Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-03-17 / 11. szám
2 JU BUDAPEST hunyt nagy vezérétől származik. Ugyanez a helyzet a szociáldemokratáknál is, akik véleményünk szerint nem ismerik és nem értékelik kellően azokat a valőröket, amelyeket a. Községi Takarékpénztár létesítése jelent a főváros szempontjából. Az az érv, hngy a Községi Takarékpénztárat létesíteni kell, de a fúzió nélkül, a dolgok nem ismeréséből származik. Legyünk őszinték : a kormányhatóságnál a Községi Takarékpénztár létesíthetésének ára van, ez az ár a fúzió. Ezért cselekedett helyesen a Vásár pénztár, amikor a fúziós tárgyalásokat megkezdette, mert tudta és látta, hogy más módon mint a fúzióval a Községi Takarékpénztár létesítésének nagy célját elérni nem lehet. A tüdőbeteggondozó intézetek igazi szerepe és hivatása Irta:NÉMETH Y BÉLA tanácsnok A tüdővész okozta nagy halálozási arányszám szomorú jelentőséggel figyelmeztet a tuberkulózis veszedelmére. Csonka-Magyarország ma az európai művelt államok között a legnagyobb tuberkulózis halálozást mutatja ; az 1920—1924. évi országos átlag'31 volt 10.000 élőre számítva. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között a védekezésnek a veszedelem mértékéhez kell alkalmazkodnia. E tekintetben nem is lehet panasz, A népjóléti kormány sok áldozat- készséggel épít az országban tüdővész leküzdésére szolgáló intézményeket, a székesfőváros törvény-, hatósága pedig 360.000 pengőt szavazott meg az 1928. évi költségvetésben új tüdőbeteggondozó intézetek létesítésére. A tüdővész ellen folytatott küzdelem legfontosabb eszközei: a tüdőbeteggondozó intézetek, volta képen nem gyógyító intézetek. A hygiéne tudományának hatalmas haladása a gyógyítás mellé és ezen túl, ezt meghaladva egy másik gondolatot állított: a profilaxist, a betegség ellen való védekezés gondolatát. A társadalom egészsége szempontjából ugyanis nem elég a betegeket gyógyítani, hanem ezenfelül még az egészségesek védelméről is kell gondoskodni. Ez utóbbi célra szolgálnak a tüdőbeteggondozó intézetek. Mi dolga van hát akkor a tüdőbeteggondozó intézetnek? Az első teendő : a betegek felkutatása. A kiindulási pont a beteg otthona, ahol a beteg és a környezete életviszonyait kell megvizsgálni. Csak ily környezet-tanulmány alapján lehet a szükséges intézkedéseket helyesen megállapítani. A diszpanzer feladata az volna, hogy minden egyes családban, amellyel foglalkozik, a család speciális viszonyaihoz képest szabja meg a teendőket. Jól tudjuk, hogy a szükséges teendők nagy része ma még sajnos nem valósítható meg, de ha a diszpanzerek feladatát megakarjuk érteni, legalább elvben kell megállapítani mindazt, amit csinálnánk, ha módunkban volna megtenni és igyekeznünk kell arra, hogy előbb-utóbb csakugyan képesek is legyünk azt megtenni. A legfontosabb természetesen a beteg elkülönítése volna és pedig* lehetően a saját otthonában. A mai lakásviszonyok között azonban ez legtöbbször alig lehetséges. A súlyos, nyílt tüdőbeteget ki kellene emelni az otthonából, mert az egész családot beteggé teheti. Azért egyik legfontosabb követeimén}^, hogy a tüdőbeteggondozó intézet el tudja helyezni kórházba a súlyos tüdőbetegeket. A jövő nemzedék védelme és megmentése érdekében pedig a gyermekeket kell a beteg környezetétől olyan helyre kihelyezni, ahol nincsenek kitéve a fertőzés veszélyének. Ez az, amit nagy eredménnyel valósít meg Franciaországban az Oeuvre Grancher és amit nálunk is meg lehet valósítani, ha a diszpanzerek együttműködnek a gyermek védelmi szervezetekkel. Egészségtelen, túlzsúfolt lakás helyett, egészséges, jó lakást jó ideig nem adhat majd a tüdőbeteggondozó intézet. A lakásnyomor okozta bajokon azért fekvőcsarnokokkal lehetne úgy-ahogy segíteni, ahova legalább a nap néhány órájára volnának a tüdőbetegek friss levegőn elhelyezhetők. A beteg gyermekek pedig az erdei iskolákban — amilyent a főváros is létesít — találhatnak egészséges életviszonyok között gyógyulásra. A társadalom és a beteg szempontjából egyaránt fontos a beteg foglalkozása. Vannak foglalkozások, amelyek a betegnek ártanak, gyógyulását hátráltatják, sőt részleges gyógyulás után visszaesést okoznak. Viszont ha a villamoskalauz, élelmiszerárus, a tanító stb. nyílt tüdővészben szenved, közérdek, hogy azt az embert eltávolítsák a helyéről. Csakhogy más foglalkozást ajánlani vagy valakit a foglalkozásától eltiltani csak úgy lehet, ha egyúttal más keresetre adunk lehetőséget. Ilyen esetekben a diszpanzer feladata volna, hogy olyan munkaalkalomról gondoskodjék, ami veszélytelen és a betegnek való. Külföldi intézetek erre sok szép példát mutatnak. Szanatóriumot építeni költséges és jóidéig alig 'lehet remény arra, hogy a tüdővész leküzdésére elegendő olcsó szanatórium létesül1928 március 17 jön. Ezen a hiányon talán a lényegesen olcsóbb üdülőhelyek létesítésével lehetne segíteni. Az üdülőhelyeket a budai hegyekben fekvő csarnokszerű, favázas, olcsó kivitelben lehetne* előállítani, áprilistól októberig, tehát hat hónapon át volnának üzemben és bizonyos mértékben pótolhatnák a hiányzó szanatóriumokat. Ma még nem tartunk ott, hogy ezek az intézmények mind rendelkezésre álljanak a tüdőbeteggondozóknak. A diszpanzer orvosi tanácsot és gyógykezelést is ad a betegnek, de az igazi hivatása nem a gyógykezelés, hanem az egészségesek védelme, a profilaxis, úgy, ahogy itt elmondottuk. A diszpanzer feladata: ha nem ápolható otthon a beteg, a beteget kórházban elhelyezni; ha gyermek van a családban, a gyermeket egészséges környezetbe eljuttatni; ha az élelmezés elégtelen, élelmet szerezni ; ha nincs kereset, segélyt, munka- alkalmat nyújtani stb. Azért a tüdőbeteggondozó -intézet egymagában még nem hozhat teljes sikert a tüdő vész ellen folytatott küzdelemben. Ehhez még más egészség- ügyi, jótékonysági és szociális intézmények is szükségesek, amelyek a t üdőbeteggondozó-intézet ekkel szoros kapcsolatban vannak és amelyek a diszpanzerekkel szervesen együttműködnek. A tüdő vész ellen folytatott küzdelem széles, nagy szervezetet igényel és ennek a szervezetnek csak a középpontja a tüdőbeteggondozó-intézet, amely azonban az egész apparátus felett rendelkezik. A tudőbeteggondozó- intézetek hálózatának kiépítésével párhuzamosan azért mindig gondoskodni kell arról is, hogy kórház, üdülő, gyermekvédelmi és más egészségügyi, jótékonysági és szociális intézmények is álljanak rendelkezésre, lia azt akarjuk, hogy a tüdőbeteggondozók valóban megtudjanak felelni a hivatásuknak. Ml ÚJSÁG A VÁROSHÁZÁN • — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag úr ? — Melyik városházái méltóztatik kegyeskedni említeni, kedves szerkesztő barátom ? — Melyiket, hát a budapestit. Tudtommal . . . — Azért, mert egyelőre a newyorki városházáról van miegymás mondanivalóm nagybecsű lapja számára. A város vezérei, ugxyanis mint tudni méltóztatik, Newyorkba hajókáztak, egyelőre csak kábelgrammok és rádiógrammok számolnak be érkezésükről, továbbá a szoborleleplezésről. Tudjuk azt, hogy a newyorki Sipőcz a város hajóján küldöttséggel indult a budapesti Walker elé, azt is tudjuk, hogy Holló Barnabás Kesergő Kurucát, amelyért még mindig eleget sóhajtozik Gallina főjegyző, a budapesti Sipőcz már átadta a newe- yorkinak. A többi szenzációról egyelőre nincs hírünk, pedig néhányat érdeklődéssel várunk közülük. — Például ? ' — A pestiek találkozását a Niagarával! Képzelem, mennyire meg lesznek illetődre mind a ketten, ha bemutatják őket egymásnak. — A hajóidról vannak hírei, kedves dr. Városházig!: — Tekintettel szorult anyagi körülményeimre, nem szervezhettem meg a pontos rádió hírszolgálatot és így csak azokra a hírekre vagyok utalva, amelyek az út egyes résztvevőitől Budapestre érkeztek. — Hadijuk, halljuk! — Tehát egy radiogramm, amely az út egyik résztvevőjétől budapesti családjához érkezett, a következő szavakat tartalmazza: általános felháborodás foevai'os elsoe osztaj. — Hát ez mit jelent ? — A dodonai szavaknak mély értelmük vagyon. A főváros küldöttsége arra váló tekintettel, hogy egy világváros polgármestere és kiküldöttei tesznek látogatást a szoborleleplezés kapcsán egy másik világváros vezetőinél, természetesen első osztályra váltott jegyet. Budapest polgármestere, amikor hivatalosan utazik, csak a,z első osztályon foglalhat helyet és nem a turista-osztályon. — És az országgyűlés küldöttsége! — Ahhoz nekem igazán semmi közöm nincs. Ezt intézzék el az országgyűlési képviselők a saját elnökükkel. A dolog historikumához tartozik azonban, hogy tudomásom szerint a főváros saját kiküldötteinek minden költségét fedezi, míg az országgyűlés csupán bizonyos összeget utalt ki, amiből azután az egyes kiküldöttei útiköltségeiket, fedezhették. Azokat az országgyűlési képviselőket, akik a hajón fel voltak háborodva, hogy ők a túrista-osztályon utaznak, Bródy Ernő pedig az első osztályon, gyengéden figyelmeztetem, hogy senki sem akadályozta volna meg őket, ha a turista-osztály helyett első osztályon utaznak. így történt azután, hogy i a főváros urait külön harang szó hívta a I vacsorához, miközben udvarias stewardok előre figyelmeztették őket, hogy mél- tóztassanak szmokingjaikat felöltem, a turista-osztály fentemlített képviselői pedig estélyi ruha és harangszó nélkül ülhettek este 8 órakor a diner-hez. — Egyelőre maradjunk az első osztályon. Kik aludtak együtt? — Mindenkinek külön kabinja volt, kivéve Némethy Károlynak és Farkas Ákosnak, akik egy közös kétágyas kabinban utaztak. Ebből azután a legnagyobb kalamajka keletkezett. Némethy hivatalához képest állandóan Ripkáról beszélt álmában fennhangon, ' mig Farkas Ákos magától értetődően Si- pöczröl. Ebből azután nézeteltérés támadt, Joanovich Pali bácsi mint a, küldöttség doyen-ja úgy oldotta meg a fogas problémát, amikor salamoni Ítéletet kérőén eléje mentek, hogy hangtalanul álmod j a n a k. A küzdő felek a tanácsot meg is fogadták és attól kezdve csend volt a titkári kajütben, hac-sak a tengeri betegség okozta, nyögéseket nem számítjuk. — Szóval tengeri betegség is volt? — Volt, volt, amint arról szintén megemlékezik egy radiogramm. Nem akarok gyengédtelen lenni, nem akarok rémíteni és nem közlöm, hogy kiknek volt a, fővárosi urak közül a legsúlyosabb tengeri betegsége. Csupán azt közlöm, hogy az adta ki magából a legtöbb epét, aki amúgy is a legmérgesebb. Sapienti sat! Jelzem egyben, hogy a Zilahy idegenforgalmi igazgató által még Budapesten kiosztott tengeri betegség elleni zacskók az utolsó darabig elfogytak, úgy hogy a hajón újakat kellett beszerezni. — Csak azután hiteltullépés ne legyen belőle ! De miért nem ment huszár is Amerikába? — Mert sokba került volna. Pedig a főváros fehérkucsmás, halványkék atil- lás huszárait az Óceán túlsó partján is megcsodálták volna. Erről jut eszembe különben egy kedves történet, amelyet az amerikai út huszármentességével kapcsolatosan Salgó Ignác szerkesztő, a városháza élő lexikonja, adott elő. Tehát egyszer a boldog béke azóta elmerült éveiben a főváros küldöttséget menesztett Bárczy polgármester vezetésével Szarajevóba, az annektált tartományok fővárosába. Bárczy nagyon szerette huszárját, az öreg Skultétyt, aki azóta jobb hazába költözött szegény. Skultéty két dologról volt nevezetes : jó fejjel magasabb volt, mint a főváros akármelyik más altisztje, felül a két méteren, mindezen felül pedig hors cours neki volt Budapesten a leghosszabb bajusza, amely, ha jól kipödörle és kikente, majdnem a válla szélességéig ért pedig széles válla is volt a derék Skul- tétynek. Tehát ezt a Skultétyt vitte le magával Bárczy Szarajevóba és amikor az ottani városházán fogadta az eléje járuló hatalmasságokat, Skultétyt kucsmában, tarsollyal, karddal a nagyterem bejáratához állította. Mikor azután jöttek a jó bosnyákolc és hercegócok, földig hajoltak az ámuló Skultéty előtt, akit legalább is Budapest főpolgármesterének tartottak, annál is inkább, mert őket sem értette Skultéty, viszont Skultétyt sem értették meg öle. Bárczy tekintélye egyszerre oda lett és az öreg bosnyákok odalent még ma is emlegetik a magyar polgármester gyönyörű bajuszát . . . — Mi újság a budapesti városházán !
