Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-01-21 / 3. szám

2

urmwAPrsT

1928 január 2]

megoldani. Viszont a tárgyalásoknál egészen bonyolult anyaggal lesz dolga a két társaságnak és a megoldás nehézkességét leginkább a két társaság háramlási jogának külön!éleségében kell keresni.

— Ha a tárgyalások erre az előzetes anyagra vonatkozóan komoly stádiumba jutnak, akkor hátra van a gyakorlati tervek kidolgozásának ügye. Pontos számítások és külön statisztikai adatok alapján kell megállapítani, ho lenne legsürgősebb a perifériális részek szempontjából a gyorsvasút megépítése. Erzsébetfalvát, Újpestet, Rákospalotát be lehet kapcsolni a gyorsvasút körzetébe, de vonalakat lehetne létesíteni Erzsébetjalva— K őbánya, Kőbánya—Újpest—Rákospalota és Újpest—Óbuda között. A vonalak kijelölése sem meríti ki a bonyolult probléma lényegét, mert részletesen meg kell állapodni a két társaság összes adminisztratív kérdésében, ki kell építeni az együttműködés lehetőségét, gondoskodni kell a közös pályák megteremtéséről, a meglévő vonalak megerősítéséről, ami mind nagy, komplikált és a közönség érdekeit mindenekfelett szem előtt tartandó munkát igényel.

— Ebből a képből látszik, hogy a gyorsvasút teljesen a jövő zenéje és a megvalósítás csak nagy fejlődés folyamánya lehet. Nagy-B udapest megteremtéséig nem lehet rentábilis a gyorsvasút és nem lehet elfogadni a pályaudvarok összekötését sem mint indokot, mert a pályaudvarok kitelepítéséig azok között nincs olyan távolság, ami a gyorsvasút létesítését szükségessé tenné és a jelenlegi helyzetben a pályaudvarok összeköttetése teljesen kielégítő. Elég arra utalnom, hogy a keleti pályaudvart a nyugati pályaudvarral a 46-os közúti reláció olyképpen köti össze, hogy a két pályaudvar között lévő távolságot

villamoson tizennégy perc alatt meg lehet tenni, ennél gyorsabb összeköttetés pedig igazán nem szükséges. Egyelőre ennyit mondhatok a’gyors- vasút problémájáról és majd meglátjuk, mit hoz a legközelebbi jövő. ❖

Az Egységes Községi Polgári Párt keddi értekezletén élénk vita fejlődött ki a gyors vasút ügyében, amelynek a párt keretén belül tudvalévőleg Ereky Károly és Be- csey Antal a legpregnánsabb képviselői. A gyorsvasút ügyében elfoglalt álláspontjáról kérdést intéztünk Ereky Károly ny.' miniszter, székesfővárosi bizottsági taghoz, aki a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak :

— A földalatti vasút eszméjét Budapest közönsége a legnagyobb örömmel fogadta. Természetesen egy ilyen óriási horderejű eszme felmerülése nem jelenti, hogy másnap megtörténik az első kapavágás. A földalatti gyorsvasút problémájában első feladat az, hogy közlekedés- politikai szempontból az egész kérdés letárgyaltassék. Csak ezután lehet az előmunkálatokat megkezdeni és azoknak eredményétől függ, hogy egyáltalán érdemes-e az építéshez hozzáfogni. A statisztika, a különféle forgalmi nehézségek és Budapest méretei azt látszanak igazolni, hogy a földalatti gyorsvasát rentábilis, azonban ezek a teoretikus megállapítások nem elégségesek egy kapitalisztikus vállalat finanszírozására és csak az előzetes tervmunkák elvégzése után lehet nyilatkozni, vájjon a gyorsvasát megépíthető-e vagy sem.

— A koncesszió és az előmunkálati engedély két különböző dolog. Ha valaki vasutat akar építeni, akkor az előmunkálati engedélyből kell kiindulni és mindaddig, amíg az előmunkálatok nincsenek elvéI gezve, a törvény értelmében koncesszióról beszélni sem lehet. Szükségesnek tartom ennek hangsúlyozását, mert a vasútépítési alapelveket a nagyközönség már szinte elfelejtette, oly régen épültek vasutak Magyarországon. Senkinek sem kell aggódnia, hogy zárt ajtók 'inogott, titkos tárgyalásokon, kéz alatt ki lehet adni a földalatti gyorsvasát munkálatait. Nálunk szigorú vasát- jogi törvények szabályozzák az egész kérdést, és akár a főváros, akár magánvállalkozó kezd hozzá a földalatti vasút előmunkálatainak és terveinek előkészítéséhez, az összes tárgyalások és határozathozatalok a kereskedelemügyi minisztérium fő- felügyelete alatt történnek.

— Nekem az a szubjektív érzésem, hogy Magyarországon, de különösen Budapesten mindenki úgy beszél, hogy a tennivalók sokfélesége miatt lehetetlen valamihez is hozzákezdeni. Ha valaki a földalatti vasát ideájával jön, a másik az omnibusz fejlesztésére hivatkozik. És viszont, aki az omnibuszok érdekében az utak megjavítását sürgeti, annak azt válaszolják, hogy először a Beszkárt ügyeit kell rendbehozni. Aki - a. Beszkárt ügyeivel akar foglalkozni és ott áll elő reorganizációs tervekkel, azt a választ kapja, hogy nem lehet a kérdéseket incidentaliter megoldani, ha->. nem csak egységes nagy községi közlekedési politika alapján. És aki az egységes közlekedési politikáról, annak alapelveiről beszél, akkor mindenki arra hivatkozik, hogy előbb a detailokat kell kidolgozni. Szóval mindenki meg tudja motiválni, miért nem csinál semmit és közben az élet rohan a maga útján előre, rendszertelenül, vezetés nélkül, városatyák filozofálása és a közönség lamentálása között.

— Mindenki arról panaszkodik, hogy Magyarországon nincs köz- gazdasági élet és mikor valaki közA BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ EGYLET

november közepétől március közepéig naponta reggel 8- tól este 8 ig állandóan nyitva.

Meleg időben : Hidegben :

miiiónniiiua természetes

műjégpálya. pdlya

Szerdán és szombaton tél 10-ig nyitva.

NAPONTA RENDŐRZENEKAR !

gazdasági tevékenységet akar kifejteni, egyszerre ezren és ezren akarják elgáncsolni azt, hogy dolgozhas- sék, mert annyira éhes minden vállalkozó, hogy éhséglázában állandóan kiabálja : ne legyen semmi munka, ha azt nem ö végzi el.

— A földalatti gyorsvasút körül megindült koncertben érdekes hang Volt az is, hogy külföldi mérnökök munkáját internacionális pályázat alapján''akarták bevonni egyesek: jöjjenek az angolok'r—felkiáltással. Nézzünk csak szembe ezzel a kiáltással. Magyarországot a külföldiek sohasem fogják naggyá tenni,, sem az angolok, sem az amerikaiak. Ha pénzt adnak ide, azt csak azért teszik, mert a pénzkölcsönzés szá- mulcra üzlet. Ha nekik nem volna biztos üzlet a pénz kölcsönadása, akkor nem is adnának pénzt. Tehát arra senki se spekuláljon, hogy majd,

MI ÚJSÁG A <7 VÁROSHÁZÁN •

— Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ár?

— Ha valaha igaza volt a közmondásnak, hogy: úgy szép az élet, ha zajlik — akkor a városházán nagyon szép, mert nagyon zajos az élet.

— Halljuk! Halljuk!

— A zajról igazán jót van szerkesztő ár informálva és nem várja az én szerény meg jegyzéseimet. Hiszen az egész hét a zaj jegyében folyt le. Feltűnő kijelentések, érdekes 'politikai csoportosulások, sőt nem egyszer összecsapások jellemzik ezt a hetet, amellyel a karácsonyi ünnepi hangulat után végleg és visszavonhatatlanul megindult a mérkőzés a nagy arénában.

— Halljuk a részleteket!

Áz első bomba a Józsefvárosi Egységes Községi Polgári Párt vacsoráján robbant fel, ahol Ripka atyánk mondott tósztot, összetartásra és egységre buzdítván mindenkit annál is inkább, mert még ezen az évben meg lesznek a községi választások. Ezen a vacsorán az az érdekes intermezzo történt, hogy Kozma Jenő, aki későbben jött és szólalt fel, mint Ripka, kijelentette, hogy egyelőre bizonytalan, hogy mikor lesznek a választások, de azután gyöngébb kabáthuzogatásokkal figyelmeztették, hogy Ripka már terminust is mondott. ' Kozma, aki igen ügyes ember, természetesen rögtön helyrehozta, amit vétett es így történt, hogy a józsefvárosi vacsora tulajdonképpen a választási mozgalom megindulásának első etappja, — Mint, kedves dr. Városházy barátom, elap hasábjain olvashatja. Scitov- szky önagyméltósága teljesen megerősíti

a főpolgármester kijelentéseit. De mi van a ki- és belépőkkel?

— Maguk a kilépések még nem történtek meg, de elintézetteknek vehető. A Wolff-pártból a Ripka-pártba lég) át Lackenbacher György, budai bádogos, aki alapítása óta tagja a Wolff-pártnak, sőt Wolff Károly szükebb pátriájának, a vízivárosi Bozóky—Divényi-féle alakulásnak egyik oszlopa volt. Wolf fék visz'ont egy krisztinavárosi Ripka- párti városatyával lesznek gazdagabbak: Ilochenburger Antal nyugalmazott tábornokkal, aki Ripka-párti listán került be a közgyűlési terembe. Az egyensúly tehát meg van mentve. Szó van még egyéb ki- és belépésekről is, ezek azonban még annyira a kezdet stádiumában vannak, hogy nem mondom meg őket, mert ha megmondanám., a vezérek^ rögtön akcióba lépnének.

— És a baloldal ?

— Megtörtént a nagy kibékülés. A Pakots Jóska vezetése alatt álló úgynevezett Magyar Demokrata Párt megszüntette önálló szervezetét és visszalépett a Rassay-pártba. A nagy visszalépésnek két oka volt, az egyik, hogy Gál Jenő csak így tudta megmenteni közigazgatási bizottsági tagságát, amelyre állítólag nagy súlyt helyez. Nem mintha nagyon szorgalmas látogatója lenne a közigazgatási bizottsági üléseknek, de viszont presztisz kérdést csinált' abból, hogy a közigazgatási bizottságban, mint tag szerepeljen. A fúzió másik okát, amelyről nagyon erdekes közölnivalóim lesznek, még nem mondom el, mert az ügy nincs készen, —- de mondhatom önnek, hogy sokkal érdekesebb az előbbi oknál.

— Miért titokzatoskodik, kedves dr. Városházy?

, T, Ál eg van rá minden jó okom. A fúziót különben főleg a józsefvárosi demokraták nem fogadták túlságosan szívesen, sőt azt a Független Nemzeti Demokrata Párt döntő értekezletén Kör- möczi Zoltán dr. igen vehemensen és élesen kifogásolta. Arról is szó volt, hogy Kormöczi, de főképpen Hajdú Marcell dr. ki is lépnek a pártból, ha Gál Jenőt visszafogadják. A fúzió megtörtént, a bíróság előtt a Gál— Hajdú rágalmazást pert megszüntették, ellenben a Kör- möczi— Hajdú-csoport mégsem lépett ki. Mint ők mondják, személyes tekinteteket aláhelyeznek a pártér (leknek, de egyelőre mégis bizonyos mértékig pasz- szivitásban maradnak, hogy ezáltal is dokumentálják érzelmeiket, amelyek — változatlanok.

— És hogy állunk azokkal, akik a Ripka-párt küszöbéig jutottak el, de még nem léptek be az Ígéret földjére?

— G. Gusztávot méltóztatik gondolni ?

— Igen. És a dolgozókat . . .

— A kooperáció ügyében — ahogy ők nevezik az egész dolgot, bizonyos nehézségek vannak. A Ripka-párt. több bizalmas értekezleten foglalkozott ezekkel a fúziós törekvésekkel, de mint hírlik, egyelőre jobbnak látja, ha a régi Ripkapárti törzs érintetlen marad. Maga a fúzió tehát elhalasztódott, — lehet, hogy egészen hosszá időkre, talán a választásokig, de lehet, hogy még továbbra..

— Hogyan folyt le a szerdai közgyűlés?

— Komolyabb tárgy, illetőleg komolyabb veszekedési alap nem volt. A newyorki Kossuth-szobor leleplezésiünnepsége körül volt rövid küzdelem, Rusztem politizált, de nem nagyon sikerült neki. Hogy olyan Kossuth- szóborról való vita nem lehet, a közgyűlési teremben, amelyen Sümegi Iálmos fel nem. szólal, az csak természetes. Csöndes élet folyt a melléktermékben: itt is, ott is eldugott csoportok tárgyaltak. Wolff előbb Sipőczcel beszélgetett’ majd Kozma Jenővel vonult vissza hosszabb tanácskozásra, Csilléry Bandi Lázár Ferivel beszélgetett közel egy óra hosszat, egy másik sarokban, Joanovich Pali bácsi a pipázóban cigarettázgatott csendesen, mint egyébkor szokta, a baloldalról hiányzott Baracs Marcell jellegzetes szakálla, a bizottsági tagok a tanácsnokoknak átadták a spejzcettli- ket, ahogyan szokták, a virsli jó volt, a kávé rossz volt, — szóval a közgyűlés nem különbözött egy más rendes közgyűléstől, ha csak a Latinák— Büchler- affért nem számítjuk zajosabb momentumnak.

— Kinek volt igaza?

— Azt majd eldönti a központi járásbíróság, ahová az ügy kerülni fog. Az összeszólalkozást bőven ismertették a napilapok és ezért nem mondom el újra. Csupán az összecsapásnál jelenlevő egyik régi városházi újságíró megjegyzését említem fel, aki kiszólt a ruha- tálba a derék Viasz Gyula altisztnek: Viasz, hozza be a klubtónust!

— Hát az micsoda?

— Az újságírók nem a legbékésébb emberek és klubjukban főleg kártyázás közben elcsúszik egy-egy nem éppen parlamentáris kifejezés. Ilyenkor a finnyásabb klubtagok a pincértől a »klubtónus« behozatalát kérik, — vagyis azt a klubokban általában kötelező ári modort, amely bizony nem mindig és nem mindenütt van meg. Hát ezt a klubtónust akarták behozatni a Latinák— Büchler afférhoz. Viasz el is ment, hogy megkeresse, de nem találta meg.

— Miért ?

— Belvárosi Horváth Károly pár évvel ezelőtt elvitte magával és még nem hozta vissza. Nem lévén kéznél a klubtónus, az affér nehezen simult el. Ami pedig belvárosi Horváthot illeti, fel