Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-02-11 / 6. szám
V. évfolyam 6. szám Budapest, 1928 február 11 UJ BUDAPEST Előfizetési áraik : Egész évre .......................................................30 pengő Fé l évre..................................................................13 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 I’ostatakarékp. chequeszámla: 30913. A Külső Kerepesi-űtfoi» épül fel az ű| Btőltus-kőrlraz ü főváros 1200 ágyas nagy kórházat épít az elavult Rókus- és Kun-ulcai kórházak helyébe — Még mindig rendezetlen a kórházi különszobák ügye - Pestvármegve 2000 ágyas kórházat épít a fővárosban vagy a közvetlen környéken Némethy tanácsnok az aktuális közegészségügyi problémákrál Állam és város A főváros polgármestere és tanácsnokai a legutóbbi hetekben feltűnően sokat szaladgálnak a minisztériumokba. Nem hívják őket, a polgármester és a tanácsnokok saját jó szándékukból járják a miniszteriális folyosókat, hogy kielőszobázzák a költségvetés jóváhagyását és ezzel kapcsolatban a tisztviselők fizetésemelését. Közönséges aktasürgetést instanciáznak a városi urak, hol a bélügyben, hol a pénzügyben, ám a miniszteri tanácsosok, jobb esetben helyettes államtitkárok, ugyanazzal az obiigát válasszál tartják jól a székesfőváros vezetőségét, amit az egyéb igazságot kereső halandóknak mondanak ; az ügy tárgyalás alatt van, remélhető, hogy rövidesen el lesz intézve! Ám ugyanakkor nagy fontosságú tárgyalások folynak a városházán. Most a kultuszminiszter jön személyesen tárgyalni a Lágymányos feltöltése ügyében, a Talbot-ügyberi kizáróan miniszterekkel tárgyal a főváros és teszi mindezt készségesen, gyorsan, jóindulatulag. Az egyik oldalon merev hivatali gőgöt, bürokratikus begombolkozást tapasztalunk, ha a főváros kér valamit, ám a miniszterek elvárják és meg is kapják a készségét, a jóindulatot, a gyorsaságot, ha az ő reszortjukat érdeklő ügyeket tárgyalnak a városházán. A város odáig süllyedt, hogy a minisztériumokban egyszerű ügyfél lett : olyan, mint a többi, akinek sorba kell állnia egyik vagy másik titkárocska, vagy miniszteri tanácsos előtt. Hol itt az auton&mia tekintélye, hol az a tudat, hogy a főváros polgármestere, vagy bármelyik tanácsnoka Budapest közönségének nevében és képviseletében jár el, annak a Budapestének, amely népességre egyhetede az országnak, de kultúrára, gazdagságra, tekintélyre több mint egynegyede ! Hogyan történhetik meg az, hogy a fővárosi autonómiának a törvények betartásával létrejött határozatait naiv beamterek bírálják felül a maguk, még csak nem is szobatudós jellegű képzettségével, hogyan lehet az, hogy apró hivatalnokok hagyják vagy nem hagyják jóvá azokat a döntéseket, amelyeket Budapest törvényhatósági bizottságának alakosság és a pártok minden rétegéből és árnyalatából összeverődött egyeteme a saját portáján fontosnak és megvalósítandónak tartott ? Mindez nem centralizmus, nem politikai irányzat, hanem a kishivatalnoki hierarchia rátöréseavárosi autonómiára, komolytalan cezarománia, amely azonban hatásaiban és következményeiben mindannyiunk eleven húsába vág. Az új fővárosi törvényben éppen ezért nemcsak az autonómia megnyirbálását kell a kodifikátoroknak szem előtt tartania, hanem mentesíteni kell a város vezetőségét a miniszteriális paragrafus-csavarok túlzott gyámkodásától. Szigorúan megszabott határidőkhöz kell kötni a fővárosi határozatok kormányhatósági jóváhagyásának terminusait, de nem ám úgy, ahogy azt a a belügyminiszter legutóbb is tette, amikor január elsejével szabta meg önmagának a költségvetés jóváhagyási terminusát, de most február elején a belügyminisztérium még mindig nem rágta át magát a költségvetés kásahegyén. Rendet kérünk az egész vonalon, nem a bürokrácia túllengését, udvariasságot kérünk és nem merev elzárkózást ! A budapesti kórházak létszáma és berendezési állapota hosszabb idő óta sürgeti egy új, nagy, központi kórháznak a megépítését. Az új kórházra elsősorban azért van szükség, mert a Rókus-kórház és a Kún- utcai kórház épülete és berendezése teljesen kivénült az időből, olyan mértékben, hogy ezeken a kórházakon, már átalakításokkal sem lehet segíteni. Budapestnek tehát égető kórházi problémái vannak, mert a jelenlegi helyzetben, midőn a főváros közegészségügye átlagosan kielégítőnek mondható, sem tudják a kórházberendezések a közegészségügyi szükséglet kívánalmait kielégíteni. Az új kórház megépítését eddig lehetetlenné tették a főváros súlyos pénzügyi körülményei, most azonban, mikor a reorganizálás és a beruházások építőmunkásságában fokozatosan kibontakozik a legközelebbi programm, a főváros tanácsa a legsürgősebb feladatok között az új központi kórház megépítésére is konkrét módon gondolhat. A nagy fontosságú kórházi problémáról beszélgetést folytattunk Némethy Béla tanácsnokkal, a közegészségi ügyosztály vezetőjével, aki a programmot az Uj Budapest munkatársa előtt az alábbiakban vázolta : — A legnagyobb és tulajdonképpen egyetlen problémának jelenleg az új kórház építését keli tekinteni. Ha sikerül ennek a tervnek a megvalósítása, a kórházprobléma belát- hatatlanul hosszú időre meg lesz oldva. Az új kórház építéséhez járul természetesen a továbbra is fenntartandó kórházaknak megfelelő módon való kiegészítése, mert ha a Rókus-kórházat és a Kún-utcai kórházat az új, nagy kórház építésével kapcsolatban sikerül is megszüntetni, a többi kórház továbbra is fennmarad és ezeknek tökéletesítése szintén sürgősen szükséges. Fennmarad tehát a Szent István-, az Uj Szent János-, a Margit-kórház és a többi kisebb kórházak. — A kórházi probléma megoldásánál elsősorban azt tartjuk szem előtt, hogy az ágyak száma ne csökkenjen, tehát a megszüntetendő Rókus- és Kún-utcai kórházak ágy- számának legalább is megfelelő, de annál inkább nagyobb, mint kisebb, uj ágy számot tervezünk a kór— Az Uj Budapest tudósítójától — házakban. A problémát az új, nagy Rókus-kórház megépítése egymagában nem oldja meg, mert ez a kórház a közgyűlés által erre a célra kijelölt külsőbb területen épülne fel. Ebből következik, hogy az új Rókus megépítése esetén a város belső területén három-négyszázágyas kisebb, úgynevezett gyűjtő-kórházat kell létesítenünk, amely a legsürgősebb orvosi beavatkozást igénylő eseteket venné fel. Elsősorban a balesetekre, gázolásokra, öngyilkosságokra és a gyorssegélyt igénylő szülészeti esetekre gondolunk. Más feladat is hárul az új gyűjtőkór- házra : ott fogjuk elhelyezni az ágynyílvántartót és a kökponti adminisztrációt, tekintettel arra, hogy az új gyűjtőkórház, központi fekvése alapján, erre legmegfelelőbb lesz. — Nagyjából ez az elgondolás indult útjára a kórházi kérdéssel kapcsolatban és most már minden azon múlik, hogy a pénzügyi nehézségeket milyen tempóban és hogyan sikerül leküzdeni. Ismerve a már eddig megnyilatkozott hangulatot és számítva az egész közvélemény, elsősorban pedig a sajtó támogatására, remélem, hogy a kérdést megfelelően gyors ütemben előre tudom vinni a megvalósulás felé. Ebben a törekvésemben első lépés a néhány nappal ezelőtt megtartott ankét volt, ahol a kórházak igazgatói, a tiszti főorvos és Solty tanácsnok vettek részt. Ezen az ankéten eléggé határozottan alakult ki a most vázolt terv, amelynek részleteit majd a kórházak igazgató- főorvosainak értekezlete dolgozza ki. A kórházépítésnek elsősorban anyagi oldalait szeretném biztosítani és ha a fedezetről egyelőre csak egy elvi határozat alakjában is sikerül gondoskodni, akkor megvan a reményem, hogy még az év folyamán legalább a tervek elkészítéséig eljutunk. — Az új Rókus-kórház elhelyezése tekintetében többféle megoldás lehetséges, pillanatnyilag a Kerepesi-úti telek látszik legplau- zibilisabbnak. Ez a telek az új lóversenytérrel szemközt, a Kere- pesi-út baloldalán, a zuglói részen terül el. Az új. Rókus-kórházat egyelőre 1200 ágyasnak tervezzük és mindazokat a kórházi osztályokat, amelyek a megszüntetésre I kerülő régi Rókusbán és a Kunutcai kórházépületben megvannak, az új kórházban nagyobbméretűen szintén létesíteni fogjuk. — Az új Rókus megépítését évek óta sürgeti az a tény, hogy a régi Rókus és a Kun-utcai kórház épülete teljesen elavult, modern kórház céljára egyáltalán nem alkalmas egyik sem, sőt átalakítani sem érdemes az épületeket, de nem is lehet, mert bármilyen összeggel akarnánk felújítani ezeket az elavult kórházakat, jó kórház sohasem válhatna azokból. — A tennivalók között a kórházak ügye áll az első helyen. Ez most közegészségügyi igazgatásunk programját teljesen kitölti. Ami az igazgatás napi vonatkozású teendőit illeti, ezek között elsősorban a kórházi különszobák kérdését szeretném rendezni. Két homlokegyenest ellenkező álláspont néz szembe egymással : az egyik el akarja törölni, a másik fenn akarja tartani a külön - szobákat. Szükséges, hogy maradandóbb formában megoldassák ez a kérdés is, hiszen már régóta aktuális és bizonyára a múltban is ahhoz hasonló panaszok sürgették az ügy megoldását, mint amilyet Kiár Zoltán májusban a közegészségügyi bizottság elé vitt. Némethy tanácsnok nyilatkozata koncepciózusán foglalja össze a főváros legközelebbi közegészség- ügyi tennivalóit és kérdéseit. A megvalósulás felé bontakozó tervekből meg lehet állapítani, hogy Budapest kórházi berendezkedése nagy átalakulás és teljes reorganizálás előtt áll. Különösen magas színvonalra emelkedne a kórházi ellátás, ha Pestvármegye megépíttetné azt a kétezerágyas kórházat, amely kifejezetten a vármegye betegeit fogadná^ be. Ugyanis eddig az volt a helyzet, hogy a Pestvármegye minden részéből gyorsan megközelíthető Budapest kórházait elárasztották a környéki szegény- sorsú betegek. A főváros lakossága számára sokkal hozzáférhetőbbek lennének a főváros kórházai, ha a vidéki áramlást másfelé lehetne terelni, mert évente a főváros kórházaiban 16—18.000 vidéki beteget gyógyítanak. A főváros tanácsa komolyan foglalkozik a tehermentesítés kérdésével és legmegfelelőbbnek az a terv látszik, amelyet Parassin József dr. egészség- ügyi főtanácsos, a főváros tüdő-
