Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-07 / 36. szám
Budapest, 1929 szeptember 7 VI. évfolyam 36. szám UJ BUDAPEST Előfizetési órak: Egész évre - ....................................30 pengő Fél évre ............ is pengő Egyes szám ára 60 fillér A fejőstehén Az egyik vállalkozó a Rákosfalván levő Kristály-tóhoz címzett strandfürdőt akarja a fővárosnak eladni, a másik vállalkozó földalatti területeket kér, olcsó gázzal és villannyal, hogy a forgalmasabb terek alatt kávéházakat és üzleteket létesítsen, a harmadik vállalkozó az Erzsébet sósfürdőt akarja a fővárossal megvásároltatni, hangsúlyozván, hogy az ingatlanon levő keserűvízforrások nagyszerűen prosperáló hashajtó-üzemmel bővítenék ki a Harmatviz-vállalatot. A negyedik vállalkozó a budai Siesta-sza- natóriumot szeretné borsos áron a Segitőalappal megvétetni. Ezek az elmúlt egyetlen hétnek a városházával kapcsolatos üzleti tervei. Nem kétséges, hogy, ha erre helyünk és kedvünk lenne, a következő héten újabb, nem kevésbé fantasztikus űz. leti elgondolásokról számolhatnánk be. Ebben a városban minden eladó, grófi palotától kezdve csipkegyüj- teményig, mindent a főváros nyakába kívánnák sózni és a főváros, ez a jámbor fejőstehén, kezdve a grófi palotákon és végezve a csip- kegyüjteményeken, nagyon sok minden, a közre nem okvetlenül szükséges dolgot meg is vásárol. Mindenkinek joga van az üzleti lehetőségeket kihasználni és ha a fővároshoz mint központi finanszírozási intézethez fordulnak a zavarosnál zavarosabb és képtelennél képtelenebb üzleti ötletekkel, kétségtelen, hogy az egyébbként vilá- gosfejü üzletemberek lehetségesnek tartják az ötletek és tervek megvalósítását a főváros utján. Az a hire van a fővárosnak az üzleti spekulánsok és fezőrök világában, hogy megfelelő összeköttetésekkel akármit a nyakába lehet jó áron varrni. A fővárosról megvan ez az általános vélemény, dacára annak a tiszteletreméltó ellenállásnak, amellyel a főváros tanácsa ezeket a nehezen visszaverhető ajánlatokat igyekszik visszautasítani. A fővárossal kapcsolatos üzleti manővereket mi nem is egy erkölcsi hanyatlásnak, hanem az általános gazdasági leszegényedésnek a számlájára Írjuk fel: a magánspekulánsok tönkrementek, ebben az országban nem azonnal és nem nagyszerűen fruktifikáló vállalatokra másnak, mint az államnak vagy a fővárosnak pénze nincsen. A magánvállalkozás kezd mindjobban tönkremenni, az elárvult gyártelepeket ki vegye meg más, mint valamelyik minisztérium vagy a főváros? A fővárost, mint közületet azonban hidegen kell, hogy hagyják a gazdasági és egyébb sirámok és a főváros minden, csak nem jótékonysági intézmény veterán üzletek és idült ötletek számára. Módját és lehetőségét kell találni annak, hogy megszűnjön az üzleteknek és ötleteknek a várost már-már elborító áradata, mert a közpénzek mindenre valók, csak protektorok- kal vagy anélkül jelentkező ágensek és fezőrök kétesértékü vállalkozásainak finanszírozására nem. Fridrich István nyári üdülését befejezve, az elmúlt hé ten Budapestre éilrezett. Arra a nagyrabecsülésre való tekintettel, amellyel Önagymél- tósága iránt viseltetünk, siettünk őt meginterjúvolni az aktuális várospolitikai és gazdasági kérdésekről. Első kérdésünk Lázár Ferenc di\- nak és Petrovácz Gyulának az Uj Budapestben megjelent ismeretes nyilatkozataira vonatkozott. A következő választ kaptuk: — Nagy érdeklődéssel olvastam Lázár Ferenc barátom érdekes választási tervét. Egy egységes pel- gári frontot óhajt létesíteni és ilyen egyesült erővel kíván a szociáldemokrata párttal szembeszál- lani. Én ezt a tervet keresztülvihe- tetlennek tartom, mert a jelölések eszközlésénél a pártok úgyis hajba kapnának. A mostani pártvezetőségek kénytelenek volnának mai híveiknek minél posszibilisebb jelölési helyet biztosítani, aminek az volna a következménye, hogy azok az aspiránsok, akik ma nem városatyák, kívülről felrobbantanának minden ilyen szövetkezést és külön mennének bele a választási harcba. Lázár Ferenc terve mindenesetre előnyös auspiciumokat jelentene a mai bizottsági tagok átmentése szempontjából. Az egységes polgári front kétségtelenül a városháza mai fő- és alvezéreinek szignaturá- jával jelenne meg a porondon és azok esélyeit erősítené. Igen ám, de az nj törvény alaposan redukálja a bizottsági tagok számát, úgy hogy a mostaniakból is több mint a fele ki fog maradni és nagyon sok jogosult ambíció pedig kívülről döngeti a városháza kapuját. Tehát akárhogyan is ravasz- kódunk, a mai garnitúra nagy része el fog tűnni, az eljövendők egy- része pedig be fog kerülni. Ha csakugyan lesznek választások, akkor azok a mai pártok helyzetét gyökeresen fel fogják borítani. Hogy a választások után az egyes pártok miként fognak elhelyezkedni és hogyan lehet majd egy stabil többséget létrehozni, azt ma még nem lehet tudni. — És még valamit. Ez a nagy egységes front nagyon jó meglapu- lási hely volna a kormánypárt részére, amely már lemondott róla, hogy hófehér zászlajával részt vegyen a küzdelemben. Nem mer a választási napra kibújni. Elolvadna. De igy egy tágabb keretben, ahol a lendületet kevésbé kompromittált jelöltek adják, a pártkasz- szát pedig a konszolidáció tölti meg, ott még volnának mérsékelt reményei. Ök tudniillik vérbeli optimisták. — Ami engemet illet, én esetleg részt vennék barátaimmal egy ilyen koncentrációban, ha az a kormánytámogatók kizárásával létesülne. A mai dicsőségesen uralkodó rendszer exponenseivel azonban nem eszem cseresznyét közös tálból. — Petrovácz Gyula barátomnak azonban e helyen legutóbb megjelent állítása, hogy én egy külön községi pártot alapítanék, tévedésen alapszik. Ilyenről nincsen szó. Ezek a hírek onnan származnak, hogy Budapest ellenzéki érzelmű polgársága lázasan szervezkedik és én ebből a munkából kötelességsze- rüen, mint ellenzéki képviselő kiveszem a részemet és szervezem a keresztény ellenzéket. Ez a mozgalom azonban csak az országos politika jegyében indult meg és fejlődött ki néhány hónap alatt a mai méretekre. — Természetes, hogy mint száz- százalékos ellenzéki képviselő csak ellenzéket szervezhetek. Sem Schöberl, sem mungópártot. Emiatt azután igen is van velem szemben duzzogás, féltékenykedés és gyanús bizalmatlanság. No de én már any- nyira megedződtem a politikai pályámon, hogy mindent kedélyesen fogok fel. Aki ismer engem az tudja, hogy a jó kedélyem sohasem hagy el. Ilyen öreg róka, mint én, az ismeri már a dörgést. Az tudja, hogy a duzzogókból lesznek akárhányszor a legjámborabb „kérlek- alássan“ hívek és néha a jó barátokból lesznek azok, akik az idők és körülmények változásával óvatos messzeségekbe távoznak. Amit én ezen a téren már átéltem, az szinte sok már a jóból. És én sohasem haragudtam. Most se haragszom. Csak tovább szervezem a keresztény ellenzéket. Azt hiszem, ez a kötelességem. — Hogy a keresztény ellenzék a legközelebbi fővárosi választásokon miképpen fog szervezeteivel részt venni, arról még rá érünk beszélgetni. Kommt Zeit, kommt Rat. Mindent a maga idejében. E téren én Pató Pál nyomdokain haladok. Ráérünk arra még! Az Erzsébet-sugárutra vonatkozott következő kérdésünk. — Én a fejleményeken egyáltalában nem csodálkozom. Nagyon természetes, hogy idejutottunk. A fővárosnak igaza van, amikor ahhoz ragaszkodik, hogy előzőleg a teherviselés részletei tisztáztassanak és az, hogy a Közmunkatanács milyen anyagi áldozatokat akar hozni ezen a téren. A Közmunkatanács pedig jól teszi, ha sietteti az építkezést, mert munkaalkalmak teremtése most a legfontosabb és legsürgősebb. Hogy a betterment csak törvényhozási utón valósítható meg, azt a főváros is, a főpolgármester is és a Közmunkatanács is régóta tudja. — Tehát mindenki tud mindent, mindenkinek igaza van, mindennel elkéstek, semmiről sem gondoskodtak előre, minden el fog halasztódni. Legfeljebb a nyugalmazott belügyi államtitkár ur közben épiteni fog. Azután minden el fog megint aludni. Tipikus eset. Nem az egész problémát szerves egészében megoldani, hanem egy testhezálló részt kiválasztani és azt snájdigul keresztülhajszolni. így lesz most is. Ez a konszolidációs újjáépítés. Jobban mondva packázás. — Nem kell azért félni. Nem lesz ebből semmiféle baj. Sem a dunai hidból, sem a Talbotból, sem a ferencvárosi kikötőből, sem a Rókus- kórházból, sem az útépítési kölcsönből nem lett baj. Ebből se lesz. Fogadni mernék, a végén még valami ajándékot vágnak a főváros fejéhez. Olyan bicskei kis kastélyt fúrási engedéllyel vagy egy budai palotát. Ajándékló lesz a vége, amelynek nem illik a fogát megnézni. Sőt, talán még egy villamos centrálét is kap. Csak türelem! Ami késik, az nem múlik. Mi a véleménye Nagyméltóságodnak az adóhozam állandó csökkenéséről? — Minden pénzügyi felszólalásomban és cikkemben óva intettem a hatalmon lévőket, hogy az adóprés hozadékának először lassú és később rohamosabb csökkenésére kell elkészülve lennünk. Olyan arányban, amilyenben a konszolidáció áldásai érezhetőkké válnak. Búd János miniszter ur szellemi irányításával az államapparátust úgy szanálták és hizlalták fel valóságos masztodonná, hogy elszívták a magángazdaság egész mobil tőkéjét. Most azután megállt a konszolidáció tudománya. Az adóprés nagymestere egyik tárcából menekül a másikba és retorikai mutatványokkal kedveskedik a balektársadalomnak. Minden hónapban uj programot kapunk, ezekből azonban sohasem lesznek gazdasági eredmények. Nagyképüsködve adVÁROS ES CKÖZGAZDASÁGI VHETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR <lx srZlf\ Fridrich István válasza Lázár Ferencnek és Petrovácz Gyulának Nem alapit külön községi pártot és a nagy egységes front megalakítását lehetetlennek tartja — „Nálunk mindenki tud mindent, mindenkinek igaza van, mindennel elkéstek, minden el fog halasztódni“ — Nagy-Budapest terve választási kortézia, a fővárost most nem szabad mesterségesen tulteliteni A költségvetési vita szomorú perspektívája
