Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-04 / 18. szám
W. év* iT dr. szám Budapest, 1929 május 4UT BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre .......... 30 pengd Fél évre ................................................................. 13 pengd Egye» szám éra 60 filler FELELŐS SZERKESZTŐ : nOBY ANDOR dJSÍ Szerkesztdiég é* kiadóhivatal; Budapest. V.. Vlsegródl-ulca 19. Telefon: Llpút 923—23. Poitalakarékp. chequeszdmla: 30913. Iparosok Az egyik kerületi kereszténypárti kaszinói vacsorán éles formában került szóba az iparosok ügye. A kaszinó uj elnökét az iparosok nevében üdvözlő szónok előre figyelmeztetést kapott, hogy „ne legyen kesernyés“, ha az ipar sérelmeiről és kívánságairól beszél. A talpraesett felszólalás még sem hallgathatta el természetszerűleg a kereskedelem és ipar baját, ez a sérelmi politika lett a vacsora illusztris szónokainak főtémája és valamennyi felszólaló büszkén hangoztatta, hogy rettenthetetlen bajnoka az ipar és kereskedelem érdekeinek. Hogy fest azonban a kereskedelem és főleg az ipar pártolása a valóságban? A pártok vezéreinek egyéb dolguk is van, mint a nem is túlságosan nagyjelentőségű, de a kisiparnak zsebére és exisztenciá- jára menő városházi közszállitások- nak és versenytárgyalásoknak figyelemmel kisérése. Amig egy akta eljut odáig, hogy apró mázoló vagy lakatosmunka lesz belőle, de sok kézen kell átmennie, de sok retortán kell átesnie, de sok referenst kell megúsznia! A versenytárgyalások titkairól és borzalmairól ne is beszéljünk ez alkalommal, nézzük az iparost, amint becsületesen elvégezve a munkát, ott ácsorog a mérnöki ügyosztályok és számvevőségek előszobáiban, mig azután hónapok múlva hozzájut a pénzéhez. Ezekben a munkákban vajmi kevés a köszönet és ha mégis életre- halálra menő konkurrencia nyilatkozik meg egy-egy versenytárgyalás alkalmával, az ne tévessze meg az úgynevezett illetékes köröket. A haldokló magángazdaság kényszer- egyezséges és csődös viharaiban mégis csak a közmunka, a köz szállítás az a délibábos reménység, amely készpénzes biztonságával izgatja a csenevész vállalkozói fantáziát. Scyllák és Charybdisek között ott verejtékezik tehát a kisember a városházi folyosókon, hogy véresre marcangolja egymást és önmagát azokon a morzsákon, amelyeket a közmunkákból és közszálli- tásokból a kartelek monopóliumai meghagytak neki. Évek óta hallunk a közszállitási szabályzat revíziójáról, amely azután orvosolná az összes bajokat, sérelmeket, mindenki örömére és boldogságára. A közszállitási szabályzat revíziója hivatalos akta lett, a tanácsi temető illusztris halottja, ankétek dísztárgya, amelynél a tervbevett revízió a gyakorlatiasságnak, a használhatóságnak még a mázát is nélkülözi. Rosszul tette az ünnepi vacsora egyszerű iparos szónoka, hogy szor- dinót tett a hangjára és nem mutatta meg az iparosság véres rongyait a maguk meztelen valóságában a fórumon. Azét az iparosságét, amely ott küzdött a Kárpátokban és Doberdón és amikor hazajött, azt látta, hogy idegen kézben a kalapácsa és neki nincs helye a nap alatt, mert a közmunkák vékony patakocskája elsorvad a részvétlenség, a bürokratizmus és a kartelek szakarájában. A főváros törvényhatósági bizottsága legközelebbi közgyűlésén mélábban a helyzetben lesz, hogy a főváros elmúlt évi háztartási számadásával foglalkozzon. Az Uj Budapest cikksorozata, amelyet e tárgyban bocsájtott közzé, kezdve a vagyonmérleg respektábilis adatain és végezve a gázgyári vezérigazgató remunerációin, élénk feltűnést keltettek várospolitikai körökben, ahol — sajnos elég ritkán — a városatyái minőséget nem összeköttetési alkalomnak, hanem a választó- polgárok egyetemes érdeke szempontjából felfogandó komoly munkálkodásnak tekintik. Mivel a városi gazdálkodás szakavatott őrzőjének tekintjük ezekkel a remélhetőleg még rövid ideig fungáló tanácsnoki előszobákban tanyázó bizottsági tagokkal szemben magunkat, kötelességünknek tartjuk, hogy mielőtt a zárszámadás a törvényhatósági bizottsági plénuma elé kerül, részletesen foglalkozzunk azzal a jelentéssel, amelyet a zárószámadási albizottság nevében Lamotte Károly dr. tanácsnok, mint a zárószámadási albizottság elnöke, a pénzügyi bizottság és a közgyűlés elé terjeszt. A zárószámadási albizottság jelentésének egyik legfontosabb szakasza az a megállapítás, hogy a főváros háztartásában és gazdálkodásában a tervszerűség és a rendszeres gazdálkodásra való törekvés érvényesül. Megállapítja az albizott- sági jelentés, hogy a zárószámadás és a költségvetési előirányzat között mindössze másfél százalék a differencia, ami azt bizonyítja, hogy a költségvetés összeállítása gondos, pontos és a város pénzügyi dolgainak ismeretében excelláns volt. Ezt a körülményt a zárószámadási albizottság ülésezéseit megelőzően már az Uj Budapest is megállapította húsvéti számában; örömünket fejezzük ki azon, hogy azt a dicséretet, amelyben ezért a pontosságért lapunk Lamotte tanácsnokot részesítette, a maga teljes egészében átvette a zárszámadási albizottság, és ahhoz kétségtelenül hozzá fog járulni a főváros közgyűlése is. Az albizottsági jelentés erősen ki- mélyiti. azon pesszimista felfogásunkat, amelyet a zárszámadásról írott első cikkünkben a főváros beruházásait és általában háztartását illetően magunkak alkottunk. A látszólagos zárószámadási többlet senkit meg ne tévesszen; a háztartási készletek úgyszólván teljesen kimerültek, és a főváros háztartásának egyensúlya csak a legmesszebmenő — Az Uj Budapest tudósítójától —takarékosság alapján őrizhető meg Az 1926-ik évi zárószámadás alapján 22,000.000 pengő, az 1927. évi zárószámadás alapján 16,000.000 pengő háztartási felesleget tudtak az 1928. évben produktiv beruházásokra fordítani a város urai. A főszámvevői jelentés ezzel szemben az 1928-ik év végeztével már mindössze 2.2 millió háztartási készletet állapit meg, ami a törvény rendelkezése értelmében a következő 1930-ik évi költségvetést illeti. Igen pesszimista hurt üt meg a zárószámadási albizottság jelentésének azon megállapítása, hogy újabb készletek gyűjtésére a különbéi. kedvező eredményt mutató előírások sem nyújtanak reményt. A kedvező előírási eredményeknek vizsgálata arról győzte meg a zárószámadási bizottságot, hogy a háztartási egyensúly fenntartása a leg- fokzottabb takarékosságot involválja, mert az 4.2 milliónyi rendes bevételi többeletet, amely a rendes kiadással szemben az 1928-ik évi előírásban jelentkezik, kétes értékűvé tehetik a mai gazdasági viszonyok, amikor a bevételi előírás érvényesítésére, az adók behajtására kerül a sor. Az adók behajtását illetően szintén meglehetősen borús hangulat tükröződik vissza az albizottsági jelentésből. Az elmúlt esztendőben adótörlések következtében 3,000.000 pengő összeggel csökkent a tényleges adóbevétel. Megállapítja a jelentés azt is, hogy az 1928. évi hitel terhére 24,291.000 pengő az adóhátraléka Budapestnek, vagyis az elmúlt évet illetően Budapest minden lakása fejenként 27 pengő adóhátralékban van. A szomorú gazdasági viszonynak mennyire jellemző tünete ez az adat! Komoly és megsziv- lendő megállapítása a zárószámadási albizottságnak, hogy csak az említett háztartási feleslegek tették lehetővé, hogy a főváros az elmúlt esztendőben jelentős beruházási szükségleteket elégíthessen ki és e fenntartott hiteleknek több mint háromnegyed része ezekre a beruházó szükségletekre tartatott fenn részben azért, mert e munkálatok még folyamatban vannak, részben azért, mert a szükségletek kielégítése még tárgyalás vagy jóváhagyás alatt áll. Magától értetődik, hogy a háztartási készletek felhasználásával a fenntartott hitelek is csökenni fognak. A beruházási célokra fenntartott összegeket nem számítva és figyelmen kívül hagyva az önálló vagyonkezelésű intézményeket is, a főváros községi háztartása az 1928. év folyamán a székesfőváros köz- gazdasági életének ereiben fizetések és bérek címén, továbbá szállítások és vállalkozások utján 224.,000.000 pengőt meghaladó összeget juttatott készpénzben. Olyan összeg ez, amely előtt mindenkinek le kell vennie a kalapot, hiszen azt jelenti, hogy a főváros autonómiája naponta mintegy háromnegyedmillió pengővel alimentálja a főváros és az ország gazdasági vérkeringését. Általánosságban vizsgálva tehát a zárszámadást, végeredményben arra a megállapításra kell jutnunk, hogy amig egyrészről a zárszámadás a pénzügyi osztály hozzáértésének és szakszerűségének egyik eklatáns bizonyítéka, másrészről azt is jelzi, hogy a háztartási feleslegek farsangja után a krajcárokig menő takarékoskodás nem éppen kellemes bőtje következik. Hiszen az albizottsági jelentés is megállapítja, hogy a rossz gazdasági viszonyok miatt a bevételek csökkentésére kell számítanunk. Mivel pedig a mai kény- szeregyezséges világban újabb céladók behozatalára, vagy a meglevő adók felemelésére semmilyen módon sor nem kerülhet, arra kell gondolnunk, hogy a jövő évi költségvetés már megkezdett előmunkálatai kapcsán hogyan és mikép lehetne a beruházások mai nívóját újabb kölcsön felvétele és a lakosság teherviselő képességének újabb próbára való tétele nélkül biztosítani. Amikor zárszámadási cikkeinkben az üzemi kiskirályok basáskodását tettük szóvá, nem egyéni antipátia, hanem a főváros jól felfogott pénzügyi érdeke lebegett szemünk előtt. A fővárosnak jobban kell kihasználnia azokat a vagyoni tartalékokat és anyagi erőket, amelyek ma az üzemek vezetőinek túlzott szabadsága miatt paloták építésében és tartalékok elrejtésében nyilvánul meg. Hozzá kell nyúlni az üzemi bárók féltve őrzött trezorjához, mert az nem az üzemek magántulajdona, hanem a közé, mindnyájunké. A főváros jövendőbeli anyagi erőinek jelentékeny forrását látjuk mi a költségvetés és zárószámadás által szintvallásra kényszeritett üzemi feleslegekben. A közszolgáltatásokat teljesítő és a tömegélelmezéseket végző üzemek kivételével le kell építeni mindazokat a kisebb üzemekét, amelyek piócaként szipoly ózzák ma a főváros és a közönség testét, amelyek ma öncéllá erősödve veszedelmesebbek a főváros anyagi és erkölcsi erőire, mint valaha! VÁROSPOLITIKAI VES CKÖZGAZP A háztartási feleslegek farsangja után a takarékoskodás krajcáros böjtje következik A zárszámadási albizottság jelentése megállapítja, hogy a háztartási készletek teljesen kimerültek és a háztartási egyensúly csak a legmesszebbmenő takarékosság alapján őrizhető meg — A főváros naponta háromnegyedmillió pengővel alimentálja a főváros és az ország gazdasági vérkeringését és Budapest minden lakosa még fejenként 27 pengővel tartozik az 1928-as adójára — A jövő évi költségvetés egyensúlyát a közönség újabb megterhelése helyett az üzemi kiskirályok letörésével kell biztosítani
