Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-02-18 / 7. szám

V. évfolyam 7. szám

Budapest, 1928 február 18

UJ BUDAPEST

Előfizetési érák :

Egész évre.......................................................30 pengő

Fél évre

..................................................................15 pengő

Eg

yes szám óra 60 fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DOBY ANDOR dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 206—56 Postatakarékp. chequeszámla: 30913.

Beszélgetés Gallina főjegyzővel a tisztviselők helyzetéről

Március elsején a rendes havi fizetéssel Kapják meg az öthónapi fizetési kiilönbözetet az alkalmazottak - Rengeteg letiltási kérelem érkezik a tisztviselők fizetésére, akiknek a különbözetek révén 700.000 pengővel tartozik a főváros — Készül a műszaki átszervezés, átminősítik a hetijegyzékeseket, megszervezik a hitelnyilvántartót

Szétválasztják a II., V. és IX. ügyosztályokat

Egy ellenzéki hang

Vannak sajtóhangok és pártvélemények, amelyek annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a belügyminiszternek a főváros költségvetésének jóváhagyását kísérő leirata dicsérően emlékezik meg arról a hatalmas munkásságról, amelyet a tanács a költség- iietés megalkotása és annak egyen- súlybahozatal körül végzett. Figyelmesen áttanulmányoztuk a belügyminiszter leiratát, találunk is abban néhány részletkérdésben dicsérő momentumot, de meg kell állapítanunk, hogy a leirat általánosságban és részleteiben egyáltalában nem a dicséret hangján emlékezik meg a főváros ténykedéseiről, hanem inkább annak hibáit és rendellenességeit igyekszik napvilágra hozni. Ellenzéki hang a belügyminiszternek a költségvetést jóváhagyó leirata, de ez nem az ő hozzáértő tárgyilagos kritika hangja, hanem gáncsoskodó, a kritika jogéit, magáét a kritikáét gyakorló ellenzéki hang, amelynek bírálata a bírálat elmondásában kimerül, nem jelöli meg az okokat, amelyek a kritikát felidézték, még kevésbé tűz ki célokat arra vonatkozólag, hogy az általa felfedezett állítólagos hibák ki legyenek reparáli hatók.

Mert ez a kákán csomót keresés, mely szerint egy 8000 pengős tétel duplán szerepel a költségvetésben, igazcin nem mondható komoly kritikának. Az az ólimpuszi gőg pedig, amellyel a minisztérium végigszalad a költségvetés egyes tételein, azzal a nem is sejtett célzattal, hogy hibákat fedezzen fel, visszatetszést szül mindenütt az autonómia barátai körében.

Mert komoly és jogos kritikának igazán nem lehet például, hogymi is a részletekbe menjünk, venni azt, hogy a főváros kerti földjei nincsenek megfelelő áron bérbeadva. A városházán a hetijegyzékes segédmérnök is tudja, hogy ezeket a földeket nyilvános szóbeli árverésen adják bérbe a kerületi elöljáróságon. Ha a belügyminisztérium kevesli a Közszállítási Szabályzat szigorú szemelőtt tartásával előzetesen meghirdetett árverésen elért árakat, akkor jöjjön el az árverésekre és ajánljon magasabb béreket.

Nehéz szatírát nem írni ezekről a »kritikákról«, de nézzük az érem másik, komolyabb oldalát. A kormány sokalja a fővárosnak az adókból elérendő bevételeit és kevesli az üzemek jövedelmezőségét.

Az adókat illetően a fővárost igazán nem érheti semmi vád. A főváros csak azokat az adókat kapja, amelyeket az állam neki átenged. Hiába próbál a főváros új, az eddigi adónemeknél talán méltányosabb és progresszivebb adót kitalálni, jön a pénzügyminiszter és ráteszi kezét az új adónemre. Csak az autóadóra utalunk ehelyütt. Tessék engedélyezni a főváros számára a lakásadót, a fentemlített autóadót, a telek- értékadót, egyszerre meg fog változni a főváros adópolitikájának képe.

Ami meg a fővárosi vagyontárgyak és üzemek kis jövedelmezőségét illeti, szintén tarthatatlan a minisztérium álláspontja. Az üzemek nem azért vannak, hogy hasznot hajtsanak, hanem azért, hogy bizonyos közcélokat szem előtt tartva, a lakosság könnyebb megélhetését, tegyék lehetővé.

Az elmúlt szombaton, amidőn a költségvetés jóváhagyásának hire a főpolgármesteri hivatalból a régi városházára átérkezett, örömmel lélegzett ek fel a tisztviselők, mert azt hitték, hogy a jóváhagyott költségvetés magában foglalja a tisztviselők fizetésemelésének jóváhagyását is. Kiderült azonban hamarosan, hogy a tisztviselők öröme, fájdalom, korai volt. Azon a címen, hogy a tisztviselők fizetésemelését a költségvetés tárgyalását megelőzően, sőt függetlenül a költségvetéstől, tárgyalta le és fogadta el a törvényhatósági bizottság, a pénzügyminisztérium és ezzel egyértelműen a belügyminisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tisztviselők fizetésemelése az általános költségvetésből kiszakítva tárgyalandó.

Az örömet felváltó megdöbbenést alig csillapította a tisztviselők között az az újabb hír, hogy a fizetésrendezési akta is útban van a városházára. A tisztviselők — kitudja hányadszor? -— végtelenül elkeseredve nyilatkoztak az állami kollégák inkollégialitásáról. Szükségesnek tartottuk, hogy felkeressük Gallina főjegyzőt, akivel hosszabb beszélgetést folytattunk a fizetésrendezés ügyéről és általában a fővárosi tisztviselői kar szomorú helyzetéről.

— Magam is tisztviselő vagyok — mondotta meleg hangon Gallina főjegyző — és mint a személyzeti osztály vezetője, sokszorosan érzem azokat a bajokat és nehézségeket, amelyek most a fővárosi tisztviselői kart annyira terhelik. Örömmel jelentem az Uj Budapest útján a főváros tisztviselői karának, hogy a pénzügyminisztérium végre elkészült a fővárosi tisztviselők fizetését emelő közgyűlési határozat felülvizsgálásával. A hétfői nap folyamán az illetékes pénzügyminiszteri ügyosztály még bizonyos felvilágosításokat és átszámítási tabellákat kért tőlem telefonon, amiket az ügy sürgősségére való tekintettel még ugyanazon a napon a késő délutáni órákban személyesen vittem fel a pénzügyminisztériumba. Az akta ma már a belügyminisztériumban van és igazán napok kérdése, hogy leérkezzen a városházára.

— És mikor fogják a különböze- tet folyósítani ? — kérdeztük.

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

— Az én tervem szerint csak március elsején — hangzott a felelet.

Próbáltuk protezsálni a tisztviselőket.

— Kedves főjegyző úr ! — mondottuk — a tisztviselői kar azt várja öntől és a polgármestertől, hogy ezeket a differenciákat azonnal, amint a miniszteri jóváhagyás leérkezik, folyósítják. A tisztviselők november elseje óta várják ezt az igazán nem jelentékeny fizetésemelést. Azóta minden elsején reménykednek, hogy már a felemelt fizetéseket fogják kapni. Február elsején már a negyedik felemelt fizetés helyett kapják a régi fizetést. A tisztviselők ezeket a differenciákat már régen elköltötték, azt a főváros tulajdon- képen nem is nekik, hanem a hitelezőiknek fizeti ki.

— Ez mind igaz, szerkesztő úr, de én mégis arra gondolok, hogy jobb, ha egy összegben adjuk ki a kiilönbözetet, amikor annak az eladósodott tisztviselőnek a törzsfizetésen felül most már kerek öt hónapi fizetésdifferencia is rendelkezésére áll, tehát egy nagyobb összeg van a kezében, úgy, hogy az adósságait is rendezni tudja.

— Annyira el vannak adósodva a tisztviselők? — kérdeztük.

— Nagyon. Soha annyi letiltási kérelem nem érkezett az elnöki ügyosztályhoz a tisztviselők fizetésére vonatkozólag, mint az elmúlt hónapokban. Szerencse, hogy a törvényes rendelkezések erősen körülbástyázzák a tisztviselők létminimumát és csak szigorúan megszabott esetekben, gyerektartási és nőtartási perekben engedik meg bizonyos mértéken felül a fizetés lefoglalását.

— Mennyire rúg az elmaradt fizetésemelések összege ?

— Én csak a közigazgatási tisztviselők fizetését tudom. A közigazgatási személyzet évi fizetéstöbblete az emelés folytán 2 millió pengő. Ha ennek négyhónapi hányadát vesszük, mintegy hétszázezer pengő jön ki, vagyis ez az az összeg, amivel a főváros tisztviselőinek tartozik.

Ezután a segítőalap szervezéséről intéztünk kérdést Gallina főjegyzőhöz.

— A segítőalap ügyéről az orvosi ellátást illetően még tanácskozások folynak az orvosszövetség és az elnöki

ügyosztály között. Abban már megállapodás történt, hogy a háziorvosokat illetően a szabad orvosválasztást fogjuk engedélyezni, vagyis minden alkalmazott, a tanácsnok épúgy, mint az altiszt, maga választhatja meg a háziorvosát. Valószínűleg a teljesen szabad orvos- választást léptetjük életbe a szakorvosokat illetően is, olyképpen, hogy a beteg alkalmazott vagy a beteg családtag a háziorvos utalványa alapján mehet el a szakorvoshoz, akinek költségét részben afőváros, részben a beteg fogja fizetni, tekintettel arra, hogy fővárosi alkalmazottakról van szó, reméljük, hogy a legkiválóbb professzorok is, akik szinte kivétel nélkül fővárosi közkórházi főorvosok, készségesen állanak betegeink rendelkezésére. A segítőalapot illetően még azt közölhetem, hogy oda fővárosi közigazgatási alkalmazottakat helyezünk át, vagyis ebből az alkalomból tisztviselők újabb alkalmazásától eltekintünk. Megállapodás létesült arranézve is, hogy a segítőalap helyiségei nem lesznek a hivatalokkal túlzsúfolt városházán, hanem azokat közel a városházához, valószínűleg a Gerlóczy- utca 11. számú házban a régi liszthivatal helyiségeiben fogjuk elhelyezni. Az alap működését április 1-én kezdi el. A segítőalap most már kezelésébe fogja venni a tulajdonát képező balatonkenesei üdülőtelepet, sőt arról is van szó, hogy a főváros környékén valószínűleg a budai oldalon szanatóriumot rendezünk be. Erre vonatkozólag már több ajánlat fekszik az ügyosztály előtt, azonban egyelőre egyik sem megfelelő. A szanatórium természetesen csupán a szanatóriumi ellátást, kezelést igénylők (tüdőbetegek, rekonvalescensek) számára lenne üzemben és egyáltalában nem zárná ki az alkalmazottak rendes kórházi kezelését.

— Mi újság az ügyosztályok visz- szaállítása körül? — kérdeztük.

— Előrehaladott stádiumban van a dolog, sőt rövidesen a törvény- hatósági bizottság közgyűlése elé fog kerülni az ügy. Szétválasztjuk az út- és csatornaépítési ügyosztályt a városrendezési ügyosztálytól, kettéosztjuk alapelemeire az ötödik ügyosztályt, szétválasztjuk továbbá a kilencedik ügyosztályt is. Csupán a negyedik ügyosztályt hagyjuk