Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-17 / 33. szám
Budapest, 1929 augusztus 17 újMimMsr A gavallérok Az Uj Budapest, múlt heti számá- nak híradása, melyben a perifériális autóbuszvonalak veszteségéről számoltunk be, széles körökben keltett feltűnést. Hagyjuk ez alkalommal a 19-es autóbuszt, amely egy szénakazal tövéből indul útnak, hogy külvárosok nyomorgó lakosságát igyekezzen párnázott ülésein szállítani, akiknek nemcsak az autobuszközle- kedés luxusára, de a betevő falatra sincs pénzük, hagyjuk a rózsadombi előkelő Járatot, amely néhány, nagyobbrészt saját autóval rendelkező ■protekciós villatulajdonos ingatlanának értékét van hivatva emelni — és nézzük meg, mi az oka annak, hogy a budapesti aut óbuszközlekedés ennyire kátyúba tévedt, mellék- vágányra szaladt, elzárva természetszerű és a világ minden részében az akár hatósági, akár magánkézben levő közlekedési vállalatokra egyedül kötelező reális üzleti politikától? Az autóbuszvonalak megállapítását. az uj kocsik járatbaállitását nálunk nem az egész város érdeke, hanem partikuláris szempontok irá- nyitják. Az egyes kerületek és vidékek vezetőit, bizottsági tagjait, társasköreit és egyesületeit valami titkos és rejtelmes erő hozza összhangba, amint arról van szó, hogy egy uj autóbuszvonal képében a főváros zsebéből adhatnak nemzeti ajándékot az őket bámuló és tisztelő városrészeknek. Hogy az autóbuszvonalra az illető perifériának semmi szüksége nincsen, hogy az egy- szobában tizen alvó angyalföldi proli nemcsak hogy gyalog jár, hanem nyári reggeleken még a cipőjét is leveszi és mezítláb talpal, hogy a bocskorán lévő nagy lyukat ne növelje: az hidegen hagyja a népboldogitókat, akik sokkal helyesebben tennék, ha drága és deficites autóbuszjárat' helyett több népkonyhát és tüdőbeteg diszpenzért, népfürdőről nem is szólva, állítanának fel ezeken a szomorú és elhagyott vidékeken! Az autóbuszvonallal felszerelt Rákosfalva, úgy tetszik nekünk, egy rongyokba burkolózó, éhező és didergő koldusasz- szony, akinek gondokkal szántott homlokán azonban egy valódi párisi kalap-költemény ékeskedik. Ezekből a párisi kalapokból amuíl kevésbbé kérünk, mert a protekto- rok és klikkvezérek mellét büszkeséggel dagasztó uj autóbuszvonalak számláját nem vagyunk hajlandók városfejlesztési és egyéb hangzatos jelszavakon felbuzdulva, a veszteségi oldalon elkönyvelni. Az autóbuszjáratok vonalvezetésénél, szaporításánál és megállapításánál csak üzleti szempontok érvényesülhetnek, nem lehet az hangos klikkek és érdekeltségek akcióinak jutalmazása és a döntésre hivatott tényezők ellenállóképessége hiányának következménye! Sem kerületi, sem párt, sem semmiféle más érdek nem szerepelhet itt, mint a jó és egységes közlekedés mindenekfelett álló szempontja. Nincs szükség a rákos- falvai járatra, nem kell az angyalföldi vonal, a Rózsadomb villatulajdonosai pedig szubvencionálják a hegyi járatot. Az autóbusz vállalat szállítási üzlet, de nem városfejlesztési, még kevésbbé korteseszköz! Ezt jegyezzék meg az urak, akik a legutóbbi uj vonalakkal egymillió pengőre emelték a rosszulmenő autóbuszvonalak évi veszteségét! Borvendég Ferenc tanácsnok, a főváros világítási és vízvezetéki ügyosztályának vezetője nyári szabadságának tekintélyes részét tanulmányúton töltötte. E tanulmányújában eljutott Berlinbe is, ahol megtekintette a németországi városok által rendezett gáz- és viz- kiállitást. Borvendég tanácsnok még májusban, amikor ezt a kiállítást megnyitották, elhatározta, hogy megnézi a német munka legújabb produktumait és tapasztalatait idehaza hasznosítja. Az Uj Budapest munkatársa éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy felkeresse Borvendég Ferenc tanácsnokot és megkérje őt arra, hogy németországi tanulmányújának tapasztalatait ismertesse. Borvendég Ferenc tanácsnok hivatali szobájában fogadta az Uj Budapest munkatársát és érdeklődésünkre a következőket mondotta: — Engem közelről érdekelt az ösz- szes német városok által Berlinben rendezett gáz- és víz-kiállitás. A kiállítást májusban nyitották meg és julius 17-én zárták be. Én egy hétig tartózkodtam Berlinben és ez alatt az idő alatt alaposan megnéztem mindent ezen a kiállitáson. Az anyag négy nagy pavillonban volt elhelyezve, két pavillonban a gázmüvek, másik kettőben a vizmüvek rendezkedtek be. Engem ez alkalommal elsősorban a kiállításnak a vízmüvekre vonatkozó része érdekelt és éppen ezért velem együtt tekintette meg a kiállítást Raulovits Viktor, a vizmüvek igazgatója és Molnár fővegyész is. A kiállítás anyaga főként abból a szempontból érdekelt, hogy a német nagyvárosokban a vízszolgáltatás, különösen pedig a viznek a technikai tisztítása tekintetében milyen berendezések működnek. Tudni kell ugyanis, hogy Németországban nincs egyetlen egy olyan város sem, ahol a vizet tisztítani ne kellene és ahol a viz, mielőtt a közönség rendelkezésére bocsátanák, megfelelő tisztítási processzuson ne menne keresztül. Azért hangsúlyozom ezt, mert talán egyesek előtt szokatlannak tetszik, hogy az ivóvíz nem a talajban lévő természetességében, hanem megfelelő kezelés után jut a közönséghez. Budapest kivétel ebben a tekintetben, az európai nagyvárosok közül Budapesten kívül, Bées az egyetlen, — Az Uj Budapest tudósitójától. — ahol a vizet nem kell kezelni, mielőtt a közönség elé boesátanók. — Legutóbb — folytatta Borvendég tanácsnok — több alkalommal panasz merült fel, hogy a főváros egyes területein zavaros viz jelentkezett. A viz zavarosságának az oka ugyanaz, ami miatt a német nagyvárosokban a vizet előzetes kezelés alá kell bocsájtani. A vizben nincs az egészségre ártalmas anyag, ellenben az egyes kutakban időközönként bizonyos mennyiségben mangán és vas jelentkezik, amik a vizet zavarossá teszik. A kiállitáson, amit Berlinben megtekintettünk, több olyan szabadalmazott készülék volt, amely alkalmas arra, hogy a kutakból való kiszivattyuzás után a vasat és a mangánt kivonjuk a vízből. Tanul- mányutunk tanulságos volt, mert egyfelől a kiállítás eredménye alapján, másfelől egyes német városok vizmiiberendezésének a megvizsgálása után még az ősz folyamán több készülékkel kísérletet teszünk és e készülékekkel végzett kísérletek eredménye alapján fogjuk aztán eldönteni, hogy melyik a legalkalmasabb készülék, amelyet a fővárosi vizmüvek a budapesti viz zavarosságának megszüntetése érdekében alkalmazni óhajt. — Erről a kérdésről egyébként részletesebben most nem óhajtok nyilatkozni, mert komoly tanulmányt készítünk és az erre vonatkozó előterjesztést ősszel a közgyűlés elé fogom terjeszteni. Az Ui Budapest munkatársa ezután beszélt Borvendég tanácsnokkal őszi programmjáról és ezzel kapcsolatosan megemlítette, a fővárosi vizmüvek, gázmüvek és elektromos müvek egyesítéséről terjesztett híreket. Borvendég tanácsnok ezeket jegyezte meg: — A három fővárosi üzem adminisztrációjának a koncentrálásáról elterjedt híreket csak a lapokban olvastam. Annyit mondhatok, hogy ilyen értelmű előterjesztés ügyosztályomban nem készül, velem ilyen kérdésről a törvényhatósági bizottság egyetlen tagja sem tárgyalt. Ezek a hírek talán onnan származhatnak, hogy már régebben szó volt az órák közös leolvasásáról és számlázásáról. Ezzel a tervvel mi is foglalkozunk, de az erre vonatkozó terv végrehajtásának bizonyos akadályai vannak és éppen ezért a kérdés egyelőre csupán a tanulmányozás stádiumában van. Megkérdeztük Borvendég tanácsnokot, hogy az önálló vizmüvek megalakulása mikorra várható? A következő választ kaptuk: — A közgyűlési határozat a belügyminisztériumban van jóváhagyás céljából. Mihelyt a jóváhagyás megérkezik, azonnal át lehet térni az önálló üzemkezelésre. A tanács ugyanis már ezelőtt négy esztendővel állást foglalt az önállósítás mellett és ez alatt a négy esztendő alatt az adminisztráció úgy folyt, hogy bizonyos idő múlva az áttérés automatikusan megtörténhessék. A könyvelés már ebben az évben is kettős könyvviteli alapon történt. Ha tehát a jóváhagyás megérkezik és a vizmüvek formailag is önálló üzemmé alakul át, akkor ez a tény csak szankcionálása lesz a jelenlegi állapotnak. A vizmüvek önállósításának nagy közvetett előnye lesz a közönség szempontjából. Ez az előny abban fog jelentkezni, hogy az üzem maga fog gondoskodni a maga fenntartásáról, tehát a jövőben megfelelő tartalékolás révén nem lesz szüksége arra, hogy kölcsönt vegyen fel, ha majd üzemét fejlesztenie kell. Ez kétségetlenül nagy előnyt jelent a jövő fejlődés szempontjából, ha momentán a főváros közönségének közvetlenül nem is lesz különösebb gyakorlatilag észlelhető előnye a yizmüveknek önálló vagyonkezelésű üzemmé történő átalakulásából. A jövő programmot illetően érdeklődtünk a gázmüvek esetleges fejlesztése programmja iránt, arra való tekintettel, hogy az utóbbi időben az elektromos áram a gázt a főváros egész területéről úgyszólván teljesen kiszorítja és ma már csak a konyhában tűri meg. — Itt, a konyhában és általában a főzésnél kell kiszélesíteni a gázhasználat területét. Programmunk lényege az, hogy a gázt be kell vezetni minél több fővárosi lakásba. Addig azonban természetesen nem sokat változtathatunk a jelenlegi helyzeten, amig a fővárosi háziúr a kötött lakbér mellett azt mondhatja a lakójának: „Ha nem tetszik gáz nélkül, akkor tessék elköltözni“. Ha tehát majd ebben a tekintetben is normális állapotok következnek be, akkor mód nyilik majd programmunk teljes érvényesítésére. E proVI. évfolyam 33. srám VÁROSPOLITIKAI V ÉS CkÖZGALDASÁGI HETILAP Előfizetési árak: B FELELŐS SZERKESZTŐ: B Szerkesztőség és kiadóhivatal: Epész évre ....................................30 pengő B n D M n ^ _ É Budapest, V., Visegrádi-utca 19. Félévre. ..... . . . . . . 15 pengd W D O B Y ANDOR d T. S Telelőn: Llpót 923-23. Egyes szám ára 60 fillér B —É Poslatakarékp. chequeszámla: 30013---- — — ——- __________ — - __ __ _ . r>ki7T\ Borvendég tanácsnok mif^seftr tud üzemei koncentrációi ónak tervéről, és csak az órák közös leolvasásáról van szó A tanácsnok berlini utjának eredményeképpen ősszel viztisztitó berendezéseket próbálnak ki Budapesten — A kormányhatósági jóváhagyás megérkezése után azonnal megalakul az önálló vizüzem — A gázmüvek programmjának végcélja, hogy minden budapesti lakásban gázzal főzzenek
