Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-03 / 31. szám

Ngs. Szeri'' erJcesí’

urnák, Bp 3/. szám ^i-u;

Budapest, 1929 augusztus 3

UJ BUDAPEST

Előfizetési érek:

Egész évre .......... 30 pengő

Fél évre............................................................13 pengő

Egyes szám éré 60 fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR dlt

Szerkesztőség és klndóhlvalal : Budapest. V.. VlsegrAdl-utca 19. telefon: LlpOl 923—23. Poslelakarékp. chequeszámla: 30913

Eladni!

Az ügyosztályok költségvetési előirányzatában ismét találkozunk a Lipót-köruti bérházak értékesítésének gondolatával, sőt hir szerint arról is szó van, hogy a régi piarista rendház értékes dunaparti telkétől is megváljon a főváros. Az ingatlan-eladások terve ellen itt is ott is hangokat hallunk, tiltakozást, hogy a főváros ne rendezzen kiárusítást értékes objektumaiból, és egyéb módon igyekezzen fedezni az egyre bővebben termő szükségletek egyre nagyobb kiadási terheit. Vizsgáljuk meg, szüksége van-e a fővárosnak csakugyan a fenti ingatlanokra, és azok elvesztésével nem ér-e bennünket olyan pótolhatatlan veszteség, amelyért jogosan fogja felelősségekben amúgy is dús korunkat megbélyegezni egy későbbi nemzedék.

Lamotte tanácsnoknak feltétlenül igaza, van, amikor ezeket a hasznot nem hajtó, közszükségleti célokat nem szolgáló ingatlanokat el akarja adni, hogy a befolyó milliókon okos és közhasznú beruházásokat eszközölhessen. Senki sem mondhatja, hogy a piarista telken egy újabb hatósági szálloda építési közcél lenne, és az sem közcél, hogy a Lipót-köruti bérházak négy. és hatszobás lakásaiban továbbra is garasokért lakjon néhány boldog kiválasztott. A szóbanforgó objektumok valóban brilliánsok a pesti ingatlanpiacon, de a főváros, a régi boldog nagy Magyarország gyászruhás özvegye, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy brilliánsgyii- rüket hordjon a mindennapi megélhetésért vívott küzdelemben kisebesedett kezén.

Nem áll meg az a vád sem, hogy a főváros egyik kezével eladja a hasznothajtó ingatlanokat, másik kezével hasznot nem hajtó grófi palotákat vásárol. Jól tudjuk, hogy sem a Wenckheim, sem a Károlyipalota megvásárlása nem volt szívügye a fővárosnak, az is kétségtelen, hogy a két palotát végeredményben közcélok: múzeumok és népkert létesítése cégére alatt vásárolták meg. Nem azért ad el a főváros, hogy vegyen, hanem azért ad el, hogy azokat a szociális célokat, azokat a közcélú beruházásokat, amelyeket a folyó bevételekből a közterhek emelése nélkül fedezni nem tud, valóra válthassa.

Ha választani kell, hogy a Lipót- köruti bérházak és a piarista-telek megmaradjanak-e a főváros tulajdonában, vagy egy uj árvaházzal épüljön több, vagy útburkolásra fordítsák az igy kapott összegeket, akkor egyetlen pillanatig sem szabad habozni. A lipótvárosi és belvárosi városi ingatlanok elvesztését senki sem sajnálja, az uj közcélú létesítmények áldásaiban százezrek és százezrek részesülnek. Felhívjuk tehát a figyelmet, hogy ne ábrándozzunk egy szentimentális ideológia hazug ábrándképein, és adjuk el azokat az ingatlanokat, amelyeknek városi tulajdonban való megmaradása nem szociális érdek. A város pénzügyi politikáját nem hatásos, de üres frázisoknak, hanem okos reálpolitikának kell és szabad irányítania!

Lázár Ferenc dr., aki a magánéletben királyi közjegyző, — tevékeny szerepet tölt be a főváros törvényhatóságának az életében. Mint a Keresztény Községi Párt vezető tagja, valamennyi városházi fórumon, a főváros közigazgatási bizottságában épugy, mint más szakbizottságokban és a közgyűlésen, mindannyiszor szót emel, valahányszor közérdeket kell szolgálni. Közismert érdemet alapján jutott be a felsőházba, ahol a fővárost képviseli. Ezekből az érdemeiből magyarázható, hogy az utóbbi időben napilapokban is a főpolgármester-jelöltek között emlegették, ő azonban szerényen visszautasította ennek a kombinációnak még a lehetőségét is.

Amikor az Uj Budapest munkatársa felkereste és megkérte, hogy a főváros törvényhatóságának őszi kampányára vonatkozóan adjon programmot, — min- gyárt a beszélgetés elején kitér azokra a nyári kacsákra, amiket a legkülönbözőbb berkekből fölrepilettek — főpolgármesterválságról, uj pártalakulásokról és egyebekről.

— Itt nyilvánvalóan, — úgymond, — nyári kacsákról és az uborkaszezon kitalálásairól van szó. Én a magam részéről szükségesnek tartottam, hogy ezekről az alaptalan híresztelésekről legalább a magam személyét illetően nyilatkozzam. Az én neuem soha szóba sem került és nem is kerülhetett.

Arra a kérdésre, hogy a fővárosi köz- igazgatásról általában van-e valami mondanivalója, a következő rendkívül érdekes és határozott választ adta:

— A városházán igy tovább kormányozni nem lehet. Az utóbbi időben kissé visszahúzódtam a törvényhatósági életben való részvételtől, aminek oka az, hogy az én nézetem szerint nem okos dolog minden lényegbevágó kérdésnél paktu- mos megoldást csinálni. Az én felfogásom egyenesen irtózik az ilyen kompromisz- szumos kormányzástól. Sok városházi hibának az okát ebben a paktumos kormányzási rendszerben látom. Többségi párt nélkül kormányozni nem lehet, mert igy egyetlen pártnak a programmja sem érvényesülhet. Mindenik párt elalkuszik valamit és minden egyes esetben részleges és momentán előtolakodó pártérdekek érvényesülnek — egységes koncepció helyett.

— Az én nézetem szerint — folytatta Lázár Ferenc — az uj törvényhatósági bizottságban meg kell változtatni ezt a szellemet. Arra kell törekednünk, hogy az uj választásoknál nagyobb és tömörebb frontban vegyük fel a küzdelmet. Ebben a tekintetben utalok a törvényhatósági választásokra, amelyeknek jelenlegi előkészítése már irányt mutat a mi számunkra is. Az országban a törvényhatósági választásokra mindenfelé u. n. Nem— Az Uj Budapest tudósítójától. —

zeti Párt cim alatt szervezkednek és ez alá a zászló alá tömöritik az összes értékes elemeket akár a jobboldalon, akár a középen, vagy esetleg a demokratikus oldalon foglaljanak is azok helyet. Nekünk ilyen irányban revízió alá kell venni eddigi álláspontunkat, de a kormánynak is segítséget kell nyújtania ebben az irányban és egyszersmindenkorra szakítania kell azzal a szisztémával, amellyel fővárosi vonatkozásokban operálni szokott.

Közbevetően megjegyeztük, hogy bármilyen erős községi párt alakulása esetén is a kormány kezében marad a döntés joga úgyszólván minden jelentősebb auto- nómikus kérdésben. Lázár Ferenc megértéssel fogadja ezt a közbevetést és a következőket jegyzi meg:

— Ha a városházán volna egy nagy és erős többségi párt, amelynek' nem kell esetenként arról gondoskodnia, hogy valamely kompromisszum utján kapjon segítő csapatokat a szavazáshoz, akkor olyan nagy tekintéllyel léphetne fel a törvényhatóság a kormánnyal szemben, hogy úgy az autonómia védelmében, mint egy komplett programm végrehajtása tekintetében komoly eredményeket lehetne elérni. Nem okvetlen szükséges, hogy a törvényhatósági életben ez a többségi párt lekopirozott másolata legyen a par lamenti többségi pártnak, mert a törvényhatóság élete egészen más terület. Ha ilyen többségi pártot tudnánk összehozni. akkor a törvényhatóságnak kevesebbet kellene az országos politika felé kacsintania. Ez a többségi párt nagyobb felelősségérzettel nézve meg minden fillért, amit kiad. Ez a többségi párt alaposan megnézné, hogy mire adja ki az adófizető polgárság által nehezen kiizzadt adókat.

A főváros és a kormány viszonyáról szólva érdekes kérdést vet fel Lázár Ferenc:

— Szeretném egyszer négyszemközött megkérdezni a kormánynak a főpolgármester mellé rendelt pénzügyi ellenőrző szakértőjét, hogy ő maga szükségesnek tartja-e további szereplését? Szeretnék külön kimutatást látni arról, hogy mit végzett a kormány pénzügyi szakértője a városházán és ebből a kimutatásból szeretném megállapítani, hogy van-e haszna ennek a — szigorúan véve — törvényben nem gyökerező intézménynek.

Szóbahozzuk a készülő jövő évi költség- vetést, amelyről egyes lapokban már valóságos rémhírek terjedtek el. Megemlítjük, hogy a deficit veszedelme fenyegeti a jövő évben a fővárost és ha nem is lesz deficit, a főváros háztartásának az egyensúlyát csak úgy lehet biztosítani, ha nagyobb beruházásoktól tartózkodunk. Lázár Ferenc ezeket mondja:

— A költségvetésben igen sok és jelentős kiadási tételt lehetne megtartani, ha a főváros vezetősége és különösen a pénzügyi ügyosztály nem tévesztené el szem elől azt az alapelvet, hogy a fővárosnak nem kell állami feladatok teljesítését vállalnia. A főváros csak speciálisan községi feladatok teljesítésére vállalkozha- tik. Ha ebből az alapelvből indulna ki a főváros vezetősége, akkor, — garantálom, — nem kellene félni a defficittől. Célzok elsősorban egyes rendes és rendkívüli segélyekre, továbbá olyan egyesületek és intézmények segélyezésére, amelyeknek legjelentősebb bevételi forrása mindig a fővárosi segély. Végre szakítani kell azzal a köztudatba átgyökered- zett hittel, hegy a főváros mindenkinek a fejőstehene.

Közlekedési kérdésekre terelődik ezután a beszélgetés. Lázár Ferenc a főváros közlekedési politikájáról a következőkben szegezi le a maga véleményét:

— Végét kell vetni annak az anomáliának, hogy a főváros közlekedési politikájában a legziirzavarosabb rendszertelenség uralkodik. Egységes közlekedési politikát kell inaugurálni. Amig az autóbusz közlekedés vezetősége magát mindenkitől fiiggetleniteni igyekszik s amig ezt a tanács és a belügyminiszter tűri, addig a fővárosi közlekedési bajok orvoslásáról beszélni nem lehet- A Beszkárt létesítésekor az összes fővárosi pártvezéreknek az volt az elgondolásuk, hogy a Beszkárt lesz a főváros mindenfajta közlekedésének központi szerve. Ha ez a felfogás érvényesülne és a főváros valamennyi közlekedési vállalatát a Beszkárt égisze alatt egyesítenék, akkor olcsóbb, egyszerűbb és áttekinthetőbb lenne a főváros közlekedésének adminisztrációja és ennek következtében olcsóbb lenne maga a közlekedés is. Ezt az egységesitést gyorsan végre kell hajtani, még mielőtt az autóbuszüzemet megtöltik a különböző protekciók, városatyai és egyéb érdekek újabb és újabb igazgatói állásokkal.

Végül rátereljük a beszélgetést a fővárosi reformra, amelyet már két esztendeje ígért a belügyminiszter. Lázár Ferenc véleménye a következő:-— Résztvettem a fővárosi törvénytervezet egyik ankétjén és igy az alapelveket ismerem. Kijelenthetem, hogy ezeket az alapelveket a fővárosi törvény tervezetének princípiumait helyesnek és sürgősen megvalósilandóknak tartom. Nagy örömmel üdvözlöm például azt a rendelkezést, amely megszünteti a tanács intézményét, ugyancsak helyeslem azt a tervet is, amely szerint a törvényhatósági bizottság tagjainak létszáma csökkenni fog.

Ezekben nyilatkozott Lázár Ferenc a fővárosi törvényhatóságát érintő problémákról. Ez a nyilatkozat nagy városházi koncepció körvonalait adja.

VÁnnsvGfJTUCAI fc« C KOllSJL'LnA&ÁGl PHETILAP

Többségi párt nélküLpaktiimos megoldásokkal kormányozni nem lehet - mondja Lázár Ferenc

Részletes nyilatkozat a városházi nagy és erős többségi párt kialakulásának lehetőségéről, a jövő évi költségvetésről, a kormány városházi pénzügyi ellenőréről, a közlekedési politika rendszertelenségéről és az egyéb aktuális problémákról

„Az ui választásoknál nagyobb és tömörebb ironton kelt felvenni a küzdelmet“