Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-02-18 / 7. szám

V. évfolyam 7. szám Budapest, 1928 február 18 UJ BUDAPEST Előfizetési érák : Egész évre.......................................................30 pengő Fél évre ..................................................................15 pengő Eg yes szám óra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 206—56 Postatakarékp. chequeszámla: 30913. Beszélgetés Gallina főjegyzővel a tisztviselők helyzetéről Március elsején a rendes havi fizetéssel Kapják meg az öthónapi fizetési kiilönbözetet az alkalmazottak - Rengeteg letiltási kérelem érkezik a tisztviselők fizetésére, akiknek a különbözetek révén 700.000 pengővel tartozik a főváros — Készül a műszaki átszervezés, átminősítik a hetijegyzékeseket, megszervezik a hitelnyilvántartót Szétválasztják a II., V. és IX. ügyosztályokat Egy ellenzéki hang Vannak sajtóhangok és pártvélemé­nyek, amelyek annak a meggyőződésük­nek adnak kifejezést, hogy a belügy­miniszternek a főváros költségvetésének jóváhagyását kísérő leirata dicsérően emlékezik meg arról a hatalmas mun­kásságról, amelyet a tanács a költség- iietés megalkotása és annak egyen- súlybahozatal körül végzett. Figyelme­sen áttanulmányoztuk a belügyminisz­ter leiratát, találunk is abban néhány részletkérdésben dicsérő momentumot, de meg kell állapítanunk, hogy a leirat általánosságban és részleteiben egyálta­lában nem a dicséret hangján emlékezik meg a főváros ténykedéseiről, hanem inkább annak hibáit és rendellenessé­geit igyekszik napvilágra hozni. Ellen­zéki hang a belügyminiszternek a költ­ségvetést jóváhagyó leirata, de ez nem az ő hozzáértő tárgyilagos kritika hangja, hanem gáncsoskodó, a kritika jogéit, magáét a kritikáét gyakorló ellen­zéki hang, amelynek bírálata a bírálat elmondásában kimerül, nem jelöli meg az okokat, amelyek a kritikát felidéz­ték, még kevésbé tűz ki célokat arra vo­natkozólag, hogy az általa felfedezett állítólagos hibák ki legyenek reparáli hatók. Mert ez a kákán csomót keresés, mely szerint egy 8000 pengős tétel dup­lán szerepel a költségvetésben, igazcin nem mondható komoly kritikának. Az az ólimpuszi gőg pedig, amellyel a mi­nisztérium végigszalad a költségvetés egyes tételein, azzal a nem is sejtett cél­zattal, hogy hibákat fedezzen fel, vissza­tetszést szül mindenütt az autonómia ba­rátai körében. Mert komoly és jogos kritikának igazán nem lehet például, hogymi is a részletekbe menjünk, venni azt, hogy a főváros kerti földjei nincsenek megfelelő áron bérbeadva. A városházán a hetijegyzékes segédmérnök is tudja, hogy ezeket a földeket nyilvános szó­beli árverésen adják bérbe a kerületi elöljáróságon. Ha a belügyminiszté­rium kevesli a Közszállítási Szabályzat szigorú szemelőtt tartásával előzetesen meghirdetett árverésen elért árakat, ak­kor jöjjön el az árverésekre és ajánljon magasabb béreket. Nehéz szatírát nem írni ezekről a »kritikákról«, de nézzük az érem másik, komolyabb oldalát. A kormány sokalja a fővárosnak az adókból elérendő bevé­teleit és kevesli az üzemek jövedelmező­ségét. Az adókat illetően a fővárost iga­zán nem érheti semmi vád. A főváros csak azokat az adókat kapja, amelyeket az állam neki átenged. Hiába próbál a főváros új, az eddigi adónemeknél talán méltányosabb és progresszivebb adót ki­találni, jön a pénzügyminiszter és rá­teszi kezét az új adónemre. Csak az autóadóra utalunk ehelyütt. Tessék en­gedélyezni a főváros számára a lakás­adót, a fentemlített autóadót, a telek- értékadót, egyszerre meg fog változni a főváros adópolitikájának képe. Ami meg a fővárosi vagyontárgyak és üzemek kis jövedelmezőségét illeti, szintén tarthatatlan a minisztérium álláspontja. Az üzemek nem azért van­nak, hogy hasznot hajtsanak, hanem azért, hogy bizonyos közcélokat szem előtt tartva, a lakosság könnyebb meg­élhetését, tegyék lehetővé. Az elmúlt szombaton, amidőn a költségvetés jóváhagyásának hire a főpolgármesteri hivatalból a régi városházára átérkezett, örömmel lé­legzett ek fel a tisztviselők, mert azt hitték, hogy a jóváhagyott költ­ségvetés magában foglalja a tiszt­viselők fizetésemelésének jóváha­gyását is. Kiderült azonban hama­rosan, hogy a tisztviselők öröme, fájdalom, korai volt. Azon a címen, hogy a tisztviselők fizetésemelését a költségvetés tárgyalását megelő­zően, sőt függetlenül a költségve­téstől, tárgyalta le és fogadta el a törvényhatósági bizottság, a pénz­ügyminisztérium és ezzel egyértel­műen a belügyminisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tisztviselők fizetésemelése az általá­nos költségvetésből kiszakítva tár­gyalandó. Az örömet felváltó megdöbbenést alig csillapította a tisztviselők kö­zött az az újabb hír, hogy a fizetés­rendezési akta is útban van a város­házára. A tisztviselők — kitudja hányadszor? -— végtelenül elkese­redve nyilatkoztak az állami kollégák inkollégialitásáról. Szükségesnek tartottuk, hogy felkeressük Gallina főjegyzőt, akivel hosszabb beszél­getést folytattunk a fizetésrendezés ügyéről és általában a fővárosi tisztviselői kar szomorú helyzeté­ről. — Magam is tisztviselő vagyok — mondotta meleg hangon Gallina főjegyző — és mint a személyzeti osztály vezetője, sokszorosan érzem azokat a bajokat és nehézségeket, amelyek most a fővárosi tisztvise­lői kart annyira terhelik. Örömmel jelentem az Uj Budapest útján a főváros tisztviselői karának, hogy a pénzügyminisztérium végre elké­szült a fővárosi tisztviselők fizetését emelő közgyűlési határozat felülvizs­gálásával. A hétfői nap folyamán az illetékes pénzügyminiszteri ügy­osztály még bizonyos felvilágosítá­sokat és átszámítási tabellákat kért tőlem telefonon, amiket az ügy sürgősségére való tekintettel még ugyanazon a napon a késő dél­utáni órákban személyesen vittem fel a pénzügyminisztériumba. Az akta ma már a belügyminisztérium­ban van és igazán napok kérdése, hogy leérkezzen a városházára. — És mikor fogják a különböze- tet folyósítani ? — kérdeztük. — Az Uj Budapest tudósítójától. — — Az én tervem szerint csak március elsején — hangzott a fe­lelet. Próbáltuk protezsálni a tisztvise­lőket. — Kedves főjegyző úr ! — mon­dottuk — a tisztviselői kar azt várja öntől és a polgármestertől, hogy ezeket a differenciákat azonnal, amint a miniszteri jóváhagyás leér­kezik, folyósítják. A tisztviselők no­vember elseje óta várják ezt az iga­zán nem jelentékeny fizetésemelést. Azóta minden elsején reménykednek, hogy már a felemelt fizetéseket fogják kapni. Február elsején már a negyedik felemelt fizetés helyett kapják a régi fizetést. A tisztviselők ezeket a differenciákat már régen elköltötték, azt a főváros tulajdon- képen nem is nekik, hanem a hite­lezőiknek fizeti ki. — Ez mind igaz, szerkesztő úr, de én mégis arra gondolok, hogy jobb, ha egy összegben adjuk ki a kiilönbözetet, amikor annak az el­adósodott tisztviselőnek a törzs­fizetésen felül most már kerek öt hónapi fizetésdifferencia is rendel­kezésére áll, tehát egy nagyobb összeg van a kezében, úgy, hogy az adósságait is rendezni tudja. — Annyira el vannak adósodva a tisztviselők? — kérdeztük. — Nagyon. Soha annyi letiltási kérelem nem érkezett az elnöki ügy­osztályhoz a tisztviselők fizetésére vonatkozólag, mint az elmúlt hóna­pokban. Szerencse, hogy a törvé­nyes rendelkezések erősen körül­bástyázzák a tisztviselők létminimumát és csak szigorúan megszabott ese­tekben, gyerektartási és nőtartási perekben engedik meg bizonyos mértéken felül a fizetés lefoglalását. — Mennyire rúg az elmaradt fizetésemelések összege ? — Én csak a közigazgatási tiszt­viselők fizetését tudom. A közigaz­gatási személyzet évi fizetéstöbblete az emelés folytán 2 millió pengő. Ha ennek négyhónapi hányadát vesszük, mintegy hétszázezer pengő jön ki, vagyis ez az az összeg, amivel a főváros tisztviselőinek tartozik. Ezután a segítőalap szervezéséről intéztünk kérdést Gallina főjegy­zőhöz. — A segítőalap ügyéről az orvosi ellátást illetően még tanácskozások folynak az orvosszövetség és az elnöki ügyosztály között. Abban már meg­állapodás történt, hogy a háziorvo­sokat illetően a szabad orvosválasz­tást fogjuk engedélyezni, vagyis minden alkalmazott, a tanácsnok épúgy, mint az altiszt, maga vá­laszthatja meg a háziorvosát. Való­színűleg a teljesen szabad orvos- választást léptetjük életbe a szakor­vosokat illetően is, olyképpen, hogy a beteg alkalmazott vagy a beteg családtag a háziorvos utalványa alapján mehet el a szakorvoshoz, aki­nek költségét részben afőváros, rész­ben a beteg fogja fizetni, tekintettel arra, hogy fővárosi alkalmazottakról van szó, reméljük, hogy a leg­kiválóbb professzorok is, akik szinte kivétel nélkül fővárosi közkórházi főorvosok, készségesen állanak bete­geink rendelkezésére. A segítőalapot illetően még azt közölhetem, hogy oda fővárosi közigazgatási alkalma­zottakat helyezünk át, vagyis ebből az alkalomból tisztviselők újabb al­kalmazásától eltekintünk. Megálla­podás létesült arranézve is, hogy a segítőalap helyiségei nem lesznek a hivatalokkal túlzsúfolt város­házán, hanem azokat közel a város­házához, valószínűleg a Gerlóczy- utca 11. számú házban a régi liszt­hivatal helyiségeiben fogjuk elhe­lyezni. Az alap működését április 1-én kezdi el. A segítőalap most már kezelésébe fogja venni a tulaj­donát képező balatonkenesei üdülő­telepet, sőt arról is van szó, hogy a főváros környékén valószínűleg a budai oldalon szanatóriumot rende­zünk be. Erre vonatkozólag már több ajánlat fekszik az ügyosztály előtt, azonban egyelőre egyik sem megfelelő. A szanatórium természe­tesen csupán a szanatóriumi ellá­tást, kezelést igénylők (tüdőbete­gek, rekonvalescensek) számára lenne üzemben és egyáltalában nem zárná ki az alkalmazottak rendes kórházi kezelését. — Mi újság az ügyosztályok visz- szaállítása körül? — kérdeztük. — Előrehaladott stádiumban van a dolog, sőt rövidesen a törvény- hatósági bizottság közgyűlése elé fog kerülni az ügy. Szétválasztjuk az út- és csatornaépítési ügyosztályt a városrendezési ügyosztálytól, kettéosztjuk alapelemeire az ötödik ügyosztályt, szétválasztjuk továbbá a kilencedik ügyosztályt is. Csupán a negyedik ügyosztályt hagyjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom