Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-19 / 3. szám

1929 január 19. UJ JM1IAPLS1 7 GAZDASÁGI ÉLET Béke a csepeli fronton Az Autóbuszüzem és a Weiss Manfréd-gyár mégis megegyeztek a karosszéria-gyártáshoz szükséges aluminiumlemezek ügyében — Az Uj Budapest tudósitójától — Jelentette az Uj Budapest, hogy a székesfővárosi Autóbuszüzem és a Weiss Manfréd-gyár között kontro- verziák keletkeztek a száz uj autó­busz alumínium-alkatrészei dolgá­ban. A kereskedelemügyi miniszter ismeretes iparpártolási rendelete következtében az Autóbusz-üzem az alumínium-fedőlapok szállítása tár­gyában az egyetlen magyar elő­állító gyárral, a csepeli gyárral volt kénytelen tárgyalásokat kezdeni, Weiss Manfrédék ellenben monopó­liumuk tudatában olyan magas ló­ról beszéltek a fővárosi Autóbusz­üzem vezetőségével, hogy az üzem igazgatósága kénytelen volt a cse­peli gyárral az érintkezést megsza­kítani és a tanács utján azt kérte a kereskedelemügyi minisztertől, hogy arra a fontos közérdekre való tekin­tettel, amelyet a száz autóbusznak idejében való elkészülése jelent, en­gedélyezze a miniszter az autóbusz­karosszériákhoz szükséges alumí­nium-alkatrészek külföldről való be­hozatalát. A felterjesztés annak rendje és módja szerint már a kereskedelem­ügyi miniszter elé került, de időköz­ben, mint munkatársunknak az Autóbusz-üzem igazgatósága részé­ről kijelentették, az Uj Budapest cikke kapcsán Weiss Manfrédék le­szállóitok a magas lóról, ugyany- nyira, hogy az üzem a tárgyaláso­kat velük újra felvette. A főpanasz a Weiss Manfrédék által szállított alumínium-alkatrészek ellen az volt, hogy azok tulkemény anyagból ké­szülnek. a megmunkálásra nem al­kalmasak. A csepeli gyár vezető­sége most azt a készséges kijelentést tette az Autóbusz-üzem igazgatósá­gának. hogy hajlandó puhább alu­mínium-lemezeket szállítani, sőt, hogy a főváros igényeit e tekintet­ben teljesen kielégíthesse, nagy költséggel egy uj hengerelő gépet is rendelt. A gyár ezen értesítése kapcsán azt is közölte, hogy az üzem igazga­tósága által túlságosan keménynek talált alumínium-lemezeket illetően a felelősség a karosszéria-gyároso­kat terheli, akik a lemezeket ilye­nekre rendelték. Megjegyzendő, hogy az alumínium-lemezekre meg­lehetősen nagy mennyiségben van szükség a karosszéria-gyártásnál, mert a főváros, hogy könnyű és tartós karosszériák készüljenek, el­rendelte, hogy az autóbusz karosz- szériák oldalfalait az ablakok alatt alumíniumból kell készíteni, amely tartósabb, mint a fa és jelentéke­nyen könnyebb, mint a vas. A cse­peli gyár által kezdeményezett ezen tárgyalások során az üzem mű­szaki szakértői kimentek Csepelre, és a napokban már meg is fog tör­ténni az uj hengerelőgéppel gyártott lemezek első szakaszának átvétele. Ily körülmények között az Autó­busz-üzem és a Weiss Manfréd kö­zött a béke helyreálltnak tekinthető, BOGENFÖRST GYÖRGY autókarosszério és kocsigyár Budapest, VII., Fecske-utca 19 Telefon: József 413—80 Készít: luxus, autóbusz és teherszállító karosszériákat Amerikai rendszerű Duco-fényezés és a kormányhoz az aluminium-im­port ügyében intézett felterjesztés tárgytalan. Helyeselni lehet, hogy Weiss Manfrédék még idejében ész- hekaptak, és további kontroverziák keltése helyett a megoldásnak azt a talán kissé költségesebb, de a fővá­ros szempontjából hasznosabb mód­ját választották, amelyet a szüksé­ges uj gépek beszerzése jelentett. Még januárban megejtik a mű­szaki választásokat. Ismeretes, hogy a tanács a műszaki állások szapo­rítását engedélyező közgyűlési hatá­rozat belügyminiszteri jóváhagyása kapcsán úgy döntött, hogy a pályá­zatot kiírja és a számszerint negy­venhét állásra a választásokat a legsürgősebben megejti. A pályázat január 19-én jár le, de feltűnően kevés a pályázók száma, ha azt a rohamot nézzük, amelyet az állásta­lan intellektuellek például a Társa­dalombiztosító ellen intéztek. A negyvenhét állásra alig néhányszáz pályázat érkezett be. Mint az elnöki Ügyosztály részéről munkatársunk­nak kijelentették a szóbanforgó mű­szaki állásokat a tanács még ebben a hónapban okvetlenül betölti. Mit tervez a Közmunkatanács 1929-re? Nemrég készült el a Fővá­rosi Közmunkák Tanácsa a folyó évi programrajával, amely a tör­vény által szigorúan egy esztendőre van megszabva. Az első ilyen alko­tástervezet a Lipótvárosnak most már meglehetősen kialakult város­képére vonatkozó hibáknak a kija­vítása. Ezeknek egyik eszköze volna ezen a dunaparti részen terjedelme­sebb parkok alkotása. Azoknak vo­nala pedig esztétikus építkezésekkel volna hangsúlyozva. Jelentékeny programmpont az óbudai Dunapar- ton forgalmi célokra szolgáló úttest építése, mely útvonal a császárfür­dői szűkület okozta zavarokon kiván hatásosan segíteni. A megvalósu­láshoz közeledő óbudai híddal kap­csolatosan szintén nagyszabású tor­vei vannak a közmunka tanácsnak. Ilyen a hídfő körül keletkező város­rész uj szabályozása. A lágymá­nyosi árterület feltöltése, az An- drássy-ul meghosszabbitá-sa egész Rákospalotáig, az Erzsébet-hid Eskü-téri feljárójának ügye, az Er- zsébet-sugárut vonalának végleges megállapitása, végül pedig az úgy­nevezett hajógyári szigetnek köz­park részére való kijelölése, azok a nagy óbb szabású városfejelesztési feladatok, melyeknek végrehajtása a legközelebbi időkre van tervbe véve. — Más kérdés természetesen, hogy ezekből a nagy elgondolások­ból mit fog sikerülni effektive meg­valósítani ... Fischer ur kritizál. Mint minden jog­nak, a. kritikának is vannak bizonyos határai, amelyeket áthágnia a jóizlés és az ildomosság határain belül még akkor sem szabad, ha az illető ur királyi taná­csosnak címezheti magát. Az a Fischer József épitész ugyanis, aki a Mérnökegylet egyik legutóbbi értekez­letén vette magának a fáradságot és a bátorságot arra, hogy a főváros mű­szaki ndminisztrációját bírálatban része­sítse, amennyiben a telefonkönyv adatai megfelelnek a tényeknek, a királyi taná­csosi címre tarthat igényt. Hogy mivel szolglált rá annak idején az épitész ur erre a mindenesetre megtisztelő cím­zésre, nem tudjuk, de hogy a közéleti működését koronázó méltóságot nem az efajta kritikai megjegyzésekért nyerte el, az több, mint valószínű. Az építé­szek, ha egyébként még olyan kiválóak is, a szakmájukba eső tervezési műreme­keken szoktak giccseket elkövetni, szó­noklatokban kevésbbé, lévén ők hivatá­suknál fogva az alapos megfontolásnak emberei. A tanácsos ur tervező vagy gyakorlati építészeti, tevékenységét nem ismerjük közelebbről, ha egészen őszin­ték akarunk lenni, azt is megjegyezzük, hogy egyáltalában nem is vagyunk reá ki­váncsiak. Mérnökegyleti beszédéért azon­ban a tanácsos ur megérdemli, hogy a nyilvánosság előtt rendreutnsitsuk. Az épitész ur egy nyilvános ülésen szük­ségesnek tartotta megállapítani, hogy a nagyközönség szeme előtt játszódnak le azok a botrányos események, amelyek a legkevésbbé sem alkalmasak arra, hogy a főváros presztízsét megóvják. Szédítő hiteltullépések, — folytatja to­vább Fischer József — a műszaki tevé­kenység minden ágában olyan baklovó. sek fordulnak elő, amelyeknek legfonto­sabb inditóoka nem is a fővárosi mű­szaki személyzet tudásában, hanem in­kább abban a rendszerben rejlik, ame­lyet a főváros gépezete a műszaki kér­désekben követni szokott. Állítólagos konkrét adatok felsorolása után azt ja­vasolta Fischer József, hogy a rokon­egyesületekkel karöltve szakbizottságot alakítson a Mérnökegylet, hogy „az or­voslás végrehajtására“ dolgozzon ki mó­dozatokat. Idáig terjed az a nagyhangú támadás, amelynek igaztalan és mél­tánytalan voltára szükségtelen a figyel­met külön felhivni. Nem akarjuk a fő város kitűnő és minden tekintetben csak dicséretre érdemes műszaki kara védel­mezőjéül sem feltolni magunkat, ez a műszaki kar mindig helytállt a múltban és helyt fog állani a jövőben is ön­magáért. Egyetlen, ibolyaszerénységü kérdésünk van csupán Fischer úrhoz: nem gondolja-e, hogy ezekért a bak­lövésekért és botrányos eseményekért elsősorban a királyi tanácsos ur tervező és vállalkozó kollégái a felelősek? Walkó igazgató — nyugdíjban. Mint értesülünk, a Községi Taka­rékpénztár igazgatósága legutóbbi ülésében saját kérelmére nyugdíj­ba helyezte Walkó Istvánt, a taka­rék ügyvezető igazgatóját. Walkó nyugdíjazásával egy érdekes városi karrier végződött be, amely mellett érdemes néhány pillanatra megáll­ni. Walkó a Pesti Hazainál kezdte pályafutását, majd a háború után a Vásárpénztár szerződtette, ahol a bankosztályt vezette. Nagy szaktu­dása és energiája kivételes előme­netelt biztosítottak számára és a íiatal banktisztviselő Zlinszky Lász­ló vezérigazgatóhelyettes mellett rövidesen a bankosztály totumfaeju lett, amellett egyik jelessége a bankvilágnak is. A vásárpénztár bankosztályának a Községi Taka­rékba való beolvasztása ezekutáu természetszerűleg kitűnő pozíciót biztosított Walkó István számára, akinek elkedvetlenedését és nyug­díjazását a Halász-ügy számlájára kell írni. Szó volt arról, hogy Walkó a Vásárpénztárhoz megy át, Melly ismeretes állásfoglalása miatt azonban Walkó helyesebbnek látta, ha a nyugdijbavonulást vá­lasztja. Kétségtelen, hogy érdekes és tartalmas egyéniségével a bank­szakma valamelyik más ágában rö­videsen találkozni fogunk. Milyen gyártmányú kocsik lesznek az uj taxik? A taxiengedélyek elosztása­kor már kialakult az a felfogás, hogy erre a célra csakis magyar gyártmányok vehetők figyelembe és hogy a kormány és a főváros tanácsa mindent elkövet a magyar gyártmányok érdekének meg­óvására. Az ily szempontból elbirált autók kategóriájába tartozik a MÁG. által gyártott „M a g o t a x“, továbbá a Weisz Manfréd lit. kiskocsija, végül pedig az Unitas Automobil Ipar és Kereskedelmi Et. is kéri a fő­város tanácsánál az általa itt Budapes­ten gyártott nesselsdorfi, 2 hengeres Tátra-autóknak taxi célokra való engedélyezését. A gyakorlatban kitünően bevált gyártmányról van szó, amelynek aránylag alacsony ára mellett csaknem korlátlan az élettartama, üzemköltségei pedig oly csekélyek, hogy a kilométeren­kénti összköltség — beleértve az amor­tizációt, adót, soffőr fizetését, üzemanya­got, pneumatik és javítási kiadásokat, biztosítást stb. — alig 0.20 pengő. A lényegesebb és belföldön elő nem állít­ható szerkezeti részeket nem tekintve, ezeknek az autóknak minden részét, a tetszetős alakú karosszériákat is, az Unitas telepén magyar mér­nökök és magyar munkások gyártják. A gazdasági rovat szerkesztője: RASKÓ OSZKÁR. m síim MIM Legoicsdhh, leoiaridsabö 2 és 4 hengeres, léobiiiéses sze­mély- és teher­DUiŰk < Hossz dión pjfallan Biztos, gazdaságos, eiegdos fi Heogeres, víz­hűtéses luxus sporlauidk ten GYÁRTJA ÉS VEZÉRKÉPVISELI: GYÁR: V..ZAP0LYA-U.I3 SALON NAGYMEZŰ-U. 19 AUT0M0BIIIPAR ÉS KERESKEDELMI R. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom