Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-25 / 21. szám
évfolyam 21. szám Budapest, 1929 május 25 u* BUDAPEST Szabó Imre feifáiára „Jogi működéséből csak igazság fakadt, de nem a paragrafusok, hanem az élet igazsága,“ — mondotta Szabó Imre ravatalánál Sipőcz polgár- mester — Szabó Imre hagyatéka: röntgenfelvétel a szivéről, amely már esztendők óta fáradt és beteg volt — „Egyébként maradnék az aki voltam“ irta Szabó Imre egy tragikus nyilatkozatában, amely nem került nyilvánosságra Üzemek Pünkösd hétfőjén népesen látogatott nagygyűlés rendeződött a Kereskedelmi és Iparkamara égisze alatt a fővárosi üzemek ellen. Megállapodtak abban, hogy a kereskedelem és az ipar egyhangúan az összes fővárosi üzemek megszüntetését követeli, amiről átiratban fogják értesíteni az összes törvényhatósági '-bimottsági tagokat. Hogy lesz-e hatása ennek az átiratnak, abban erősen tamások vagyunk, hiszen a mértékadó tényezők álláspontja az üzemeket illetően ki van jegecesedve és az máról holnapra néhány frázis kedvéért megváltozni nem fog. A mi felfogásunk az üzemeket illetően ismeretes, hiszen azt soha véka alá nem rejtettük. Az elsőrendű közszolgáltatásokat teljesítő és a tömegélelmezést végző üzemeket meg kell tartani, a kisüzemeket pedig le kell faragni a város testéről. Kimutattuk a zárszámadás alapján, hogy az üzemek túlnyomó nagy része ma öncél, kerete azoknak az altruisztikusoknak egyáltalában nem mondható törekvéseknek^ amelyek néhány ember úri megélhetését tűzték ki céljukul. Mi szükség van például a Tattersallra, az Egységes Községi Polgári Párt dédelgetett üzemkéjére, vagy a tan- szerkészitő műhelyre, hogy a kisebb, a nyilvánosság reflektora elől élénken bujkáló üzemekről ez alkalommal ne is beszéljünk1 Meg kell rendszabályozni azonban a nagyüzemeket is! A milliárdos remunerációk, segélyek és különmunkadijak hercegeit és báróit, az üzemi kiskirályokat, akik a maguk hermetikus elzártságában élik a nagyurak előkelő életét! Revíziót és reformot követelünk az egész vonalon, azonban mindez csupán belső, adminisztracionális kérdés, amelyeknek politikumhoz ezen a világon semmi közük nincsen. A főváros vezetősége meg fogja találni a módját annak, hogy ezeket a gordiusi csomókat szétvágja, ebbeli működésében semmiféle nép- gyülés vagy kamarai értekezlet Útmutatására és irányítására rászorulva nincsen. Ezt a körülményt azért tartjuk fontosnak hangsúlyozni, mert az üzemi probléma egyre inkább a politikai mezőkre tér. Demokrata bizottsági tagok, akiknek súlytalanságát mi sem jellemzi jobban, mint eddigi közéleti működésük, újabb injekciót akarnak adni önmaguknak, amikor üzemellenes politikát hirdetve, kereskedő és iparos táborokat akarnak odacsalogatni a mindenki által hűtlenül elhagyott zászló mellé. Ebből az üzemellenes politikából nem kérünk, a demokrata bizottsági tag ur maradjon meg a testhezálló pinka mellett és ne foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyek közérdekellenesek, ha mindjárt egy kisebb tábor jó felfogott magánérdekét szolgálni lennének is hivatva! Ez a válaszunk a pünkösdi kamarai népgyülésre, amelyet az ott felszólalókon kívül senki sem vesz, nem is vehet komolyan. Legkevésbé az iparosok és kereskedők, akik nagyon is átlátnak a demokraták együgyü szitáján. A toll, amely néhány héttel ezelőtt még interjút csinált vele céljairól, terveiről, a jövőről, most nekrológot ir róla. Vanitatum va- nitas! Ha egy más ember hal meg az ő korában, pályája végén, tartalmas közéleti múlt után, megnyugszunk a kifürkészhetetlen végzetben, hiszen mindnyájunk felé egyképpen tátong a sir. De az 56 éves Szabó Imre iiatal ember volt, nemcsak testileg, hanem szellemileg is, ígéret volt Szabó Imre, aki felé pályája zenitjén uj állás, uj hatáskör, uj célkitűzés intett: az alpolgármesteri állás. Szabó Imre, akit még a legközelebb megüresedő alpolgármesteri állás pártokon felül álló jelöltjének tudott mindenki, ma már a Kerepesi-temetőben pihen, elegáns alakja, a kissé féloldalra hajlított fejjel nem fog már ismerősen szemünkbe tűnni a városházi folyosón, felszólalásai, feliratai és okfejtései, amelyek esztétikus gyönyört jelentettek a jogász számára, nem fogják megvilágítani a körülöttünk egyre nagyobb számban sokasodó "városházi problémákat. * „Nekem az a kegy jutott osztályrészül — mondotta Szabó Imre ravatala előtt a polgármester halotti beszédében, amely az élő nagy ember gyönyörű megemlékezése volt a halott nagy emberről, — hogy éveken át mellette dolgozhattam, magiszter mellett az adeptus, majd később távolabbról figyelhettem meg az ő működését. És nem tudom, hogy mi tett rám nagyobb és mélyebb hatást: az-e, amikor közvetlen közelről szemléltem az ő nagy elméjének csodás ragyogását, vagy amikor kissé messzebbről ennek az elmeragyogásnak egyetemes, szertekiágazó hatását figyelhettem meg. Nagy jogász volt, óriási tudással, az ismereteknek bámulatos halmazával, széles látókörrel, amelyik nem állt meg a jogi tudomány szűk mesgyéjénél, hanem átfogta az ő nagy egész horizontját. Belelátott a jogi esetek mélyébe, művész volt, akinek perbeszédei és periratai a magyar stilus remekei. Ujitó volt, aki a közigazgatásba belevitte a mély jogi érzéket, a jogba pedig a hullámzó élet üde lüktetését. Jogi működéséből csak igazság fakadt, de nem a paragrafusok, hanem az élet igazsága. Azt a nagy gyászt, amelyet mi most érzünk, átérzi az egész ország és itt, az ő koporsója mellett büszkék vagyunk, hogy Szabó Imre a miénk volt“. * Azoknak a főtisztviselőknek, akik városi választás előtt állanak, egyik — Az Uj Budapest tudósítójától — legkedvesebb és legmeghatóbb feladatuk a választást megelőző napokon, hogy életrajzot készítsenek arra az esetre, ha a törvényhatósági bizottság szavazata uj állásba segíti őket. Ilyen életrajzfélét készített Szabó Imre is, mielőtt — megbukott volna az alpolgármester-választáson. Közöljük Szabó Imrének ezt a tragikus önéletrajzát, mert ebből a néhány sorból mindennél jobban világit az ő egész valója. Ha valaki, hát Szabó Imre szerénytelen lehetett volna: a tudásnak, a tekintélynek oly fokán állott, hogy ezt a szerénytelenséget csak öntudatnak, önérzetnek látta volna mindenki. Szabó Imre azonban szerény volt, ur volt, akinek itt közölt néhány sorából aujiyira, de annyira kitűnik az ő régi vágású, úri szerénysége. * „Középiskolai tanulmányaim elvégzése után a budapesti jogi egyetemnek voltam hallgatója, de ezen idő alatt élénk tevékenységet fejtettem ki a szépirodalom terén is. Novellákat, értekezéseket, essayket, kritikákat írtam. Az egyetem elvégzése és a jogtudományi tudori fok elnyerése után ügyvédi irodában voltam, mint ügyvédjelölt, majd később mint irodavezető. Majdnem közvetlenül az ügyvédi oklevél megszerzése előtt Márkus József főpolgármester tanácsára a tiszti ügyészségnél nyertem alkalmazást mint ügyészsegéd és ezen minőségben töltött néhány év után tiszti ügyésznek választottak meg. Tiszti ügyészi minőségemben a székesfőváros legfontosabb pereit vittem, jogi véleményeket, szerződéseket és előterjesztéseket szerkesztettem. Úgy a Gázművek, mint a Villamosművek beváltásának jogi részét én végeztem. Heltai Ferenc főpolgármester 1913 év végén főügyésznek behelyettesített, a közgyűlés pedig 1914. évi április hó 29-ik napján főügyésszé megválasztott, amely állást azóta a behelyettesítéssel együtt, tehát több mint 15 év óta töltöm be. Alighogy tényleges főügyész lettem, kitört a háború. A háborús közigazgatás előkészítésében úgy a különböző minisztériumokban tartott ankéteken, mint a székesfővárosnál élénk részt vettem, szerepem volt a proletárdiktatúra utáni újjáépítés munkájában, amiért kormányfőtanácsosi kitüntetésben részesültem. A budapesti közúti és városi villamos megváltásának jogi részét végeztem. Harminc éve tagja vagyok a budapesti Ügyvédi Kamarának és több mint 15 éve vagyok tagja az Országos Bírói és Ügyvédi Vizsgáló Bizottságnak. Minden törekvésem az lenne, hogy a főváros egyetemes érdekeit szolgáljam és azokat a tapasztalatokat, amelyeket hosszú ügyvédi és a közpályán töltött szolgálatom alatt szereztem, a legnemesebb törekvésekkel eltelve, a köz szolgálatára bocsássam. Különösen főügyészi működésem alatt alkalmam volt a közigazgatás minden ágában a legszélesebb elméleti és gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat megszerezni és ezzel általános látókört szerezni. Egyébként maradnék az, aki voltam.“ * „Egyébként maradnék az, aki voltam.“ Szegény jó Szabó Imre! Ö mindig az maradt, aki volt: egyszerű, puritán, hűséges sáfárja a fővárosnak, védelmezője a reábizott nagy jogi érdekeknek. Elődei alatt könnyű disz, fáradtságot és munkát nem igénylő méltóság volt a főügyészi állás, a nagy Szabó Imre tette naggyá viselt hivatalát. A boldog Magyarország gazdag fővárosának gondtalan tiszti főügyésze a háborús és háború utáni esztendők szomorú és nehéz idejében a város igazi ügyvédje lett, aki bármikor és bárhonnan jövő támadásokkal szemben igyekezett megvédeni kenyéradó gazdáját, Budapest fővárosát. Hűségesen állt őrt az autonómia mellett, nála nem lehettek tévedések, figyelemmel kisérte a tanács és a bizottságok működését és ha olyasvalamit észlelt, ami az autonómia sérelmét jelentette, már készítette az előterjesztést, diktálta a panaszt és a felebbezést, hogy az önkormányzat jogai sérelmet ne szenvedjenek. Akta alig maradt utána: Szabó Imrének a fejében volt minden, a város minden szerződése, szabályrendelete, a Vásárpénztár dolgai csakúgy, mint az üzemek alapszabályai. Hihetetlen energiával küzdött és fáradt, dolgozott kora reggeltől késő napszállatig: elhomályosuló szemei dolgozószobájában egy hivatalos aktára vetették utolsó megtört sugarukat, erőtle- nedő kezével már csak leemelni tudta a telefonkagylót, gyengülő hangja már nem tudott segítségért kiáltani. Mielőtt lepecsételték volna a koporsó elszállítása előtt íróasztalát, az egyik fiókból egy Röntgen- fotografiát húztak elő. Szabó Imre szive volt a Röntgen-képen: fáradtan, betegen, 260-as vérnyomással, ez év februárjától keltezve. Már akkor tudta, hogy beteg volt, anélkül, hogy bárkinek szólt volna, Röntgen- felvételt készíttetett a szivéről, amelyik pénteken este megölte... VÁROSPOLITIKAI V ÉS ^KÖZGAZDASÁGI V HETILAP Előfizetési árak: A FELELŐS SZERKESZTŐ: A Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Egész évre.................................................30 peng« S fs r-h V" A M II fk 1> H v I Budapest, V., Vlsegradl-utca 1«. Félévre............................................................13 peng« W m3 U IS I A í^l m3 U K OF. V Telefon: Llpót «23-23. Egyes széna éra GO fillér ■ V Poílalakarékp. chequefzAmla: 30013
