Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-01 / 22. szám

1929 junius 1, W BUDAPEST Rossz az üzemi könyvelés mai rendszere Nincs összehasonlítási alap az üzemek költségvetésében és záró­számadásában — Külföldi mintára uj üzemtechnikai könyvelést kell meghonositani a főváros minden üzeménél — Az Idegenforgalmi Hivatal tanulmányozza a barcelonai világkiállítást, de számvevő­ségi embereket nem küldenek külföldi tanulmányútra A közelmúlt napokban került az illetékes üzemi felügyelő bizottság elé a Szent Gellért gyógyfürdő és szálló 1930. évi költségelőirányzata. Maga a költségelőirányzat a válla­lat nagymértékű fejlődéséről, kitű­nő jövedelmezéséről és jól bevált igazgatásáról tesz tanúbizonyságot, az időközben történt elhalálozások révén állásokat szüntet meg, a do­logi kiadások csökkentése terén szintén mindent elkövet, hogy az üzem jövedelmezőségét biztosítsa. Amikor tehát a Szent Gellért gyógy­fürdő és szálló költségvetését a kri­tikai boncasztalra fektetjük, már elöljáróban kijelentjük, hogy nem ezt a kiváló intézményt akarjuk hírnevében rontani, vezetését ócsá­rolni, működését gáncsolni: ez az üzemi költségvetés volt azonban az első, amely a jövő évet illetően ke­zeink közé került és igy ennek kap­csán akarjuk elmondani azon észre­vételeinket, amelyek a főváros va­lamennyi üzemére egyképpen vo­natkoznak. Az üzemek költségvetései általá­ban imaginárius jellegűek, ami azt jelenti, hogy nincs bennük összeha­sonlítási alap, amely az üzemek jö­vedelmezőségét, a személyzet java­dalmazását, a dologi és egyéb ki­adások szükséges voltát igazolják. Nincs összehasonlitási alap, nincs mérték, hogy megállapítható lenne, takarékosság folyik-e az üzemnél, vagy pénzpocsékolás. A költségveté­sek és zárószámadások — ez a meg­jegyzésünk elsősorban a zárószám­adásokra vonatkozik — magánvál­lalatokkal, sőt más fővárosi üze­mekkel sem bírálhatók el ugyan­azon alapon, az üzemi költségveté­sekben és zárószámadásokban hiány­zik az a közös nevező, amelyre hoz­va, az üzemi bevételeket és kiadá­— Az Uj Budapest tudósítójától — sokat illetően bizonyos összehason­lítások lennének tehetők. Nézzük a Gellért költségelőirány­zatát! A költségvetés a tartalékala­poknak 12.000 pengős javadalmazá­sa, a kölcsöntörlesztésre és kamatra előirányzott 478.884 pengő mellett 2,113.769 pengő végösszeggel zárul, amelyből a községi háztartás javára előirányzott felesleg 164.953 pengő. Az igazgatás 250.170 pengőbe kerül, üzemi kiadások címén 985.550 pen­gőt fognak kiadni, az értékcsökke­nési és a nyugdíjalapot összesen 12.000 pengővel dotálják, 213.412 pen­gőt pedig vegyesekre költenek el. Anélkül, hogy Bánlaky igazgató­nak, vagy a városgazdasági ügyosz­tálynak tiszteletreméltó intencióit egy pillanatra is kétségbe vonnók, felvetjük azt a kérdést: nem sok-e az üzemi kiadások címén felvett 985.550 pengő, nem sok-e az igazga­tás naponta közel 800 pengőre rugó tétele, nem lehetne-e például a do­logi kiadásokat a felére, az igazga­tási költségeket negyedére redukál­ni? Nem sok-e a szálló személyzete és nem költ-e tulnagy összeget fű­tésre a szálloda! A stereotyp feleletet előre moso­lyogni látjuk a maguk fölényes biz­tonságában a válaszadásra illetéke­sek ajkán. A Gellért szálló és fürdő költségvetési összeállításánál a leg­messzebbmenő takarékosság érvé­nyesült, az igazgatás olcsó, a dologi kiadások terén körültekintéssel és óvatossággal járnak el. Ezt a vá­laszt személyileg el is hisszük Édes tanácsosnak és Bánlaky igazgató­nak. De mivel bizonyítják az urak, hogy csakugyan dühöng a takaré­kosság a fürdő költségvetésében, hol az összehasonlitási alap a buda­pesti és a külföldi nagyszállodák, nemkülönben a Gellért üzemvitele között, honnan tudjam, hogy a ber­Általában a beszédek rövidek, a vacsora hosszú volt. A szónoklatok kivétel nélkül dicsérőleg emlékez­tek meg Franci bácsi „áldozatkész­ségéről“ — e tárgyban azonban, noha az igen-igen érdekelt volna, bővebb részleteket nem sikerült megtudnom... — Pedig ez lett volna az ügy ér­dekesebbik része! A közgyűlésekről van valami mondanivalója? — Nyári csend, unalom, és a leg­fontosabb értesülésemet mondom el a törvényhatósági bizottságról, ha közlöm, hogy az előrehaladott ta­vaszi szezonra való tekintettel, a disznósajtot az Élelmiszerüzem a városatyák iránti figyelemből ke­vésbé zsírosra készíti el és jobban füstöli és fűszerezi, mint télen. A helyzet különben a maga egészében füszernélküli és sótalan: okos be­szédekről, amelyek nincsenek, ne történjen említés..; Mivel legalább tizen figyelmeztettek, hogy közöl­jem Önnel, ezúton hozom tudomá­sára, hogy a közgyűlési lift ajtaján ez a figyelmeztetés van kiírva: „Adót fizetni kívánók számára a lift díjtalan!“ — Mely udvariasság! Miért nem adnak mindjárt ingyen zónapörköl­tet és pohár sört az adófizetőknek. Hát csak fizessen nyugodtan, eset­leg helyettem is kedves dr. Vár ős­it ázy! — Máris megyek és ajánlom ma­gamat, mélyen tisztelt Szerkesztő ur! — A viszontlátásra, tisztelt bará­tom! ini gázgyár mennyivel termel ol­csóbban vagy drágábban, mint a budapesti, hogyan vegyem az ösz- szeliasonlitási alapot arra vonatko­zóan, hogy egy kiló hatósági krum­plira mennyi igazgatási költség esik Budapesten és Bécsben, van-e közös alap megítélni, hogy egy pár köz­ségi virslire mennyivel több vagy kevesebb üzemi költség esik Buda­pesten, mint Európa valamelyik másik élelmiszerüzemmel rendelke­ző városában? Ismételjük, imaginárius számok­kal dolgozó, rossz az üzemi költsé­gek összeállítása és idegenül állunk az üzemi zárószámadások előtt. Ez a főoka annak, hogy a költségvetés és zárószámadási viták általában nivótlanok a közgyűléseken, hiszen a városatyák többsége nem szállo­dai, nem gázgyári és nem élelmi­szerüzemi szakemberek, arra pedig, hogy egy magasabb üzempolitikai szempontból nézhesse a fővárosi üzemeket a költségvetések és záró­számadások mai rendszere mellett, neki mód és lehetőség nem adatik. Ha — hogy változatlanul a Gellért- fürdőnél maradjunk — tudom, hogy a hullámfürdő egy vendégére dologi kiadásokból és igazgatási költségek­ből, mondjuk 12 fillér esik, ezzel szemben egy külföldi hasonló nagy­ságú fürdőnél 15 fillér, akkor meg­van az összehasonlitási alapom, hogy rentábilis-e a hullámfürdő, nem tulnagyok-e a kiadások, nem drágák vagy nem olcsók-e a jegyek. A nagy külföldi városi üzemek­nél már régen felfedezték, hogy a régi kettős könyvelési módszer, amely a bevételekkel szemben a ki­adásokat tünteti fel, az üzemeket illetően öreg játék, idejét múlta rendszer, amelyen sürgősen változ tátni kell. Elsősorban Németország­ban léptették életbe az üzemtechni­tökéletes autopneu OZALiD, fény- és alumínium-másolatok Ferenc is* » Sándor^féle bordás tégla*>iödém Szabadalmi védelem alatt (13071. sz. szab. bej.) Kizárólagos építője vitéz SÁNDOR JÓZSEF és TÁRSA okleveles építészmérnök, épitési vállalkozók Budapest, VI., Isabella-utea SB., III. em. Telefon: Llpót 988-59. kai könyvelés rendszerét, ahol a sze­mélyzeti és egyéb költségeket,' az anyagárakat csakúgy külön kontó­kon könyvelik el, mint az, egyes fiókok bevételeit, a kiadási tételek­nek az eladott cikkek vagy szolgál­tatások alaptételeire eső hányadát. Az ezen összeállítások alapján fel­rajzolt grafikonok azután pontosan és részletesen mutatják, hogy hol a hiba, hol kell segíteni, hol drága, hol olcsó valamilyen üzemi szolgál­atás. A városnál éppen elég tanulmány­útra való készülődés van most is fo- yainatban, hogy csak egyebet ne $mlitsünk, az Idegenforgalmi Hiva­tal egyik kiváló fiatalembere fogja legközelebbi jövőben tanulmá­nyozni a barcelonai kiállításon a főváros költségén a kiállított spa­nyol szépségeket.- Miért nem külde­nek üzemi és számvevőségi szak­embereket külföldre, hogy az üzemi könyvvezetésnek és az üzemi tech­nikának újításait elsősorban Né­metországban megismerjék? Szük­séges és fontos a fővárosi számve­vőségek adminisztrációjának régóta tervezett reformjával és a hitelnyil­vántartó mai bürokratikus rendsze­rének megváltoztatásával kapcsola­tosan az üzemkönyvelési és üzem­technikai problémák olyan tanul­mányozása is, hogy a bizottságok és a közgyűlés elé ne imaginárius számok kerüljenek, hanem a kül­földi újítások kapcsán olyan meg­felelő formában megvilágított költ­ségvetési és zárszámadási tételek, amelyek révén az illetékes tényezők hozzászólni és bírálni tudnak, ami a mai ósdi rendszernél teljesen és tökéletesen lehetetlen. RIEGER OTTÓ orgonagyára X . (RÁKOSFALVA) SZIGLIGETI-UTCA 29. DANUBIA MŰSZAKI VÁLLALAT IX.. CSONT-UTBA 3. TELEFON : J. 340-82, J. 322-79 Sheet-, topeka-aszfalt, bitumac valamint maka- dámutaknak átitató eljárású és felületi kezelése, Utak pormentesitése egyidejű konzerválással, sza­badalmazott olajos kátránybitumen kompozícióval. GEOSAN ny sebtapasz tubusban antiszeptikus, rugalmas, kodásnál sem válik 1« FSförakM: Posewliz Tivadar főmérnök Budapest, HL, Timár-utca 15. szóm. FOLDESSY HENRIK épület-, műlakatos és tűzhely-készitő Budapest, VII., Rózsa-utca 38/a Telefon hivó : József 435—02. HICKER ÉS TÁRSA sodronykerités, drótszövet és ágybetét gyára IV., Ferencz József-rakpart 29. KASS BÉLA BUDAI VÍGA Bú vendé ölűje és iMfóa II., Szilágyi Dezso-tér 5. CORDATIC a Hagy. kir. állami sorsiátél Játékterve a közönség szempontjából ismét előnyösen változott. Főnyeremény : 30.908 pengőd Nyeremények: 20.000 pengő, 15.000 pengő, lO.OOOrpengó, azutun több 5000 pengő, 2500 pengő, 2000 pengő, 1000 pengő stb., összesen 17.000 nyere­mény,Imelyek mind készpénzben fizettetnek ki. ^ _______ A sorsjegyek éra : ti ^ ~ 3 pengői 5 sorsjegy —15 pengő* 10drb = 3Q pengő| minden bank- és sorsjátéküzletben, dohánytőzsdében, postahivatalokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom