Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-08 / 23. szám

VI. évfolyam 23. szám Budapest, 1929 junius 8 uj Budapest Előfizetési árak: Egész évre ...................................... 30 pengő Fél évre ...........................................................15 pengő Egyes szám éra 60 fillér Szerkesztőség és kladóhlvalol: Budapest, V., Visegrádi-utca lg. Telefon: Llpát 023—23. Posiatakarékp. chequeszámla: 30913 A városházáfelene és jövője Friedrich István nyilatkozik a városháza nyugtalanságáról, a Községi Takarék záloglevél-kibocsájtásáról, a Vásárpénztár helyzetéről, az egészségügyi és közélelmezési problémákról, az üzemekről, a város­szabályozás feladatairól Invázió A grófi paloták rohama után a strand és egyéb fürdők inváziója következik: a közeledő nyárra való tekintettel rossztil, vagy kevésbbé rosszul menő strandfürdőket akar­nak az érdekeltségek a főváros nya­kába sózni. A nyilvánosságra ke­rült ajánlatokban bőven röpködnek a százezer pengők, az eladók egyál­talában nem spórolnak a főváros pénzével, amikor arról van szó, hogy pár szem homokért és egy gyanusillatu pocsolyáért eret vág­janak a tekintetes törvényhatósági bizottságon. Az invázió azonban nem áll meg a jóorru embert Dániára emlékez­tető fürdő-parfümökön. Omnia ve- nalia: mindent, de mindent vegyen meg a főváros! Zander-intézet csak­úgy szerepel ezen a változatos pro- grammon, mint csipke gyűjtemény, düledező és omlatag házakkal csak­úgy találkozunk az eladási ajánla­tok aktatengerében, mint balaton- parti telkekkel, amelyeknek sivár talajáira szálloda - monstrumokat akar emelni a mohó eladói képzelet. Nincs megállás az eladási ajánlatok áradatában, de nincs megállás a prolektorok rohamában sem. Mert mondani sem kell, hogy egy-egy ilyen ajánlat mögött ott rejtőznek a protektorok, akik a városházi ter­mészetrajz elvei szerint személyes sérelemnek veszik, ha a polgármes­ter és a tanács az ajánlat azonnal való elfogadásával szikkadt zsebei­ket meg nem tömik jóféle bankje­gyekkel. Mindenki lánya ma a spekulativ fantázia szerint a városháza, akivel csak az nem köt jövedelmező vi­szonyt, aki nem akar. A városhaza ma túlnőtt az ágens és a tulajdonos urak szerint a jó és gyors községi adminisztráció idejétmulta hivatá­sán, nincsen a gazdasági életnek olyan mezeje, amelyre vonatkozóan valamely vételi ügylet kapcsán ha­tósági feladatot ne tudna szülni az ügynöki leleményesség. A gombhoz varrják a ruhát: van eladó Zander- intézet, — legyen Zancler-üzeme a fővárosnak; megépítettek a strand­fürdőt és a hullámfürdőt, — a fő­város kezében kell kartellszeruen egyesíteni Budapest összes külvá­rosi pocsolyáit! Szeretnők hallani az erélyes nincs- továbbot, amely az efajta moleszta- lásoktól megkíméli a főváros kö­zönségét. Az adófizető polgárok pénze mégsem arra való, hogy szo­rult helyzetben levő spekulánsok pénztárcáját hizlalja kövérre. Az erkölcs és a tisztesség nevében kü­lönösen az ellen kell tiltakoznunk, hogy direkt vagy huiirekt utón a törvényhatósági bizottság tagjai igyekezzenek a közérdek álarcában közbenjárni ezeknél a már nem is gyanús üzleteknél. A választópol­gárok bizalma nem üzletek urgiro- zására központosait a város egy­néhány üzleti tehetséggel és tágabb lelkiismerettel megáldott atyjában, hanem arra, hogy a fórumon a be­csület fehér tógájában védjék mind­nyájunk érdekeit. Ezek az urak a közgyűlési padok helyett azonban csak a tanácsnoki előszobákban tel­jesítik kötelességeiket. Abból az alkalomból, hogy a jövő hetekben megkezdődő nyári szünet kapcsán a városháza kapuzárás előtt áll, megkértük Friedrich Istvánt, állítsa össze számunkra a városháza jelené­nek és jövőjének mérlegét. Noha Önagyméltóságának nincsen ön­álló pártja a városházán és a közgyűlési teremben — ez a ki­tűnő és kiváltságos helyzet, amelyet ő, mint Magyarország volt miniszterelnöke és ma is egyik legjelentősebb politikai egyénisége elfoglal, kétszeresen érdekessé és értékessé teszik minden megnyilatkozását. Annál is inkább, mert Friedrich min­dig stílusos és szenzációtkeltő felszólalását a törvényhatósági bizottságban hónapok óta sajno­sán nélkülözzük. Hogy Friedrich hallgatásának csak az elkedvet- lenedés az oka-e, vagy egyéb té­nyezők is közrejátszanak-e, ez alkalommal nem kutatjuk, csu­pán örömünket fejezzük ki, hogy az alanti nagyérdekü nyi­latkozatot az Uj Budapest is­mertetheti meg a városházi köz­élettel. — Milyennek látja Nagymél- tóságod a városháza általános politikai helyzetét? — volt első kérdésünk. — A városházán nagy problémák kerülnek mostanában megoldásra. Nagy tervek valósulnak meg ez év folyamán. Amilyen mozdulatlanság van az állami fronton, olyan aktiv élet fejlődik ki a főváros autonó­miájában. A titkos választójog alapján megválasztott törvényható­ság tagadhatatlanul sok és hasznos munkát végzett már el. Egyes sze­mélyi ambiciók nem tudtak érvé­nyesülni, a kormány berkeiben sem látják szívesen a budapesti demok­rácia prosperitását, azért jön majd ősszel az uj fővárosi törvény, amely az ország első városházát is beszo­rítja az egységespárti párthegemó­nia konszolidációjába. No de nem biztos, hogy ez a beegységesités si­kerülni fog. A jövő év tavaszáig még sok mindenféle történhetik. Esetleg csoda is. — Le kell szögezni, hogy a város­háza, dacára a felülről szított nyug­talanságnak, megteszi kötelességét és dolgozik. Nem burkolózik a nagy- képiisködő retorikai mutatványok­ba, hanem törődik a dolgozó társa­dalom szociális és gazdasági érde­keivel. Ebben az érdemben osztoz­kodnak a városháza pártjai, ame­lyek világnézleti differenciák hát- térbeszoritásával, megtalálták a ta­náccsal való együttműködés lehető­ségét. A városházán annak a siri csendnek és ásító nyugalomnak, amely a képviselőházban terpesz­kedik, nyoma sincsen. — Melyek Nagyméltóságod szerint a városháza legaktuáli­sabb problémái? — Mindenekelőtt rá kell mutat­nom a Községi Takarékpénztár ki­fejlődésére és örvendetes megerősö­désére. Egy évi fennállása után már egy nagystílű záloglevélhelyezési lehetőséggel siet a megakadt buda­pesti építőipar segítségére. Érdekes, hogy amikor a monstruozus állami apparátus sok miniszterével, vagy félszáz államtitkárával és diplomá­ciájával e téren évek óta csak tár­gyal és félhivatalosan nyilatkozik, a Községi Takarékpénztár minden parádés hókusz-pókusz nélkül, szép csendben produkálja az eredményt. — Nem vagyok optimista. Tudom, hogy amig a Községi Takarékpénz­tár dicséretes akciójából építési hi­tei lesz, még sok nehézséget kell majd leküzdenie, a guvernementális ■ hőkkel rokonságban élő faktorok irigy intrikáival is meg kell meg birkóznia, de az intézet máris bebi­zonyította, hogy gazdasági érzékkel oda tud nyúlni, ahol baj van. — Azt az erkölcsi garanciát, ame­lyet a fővárostól a zálogleveleket átvevő bankcsoport kíván, minden­esetre nagyon meg kell vizsgálni és gondolni. Tudniillik ilyen pénzügyi tranzakcióknál nem szoktak erkölcsi garanciákkal megelégedni, hanem továbbmenő biztosítékok játszanak szerepet. Az ügy eme részét is meg kell azonban valahogy oldani. — Azt, hogy a Községi Takarék- pénztár a városháza tényezőitől függetlenül telkek vásárlásával és eladásával foglalkozzon, én nem tudnám helyeselni. Ez spekuláció volna, amely a takarékpénztári jel­leggel össze nem egyeztethető. Nagy hibának tartanám, ha a Községi Takarékpénztár ilyen vállalkozá­sokba bocsátkozna. — Hogyan látja képviselő ur a Vásárpénztár helyzetének ala­kulását? — Végre a Vásárpénztár ügye is elintéződik és tőkeemelés révén uj erőhöz jut. Ennek az intézetnek a mai helyzetéből is az a tanulság vonható le, hogy ha eredeti hivatá­sánál maradt volna, nem érték vol­na semmiféle veszteségek és ujabbi tőkeszükségleteit saját tartalékjai­ból tudta volna most előteremteni. Ha az intézet, a tétényi sertéshizla­lóval kapcsolatosan tervezett nagy- fontosságú akcióhoz, a földmivelés- ügyi kormányt tudja társul meg­nyerni, akkor ma még beláthatatlan fejlődés és megerősödés vár reá. A sertéskereskedelem és zsirpiac irá­nyitó tényezője lesz csonka orszá­gunkban. Hogy ez az árszabályozó szerep nem a spekuláció kezébe ke­rül, hanem a főváros hatáskörébe, az közgazdasági szempontból is rendkívül fontos. — Egyébb aktualitások a köz­élelmezés terén? — Remélhetőleg a nyári szünet előtt még letárgyalja a közgyűlés a Garay-téri és Ferdinánd-tóri zárt piacok terveit is. Az óbudai zárt­piac pedig már át van adva a for­galomnak. Ebből is látható, hogy Budapest törvényhatósága hivatása magaslatán áll és a főváros közélel­mezési intézményeit világvárosi ní­vón tartja. Napirenden van a Krisz- tina-téri piacnak vásárcsarnokban való elhelyezése is és igy az ottani templom körüli tűrhetetlen állapot­nak is vége lesz nemsokára. — Objektive megbírálva a város­háza közélelmezésügyi tevékenysé­gét, el kell ismerni, hogy az célirá­nyos és tervszerű. — Egészségügy és szociálpoli­tika? — Hogy Budapest az egészségügy és a szociális gondosság tekinteté­ben a világvárosok közül a legelsők között van, azt mindenki tudja, aki­nek módjában volt más államok metropolisaiban ilyen intézménye­ket meglátogatni. Aki például Ame­rikát erről az oldaláról ismeri, az nyugodtan mondhatja, hogy az új­világ polgármesterei hozzánk bi­zony tanulni jöhetnek. — A 17 millió pengő költséggel épülő Uj Rókus, a bicskei kastély­ban létesülő anya és csecsemőinté­zet és az uj hűvösvölgyi árvaház, valamint a folyó évben még elké­szülő Maglódi-uti szeretetotthon, olyan hatalmas létesítményei a fő­városnak, amelyekre bizony meg­elégedéssel tekinthet az ország dol­gozó társadalma. — És még valamit. A főváros ezekre az intézményekre nem írja ki saját élő nagyjainak a neveit, amint azt a konszolidációs kor­mányzat mandarinjainál szokás. Ilyen Ízléstelenségre nem volna kap­ható a városháza, hogy Sipőcz-udva- rokat, Liber-otthonokat, Purébl is­kolákat, vagy Buzáth-szanatóriumo- kat létesítsen. Amit Budapest tör­vényhatósága az adófillérekből épit, annak oromzatán csak a névtelen adófiztő neve díszeleghet. Majd ha a történelem a mai férfiak között fog találni megörökíteni valót, azt meg­teheti, de hogy a mai sivár jelen­ben az élő atyafiak egymást a hal­hatatlanság uborkafájára feltornáz­tatják, az Budapesten csak mosolyt gerjeszt. — Nem mondom, hogy a tanács működésével minden vonalon meg volnék elégedve. Nem. Sőt! De vi- szint elismerem, hogy tagjai szor­galmas, szerény munkásai a köznek, amelyek a konszolidáció parádés FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. HOÍMOSPOZI TIK AJ PiKí ICÖZCA2J3AS4GI VMBTICAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom