Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-05 / 40. szám

VI. évfolyam 40. szám

Budapest, 1929 október 5

UJBIIDADES1

Előfizetési árak: gS FELELŐS SZERKESZTŐ: B Szerkesztőség és kiadóhivatal: ". Säg

Eflész évre ....................................30 pengő fi n nn V A M n n nD B Budapest, V., Visegrádi-utca 19.

Félévre

............................................15 pengő W fj || (| R fjR- X Telefon; LIpúl 923-23. '

Egyes szám ara 60 fillér fi ^— fi Postafakarékp. chequeszámla: 30013

A nyitány

A névtelen adózót véd™ 1930-as költségvetés

A főváros valamennyi bevétele elérte a maximumát: mondja Lamotte tanácsnok — A költségvetés csak az elsőrendű életszükségletek kielégítéséről tud gondoskodni, mert a közterheket a mai viszonyok között növelni nem szabad — Józanság és bölcseség jellemzi a pénzügyi tanácsnok eszmemenetét a főváros jövő költségelőirányzatában

Pénteken délelőtt a polgármester pénzügyi expozéjával megkezdődött a több hónapos ájult csend után a városi politika viharos időszaka. Pártkülönbség nélkül komolyan és fegyelmezetten hallgatták végig az expozét a pénzügyi bizottság tagjai, aminthogy a polgármester hűvös, józan és okos beszédében kivetni valót egyetlen párt sem találhatott. Az általános figyelem, amely a polgármesteri nyilatkozatot végigkísérte, mutatja, hogy a polgármester szonórus és higgadt egyéniségét minden oldalon becsülik és méltányolják, Hisszük, hogy a polgár- mesteri expozé, mint csillapító olaj fog végighullámzani a városi politika kavargó vizein, amelyek alig várják, hogy ádáz dühvei csapjanak össze.

Az elmúlt évben a polgármesteri expozéval kapcsolatosan azt irtuk, hogy az reális beszéde egy reális embernek, premisszák és konklúziók logikus egymásutánja. Ez az alapvető tulajdonsága az idén is megmaradt a polgármesteri nyilatkozatnak, nem Ígér fellegvárakat, nem akarja a csillagokat lehozni az égből, okos és józan hangjával előre visszautasítja a demagógia támadásait, itt-ott pesszimista húrokat penget, de végeredményben egy jobb jövő reményében csendül ki. Beszédének ezen részeiben szinte lírai hangokat pendített meg a polgármester, azt bizonyítván, hogy van hangja és szive a melegebb érzésekre is.

Fájdalom azonban, hogy lecsonkult országunk szomorú fővárosát nem egy jóhiszemű és jóindulatú szívnek, hanem rideg és reális pénzügyi szempontoknak kell kormányoznia. Az a polgármester, aki kedden lelke egész melegével, érzésvilága egész gazdagságával tett hitet a Madarász-utcai csecsemőkórház felavatása alkalmával szárnyaló idealizmusa mellett, a költségvetési vitában a számok és statisztikák rideg professzorává csontosodott, aki a pozitívumok meggyőző valóságát hirdetvén, a város háztartását illetően az anyagi szempontok kérlelhetetlen lovagjául szegődött. Rövid néhány nap alatt milyen széles skálája az eszméknek és indulatoknak, mily energiával kellett megálljt parancsolnia a keddi nap érzésekben és ideálokban gazdag, eszmékért és eszményekért hevülő polgármesterének önmaga számára, hogy a pénteki nap frázisoktól és sallangoktól mentes, rideg számsorokkal viaskodó polgármesteréig eljusson!

A takarékosság az a vezérmoti- vum, amely visszatérő refrénként szövi át a polgármesteri expozét. Ez az expozé az okos önmérséklet,, az öntudatos szegénység himnusza, amely a felhőben járó városszépitési álmokat a valóság kegyetlen világossága elé vonja, ígéretek lidérc- fénye helyett a csonka hazánk válságos pénzügyi és gazdasági helyzetéhez illő önmegtartóztatás és takarékosság: ez a polgármesteri expozé, ez Budapest 1930-as költség- vetése.

Ha gondosan átolvassuk a főváros több mint ezeroldalra terjedő költségvetési előirányzatának pénzügyi ügyosztályi általános indokolását és tanácsi jelentését, az adatok, számok és megjegyzések tömegéből világos és éles profilban rajzolódik elő Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnok tagadhatatlanul érdekes és értékes egyénisége. Ha az elmúlt évtizedek során méltán illethette a főváros költségvetéseit az a vád, hogy sémaszerüen és bürokratikus kitaposottsággal dolgozták fel a főváros háztartási mérlegét, annál inkább szembeötlő az uj utaknak keresése, amely a költségvetésből kiviláglik, a terveknek, eszméknek, gyakorlati elgondolásoknak az a változatos egymásutánja, amely színessé és újszerűvé teszi a költségvetést. Lamotte Károly jelentőségét mi abban látjuk kijegecesedni, hogy ezeket az uj szilieket, uj hangokat lopta bele most már kiirthatatlanul a költségvetési előirányzatba, egy merőben újszerű és bölcs városgazdasági szemléletet hozott, a praktikus élet ismeretét, egy józan és komoly röntgenlámpát, amely elé állítva a költségvetés, csak a gerincek és vázak maradnak meg, hogy azután az orvosszakértő keze alatt a betegségek kitapinthatok és gyógyíthatók legyenek. A város fiatal pénzügyminiszterének egy-egy megjegyzése mögött egész világok húzódnak meg: gazdasági és pénzügyi szemléletek komplexuma, frappáns és okos megállapítások, egy mellékmondatban gazdasági problémák egész konglomerátumát tudja elintézni, fölényesen és megfellebbezhetetlenül. És ami mindennél fontosabb: a sok uj idea, uj összeállítás, uj rendszer dacára — vagy talán éppen emiatt — a költségvetés egységes egész, hiánytalanul és maradéktalanul telitve azokkal a gondolatokkal, amelyeket Lamotte pénzügyi politikájának irányitó lámpáiul jelölt ki. Ezek a gondolatok már megcsillantak, sok esetben érvényesültek is a szintén általa készített 1928-as és 1929-es költségvetésekben: de teljesen éretten csak a most kezeink közé került 1930-as költségelőirányzatban jelentkeznek.

Az első ilyen gondolat, amely felvillant már két évvel ezelőtt, hangot talált abban az annak idején nagy feltűnést keltett beszédben, amelyben Lamotte Károly dr. tanácsnokká való megválasztását a főváros törvényhatósági bizottságának megköszönte: a tanácsi jelentés első mondataiban foglaltatik. Megállapítja itt a tanácsnok, hogy a költségvetésben szükségszerű egyensúlyt az 1930. évre is feltétlenül biz— Az Uj Budapest tudósítójától —

tositani kívánja és minthogy ennek érdekében az adózó polgárság áldozatkészségét fokozottabb mértékben igénybevenni nem hajlandó, sőt a közterhek csökkentésére törekszik, a kívánt egyensúly csak úgy lesz elérhető, ha józan takarékosság, u szükségletek megfontolt mérlegelése, a kielégítés tekintetében pedig bizonyos sorrendszerüség a háztartás minden részében a legteljesebben érvényesül. Erre a nagyfon- tosságu elvre a pénzügyi ügyosztály már a költségvetési adatok beszolgáltatását elrendelő tanácsi ha- tározatban felhívta a figyelmet azzal, hogy a költségvetés tervezetben csak az elsőrendű életszükségletek i eltetlenül kötelező kielégitéséről szabad gondoskodni és a szükségesség szempontjából minden egyes telelt meg kell vizsgálni.

Messzebb megy egyetlen év költség- vetési keretén Lamotte tanácsnok, amikor felállítja azt az elvet, hogy az adózó közönség terheinek növelése nélkül kell a jogos érdekeket kielégíteni, sőt az állandó szükségleteken felül a fokozatos fejlődést is biztosítani kell az által, hogy a legszükségesebb olyan beruházásokról is gondoskodás történik, amelyeket a költségvetés keretein belül meg lehet valósítani. Kétségtelen, — állapítja meg igen érdekesen a költségvetési előirányzat, — hogy az egész vonalon érvényesített takarékosság mellett a főváros nemcsak rendes kiadásait képes rendes bevételeiből fedezni, hanem még a rendkívüli szükségletek jelentős részét a rendes bevételekből elégiti ki, ha mindjárt a beruházási jellegű szükségletek kielégítése tekintetében bizonyos sorrendet kell is betartani. A rendkívüli kiadásoknak a rendkívüli bevételekhez viszonyított kedvező aránya mindenesetre megnyugtató a jövőt illetően.

Ha á la longue optimista is a főváros háztartását illetően Lamotte tanácsnok, a jövő évi költségvetés a lakosság és a főváros teherviselőképességét illetően sokkal inkább pesszimistának mondható. Már az

1928. évi zárószámadás eredményezte 2.2 milliónyi pengőnyi háztartási felesleg felhasználása kapcsán közli a tanácsnok, hogy a folyó évben háztartási felesleg egyáltalában nem lesz, és csak a tanács előrelátásának és a közgyűlés megfontolt reálpolitikájának köszönhető, hogy a háztartási felesleg elmaradása „komolyabb pénzügyi veszedelmet“ nem jelentett. Fontos és súlyos megállapítása a költségvetésnek, hogy bármennyire szivén is viseli a tanács a főváros intézményei nívójának fenntartását és világvárosi jellegből folyó fejlődésének lehetővé tételét, a mai súlyos gazdasági viszonyok között, amikor elérkezett a lakosság a teherviselőképesség határáig, a háztartás rendszeres továbbvezethetésének biztosítása érdekében arról kell gondoskodnunk, hogy a közterhek ne növekedjenek. Főszempontja volt a költségvetés összeállításának, hogy az adózó közönség terheinek növelése nélkül elégítsük ki a jogos érdekeket. A bevételeket illetően az a helyzet, hogy az adóknál nemcsak, hogy emelni nem lehetett és nem szabadott, hanem méltányolva a nehéz gazdasági viszonyokat alacsonyabb mértékben kellett előírni a meglevő adók hozamát, részben csökkenteni az adók kulcsát. De egyéb bevételekre is csak szűkén lehetett számítani: a városi ingatlanvagyon hozama elérte kulminá- cióját, a régi bérházak jövedelmezősége a lakásbérek rögzítése folytán korlátozva van, az uj bérházak lakbéreit fokozni nem lehet, a rétek, szántóföldek és üres telkek nyilvános árverésen adatnak bérbe. A közszolgáltatási dijak felemelése nélkül nem lehet fokozni az üzemek szolgáltatását és igy mindenképen indokolt azon kijelentés, hogy a főváros valamennyi bevétele elérte maximumát. Felelőssége teljes tudatában jelenti ki Lamotte tanácsnok, hogy akár az adóbevételeknek az általa javasolt mértéken túlmenő csökkentése, akár az üzemi szolgáltatások árainak a jelenlegit meghaladó további mérséklése, ha az a háztartáshoz való hozzájárulás terhére történik, a községi háztartási egyensúlyának felbillenéséhez vezethet, Súlyos a jelen, de még szomorúbb a jövő képe: az 1931-i költségvetést már terheli az ostendei egyezmény szerint a külföldi kölcsönök tőketörlesztésének megkezdése, a rendkívüli kiadások állandósított tételei és azok a szociális kulturális és egészségügyi feladatok, amelyek megoldásra várnak.

Egy reális és komoly ember reális és komoly eszmemenete: ezt mondhatjuk el a költségelőirányzatról, ha azt egy mondatban jellemezni akarjuk. Kétségtelen, hogy a tegnap megindult pénzügyi bizottsági vitában sok kritika, még több gáncs fogja érni a költségelőirányzatot, annak készítőjét és a főváros tanácsát, de még kétségtelenebb, hogy aki politikától és demagógiától mentesen, magasabb szempontok által irányítva, a főváros általános jólétét és fejlődési lehetőségét vizsgálja, igazat ad a költségvetés minden vonatkozásában Lamotte tanácsnoknak, azzal a meggondolással, hogy a jelen körülmények között jobbat alkotnia nem lehetett.

XZ&flOAjbOLÍTLKA1P ÉS CKÖZGAZ