Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-15 / 24. szám
2 OJJBUDAPEST 1929 junius 15. A t. b. c. halottal A statisztikai hivatal megdöbbentő könyve a tüdővészről — Az Uj Budapest tudósítójától — 13,408.221 pengőt az elemi népiskolák emésztenek fel. A főreáliskolákra, leányközépiskolákra, a felső kereskedelmi iskolákra, kereskedelmi szaktanfolyamokra, az iparrajz iskolákra, a pedagógiai szemináriumra, kertészeti és gazdasági iskolákra, a női ipariskolákra, a zeneiskolákra, tanfolyamokra, az inter- nátusokra és internátussal egybekötött gyógypedagógiai nevelőintézetekre, szóval azokra az iskolatípusokra, amelyeket a főváros törvényes kötelezettség nélkül tart fenn, a jövő évben 4,922.580 pengőt fog ráfizetni a főváros, vagyis jelentékenyen kevesebbet, mint az 1928. évben, amikor effektive 5,798.262 pengőt fizetett rá a főváros. Megemlítjük végezetül, hogy a költség- előirányzatnak kerek egynyolcadát 5j)3i.OOO pengőt, tanerők nyugdijára fizet ki a jövő évben a közoktatási ügyosztály. VOZÁRY PÁL oki. gépészméVnök villamossági vállalata Iroda és műhely : { Budapesti Vili., Hunyadi-u. 37 Telefen : József 373—34 Vállal: Villamosvilágilá8Í, erőátviteli és gyengeáramú berendezések tervezését és építését. Községek, gazdaságok és épületek villamos szerelését A székesfővárosban 1911-től 1927-ig 66.385 ember pusztult el tuberkulózisban! Olyan megdöbbentően nagy szám ez, hogy egymagában is hirdeti, hogy a tuberkulózis problémájával nem lehet eleget foglalkozni. Amióta Bertillon kimutatta, hogy a tuberkulózis-halandóság viselkedése és a lakásviszonyok között valami összefüggés van, azóta nyerte a tuberkulózis a lakásbetegség elnevezést, sőt egy ideig ez volt az általános, sőt a hivatalos felfogás. A lakásviszonyok szerepe ma már sokkal tisztábban áll előttünk, nem tartható az a gümökórhalálozás domináns szabályozójának, de viszont éppen olyan hiba volna a lakásviszonyok közreját- szásának lebecsülése, mint volt egykor annak túlértékelése. A fertőzés leggyakoribb módja a be- lélekzési fertőzés! Ezen az utón elsősorban azok fertőződnek, kik köhögő, köpködő betegek környezetében kénytelenek élni: családtagok. ápolók, munkatársak. A Flügge-féle cseppfertőzés tehát messze kiemelkedik s a fertőzött por belélekzése már jóval kisebb veszélyt jelent, de azt lebecsülni még akkor sem lehet, ha a porképződés ellen okszerű takarítással védekezünk. Kézenfekvő tény, hogy minél többen laknak együtt a kóresirákat tömegesen ürítő beteggel, annál nagyobb a való- szinüség, hogy a környezetében élők fertőződnek. És minél több ember lakik általában a beteggel együtt, annál nagyobb a fertőzésnek exponáltak száma, kik a csepp- és porinfekeió lehetősége utján állandó veszélyben vannak. Ha pedig nagyon sokan laknak egy-egy helyiségben, akkor azt nehezen lehet tisztán tartani s így érthető, hogy a gümőkórhalandóság miért mutat párhuzamosságot a zsúfoltsággal. A nagyvárosok sokemeletes bérkaszárnyáiban az együttélésnek sajátos typusa alakult ki. A közös sors, az egy fedél alatti lakás közelebb hozza egymással a lakókat és megindul a szomszédolás. Aki menni nem tud, aki beteg, azt látogatják s igy természetes, hogy igen gyakran a betegszobába gyűlnek össze. így aztán a családtagokon kivül a ház más lakásaiban lakók is bekereülnek az exponáltak közé s a veszélyeztettek számát még tovább növelik. Ez megint magyarázza azt a tapasztalást, hogy a gümőkórhalandóság a zsúfoltságon kivül a népsűrűséggel is párhuzamosan emelkedik. A szakirodalomból összegyűjthető adatok nem döntik el, hogy a rossz lakás- viszonyok milyen szerepet játszanak a tuberkulózishalandóság nivónmaradásá- ban. Egyes szerzők elsősorban a zsúfoltságban látják a veszedelem erőtényezőjét, mások inkább az antiszanitárius lakások kondieiótrontó hatásában. Valószínű, hogy a rossz lakásviszonyok egyfelől rontják a népesség kondícióját, de egyúttal sok valószínűséget teremtenek ti fertőzés terjedésére. A tuberkulózis-kérdésről, mely hazánkban egyik legsürgősebb megoldásra váró szociálhygiénikus kérdés, foglalkozik az a hatalmas monográfia, mely Melly József dr. egyetemi magántanár munkájaként a székesfőváros statisztikai hivatalának kiadásában most jelent meg. A hivatal közismerten agilis és erős szociális érzékkel biró igazgatója, Illyefalvi I. Lajos dr. kezét a társadalomélet pulzusán tartja s ezért szinte természetesnek látszik, hogy ezt a nagy és komoly kérdést feldolgoztatta. A munka értékének kidomborítására meg kell jegyeznünk, hogy a tudomány fejlesztésében nemcsak azok végeznek kimagaslóan hasznos munkát, kik egy-egy részletkérdést világítanak meg, de joggal tarthatnak számot elismerésre azok is, kik egy nagyobb problémát ölelnek fel s azt minden oldalról bemutatják. Melly dr. munkája méltóan illeszkedik a statisztikai hivatal eddigi értékes publikációi közé. I KUPÁN JÁNOS angol úri szabó Budapest, IX., Ferencz-körut 31 FÖLDESSY HENRIK épület-, műlakatos és tűzhely-készítő Budapest, VII., Rózsa-utca 38/a Telefon hivó: József 435—02. A RÓZSADOMB DÉLI LEJTŐJÉN (Statisztikai Hivatallal szemben) Ker 1 ek. vi 11 ák között, ÖT TELJESEN MODERN BÉRHAZ ÉS EGY SZÁLLÓD ABÉRHÁZ épül. —' A bérházakba augusztus, il!. november 1- én, a szállodabérhézba november l-én lehet beköltözni. Tágas szobák, modern komfort. Hall és loggia (terrasz) minden lakáshoz. — Köz- ponii [ütés (a szükséghez képest, nem naptár szerint), melegvíz (egész éven ét). A bérházakban 2- , 3- és 4-szobés lakások (hallal), a szálloda-bérházban 1- és 2-szobás garcon ap- partemente-ok kaphatók (előszobával és külön fürdőszobával. közös társashelyiségekkel. központi kiszolgálással). Bővebb felvilágosítást ad: dr. Lajos Ferenc ügyvéd (IV. kerület. Molnár-u. 10. — Telefon : Aut. 845-47. Munkácsy Ernő épület- ét ■nfilakatosmester. takarékos hely- é> lUlyhakéutt* ♦ BUDAPEST. VII., Rózsa aces 39 Trlefon J 312-30 SOLTY LÁSZLÓ kertépítő kertészeti telepei: BUDAPEST SOLTSZENTIMRE II. Pasaréti-ut 129 Pestmegye Telefon: Aut. 644-31 vitéz Horváth Nándor bádogos- és szerelő-mester Elvállal minden e szakmába végó munkát. I., Döbrentei-tér 3. Telefon hivó: Aut. 604 — 4 6. Ml ÚJSÁG A 9 VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — Elsőnek a betegek állapotáról számolok be szerkesztő urnák. Fol- kusházy, akinek vesegyulladása nem tartozik a legkönnyebb beteg» ségek közé, Istennek hála, már lázmentes, és örvend annak az általánosan megnyilvánuló szeretetnek és ragaszkodásnak, amellyel tisztelői és barátai körülveszik. Folkusházy állapotának javulásáról sok szó esett a hétfői közigazgatási bizottsági ülésen, ahol Kozma Jenő nagy aiulitórium előtt tett jelentést a betegnél történt látogatásáról, nemkülönben a szerdai közgyűlésen is, ahol közörömet keltett a Folkusházy állapotának javulásáról elterjedt hir. Jelentem továbbá, hogy szerkesztő ur kiváló kollégáját, Papp Jenőt, a Magyarság fővárosi rovatának vezetőjét a Liget-szanatóriumban megoperálták. Öt epekövet távolítottak el Jenőből, akinek cikkei minden valószínűség szerint az operáció után nem lesznek annyira epések. Operálták Farkas Ákos tanácsjegyzőt is, akinek londoni útja szenvedett halasztást gennyes mandulájának kivétele miatt. Jelentem továbbá szerkesztő urnák, hogy Tatár Béla barátom, a VI. kerület érdemes vezetőhelyettese, aki isiásban szenvedett, szintén a gyógyulás útjára lépett és a szerdai közgyűlésen már teljesen egészségesen jelent meg. — Minden jót és gyógyulást betegeinknek! Mi történt a szerdai közgyűlésen? — A főügyészhelyettes visszalépésén kivül a főügyészi állásra kiirt pályázatot illetően — semmi, de semmi érdemleges. Szemethy eskütétele komoly és méltóságteljes külsőségek között folyt le, ami illő is az ő uj és jól megérdemelt közjogi állásához. Az autótaxi-vita sem provokált a meglehetősen fásult és elernyedt közgyűlésen nagyobb emóciókat: a társalgókban még zajosabb volt az élet, mint a teremben, ahol az egymást gyorsan felváltó elnökök nagy igyekezettel, de eredménytelenül igyekeztek a szónokok számára csendet teremteni. A társalgókban különben a fővárosi bankvezérek is felvonultak: Remény i-Schneller Lamotte Károllyal tárgyalt hosszasan, minden bizonynyal a Községi tőkeemelése részleteiről, Széli Jenő, a Kisipari Hitel- intézet kitűnő vezére pedig a törvényhatósági bizottság iparostagjaival folytatott beható eszmecserét. A vezérek mindegy szálig jelen voltak: nagy hallgatósága volt az egyik társalgóban Wolff Károly- nak, a demokraták pedig a Halász Józsi bácsi által számukra berendezett uj társalgót nézegették lelkesült szívvel. Ez a társalgó a liftajtóval szemben van, az épület elől- járósági frontján, — gyönyörű bőrkárpitjával, pompás és kényelmes foteljeivel alkalmas arra, hogy enyhülést nyújtson a közgyűlési csatákban elfáradt demokrata végtagoknak. A terem középfalán Vázsonyi Vilmos életnagyságu arcképe függ, a képet elfogódottan nézték a demokrata vezérek... — ... akik oly messze tévedtek el vezérük hagyományaitól! — De még mennyire! Hogy csak a legutóbbi közgyűlés gyorsírói feljegyzéseit nézzük, látjuk, hogy bizonyos Vitéz Aladár nevezetű bizottsági tag ur, aki kiskorában már megszokta, hogy körülötte a társalgási tónus minden tekintetben arisztokratikus vonatkozásokkal legyen telítve, egy közbekiáltásra, amelyet a jótorku Horváth Károly de genere, azaz inkább de generált Belváros megeresztett, elkeseredetten kiáltott fel: Ezt nem lehet kibírni! Mire az elnöklő alpolgármester — ki lehetne más, mint Buzáth János? — rá is csengetett a méltatlankodó vitézre: Akkor menjen ki! Ha már közgyűlési tónusnál tartunk, azt is közlöm szerkesztő úrral, hogy a fent említett legutóbbi közgyűlésen viszont Biró Dezső Horváth Károly felé kiáltotta oda: Hallgasson már el, maga fekete kutya! (Célzással arra, hogy Belvárosi barátunk a Váci-utcában az uj városházával szemben levő Fekete kutyához címzett drogériáról szokott példálózni.) Mire Belvárosi Horváth a kutyákkal kapcsolatosan olyasvalamit válaszolt Biró Dezsőnek, amit még a gyorsírói ceruzák is szégyélték leírni... — Szóval ez a közgyűlési csendélet! Hogy állunk a szabadságokkal, mélyen tisztel bizottsági tag ur? — A város vezetőségét illetően a helyzet az, hogy Sipőcz polgármester julius elsején szabadságra Szemesre megy, ahol családi villabérletében fog igyekezni elfelejteni a sok városházi gondot és bajt. Buzáth viszont csak akkor megy szabadságra, amikor Sipőcz hazajön, augusztus első napjaiban. Bérezel ellenben már a jövő héten szabadságra vonul. Buzáth szokás szerint fonyódi villájában tölti a nyarat, nincs kizárva azonban az sem, hogy fiai társaságában rövidebb külföldi utat is tesz. Ha ugyan Klárika leánya, aki egy svájci nevelőintézetben már szépséges hajadonná serdült, itthon nem tartja... Bérezel viszont régi szokása szerint Gasteinben tölti el vakációját. — És a tanácsnoki front? — Az e pillanatban bizonytalan, lévén egészen jelentéktelennek látszó dolgoktól függővé téve, hogy ki mikor mehet el. Mint a fenti, hivatalosnak tetsző nyaralási nap tárból is látható, az alpolgármesterek várt nyugdíjazása a nyári szünet előtt nem fog megtörténni. A helyzet ugyanis az, hogy Sipőcz polgármester igen helyesen azt kívánja, hogy az alpolgármesteri karban a költségvetés letárgyalása előtt ne történjen változás. Ugyanez a kívánsága volt Sipőcznek az elmúlt évben, amikor Folkusházy elnökölte végig a pénzügyi bizottság ülését a költségvetés letárgyalása alkalmával. Buzáth és Bérezel tehát csak a költségvetés után, vagyis november első napjaiban mehetnek el, ebben az esetben az uj alpolgármesterek megválasztása karácsony előtt fog csak megtörténhetni. — Biztos, hogy Buzáth elmegy a gázgyárhoz? — Most már bizonyosra vehető. Sipőcz csak nagyon nehezen engedi el kedvelt János barátját, akivel főleg Folkusházy távozása után még melegebben összebarátkozott, mint annakelőtte. A dolog azonban úgy áll, hogy Buzáthnak előbb- utóbb úgyis mennie kell, jobb tehát, ha most megy, amikor képességeinek és tehetségének megfelelő pozíció áll üresen, mint később, amikor esetleg már nem tud hova menni... Alpolgármester-választás itt tehát csak ősszel lesz, közlöm azonban Szerkesztő úrral, hogy az augusztusban nyugalomba menő Rupp elöljáró helyét az első őszi rendes közgyűlésen be fogják tölteni. — Kivel, kivel? — Erre vonatkozólag még nem alakultak ki a vélemények. Felesleges izgalmakat tehát nekem sem kell keltenem, holott pozitive tudom, hogy ki lesz az uj elöljáró. — A jóslatokból nem kérek, kedves dr. Városházy! Egyebekben melegen üdvözlöm Önt... — Isten vele, barátom!
