Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-10-13 / 40. szám

2 UJBUmPESI 1928 október 13. Mi volt stockholmi tartózko­dásom legnagyobb élménye? Liber tanácsnok elmondja az Uj Budapestnek, hogy kikkel ismerkedett meg a stockholmi kiállításon és mi a véleménye a göteborgi muzeum főigazgatójának Magyarországról és Trianonról — Az Uj Budapest tudósitójától — C0RDAT1C a tökéletes autopneu BUDAPEST VI., Mozsár-utca 9. szám Kovács Oszkár BÁDOGOSMESTER érckoporsó és temetke­zési cikkek készítője BUDAPEST, IX., Gyep-u. 56. szám Telefonhivó: J. 1.45—45. Liber Endre tanácsnokot, a szociálpolitikai ügyosztály kitűnő vezetőjét tudvalevő­leg kiküldték a főváros kép­viseletében a stockholmi képzőművészeti kiállitásra. Liber csak néhány napig tartózkodhatott a svéd fő­városban, mert közben a költségvetés tárgyalása miatt haza kellett jönnie. Azzal a kérdéssel fordult az Uj Bu­dapest . a tanácsnok úrhoz, hogy mi volt stockholmi tartózkodásának legnagyobb élménye. A következő ked­ves, mondhatnék, megható választ kaptuk: — Rövid stockholmi tartózkodá­som ideje alatt jóleső érzéssel töl­tött el az, hogy nemcsak a hivatalos körök, hanem magánemberek is milyen nagy mértékben adták tami­jeiét a magyarok iránt való szere- tetüknek. így is, hogy csak egész rövid ideig maradhattunk, ez alatt az idő alatt is annyi meghívásban volt részünk, hogy azoknak úgy­szólván egyáltalában nem lehetett megfelelni. — A hivatalos körök részéről Eugen, főherceg, a svéd király öccse, igazán kitüntető rokonszenv- vel fogadta a magyarokat, amit igazol az a körülmény is, hogy ki­állításunkat már annak megnyitása előtt is alaposan végignézte és min­den apró részlet felől a legmesz- szebbmenő módon érdeklődött, a tiszteletünkre adott ünnepi vacso­rán pedig késő éjjeli óráig beszél­getett velünk a magyarországi kul­turális viszonyokról, majd részletes­séggel mutatta be nekünk az ő nagyszeréi műgyiijteményét. Nem akarok ezúttal a budapesti művészi körökben is igen jól ismert Schulz­berg Anzelmről, a kiállítás rendező bizottságának elnökéről beszélni, aki a magyarok iránt való szimpá­tiáját és barátságát már többszöri budapesti tartózkodása alkalmával is megható módon juttatta kifeje­zésre. Nem akarok beszélni arról a szivélyes fogadtatásról sem, amely­ben a kiállítás rendező bizottsága vagy akár Stockholm város vezető­sége bennünket részesített, csak egy kisebb epizódot akarok elmondani, amelyet mi magyarok mindnyájan stockholmi tartózkodásunk legszebb élményének tartottunk. — Október 5-én, a kiállítás meg­nyitásának napján, este a stock­holmi magyar követség vezetője, Török Béla követségi tanácsos adott estélyt a magyarok tisztele­tére, minthogy azonban ez a hiva­talos estély csak este fél 10 órakor kezdődött, szívesen tettünk eleget Basch Herman stockholmi előkelő mérnök barátságos meghívásának, aki nemcsak vacsorára hivott meg bennünket, hanem palotájában gyö­nyörű műgyüjteményét is bemu­tatta nekünk, amelyek között né­hány kiváló Tintoretto, Rembrandt, Velasquez stb. képet is volt alkal­munk megnézni. A vacsorán a hi­vatalos magyar kiküldöttek kö­zül Kertész Róbert államtitkár, Haas Aladár min. osztálytanácsos, Déry Béla, a kiállítás kormánybiz­tosa, Csánky Dénes főv. muz. igaz­gató,; Kisfaludy-Strobl Zsigmond szobrászművész, Rerrich Béla épí­tész tanár és én vettünk részt. — Vacsora alatt a házigazda üdvö­zölte a vendégeket, majd megszó­lalt egy őszbecsavarodó, hatalmas kiilsejü, meleghangú tudós. Axel L. Romdal, a göteborgi muzeum fő­igazgatója, akinek nevét a tudomá­nyos világ Európaszerte ismeri. Beszédében utalt arra, hogy június hónapban, amikor a Museumsverein tagjainak volt Budapesten a kon­gresszusa, szintén Budapesten volt és akkor volt alkalma meg­nézni a magyar koronát is. Érde­kesen irta le, hogy az a sok tudós, aki vele együtt volt, milyen sziv- szorongva leste, hogy meglássák Szent István koronáját, amint ő fejezte ki magát, mint amikor a gyermekek várják Karácsony szent ünnepén az ajtó megnyílását, hogy előttük felragyogjon a díszes ka­rácsonyfa. Ök is meglátták a ma­gyar koronát, amit részletesen le is irt és amikor ezt elmondotta, egy­úttal annak a reménységének adott kifejezést, hogy ez az értékes szim­bólum, amely mindenkor Szent István egész országát jelképezte, mielőbb visszakapja a maga nagy jelentőségét, Szent István koroná­jának fénye ismét az egész Nagy- Magyarországot fogja beragyogni és az igazságtalanul elvett ország­részeket Magyarország mielőbb vissza fogja kapni. — Őszinte meghatottsággal mond­ta el az ősz tudós ezeket a szava­kat és ezzel be is fejezte a beszé­dét. Messze idegenben, idegen há­zában, idegen nemzetiségbeli tudós szájából hangzottak el ezek a nagy­jelentőségű szavak és a hallgatók között nem volt senki sem, akinek szemei nem teltek volna meg köny- nyekkel; mindnyájan hosszú időn át teljesen szótlanul maradtunk áll­va, de mindegyikünk szivében meg- rezdiilt egy húr, amelyen egészen csendben felhangzott a mi nemzeti imádságunk: Hiszek Magyarország feltámadásában! I STABIL I SS ÉPÍTŐ RT. SS I Budapest, V., Deák Fereut-u. ic-18. j 1 Telefon: T. 140-17, 239-01. : liii.iiuiimi .....mi T.mm.m— MI ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? Csendes unalommal folydogál a költségvetési vita, mélyen tisztelt szerkesztő ur. A várt szenzációk túlnyomó nagy részben nem követ­keztek be, nyugodtan, komolyan és megértéssel mérlegelik a pénzügyi bizottság nagytekintélyű tagjai Lamotte tanácsnok ezévi munkáját. Feltűnő volt, hogy a pártvezérek általánosságban távol maradtak a vitában való részvételtől, főleg a jobboldalon, ahol Wolff Károly he­lyeit Buday Dezső, Kozma Jenő helyett Harrer Ferenc vett részt az általános vitában, mert a vezérek a közgyűlési harcra tartogatják a puskaport. A baloldal ezzel szem­ben az általános vitára is a vezére­ket jelölte ki szónokul, Baracs Mor­céit és Büchler Józsefet. Ami a polgármester expozéját illeti, erre vonatkozólag nem akarok ismétlé­sekbe bocsátkozni, mert úgy tudom, hogy szerkesztő ur vezércikket irt róla. A pártok vezérszónokait ille­tően közlöm, hogy Buday Dezső alaposan és szakszerűen szólt hozzá a dolgokhoz. A ferencvárosi vezér különben a gyorsírók réme, lévén ő egyike a leggyorsabban beszélő szó­nokoknak. Utána Büchler József következett, aki nagy szónoki vor- vevel boncolgatta a költségvetést, néhol valósággal drámai magasla­tokba emelkedvén, különösen mikor a Visegrádi-utca egyik borzalmas nyomortanyájának gorkiji mély­ségű képét festette a bizottság elé. Nagy szónoki készség és jogászi alaposság jellemezte a középpárt hivatalos szónokának, Harrer Fe­rencnek beszédét. Az is igaz viszont, hogy Harr érnék könnyű alaposnak lennie, elég ideje volt tanácsnok és alpolgármester korában megismer­kednie a legaprólékosabb városházi ügyekkel is. Általános meglepetést kellett kedden délután, amikor Fol­kusházy bejelentette, hogy az álta­lános vitát befejezték és a törvény- hatósági bizottság jelen volt tizen­nyolc tagja közül tizenkettő a rész­letes vita alapjául elfogadta a költ­ségvetést. — Kik nem fogadták elf — Sem a szociáldemokraták, sem a demokraták nem fogadták el, mert ők a költségvetés elfogadását politikai kérdésnek tekintik és nem óhajtottak a tanácsnak bizalmi nyi­latkozattal szolgálni. Hangsúlyo­zom különben, hogy a jobboldal tel­jesen egységes volt az általá­nos elfogadás során, bizonyságéiul annak, hogy a pártban nincsenek ellentétek. Legalább olyanok nin­csenek, amelyek túlnőnek a párt- kereteken. Szerdán reggel azutáin megkezdődött az üzemigazgatók rohama a részletes tárgyalásnál, mert minden tanácsnok súlyt he­lyez arra, hogy minden üzemigaz­gatója kéznél legyen, ha valamilyen felvilágosításra van szüksége. — A kedd délutáni ülésen egy furcsa közbeszólást hallottam ... — Igen, igen! Éber Antal, a Ma­gyar Olasz Bank kitűnő vezére kiáltotta közbe, amidőn az egyik ügyosztály vezetőjéről volt szó, hogy: „Reklámtanácsnokok!“ Nem tudom, kire vagy kikre célzott a kiváló pénzügyi szakember, de a kritikája mindenesetre felületes és igazságtalan volt. A tanácsnokok nem fognak Éber Antaltól külön engedélyt kérni, ha valamelyik új­ságban városi dolgokról nyilat­kozni akarnak. Nagyon rossz szol­gálatot tesz Éber Antal pártjának, ha mindenáron össze akarja őket a tanáccsal veszíteni. Vagy tán a sajtó ellen van valamilyen kifogás? A magam részéről szeretem Éber Antal kissé szarkasztikus, de min­dig elmés beszédeit hallgatni, azon­ban kérem őt, hogy ne legyen pá- pább a pápánál, és ne tévedjen sze­mélyes terekre. Ha már a sajtóról van szó, kifogást emelek Magyar Miklós bizottsági tag ellen is, aki a világítási bizottság ülésén „ne­hezményezte“, hogy a sajtó képvi­selői előbb kapták meg a világítás müvek költségvetését, mint a bi­zottsági tag urak. Úgy látszik, Ma­gyar Miklóst annakidején az asztal körül kergették, ha a gázgyári költ­ségvetésről nem értesült hamarabb, mint a reggeli lapok. Sőt, az elemi­ben ezen hibájáért direkt meg is akarták buktatni... — Ne tüzeljen annyira, kedves dr. Városházy! — De igenis, haragszom! Azok a bizottsági tag urak, akik epedre le­sik a sajtó kegyeit, és remegnek, ha egy-egy közbeszólásuk nem lát legalább tiz lapban napvilágot, vi­selkedjenek szerényebben és még gondolatban se merjék a sajtót megbántani! — Mi van Folkusházyval? Most már bizonyos, hogy rövide­sen elköltözik az Akácfa-utcába. A Beszkártnál annyi súlyos és fontos probléma vár megoldásra, hogy az ő nagy gyakorlati tudását tovább nélkülözni nem tudják. A menet­rend a következő: Folkusházy még letárgyalja a költségvetést, a lehe­tőség szerint elintézi az autótaxi engedélyek kiosztását, azután megy. — Utóda? — E pillanatban még teljesem bi­zonytalan. A kulisszák mögött éles és elkeseredett harcok dúlnak, hogy ki legyen a második alpolgármes­ter. Mert az első Folkusházy távo­zása után Buzáth János bátyánk lesz. Bizonyos azonban, hogy egyet­len pártnak sincs olyan kijegecese- dett jelöltje, akit a többiek vita nél­kül fogadnának el. Hogy a legesé­lyesebb neveket mondjam ... De tudja mit, kedves szerkesztő ur, ne­veket nem mondok. Közlöm azon­ban Önnel, hogy komoly informá­cióim szerint szó van Szabó Imre tiszti főügyész behelyettesítéséről az egyik alpolgármesteri székbe. Arról lenne szó, hogy Szabó Imre az uj fővárosi törvény életbelépé­séig, illetőleg az uj fővárosi tör­vény által elrendelendő általános tisztujitásig, mint behelyettesített

Next

/
Oldalképek
Tartalom