Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-02-18 / 7. szám
til BUDAPEST 1928 február 18 Őszinte beszélgetés Rényi Dezsővel arról, hogy ki lesz az utödia Nyilatkozik az Uj Budapestnek végkielégítési ügyéről, a Fini- léle szállításokról, Folkusházyról, a salát betegségéről és a Beszkárt aktuális problémáiról — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros legközelebb megoldásra kerülő, nyitott problémái között egyike a legérdekesebbeknek a Beszkárt vezérigazgatói székének betöltése. Hónapok óta kombinálnak a lapok különféle személyi lehetőségeket és bár mindenkit , akinek ehhez a kérdéshez köze van, megszólaltattak már, senkinek sem jutott eszébe, hogy közvetlenül megkérdezze a Beszkárt más. fél év óta szabadságon lévő vezérigazgatóját, Rényi Dezsőt, akinek pedig talán mégis van legalább annyi köze a megoldáshoz, mint az ügyben érdekelt többi tényezőknek. Az Uj Budapest munkatársa felkereste Rényi Dezsőt hűvösvölgyi, Szilfa-utcai lakásán, hogy vélekedését az aktuális kérdésekről megtudja. A kertből remekbeszabott farkaskutya rohan elő és jó, hogy a csöngetésre elősiet az inas is, mert különben életveszélyes lenne a bejutás Rényi Dezső nyugodthangulatú, előkelő kúriájába. Csöndes, szinte őszies eső szemelget, a budai hegyek kontúrjai eggyéolvadnak az ólmos, szürke, esős délelőtt hangulatával. Bent a kúrián Rényi Dezső ép oly barátságosan [fogad, mint a szobái, amelyek berendezésükkel, elsőrangú képeikkel, szőnyegeikkel, kényelmes bútoraikkal, tökéletes és kiforrott úri ízlésről tanúskodnak. Leülünk: Rényi Dezső nagyszerű sziliben van, bár, mint mondja, betegeskedik. És már kínál egyiptomi cigarettával, ő maga nikotinmentes hazai cigarettára gyújt. — Mi újság a városházán ? — kérdi barátságosan. Először a tegnapi közgyűlésről beszélünk, majd megemlítem, hogy a városházán Rényi Dezső személyével kapcsolatban ismét egy új kombinációt lanszíroznak és pedig azt, hogy a Beszkárt vezérigazgató-kérdésének megoldása ma olyan személyi akadályokba ütközik, hogy legalább átmenetileg szeretnék Rényit aktív vezérigazgatónak visszatartani. Egy év óta nem változott a helyzetem semmit, — mondja Rényi Dezső. Nem hallottam erről a legújabb kombinációról, de különben egészségi állapotom egyelőre lehetetlenné teszi, hogy bármiféle munkát vállaljak. Momentán a krónikus bélidegességemet kell kezeltetnem. A Beszkárt vezérigazgatói széke rengeteg munkát igényel, délelőtt 9-től délután 2-ig minden pillanatát lefoglalják az embernek, 8 igazgató referádáját kell hallgatni és ezenkívül van még mindaz a terhelés, ami az ilyen állás- sál együtt jár. Véleményem szerint akármelyik más vezetőállás nyugalmasabb és kevésbbó felelősségteljes, mint a Beszkárt vezérigazgatói állása. Éppen ezért oda teljesen egészséges és erős fizikumú ember kell. Tehát, mint mondom, huzamosabb ideig, a kúrám befejeződéséig semmiféle irányban nem köthetem le magam, még ha jönnének is hozzám. — A Beszkárt vezérigazgató -pro blemájának elhúzódásából az látszik, mintha Méltóságodnak a végkielégítésre vonatkozó tárgyalásai meghiúsultak volna ? — Nem, ezt egyáltalán nem lehet mondani, nem is hiúsulhattak meg mert konkrétum eddig nem történt. Purparlék voltak : szívesen elcsevegtek azokkal az urakkal, akiket a dolog érdekel, ezek a beszélgetések azonban mindkét fél tekintetében egyoldalúak. Ennek a kérdésnek a megoldása teljesen a Beszkárt igazgatóságától függ. Akkor lehetne meghiúsulásról beszélni) ha én végkielégítésemet kérném, bizonyos igényeket formálnék, az igényeim igazgatósági ülés elé kerülnének és ott nem fogadnák el, aklccn• mondhatnám, hogy a tárgyalás meghiúsult. — Mégis, mi a véleménye Méltóságodnak, hogyan rendeződik ez a kérdés? — Tudomásom szerint a városházán bizonyos sorrendet akarnak betartani. Először az adhoc bizottság jelentése felett akarnak megállapodásra jutni, és csak azután következnék állítólag a vezérigazgatói probléma megoldása. Tehát a második helyen áll az én ügyem és ha ezt végkielégítés alakjában sikerülne megoldani, a problémaláncolat harmadik szeme lenne az utód kijelölésének kérdése. — Méltóságod szerint a probléma ©gyes fázisai hagyan oldódnak meg? — Az első pont tekintetében eddig annyi történt, hogy a jelentéseket kinyomatták, tehát valószínű, hogy a bizottság rövidesen túlesik a dolgon. Ez attól is függ, milyen az érdeklődés a bizottsági tagok részéről. Egyébként e tekintetben nagyon nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni és úgy gondolom, hogy a legbenfentesebb városházi urak sem tudják, hogy simán intéződik-e el a dolog, vagy pedig viták lesznek. — Mi a véleménye Méltóságodnak a Fini-féle akták kikerüléséről? — Ezek az akták voltaképpen nem »kikerültek«, hiszen ismerte azokat a nyilvánosság. A Fini-féle ügyet nálunk az igazgatóság megvizsgálta. A támadásoknál úgy állították be a dolgot, mintha mindent Fini szállított volna, holott csak a posztót szállította, ami a Beszkárt által tett rendelések és szállítások 1.2 százalékát tette ki. Az igazgatóság sokszor megállapította, hogy Fini mindég a legjobb árút szállította. Ez a quintessenciája a do lógnak. A szállításokat Fini, mint kereskedelmi ügynök közvetítette a Besz- kártnak és csak kizáróan posztót közvetített, holott, mint kereskedelmi ügy nők egyebet is szállíthatott volna, mert bejegyzett cége van és a közvetítésre jogosult. A Kossalka—Lakatos- féle jelentés ugyanezeket a tényeket szögezte le és a kérdést a Keresztény Községi Párt már régebben letárgyalta és ugyanerre a megállapításra jutott. — Ha az ad hoc bizottság vizsgálati anyagát letárgyalták, Méltóságod ügyének rendezésére kerülne a sor Ebbén a tekintetben milyenek a lehetőségek ? — Az egész ügy teljesen homályos, semmiféle konkrét javaslat nem történt a végkielégítés tekintetében, még a szerződésem figyelembevétele mellett sem. — És az utód kijelölésének kérdése? —- Az utód-kij elöltek tekintetében pontosan annyit tudok, amennyit a lapok írtak, tehát kombinációba került Fólkusliázy, Márkus és Urbano- vich. — Egyes kombinációk szerint Bu- day Dezső is ambicionálná a Beszkárt vezérigazgatói székét. Lehetségesnek tartja ezt Méltóságod? — Ilyen kombinációról nem hallottam. Igaz, hogy sohasem kérdeztem Buday Dezsőtől, ambicionálja-e ezt az állást vagy nem. Nem is érintkezünk, ha valamilyen Beszkárt ügyről van szó, többnyire telefonon szoktuk megbeszélni. Arra való tekintettel, hogy ő most már 1921 óta ... — nem, különben erről nem beszélek. — És Folkusházy? — Nem tudom, Folkusházy vezér- igazgatóságát hogyan kontemplálják, hiszen egy évvel meghosszabbították az alpolgármesterségét. Ö különben is alelnöke a Beszkártnak és így fontos funkciót végez. Az egészen bizonyos, hogy mint alelnök és mint irányító, megmarad. Cigarettával kínál Rényi Dezső, majd búcsúzunk és megkérdem, mit üzen a városházi sajtószobának? — A legmelegebben üdvözlöm kivétel nélkül az urakat, mindannyian rendkívül szimpatikus emberek, öröm volt a velük való érintkezés. . . . K. P. Egy fúziós tárgyalás, amelyről senki sem tud Állítólag az előtérben van a Beszkárt és a Helyiérdekű egyesülése — gyorsvasat problémáját a két társaság fúziója nélkül semmiesetre sem lebet megoldani — Az Uj Budapest tudósítójától — A legutóbbi napokban különös híresztelések keltek szárnyra a városházán és a sajtó egyrészében a Helyiérdekű és a Beszkárt fúziójára vonatkozólag. Arról lenne szó, hogy egy szindikátus átadná a fővárosnak a. tárcájában levő részvényeket, amely pakett birtokában a főváros tulajdonába kerülne a Helyiérdekű rész vény majori tásnak. Az elterjedt hírek szerint az illetékes tényezők máris kedvezően fogadták volna a Helyiérdekű ajánlatát, sőt arról is vannak híreink, mintha már a közvetlen tárgyalások megindultak volna a két vállalat között a fúzió ügyében. Az Uj Budapest munkatársa ebben az ügyben kérdést intézett a Beszkárt igazgatóságához, amelynek részéről Perczell György dr. kormányfőtanácsos, igazgató azt a kijelentést tette, hogy a Besz- lcárthoz semmiféle fúziós ajánlattal nem jöttek, ilyen tárgyalásokat a Beszkárt senkivel nem folytat. A Helyiérdekű igazgatósága viszont azt a kijelentést tette az Uj Budapest munkatársának, hogy a Helyiérdekűnek eszeágában sincs a fúziós törekvés, meg van elégedve teljesen a mai üzemvitellel és a részvénytöbbség átengedésére a Beszkártnak ajánlatot nem tettek. Ilyképpen tehát összedől a terv, legnagyobb sajnálatára a fúziós törekvésben legjobban érdekelt félnek, a közönségnek. Vagy talán túlságosan titkolják a mégis meglévő tárgyalásokat? E pillanatban nem gondolunk arra, hogy egy esetleges fúzió milyen anyagi áldozatokkal járna a Beszkárt részéről és menynyivel kellene leszállnia az eladási árral a Helyiérdekűnek, csupán arra mutatunk rá, hogy a fúzióról szóló híresztelések a legnagyobb érdeklődést váltották ki a közönség körében, amely azt reméli, hogy fúzió esetén azok a régi, fájdalmas problémák, amelyek évtizedek óta megakasztják a közlekedés fejlődését, megoldást nyernek. Csupán a szerencsétlen pesterzsébeti közlekedést említjük itt fel, mint a legfájóbb sebet, hogy a gödöllői vonal közlekedési nehézségeinek és a Pálffy-téri végállomás kihelyezésének ügyére ez alkalommal sort ne ejtsünk. Még egy bizonyos : a gyorsvasut problémáját a két vállalat fúziója nélkül megoldani nem lehet. Mert arra igazán nincs szükség, hogy a 46-os vonal helyett a Keleti és Nyugati pályaudvarok között építsenek földalatti gyorsvasutat, sem arra, hogy a Keleti pályaudvart a Duna alatt kössék össze a Délivel. A gyorsvasút azt jelenti, hogy a főváros környékét hozzák közelebb a belterületekhez, a gyorsvasut azt jelenti, hogy Mátyásföldről, vagy Csillaghegyről átszállás nélkül és gyorsan lehet eljutni a Belvárosba. A gyorsvasút Londonban éppúgy mint Newyorkban vagy Berlinben a perifériákra való gyors kijutás lehetőségét jelenti, nem pedig a belső városrészek földalatti közlekedését. Ám más a háramlási jog a tarifa- politika a Helyiérdekűnél és a Beszkártnál, hiszen még azt sem lehetett eddig megoldani, hogy a Helyiérdekű kocsijai a közúti vasút vágányain közlekedjenek, vagy hogy a Beszkárt kocsijai Helyiér - dekű-síneken fussanak ki a környékre. Mindezeket a problémákat az érdekek nagy ellentéte miatt belátható időn belül megoldani csak egy módon lehetséges: a fúzió útján. A közvélemény tehát mindenesetre a fúzió mellett nyilvánul meg. Jól tudjuk, hogy magát a fúziót sok ellentétes érdek összeegyeztetése, sok anyagi szempont tisztázása kell hogy megelőzze, ám ebben a kérdésben úgy a fővárosnak, mely a Beszkárt tulajdonosa, úgy a Helyiérdekűnek, amely üzemvitelének fejlesztését a gyorsvasúti probléma megoldása nélkül el sem képzelheti, stílusosnak és nagyvonalúnak kell lennie. A főváros megmutatta, hogy vasúti kérdésekben stílusos tud lenni, amikor a Közútit megváltotta. Reméljük, hogy a Helyiérdekű mögött álló pénzügyi kapacitások szintén nem nélkülözik azt a stílusbeli készséget, amelyet a főváros ezektől az ismert nevű uraktól méltán elvár,
