Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-03-31 / 13. szám

NH kívánnak a kerületei* ? Rupp László, a Terézváros elöljárója kerülete felosztását, az autóbuszvonalak szaporítását, a közvilágitás javítását, uj vásárcsarnokok létesítését sürgeti — Egyik napról a másikra deszkakunyhök és sárkalyibák születnek az Angyalföldön — Aszfaltozni kell az Andrássy úi lovaglósétányát Az Uj Budapest ankétja a kerületi előliárúkkal — Az Uj Budapest tudósítójától — 1928 március 31 ___________________________UJy.WíAPFSI______________________ Ci kksoroza­tunkban, me­lyet közönsé­günk általános tetszésére az egyes kerületek kívánságainak ismertetése cél­jából indítot­tunk, a Teréz­város következik. Hajdan a fő­város egyik leg­hangosabb kerü­lete, ahonnan a választási hadjára­tok viharaiból új politikai szem­pontok, új városházi világnézetek keltek szárnyra : ma ép olyan egy­szerű és csendes kerülete a főváros­nak, mint a többi, a nincstelenség, az általános lerongyolódás épen úgy úrrá lett a főváros hatodik kerületében, mint a többi kilenc­ben. Az Aradi-utcai elöljárósági palotának korlátlan ura és koro­názatlan fejedelme Rupp László, a régi, a főváros történetében any- nyira jelentős familiának arisztok­ratikus külsejű, komoly és higgadt tagja. Hűvös, előkelő úr, ám mégis atyja, kerületének, népszerű Laci bácsija, hogyne, hiszen több mint 25 esztendeje működik a teréz­városi elöljáróságon és 15 eszten­deje elöljáró. Kevés elöljáró ismeri úgy az alája tartozó közigazgatási ponti Sajtóvállalat kiváló igazgatója már hazajött Amerikából és elmesélte, hogy a tengeri úton — tisztesség ne essék szólván — a nagy vihar idején annyit okádott a, zarándokcsapat, hogy a városi vezéreknek, ha ezelőtt netalán volt is epéjük, már egyáltalában nin­csen, mert a tengeri úton mind. ki­hányták. — Na, azelőtt sem voltak túlságosan epések, hiszen például Bródy Ernő galambepéje közismert, pláne ha lakás­kérdésekről beszél. De mikor jönnek haza az amerikás magyarok ? — Április tizediké táján idehaza lesz valamennyi, Klein Sárival súlyosbítva, aki a küldöttség elé megy Londonba, nem valószínű azonban, hogy a lord Rothermere által adandó diner-re őt is meghívják. — Lehet, hogy meg fogják hívni, de hogy Sári a városi választások ügyét okvetlenül meg fogja a nemes lorddal tárgyalni, az nem kétséges. De kik men­nek el húsvéti vakációra? — Az még bizonytalan, de minden valószínűség szerint az egész városháza, ha csak az ünnepnapok alatt, is nem lesz közgyűlés, el fog szaladni a fő­városból. — Csak annyit mondjon még kedves dr. Városházy, tulajdonképpen ki az oka ennek a nagy obstrakciónak? — Ki más, mint Halász József, a nagyszerű közgyűlési háznagy, akit mint az obstrukció legfőbb okát, Ripka már be is jelentett Bethlennél. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy ha Józsi bácsi nem csinálta volna. meg az új társalkodó- termeket és a büfféhelyiségeket, akkor a városatyák nem éreznék jól magukat a közgyűlési teremben és kapcsolt részein. Ha nem éreznék jól magukat, akkor hazamennének, ha hazamennének, ak­kor nem lenne obstrukció. — A logika szenzációs ! A vi szőni- látásra kedves dr. Városházy. — Ajánlom magamat kedves, Szer­kesztő úr. kerületet, mint Rupp László, aki a Terézváros kívánságairól, céljai­ról, aktuális problémáiról a követ­kező nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — A VI. kerület — mondotta Rupp elöljáró f— területre egyik legnagyobb kerülete a fővárosnak : 1393 hektár, a főváros területének 7.2 százaléka, lakosainak száma: 163.925, vagyis népesség szempont­jából a VII. kerület után legnagyobb kerülete a fővárosnak. Magától érte­tődően ilyen óriási kerületet ad­minisztrálni, még pedig jól ad­minisztrálni nagyon is nehéz és így megérthető, hogy szinte évtized, óta folyik a mozgalom a, kerület felosz­tására. Az adófel ügy előségi felosz­tás nem is kettő, hanem mindjárt három részre osztotta a VI. kerü­letet : a legbelsőbb rész a körútig, a középső rész a körúttól az Aréná­ikig, a külső rész pedig az Aréná­iktól a főváros határáig terjed. Az ideális megoldás termé­szetesen az lenne, hogy a kerületek megosztása kapcsán a mai óriási Terézvárost három részre osztanók, és így három kerület lenne a mai VI. kerületből. A megoldásnak ezt a módját involválná az a körül­mény is, hogy a kerület lakossága a legnagyobb mértékben heterogén : a belső részeken szinte kivétel nél­kül kereskedő társadalom lakik, a külsőbb részeken pedig a legtöbb lakosunk kisiparos, tisztviselő, munkás. Nem valószínű azonban, hogy annakidején a főváros mind­járt három, új terézvárosi kerület gondját venné a nyakába a mai egy helyett és ezért máris meg lennénk elégedve az egyszerű kettéosz­tással. — A kér ölet legnagyobb problémája mindenesetre a lakásügy. A ható­sági építkezések nem túlságosan örvendeztették meg a VI. kerületet: a Gyöngyösi-úti városi kislakáso­kon kívül egyéb hatósági építkezés a Terézvárosban nem történt. Ellen­ben a magánépítkezés, főleg a rá- építkezés a főváros egész területén minálunk öltött a legnagyobb mérve­ket, sőt ma is jelentős mértékben folyik. A főváros egész területén adószámviteli osztályunk kimuta­tása szerint nálunk vették legtöb­ben igénybe a tatarozási adókedvez­ményt, bizonyságául annak, hogy a Terézváros lakóiban van általá­ban legtöbb vállalkozási kedv és a háztulajdonosoknak általában itt volt a legtöbb pénzük a tatarozás végrehajtására. Az építkezés kap­csán kell azonban megemlékeznem azokról az anomáliákról, mondhat­nám ázsiai állapotokról, amelyek a kerület külső részén uralkodnak. A főváros telkein, szinte máról holnapra apró deszka és sárkalyi­bák nőnek ki a földből, beköltöznek a családok, minden engedély, ható­sági eljárás, bérleti viszony nélkül. Amikor azután az elöljáróság mér­nöki osztálya kitelepíti őket az idegen telken jogtalanul felépített kunyhókból, pár óra múlva ötven lépéssel odább, egy másik telken újra felépül a nyomorult viskó. Az efajta »építkezések« ellen tenni va­lamit vajmi nehéz, egyfelől áll a hatóság, a magántulajdon szent­sége — a másik oldalon a nyomor, a kétségbeesés, a lakásnélküliség. Az is megtörtént, hogy egy túlsá­gosan élelmes szélhámos felpar­cellázta önhatalmúlag a főváros telkét és két-három négyszögöles »parcellákat« adott albérletbe sze­gény munkásembereknek, akik ott deszkabódékat emeltek. A túlságo­san élelmes főbérlőt lecsukták, a deszkabódékat szétverték, de nem lehet minden telek mellé rendőrt állítani, a kitelepítettek számára pedig lakást nem tudunk adni, hisz ezek még a fővárosi szükség- lakások pár pengős bérét sem tud­nák megfizetni, feltéve, hogy lenne ott számukra üres lakás. —- Ami az útépítéseket illeti, örömmel jelentem, hogy sok min­den történt a háborús évek kény­szerű munkát!ansága óta e téren. Az Andrássy-út külső része a Hcr- mina-úttól meg van nyitva,' itt már csak az építkezések megkez­désére várunk, hiszen a telkek ki vannak szabva. Folyik a Hun- gária-körút kiépítése is, hogy az Andrássy-út folytatása ne legyen a teherfuvarok országútja. Folyik a Rákospatak szabályozása, amely nagy fejlődést van hivatva bizto­sítani a kerület külső részének, épül a főgyűjtőcsatorna, amely a léte­sítendő mellékcsatornákkal szintén a mi kerületünk külső részeit fogja felvirágoztatni, terjed a vízvezeték a külsőbb részeken : szóval a cselek­vések és alkotások olyan sorozatáról számolhatok be, amely büszkén do­bogtatja meg minden terézvárosi polgár keblét. — Nincs azonban elragadtatva a kerület a közlekedés fejlődésétől, amely szinte céltudatosan elkerüli a Terézvárost. Az új autóbusz- vonalak közül egyelőre egyet sem kapott a, Terézváros, melynek kül­sőbb részein, villamostól távol eső fertályai epedve várják a kultúrát és fejlődést, jelentő fővárosi autóbu­szokat. Különösen az Angyaföld sinyli a rossz közlekedést, pedig itt a legsürgősebben cselekedni kell valamit. Hasonlóan rossz helyzet­ben vagyunk a vásárcsarnokokat illetőleg. A Hunyadi-téri csarnok a kerület legszélén fekszik és mond­DougBs&s raiirfostiftltes HARD ÉS KORBÁCS („Z“ FIA) Jöjjön ide, menjen oda LÓRI NADRÁGBAN Sally Phyps vígjáték Laura La Plante vígjáték Kamara Orion Capitfol 3 hatnám inkább az Erzsébetváros érdekeit szolgálja, mint a mienket. A legsürgősebb tennivaló ezen a téren a Ferdinánd-téri piac, nép­szerű nevén : Lehel-piac rendezése. Reméljük azonban, hogy az álta­lános csarnoki problémák rende­zése kapcsán erre is sor fog kerülni. Hasonló panaszunk van a párkokra vonatkozólag. A Liszt Ferenc-tér és Jókai-tér parknak nem nevezhető növénykultúráját kivéve, leszámítva a Hunyadi-téri néhány bokrot, a belső részeken nyilvános kertje nincs,a VI. kerületnek, amely ilyen körülmények között a, leg­levegőtlenebb, legsivárabb városrész. Legfőbb ideje lenne, hogy nyilvá­nos parkot létesítsenek a Teréz­város belső részein. Ez azonban, mi tudjuk a legjobban, még a messze jövő zenéje. Egyetlen par­kunk változatlanul a Városliget. Ez azonban annyira kiesik a kerü­let belsőbb részeitől, és annyira kerületközinek mondható, hogy igazán nem, terhelhető meg vele a Terézváros parkszámlája. Kíván­sága a kerületnek továbbá az inten­zív világítás. Igaz, hogy az And­rássy-út on felszerelt gázkandallá - berek nagyon szépek és emelik az Andrássy-út világvárosi jellegét, de a kültelkeken a helyzet borzalmas, sok helyütt még mindig petró­leummal látják el a közvilágítást. Ezen pedig úgy, közbiztonsági, mint városszépészeti okokból a leg­rövidebb időn belül segíteni kell. — Örvendetesen fejlődik a ke­rület hitélete, főleg katholikus szem­pontból. A katholikus egyházköz­ségek határai tudvalevőleg nem közösek a közigazgatási kerületek határvonalaival és így tulajdon­képpen az Erzsébetvárosba eső Regnum Marianum egyházközség és a Hermina,-úti egyházközség is részben terézvárosiakból regrutáló- dik. Az ezekben az egyházközségek­ben Isten dicsőségére emelt tem­plomok jó fényt vetnek a terézvárosi katholikusok hitéleti buzgamára. — Hogy még egy kerületi kívánságot említsek, amelyik ne­kem is személyes ügyem, közlöm az Uj Budapesttel az Andrássy-úti lovaglósétány átalakítására vona­lé,ózó kívánságunkat. Az az idő, amikor az Andrássy-út lovagló- sétányán büszke úrfiak és delnők lovagoltak ki, elmúlt, akik lova­golni akarnak, rendesen autón ro­bognak ki hátaslovaikhoz. Ma már az Andrássy-útonnéha-napján csak rendőrlegénység lovagol ki a lak­tanyába, ezért pedig nem érdemes a sétányt fenntartani. A lovagló- sétány ugyanis poros, esős időben sáros és így a sétáló közönség szá­mára gyakran használhatatlan. Az volna szerény kérésünk, hogy leg­alább az Andrássy-út napos oldalán aszfaltozzálí: át ezt a gyalogjárót, hogy azt így déli időben a sétáló közönség, főleg a gyerekek használ­hassák.-— Hogy nyilatkozatomat az elöljárók stereotyp panaszával vé­gezzem : kevés a személyzet. Kevés a fogalmazói személyzet, kevés a kezelőszemélyzet, kevés a mérnök, kevés a tisztiorvos. Azonban az a panasz egyidős a fővárosi törvény- nyel és azon vajmi nehéz segíteni. Reméljük azonban, hogy az új fő­városi törvény, illetőleg a kerüle­tek szétválasztása kapcsán az elöl­járóknak ez g panasza is meg fog szűnni. WEISZ JÓZSEF ÉS URSA íffiS vállalkozók Budapest, I., Budaörsiart 11. (Sajátházban Tatarozási és emeletráépítési munká'atoka már most előjegyez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom