Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-21 / 38. szám

VI. évfolyam 38. szám Budapest, 1929 szeptember 21 TU BUDAPEST Választójog Vajmi kevés szivárgott ki eddig a fővárosi törvény tervezetéről és ami nyilvánosságra került, sem mondható autentikusnak. Az ellen­zéki kedélyeket a készülő törvény- revíziónak az az állítólagos pasz- szusa izgatja leginkább, amely sze­rint a fővárosi választásokat ille­tően a főbérleti lakás lenne a vá­lasztójogi cenzus, és igy az albérlők széles rétegei ki lennének zárva a városházi alkotmány sáncaiból. E pillanatban még nem lehet megálla­pítani, terv-e csupán az albérlők tá­voltartása a városi urnáktól, vagy komolyabb valami, és ezért az érem­nek ezzel az oldalával egyelőre nem foglalkozunk. Meg akarjuk azonban világítani álláspontunkat általános­ságban az aktiv választójogot ille­tően, abban a reményben, hogy so­rainkkal sikerül hozzájárulni a vé­lemények és eszmék tisztázásához. Az a gondolat, hogy a stabilabb vagyoni helyzet előnyt jelentsen a választójogot illetően, nem uj, hi­szen ezen alapszik a virilizmus ma már anakronizmusnak tetsző elve. Tény az azonban, hogy úgy az or­szágos, mint a községi választójogot illetően a forradalmak után a másik végletbe lendült a törvényhozó, és bizonyos mértékig magunk is kény­telenek vagyunk elismerni, hogy tulnagy, éretlen és éppen emiatt könnyen vezethető tömegek kerültek be a jog kiszélesítése révén a parla­mentbe és városházára egyaránt. Az is bizonyos, hogy a községi életet illetően még inkább áll az elv, mint az országos politikában: hogy azok, akik ideig-óráig laknak egy helyen, ne vehessenek részt a főváros ügyei­nek intézésében, Kétségtelen, hogy a nem is nagyjelentőségűnek látszó kérdésben a tőke és a szociáldemok­rácia ütközik össze, a várost építő, fenntartó vagyon a várostól, mint közülettől anyagi szempontok nél­kül szociális alkotásokat követelő munkás-osztályokkal. Az aktiv választójog kellékeinek megállapításától függ, hogy ilyen vagy olyan többség lesz-e az uj tör­vényhatósági bizottságban. Ez a kérdés a dolgok gerince, és éppen ezért, körülte lesz a legtöbb ütközet. Kétségtelen azonban az is, hogy a két szélsőség között meg lehet ta­lálni a helyes középutat, és lehet statuálni oly kellékeket, amelyek alkotta választójog alapján össze­ülő törvényhatósági bizottság nem­csak numerikus, hanem vagyoni szempontból is hii kifejezője a fő­város valamennyi néprétegének és társadalmi osztályának. Egy kétségtelen, és ebben az egy­ben teljes mértékben adunk igazat a belügyminiszternek: az uj törvény- hatósági bizottságnak mentesnek kell lennie az országos politika min­den vonatkozásától, és ez okból még a tradicionális felirati jogot és a jus resistendi-t is a legminimáli­sabbra óhajtjuk korlátozva látni. A főváros törvényhatósági bizottsága ne oktalanul politizáljon, hanem komolyan dolgozó gazdasági testü­let legyen! Mennél messzebb viszi jaz uj .törvény a.várost a napi poli­tikától, annál munkaképesebb a vá­rosatyák gyülekezete! A főváros költségvetésének össze­állítása körül támadt súlyos nehéz­ségek érthető aggodalmat keltenek a budapesti iparos társadalomban, amelynek mindenkor Budapest szé­kesfőváros volt a leghatékonyabb támogatója. A fővárosi építkezések és más természetű közmunkák évek hosszú során át alimentálták a bu­dapesti vállalkozást. A fővárosi fel­adatok területének széles kiterje­dése és sokfélesége következtében ezek a közmunkák és építkezések a legkülönbözőbb iparág'akat foglal­koztatták. Érthető tehát, ha most, amikor komoly hirek szólanak kü­lönböző költségvetési nehézségekről, a budapesti iparosok, kereskedők és vállalkozók a legnagyobb izgalmak közben figyelik, miként alakul a i'u" város jövő évi költségvetése. Az építkezési tevékenységben minden irányban lanyhulás tapasztalható. A magánosok a fővárostól várnak támogatást, de a jelekből arra lehet következtetni, hogy a jövő évben beruházási tétel aligha fog a költ­ségvetésben szerepelni. Ilyen körül­mények között a főváros törvény- hatósági bizottságának legkitűnőbb épitési szakértőjéhez, Petrovácz Gyula országgyűlési képviselőhöz fordultunk azzal a kérdéssel, hogy milyen reménységgkkel tekinthet a főváros építőipara az uj esztendő elé. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munka­társának: — Köztudomású, hogy a főváros­nak az építkezés minden ágában nagyszabású tervei vannak. E ter­vek között szerepel az élelmiszer- nagyvásártelep megépítése, továbbá a szeretetház, az uj Rókus kórház megteremtése, iskolaépítések és a lakásépítési akció folytatása. E ter­vek végrehajtásához természetesen pénzre van szükség. A fedezet elő­teremtése súlyos gondokat okoz és e pillanatban még a legilletékesebb tényezők sem tudják, hogy ezeket a nagyszabású és minden tekintetben indokolt épitési terveket egyáltalán végre lehet-e hajtani. Az egyetlen kivétel az élelmiszer-nagyvásártelep létesítése, mert — mint ismeretes — az e célra szükséges nyolc és félmil­lió pengő már rendelkezésre áll, amennyiben ezt az összeget a nagy dollárkölcsönből hasították ki. Az összes többi építkezési tervek egy­előre a levegőben lógnak, A kor­mány mereven elzárkózik az elől, hogy újabb beruházó kölcsönt ve­hessen fel a főváros, a fővárosi költségvetés pedig nem bir meg ilyen nagymértékű befektetéseket a folyó jövedelmekből. Olyan dilem­ma előtt állunk tehát, amelynek a — Az Uj Budapest tudósítójától — megoldása felülmúlja a főváros ere­jét, de kívül is áll az autonómia ha­táskörén. Ezek a problémák ugyan­is csak abban az esetben oldhatók meg, ha a főváros a kormány részé­ről fokozottabb jóindulatot tapasz­talna. — Ami a lakásépítési akció foly­tatását illeti, ezt a kormány egye­nesen kötelességévé teszi a főváros­nak. A népjóléti miniszter ugyanis a leghatározottabban kijelentette, hogy az állam többé nem épit, az állami lakásépítési tevékenység be­fejeződött, sőt egyáltalán nem is gondol a népjóléti miniszter további lakásépítésekre, mert ezt nem ál­lami, hanem helyhatósági feladat­nak tekinti. E pillanatban tehát a helyzet az, hogy á főváros szeretne épiteni, sőt a népjóléti miniszter felfogása szerint egyenesen kö­teles épiteni, de nem tudja köte­lességét teljesíteni, mert a költség- vetésbe beruMzási tételeket nem állithat be, kölcsön fölvételét pedig a kormány nem engedélyezi. Ezt az ellentétet valamiképpen ki kell kü­szöbölni, mert különben minden küzdelmünk céltalanná válik. A fő­város ipari és vállalkozói testüle­téi egymásután szólalnak meg ab­ban az irányban, hogy a székesfő­város ne úgynevezett banképitke- zéseket foganatosítson, hanem maga közvetlen hatáskörében építtessen. Csak ezen az alapon lehet tehát el­képzelni a most szükségesnek mu­tatkozó lakásmennyiségnek a ter­melését. Háromezer kétszobás , la­kásnak az építéséről van szó, Smely lakásmennyiség a pillanatnyi szük­séget ki tudná elégíteni. Itt ismét dilemma előtt állunk, mert sok olyan ajánlat fekszik a főváros előtt, amely ajánlatokban a fővá­rosnak bizonyos garanciái ■ mellett hajlandóknak mutatkoznak külön­böző érdekeltségek nagyobb lakás­mennyiség termelésére, olyan aján­lat azonban, amely kölcsönt kínálna a fővárosnak és igy lehetővé tenné, hogy a főváros maga adja ki a la­kásépítő munkálatokat és igy köz­vetlenül a maga irányításában épít­sen lakásokat, egyetlen egy sincsen. Ha tehát mi lakást akarunk épí­teni, erre nem látok más módot, mint azoknak az ajánlatoknak a figyelembevételét, amelyek a fővá­ros nagyobb anyagi megterhelése nélkül, de a főváros garanciája mellett és a főváros beleszólási jo­gának a fenntartásával és háram- lási jogának a biztosításával, — mutatkoznak hajlandóknak lakás­termelésre. A fővárosnak beleszó­lást kell adni a munkálatok kiadá­sába, de a, másik oldalon annak sj jogait, aki a lakástermeléshez^ a pénzt adja, korlátozni vagy csők-» kentem nem lehet. Ami a magánépitési tevékenység alakulását illeti, a közeljövőben alig várható jelentősebb fellendülés két okból. Az egyik ok a pénz drá­gasága, A mai kamatviszonyok mellett képtelenség építkezésekbe bocsátkozni, mert lehetetlenség olyan jövedelmezőséget kihozni, amely a kamatszükségleten kívül a legminimálisabb hasznot is biztosí­taná. Még a Községi Takarékpénz­tárnak az amortizációs kölcsöne sem nyújt erre biztosítékot, amely pedig ma a pénzpiacon a legkedve­zőbb. Még a Községi Takarékpápzí tárnak ez az amortizációs kölcsöne sem alkalmas arra, hogy produktiv házak építésének a bázisául szolgál­jon. A másik ok az, hogy ma a lakbér-krachnak a réme kisért. Nincs ember Budapesten, aki any- nyit tudna keresni, hogy a lakbé­reknek nur elért standardját meg* fizetni tudná. Egyre több az uj há* zakban az üres, vagy ki nem adT ható lakás, aminek természetes fo+ lyománya az elért lakbérnivórfak a lemorzsolódása. — Ez á két ok megbénítja azok­nak a szándékait, akik az adómen­tességi kedvezménynek a hatása alatt és annak kihasználásával építkezést terveznek, vagy nagyobb- szabásu épitő tevékenységet szeret­nének kifejteni. így az> építkezések terén a magánépitkezésektől sok jót nem várhatunk, miután pedig az állami építkezési tevékenység meg­szűnt, egyesegyedül a székesfővá­ros az, amelynek az építkezési programmja az építői paid Budapes­ten foglalkoztathatja, ha ennek nem volna még mindig ezer, külö­nösen pénzügyi természetű aka­dálya ... Ezeknek a *pénzügyi aka­dályoknak az elhárítása és a fővá­rosnak szabad levegőhöz való jut­tatása volna ma a kormányzatnak legelsőrendübb szociális kötelessége, ha egy újabb, még az eddiginél is nagyobb gazdasági krizist nem akar a fővárosban előidézni. Szóvátesszük a beszélgetés során az Erzsébet-sugárut kiépítésének a problémáit is. Petrovácz Gyula eze­ket jegyzi meg: — Az Erzsébet-sugárut ügyében át van már törve a negáció frontja azzal, hogy a főváros már három épitési engedélyt már megadott. Én a magam részéről ezt a tényt csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetem, mert az a felfogásom, hogy a mü* szaki kérdések nem tűrnek halasz* %É IK AI KÖZGAZDASÁGI P HETILAP Előflzeiésl árak: •’> FELELŐS SZEKKESZTÚ: S Szerkesztőlég ét kiadóhivatal : :::::: :: f dobv ANDOR dr I Bna^V{0^vi^?lza^3A ,9‘ Egyes szám Ar^OO fillér I ^ ° ^ ^ K 9 PoslalokoreUp cheqíre^Amfá: 30913 A. iovaros építkezési tervei a levegőtlen lógnak — mondja Petrovácz Gyula Az iparostársadalom súlyos aggodalommal néz a főváros jövő évi költségvetése elé — A lakbér-krach réme a magántőkét tartózkodóvá teszi a lakástermelést illetően — Az Erzsébet sugárút, a halálsorompó és a többi nagy műszaki probléma

Next

/
Oldalképek
Tartalom