosi kedvezményezést, fe­kete mikroszkópon át vizsgálnak minden városházi aktát, hogy az­után dörgedelmes leiratokban és rendeletekben élje ki magát a mi­niszteri fogalmazói vagy legjobb esetben miniszteri titkári fantázia. Mert, ismerve a miniszteriális bü­rokratizmust, ne feledjük, hogy a leiratokért, rendeletekért, magyará­zatkérésekért, aktáik hevertetéséért nem a miniszterek a felelősek, ha­nem a kisebbrangu tisztviselők, akik Gáspárdy-szellemmel telítve mélyí­tik az ellentéteket az állam és a fő­város között. A Gáspárdy-féle par­lamenti felszólalás a maga szánal­mas tudatlanságában csak tünet volt, kor- és kórtünete a fővárosról a kormánypárti mezők egész vona­lán alkotott közhangulatnak és köz­szellemnek. A szerdai, rendkívüli tanácsülés méltósággal és fölénnyel utasította vissza Gáspárdy urnák a tanácsnokokat illetően a mentelmi jog köpenyege alatt hangoztatott ostoba gyanúsításait; reméljük, hogy a parlamenti vita során a Gáspárdy- támadást vissza fogják űzni a me­gyei bürók poros baglyai közé! Ha valaki ügyelte az utóbbi idők krónikáját, úgy láthatja, hogy a társadalom és a közélet minden terén a jubileumok egész tömegé­vel találkozik. A szigorú birálók előtt talán különös is ez a jubileá- lási-láz, de amint nem helyeslem a túlzásokat, úgy nem helyeslem azt sem, ha elitéljük a jubileumok megtartását. A jubileumok sokszor jelentős nemzeti célokat szolgálnak a társadalom keretében is; az erők ösztökélését, buzdítását, uj elhatá­rozások lehetővé tételét. A leg­utóbbi idők tízéves jubileumait ta­lán le lehet kicsinyelni az idő szempontjából, de ha lélektani ala­pon vizsgáljuk a kérdést, el kell ismernünk ezek jogosultságát is. Éppen a legutóbb fejtettem ki a Baross-szövetség jubileumával kap­csolatosan, hogy az idő nemcsak a homokóra porszemein át pereg, ha­nem az élő nemzedék idegrendsze­rén is; ha pedig az időt az ideg- rendszerrel mérem, annak kitartá­sával és igénybevételével, úgy nem tagadható, hogy a nemzeti katasz­trófa utáni idők többet jelentenek a békebeli munka idejének többszö­rösénél. Az elmúlt idők ötven esztendeje nem éri el a jelen tiz évnek tanul­ságait és izgalmait. A Keresztény Községi Párt működésének tiz éve is lélektani alapon ilyen megítélés alá esik. A székesfőváros közgyűlésében a múltban is voltak viták, csatározá­sok, izgalmak, de összehasonlitha- tók-e ezek az elmúlt tiz esztendő virradatig húzódó éles harcaival1?! A városi polgár idegzete amúgy is hozzászokott1 a kényelmes rend­szerességhez. Mit jelentett ennek az idegzetnek a reggelig tomboló harc viharában való készenlét! Lehet, hogy sokan fel fogják vet­ni ezen tízéves működéssel szemben a túlzások vádját, de a jövő törté­nelme a maga lehiggadt, indulatok­tól mentes szemszögéből meg fogja igazságosan állapítani, hogy ez a vád nem a Keresztény Községi Párt működésében, hanem a nagy katasz­trófával járó indokolt elkeseredés­ben és a rombadöntéssel szemben szükségszerűen bekövetkezett vé­delmi reakcióban lelheti indokát. Lehet, hogy voltak túlzások, de ki vonhatja kétségbe ezek termé- szetszerüségét a rombadöntés és kommun katasztrófája után? Még túlontúl éltek a szivekben a keserű­ség emlékei. Még túlontúl sajogtak az ejtett sebek. Ha a reakció nem jelentkezett volna, úgy kétségbe lehetne esni a polgárság életképességét illetően. A közömbösség nem az élet jele, ha­nem a tespedésé és a halálé. Az élet az erők összecsapása és állandó küzdelme. Ami tehát az ellentábor részéről a Keresztény' Községi Párt működésével szemben hangzott vád, a tárgyilagos megítélésben az élni- akarás természetszerű visszautasí­tása, amit nem kifogásolni, hanem megérteni kell. Soha párt nem kezdte meg műkö­dését nehezebb körülmények között, mint a Keresztény Községi Párt. A város képe a lehető legszomorubb volt, közmüvei elhanyagolva, kór­házai szánalmas állapotban, pénz­ügyei az összeroskadás előtt. A Ke­resztény Községi Párt működése tette lehetővé, hogy' az összhang a nemzet és a székesfőváros között új­ból helyre állt. Megszűnt az a visszásság, hogy érzelem dolgában a főváros corpus separatum legyen, az internaciona­listák tekintély és hitromboló gyül- lielye. Igen természetes, hogy ez utóbbiak a szabad gondolat jegyé­ben tudományos fejlődésnek nevez­ték munkájukat, de a józan belátás meggyőződött arról, hogy ez az irány Trianon öntudatos előkészí­tése volt. A székesfővárosnak is le kellett vonnia a nagy tragédia tanulságait és ennek a tanulságnak első főkö­vetelése, hogy a székesfőváros is csak azon az ezeréves keresztény, nemzeti alapon teljesítheti hivatását és töltheti be rendeltetését a kultúra fejlesztése terén is, amely ezer éven át biztosította. a nemzet fennmara­dását. Ezért hirdette a Keresztény Községi Párt nyíltan, minden ker­telés nélkül, hogy keresztény, ma­gyar Budapestet akar és szentül meg vagyok róla győződve, hogy úgy a fővárosnak, mint az ország­nak feltámadása, sorsunk jobbra fordulása lehetetlenné válik, ha az opportunizmus, egyéni hatalmi vágy, vagy érdekhajhászat ezt a céltudatos irányt elalkudja, háttér­be szorítja és véka alá rejti. A Keresztény Községi Párt tiz éven keresztül becsületesen teljesí­tette feladatát. Nem csak jól, hanem a keresztény erkölcsnek megfelelően tiszta kézzel is. A Keresztény Köz­ségi Párt szüzi-fehér zászlóján folt nem esett. Közreműködése és oda­adása lehetővé tette a város pénz­ügyeinek teljes rendbejövetelét és hitelképességének oly mérvű emelé­sét, amely kétségtelenül bebizonyí­totta, hogy a keresztény nemzeti alap a világhitek szempontjából is kormányképes. A külföldi hitelező a belpolitika ban is' mindenekelőtt a rendet és fi­zetőképességet értékeli. A Keresz­tény Községi Pártnak oroszlán ér­deme van abban, hogy a város ház­tartása mellett közintézményeink, vasutaink, kórházaink nívója újból európai lett és ha elfogulatlan bi­rálók fogják elkészíteni a mérleget, úgy bizonyára el fogják ismerni, hogy a Keresztény Községi Párt, mint guvernamentális alap, becsüle­tesen dolgozott a város polgársága érdekeiért és meg is felelt a beléje helyezett várakozásnak. Pedig-pedig el kell mondanom, hogy küzdelmében magára volt utalva, mert ellenfeleink ádáz gyű­lölete mellett nem érezte azt a köte­les támogatást, amit elvárhatott volna a nemzeti ügy szolgálatában. Számolnia kellett a felesleges félté­kenység és hatalomvágy akadályai­val is. De amit meg nem kapott a réven, azt megszerezte a vámon a tömegek támogatásában és szerete- tében. Mert azt már igazán nem vonhatja senki kétségbe, hogy ne­künk tömegeink vannak és ezekre a tömegekre támaszkodva elszántan, becsületesen fogjuk teljesíteni köte­lességünket a jövőben is. A keresz­tény városházát csak keresztény alapon lehet megtartani. Ezen az úgynevezett tudós, magas politika, semmiféle kertelés sem változtathat Szentül meg vagyok győződve, hogy amikor azt mondom: programmom a harc a keresztény városházáért, az egész nemzet túlnyomó többsége mellettünk áll, szivszorongva lesi harcunk eredményét és kiáltja fe­lénk az áment. VÁROSPOLITIKAI V ÉS CKÖZGAZDASÁGI P HETILAP ElOUzelÉil árak: tt FELELÚS SZERKESZTŐ: S S»erhe*zlö*to és kladóhlvalul : Egész «vre .....................................................................................30 pengő fi _ D M ^ fi Budapest, V., visegradl-utca ÍO. F61 évre........................................................................................................*3 pengő W D O B Y ANDOR Dß’ X Telefon: Alit 928-23. ______. Egyes szőm Ara 60 (liter VB f Postalaknrékp. chequeszámla: 30013 TÍZ ESZTENDŐ irta WOLFF KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom