Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-01 / 22. szám

VI. folyam 22. sz4*n

Budapest, 1929 junius 1

UJ BUDAPEST

Előfizetési Orale:

Egész évre .......... 30 pengfl

Fél évre ............ 13 pengfl

Egyes szám éra 60 fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. V., Visegródl-ufcó 19. Telefon: LlpOt 023—23. Postafakarékp. chequeszémla: 30013

A főváros mostohagyérméké: az árvaszék

Ágoston Géza feltűnést keltő memoranduma az árvaszéki állapotokról, amelyekért a felelősséget tovább vállalni nem lehet — Halaszthatatlanul szükséges négy uj ülnöki állás, nemkülönben megfelelő számú fogalmazói állás szervezése — A békéhez viszonyítva több mint ötven százalékkal emelkedett az árvaszék ügyforgalma

Az ismeretlen özvegy

Történelmi jelentőségű beszédek hangzottak el az ismeretlen katona vasárnapi ünnepségén: egy nemzet fájdalma sikoltozott a miniszterelnök és a polgármester beszédeiben, gránitnál és bazaltnál keményebb és maradandóbb emlékét állítván sziveinkben az ismeretlen katonának. Az ismeretlen katona meghalt, ott nyugszik a doberdói tömegsírban. Galicia lankás mezőin, a szerb hegyekben, vagy az erdélyi havasokban: de itt maradt az özvegye, az árvája, és amikor a síremléket gondjaiba vette, ezeknek a fájdalmát, gyászát és terhét is magához váltotta Budapest székesfőváros polgármestere.

Az ismeretlen katona árvája havat lapátolt a télen, özvegye pedig épen a napokban értesült róla, hogy vége van a szellemi szükségmunkának és újra kezdődik a fillértelen nyomorúság. Túl a gyönyörű vasárnapi szónoklaton, hol vannak a hatósági kezdeményezések és akciók, hogy munkát és kenyeret adjanak azoknak, akiket gyászban és szomorúságban hagyott itt Trianon ismeretlen katonája? Hol vannak a közmunkák, hol van a kereskedelem és ipar megsegítése, hol van itt exisztenciák alapításának lehetősége, alkalom arra, hogy kenyérhez jusson e lecsonkult hazában, akinek kenyérkeresője hősi halált halt érte. Az ismeretlen katona sírkövénél magunkba roskadtan kérdjük uram, meddig tart még a keserű pohár!

Jól tudjuk, hogy a város ma csak függvénye az állami létnek és a városi jószándékok mit sem érnek az államhatalom jóváhagyása nélkül. Azonban a főváros hatóságának legalább az iniciativa terén kellene felmutatnia valami érdemlegest, legalább kezdeményeznie kellene, ha már végrehajtani nem tud. Ki kezdeményezzen azonban? Ez a törvényhatósági bizottság, amely mindenre képes, csak alkotásokra nem, amelynek koravén élete meddő interpellációkban és jelöltjeiért való korteskedésben merül ki? Ki kezdeményezzen? A tárnics, amely jobban, mint valaha, dróton rángatott rabszolgája azoknak a közgyűlési pártoknak, amelyeknek működéséből hiányzik a hozzáértés, csakúgy, mint a tehetség?

A Scillák és Charybdisek között háhytorgó főváros hivatalosan átvette az ismeretlen katona síremlékét és vele együtt a Milleneumi emléket is, fájdalmas dokumentumát ezeréves nagyságunknak. A nagy és dicső múlt hősi emlékműve mellett ott reszket a tegnap minden fájdalma és keserűsége, de ott világit a jövőbe vetett keresztényi hit és türelmes alázatosság mécsese is. A vén cigány haldokló húrján a kétségbeesés dala az eljövendő ünnep reménnyel és bizalommal teljes akordjába csendül ki, az ismeretlen katonának szerte a világ négy tája felé porlandó csontjai a jobb magyar jövendőbe, a szép és uj Budapestbe, a nagy és dicső Magyarországba vetett hittel töltik meg ünneplő lelkeinket.

„Kilencedik éve, hogy átvettem a székesfőváros árvaszékének vezetését és azóta minden törekvésem odairányul, hogy az árvaszék munkateljesítése, mely a forradalmak ideje alatt jelentékenyen lecsökkent, mennyiségben és színvonalban újból az ország első gyámhatóságához méltó, példaadó mértékre emelkedjék.“ Ezeket a klasszikus veretű szavakat Ágoston Géza dr., a budapesti árvaszék kitűnő elnöke intézte egy memorandum élén a főváros tanácsához, amelyben közölte azt is, hogy „a jelenlegi létszám mellett nemcsak n fáradsággal elért magasabb színvonal, hanem az egész hivatalnak a normális munkateljesítménye veszélyeztetve van.“

Amennyire jogos az árvaszéki elnök magabizó önérzete és öntudata, hivatala rendkívüli erőmegfeszité- sével elért eredményeit illetően, annyira kétségbeejtő az a helyzet, amelyben a jogkereső közönségnek a hatósággal szemben támasztott fokozott igényei, az ügyköröknek eltolódása, a nehezebb és fárasztóbb családjogi vitáknak elhelyezési és tartási ügyeknek domináló szerepre jutása folytán a hivatali személyzet leledzik. Az árvaszék vezetői ma már nyíltan hangoztatják, hogy a mai személyzeti létszám mellett az árvaszók további munkásságáért a felelősséget nem vállalhatják. Az árvaszék fogalmazási személyzetének létszáma a háború előtt 22 volt, jelenleg 29. Ezzel szemben az árvaszék átlagos ügyforgalma, a háború előtti években 75—80.000 ügydarab, ezzel szemben 1921-bén 103.441, 1922- ben 104.544, 1923-ban 95.778, 1924-ben 99.153, 1925-ben 104.495, 1920-ban

97.182, 1927-ben 113.457. Amig tehát az ügyforgalom a háború előtti átlaghoz viszonyítva számszerűen több mint a felére emelkedett, a személyzet létszámának emelése jóval ezen az arányon alul maradt! Ebből következően a hivatal munkaterbé- hez viszonyítva, a jelenlegi létszáma jóval alacsonyabb, mint a háború előtt volt.

Hogy mennyire lehetetlen állapotok uralkodnak a budapesti árvaszéken, bizonyítja az egyik ülnök példája, aki túlnyomórészt, de nem kizárólagosan törvényes kiskorúak elhelyezési, tartási és láthatási ügyeit intézi; az elmúlt évben kereken 300 elhelyezési, illetve tartási ügyet kapott. Ha átlag csak két tárgyalást számítunk, akkor az elmúlt évben Csak ezekben az ügyekben legalább 600 tárgyalást kellett tartania! De vannak elhelyezési és tartási ügyek, amelyekben négy-öt-hat tárgyalásra is szükség van, külö— Az Uj Budapest tudósitójától —

nősen amikor rokonokat és tanukat kell nagyszámban kihallgatni és ilyenkor egy-egy tárgyalás csaknem az egész délelőttöt igénybe veszi. A békében, amikor még ülési rendszer volt az árvaszéknél, havonként átlag egy segédmunkaerővel összesen 240 darab ügyet intézett el egy ülnök, ma amikor az osztályvezető ülnök Írja alá a fiatalabb előadók iigydarabjait és hoz önállóan határozatot, jóval nagyobb a saját magukra szignált akták száma, amely a békéhez arányitottan nem egyszer a duplájára emelkedik. Látható tehát, hogy a létszámcsökkentési törvénynek az árvaszéki rendes ülések megszüntetésére vonatkozó rendelkezése az árvaszéki ülnökökre nézve eredményezte ugyan azt a munka- csökkenést, hogy nem kell hetenként egy-egy délelőttöt ülésben eltölte- niök, ezzel szemben azonban előállott az a nagy munkatöbblet, mely a hozzájuk beosztott ténylegesen előadók ügyeivel való intenzivebb foglalkozás következtében rájuk hárul és az a fokozottabb felelősség és megerőltetőbb szellemi munka, amely az egyes ügyeknek nem ülésben való alapos megvitatás, hanem az önállóan való elkészítés folytán egyedül őket terhelik. Az árvaszék fogalmazási személyzetének, de főképen az ülnököknek a megterhelése — állapítja meg memorandumában Ágoston Géza dr. — állandóan oly nagy mértékű, hogy azt komoly hivatali érdekek veszélyeztetése nélkül tovább'fenn nem tartható.

Nem kétséges ily körülmények között, hogy ülnöki állások szervezésére hivatali érdekből halaszthatatlan szükség van. A szervezendő állások számát az árvaszéki elnök négyben jelöli meg, figyelemmel arra, hogy az ügyforgalom emelkedett, az ülnökök munkaterhe a békéhez arányitva jelentősen megnőtt, de viszont nem kiván a valódi szükséget meghaladó túlzott igényeket támasztani. Javasolja ezenkiviil az árvaszéki elnök egy főjegyzői állásnak a megszervezését, négy ideiglenes hivatalnoki állásnak, két árvk- széki fogalmazói, illetve két árvaszéki segédfogalmazói állássá történő átszervezését és a létszámcsökkentés folytán megszüntetett, de átmenetileg még megtartott egy árvaszéki főjegyzői és egy I. oszályu árvaszéki jegyzői állás végleges megtartását. Hogy a kellő megfontolás nélküli és egy tévesen alkalmazott elv érvényesülése kedvéért az árvaszéktől elvett két állásra szükség van, azt az illetékes tényezők az elv kimondása után azonnal

elismerték, amikor az említett állások átmeneti fenntartásához és betöltéséhez h ozzájárultak.

A javasolt kisebb állások szervezése, az átmenetileg betöltött középállások végleges megtartása és egy uj főjegyzői állás szervezése mellett szól a munkaemelkedés okozta szükségen felül az a hivatali érdek is, hogy a magas állások számának emelésével a hivatal létszámában az állások arányát túlságosan ne bontsuk meg. Ez a meggondolás is hozzájárult ahoz, hogy nem jegyzői, illetve főjegyzői állásoknak ülnöki állásokká való átszervezését, hanem uj ülnöki állások és uj főjegyzői állás szervezését javasolja az árvaszék elnöke. A memorandum reámutat végezetül arra, hogy a négy árvaszéki ülnöki állásnak a megszervezése 35.304 pengővel, az árvaszéki főjegyzői állásnak a megszervezése 7413 pengővel terheli meg a költségvetést. Az 1925-ben megszüntetett, de átmenetileg fenntartott egy árvaszéki főjegyzői és egy árvaszéki jegyzői állás végleges megtartása viszont kiadást nem jelent. A két árvaszéki fogalmazó 7444, a két segéd fogalmazó 6384 pengő uj kiadásába kerülnek fejenként a fővárosnak, az újonnan szervezendő állások tehát, leszámítva a megszüntetendő ideiglenes fogalmazói állásokat, végeredményben évi 45.133 pengő költségtöbbletet jelentenek.

Rámutat még a memorandum arra a körülményre, hogy 1911-ben, amikor a nagyszabású státusrendezés alkalmával hat uj tanácsi ügyosztály létesítésével kapcsolatban úgy a tanácsnál, mint a tiszti ügyészségnél és a székesfőváros egyéb hivatalainál jelentékeny számú szervezések történtek, az önálló hatóságként működő árvaszékhez egyetlen állás sem szerveztetett. Az árvaszék akkori elnöke a gyámhatósági gyermekvédelem jelentékeny kifejlesztése érdekében külön szándékozott egy részletes és igen nagyarányú szervezési javaslatot előterjeszteni, ebben azonban az időközben bekövetkezett háború megakadályozta. Az árvaszéki elnök megszivlelésre érdemes ezen memoranduma már az elnöki ügyosztályban van és valóra váltását várja.

Amikor a városházi élet minden ágában uj és uj kedvezésekkel találkozunk, nem lehet éppen az árvaszék a főváros mostohagyermeke. Az a jog, amelyet a törvények a családi életbe való legmélyebb be- nyulás terén az árvaszéknek biztosítanak, azt is involválja, hogy ennek a jognak a gyakorlása gyors, precíz és megbízható legyen.

MrosPOUTUCAI V ÉS I KÖZGAZ V HETILAP