Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-10-06 / 39. szám

Budapest, 192Q október 6 évfolyam 39» rxém Előfizetési árak: Egész évre ................................... 30 pengő Fé l évre........................................................15 pengő Eg yes szám őrá 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kltulóhlvalal : Budapest, IV., Semmelweis-utca 4. Telefon; Automat» 892—47. Poslaiakarékp. chequeszdmla: 30013 Rossz auspiciumok között indul meg a költségvetés tárgyalása A baloldali pártok választási demagógiára kívánják felhasználni a költségvetés közgyűlési vitáját — A jobboldal minden körülmények között biztosítja a költ­ségvetés megszavazásával a háztartási egyensúlyt — Kimélyültek az ellentétek a fővárosi pártok között — Az Uj Budapest tudósítójától — Ripha A fehér asztal barátságos hangu­latában pihenőt tart a kritikusi toll és az általános illumináció köze­pette felgyújtjuk a. magunk sze­rényke ünnepi gyertyáját is. Az a kitűnő galéria, amely a szerda esti vacsorán a főpolgármester asztalát övezte, nemcsak a közjogi méltóság nagy fontosságát hangsúlyozta, ha­nem arra is rámutatott, hogy e méltóságot betöltő férfiú ékes és gazdag polgári erényekben. Vajha az a társaság, amely Ferenc-napot ünnepelni gyűlt össze a Gellért már- ványos kupolatermébe> áttelepülne a zöld asztalhoz is, megvitatni fő­városunk ezer gondját, baját! Vaj­ha, nemcsak politikai stafázs lett légyen a vacsorázó asztaltársaság a főpolgármester pártvezért mivolta körül, hanem alátámasztója egy al­kotmányos pozíciónak, amely az autonómia sérthetetlensége és a kormányhatalom mindenhatósága között igyekszik az egyensúlyt és a békét biztosítani. A mi jogi érzé­künk szerint ennek a harmóniának a megteremtése és gondozása, tekin­tet nélkül a személyre, a főpolgár­mester mindenkori feladata és ko­rántsem a napi problémákkal való törődés, amelyre az önkormányzat megfelelő szervei vannak hivatva, A miniszterek és azok az egyéb funkcionáriusok, akik a névnapi ünnepségen megjelentek, ottlétükkel a főpolgármesteri állás idealizált magasságát, mondhatnák inkarná- cióját bizonyították, azt is igazol­ván, hogy Ripkát nemcsak a Krisz­tináiban, de a Várban is kedvelik... Az uj Rókus Most már elintézettnek vehetjük. hogy a költségelőirányzat szükre- szabott keretei közé nagyobb összeg lesz beállítható az uj Rókus építke­zésének megkezdésére, mint az a hatvanezer pengő, amellyel a bud­get úgy a kórház építési munkála­tait, mint a városligeti cirkusz épí­tését egyképpen honorálni kívánta. És ez helyes is. A magunk részé­ről a főváros jövő évi költségveté­sében nem is tudunk fontosabb és komolyabb tételt elképzelni, mint a kórházpro gramm megvalósítására szánt összeg. Az önkormányzatnak félretéve minden cirkuszsegélyezési, palotavásárlási és egyébb kiadást, szebb és nemesebb feladata nem le­het, mint hogy beteg polgárai szá­mára tiszta és rendes kórházi ágyat biztosítson. Súlyt helyezünk azon­ban arra, hogy a kórházpro gramm, amelynek jelentős dotálásáról két­ségen kívül gondoskodni fog a tör­vényhatósági bizottság, ne vesszen el a bürokrácia útvesztőjében, mint azt legutóbb az iskolaépítések vég­rehajtásánál is láttuk. Azok az ügy­osztályok, amelyeknek ehez az épít­kezéshez közük lesz, minden egyébb dolgukat félretéve, haladéktalanul és sürgősen végezzék el a feladat reájuk eső részét. Talán az elnöki ügyosztály a sajtóaktáknál haszná­latos piros előadói ivet osztana szét, hogy a kellő gyorsaság az uj Rókus felépítését illetően biztosítható le­gyen ... A pénzügyi bizottság tegnapi ülése és Sipőcz polgármester ko­moly, tartalmas expozéja útjára in ditotta a főváros jövő évi költség- vetését. Soha sivárabb és szomo­rúbb auspiciumok nem előzték meg a költségvetés tárgyalását, mint az idén, amikor minden re­mény megvan arra, hogy a dema­gógia hullámai lehetetlenné fogják tenni az érdemleges vitát, a meg­győzés fegyverei helyett a párt­szenvedélyek lesznek úrrá a köz­gyűlési teremben, az egyes pártok nem a főváros érdekei szerint, ha­nem pártagitációjuk szempontjából fogják vizsgálni a költségvetési té­teleket. Nem kétséges, hogy a főváros költségvetése rossz, de mindjárt hozzátehetjük, hogy a legjobb, ame­lyet a mai viszonyok közepette a tanács, illetőleg a pénzügyi ügy­osztály alkothatott. Kevés a bevé­tel és a pártok mégis türelmetle­nül tiltakoznak a tulmagas adók ellen, sok a kiadás és mégis min­den pártnak, minden kerületnek, minden ügyosztálynak az a keser­ve, hogy fontos és jelentős célok megvalósitására nincs fedezet a költségvetésben. Ki a hibás ilyen körülmények között ? Elsősorban a kormány, amely a forradalmak óta lehetetlenné teszi a főváros tervszerű pénzügyi poli­tikáját. A fővárosnak ma önálló adópolitikája nincs, de nem is le­het, mert amint egy-egy uj céladó­ról lenne szó, a kormány siet azt megtiltani, v.agy pedig magának lefoglalni. A telekértékadót, a telek- értékemelkedési adót, a tíizbiztosi- tási adót, csak úgy nem engedélye­zi a kormány, mint a pótadó eltör­lését, viszont arról sem lehet szó. hogy -az idejétmulta, a behajtást illetően rengeteg összegeket fel­emésztő antiszociális adókat eltö­röljék vagy megreformálják. Egyre világosabb a pénzügyminisztérium azon tendenciája, hogy uj adók he­lyett az államot illető adók behaj­tásából eredő százalékokból akarja segélyezni a főváros törvényható­ságát. Ám ezek az adók, a forgalmi adót kivéve, nagyon gyéren hoznak és az adók behajtása, mint az a költségvetésből nyiltan kiderül, rengeteg pénzébe kerül a városnak. Ezzel szemben minden ügyosztály és üzem arról panaszkodik, hogy terveit és céljait nem dotálja kellő­képpen a költségvetés. A pénzügyi tanácsnok és a polgármester pedig felelős nemcsak a kormánnyal, de a főváros törvényhatóságával szem­ben is, hogy a költségvetési egyen­súly fel ne boruljon, hogy a bevé­telek fedezzék a kiadásokat. Igaz, hogy ez az egyensúly csak látszó­lagos. Az elmúlt esztendőben a há­ború utáni évek háztartási feleslege mentette meg a deficites költségve­téstől a fővárost, a folyó esztendő­ben pedig a I.ipót-köruti bérházek eladása és a főváros tulajdonában levő részvények piacra dobása az a két tétel, amely a költségvetési hiány rémét elűzi a főváros feje felől. A helyzet tehát igen nagy mér­tékben súlyosnak, sőt aggasztónak mondható. Ha mindezekhez hozzá­vesszük egyes tényezők nem is tit­kolt kárörömét, amely a főváros zilált állapota fölött mindjobban megnyilvánul, ha hozzászámítjuk a közgyűlési pártok egymás iránt érzett gyűlöletét és vak bosszú - szomját, ha idevesszük a közgyűlés laza, a mai viszonyoknak egyálta­lában meg nem felelő ügyrendjét, amely ok s cél nélküli obstrukciók példátlan lehetőségére nyújthat al­kalmat: akkor leszögezhetjük túl­zás nélkül azon álláspontunkat, hogy a városháza mai állapotát nemcsak súlyosnak, de valósággal válságosnak kell tartanunk. Az bizonyos, hogy a jobboldali pártok, Wolf fék és Kozmáék, vég­eredményben biztosítani fogják a Az Uj Budapest legutóbbi szá­mába „M. kir. kupaktanács, vagy autonómia“ cimmel Lázár Miklós, fővárosi bizottsági tag, a kitűnő publicista nagyértékü cikket irt, amely a cikkíró kiváló egyéniségé­hez méltó feltűnést keltett a város­házán és a törvényhatósági bizott­ság tagjai között. Lázár Miklós ezen cikkében a meleg dicséret hangján emlékezik meg Sipőcz polgármes­ternek a Városok Kongresszusának miskolci ülésén tartott beszédéről, amely az elnöki székből az önkor­mányzat védelmében hangzott el. Sipőcz Jenő dr. ezen alkalommal el ­mondott beszédét annakidején héza­gosán közölte a napisajtó. Több ol­dalról hozzánk juttatott kívánság­nak teszünk eleget, amidőn most közöljük a polgármester miskolci beszédének hiteles szövegét. íme a beszéd: A Magyar Városok Országos Kongresszusának célja: a ma­költségvetés közgyűlési elfogadá­sát, olyan formában, hogy a város háztartási egyensúlya biztosítva lesz. A baloldalon azonban nyíltan hirdetik, hogy a költségvetési vitát a legalkalmasabb trambulinnak tartják arra, hogy félretéve minden politikai felelősséget, ott és úgy tá­madják a város vezetőségét és a város mai vezetéséért felelős több­ségi pártokat, ahol és ahogyan le­het. A baloldalon nem is titkolják, hogy a közgyűlési vitát bevezetés­nek tartják az uj községi választá­sokra és ezért a demagógia minden fegyverével fogják követelni a költségvetés egyensúlyára való te­kintet nélkül a közszolgáltatások árainak leszállítását, a husfogyasz- tási adó eltörlését és ezzel sfliÉttben a beruházásoknak olyan mm^tékü fejlesztését, amire a főváros a be­vételi rovat szűk korlátái között ma teljességgel képtelen. Nehezen hihető, hogy az elvadult állapotok közepette sikerülne olyan plattformot találnia a főpolgármes­ternek és a polgármesternek, amely a költségvetés zökkenő nélküli köz­gyűlési letárgyalását biztosítaná. Annál kevésbé, mert a költségvetés megszavazását illetően egyes vonat­kozásokban a jobboldalon nagy meglepetések várhatók. gyarországi városok érdekei meg­óvásán és támogatásán, a város­tudomány fejlesztésén és e tudo­mány eredményeinek, valamint a gyakorlati tapasztalatoknak a vá­rosok javára való értékesítésén munkálkodni. Közel két évtizede lesz már an­nak, hogy Kongresszusunk ezen az alapon működik, mindig gon­dosan őrködvén, hogy minden pártpolitikától távol, a városok egyetemes érdekeinek szem előtt tartásával, tárgyilagosan foglal­jon állást a városokat érdeklő kérdésekben. Ha Kongresszusunk tagjainak, a városoknak, mint önkormány­zati hatóságoknak egyik legfőbb kötelességük, hogy önkormány­zati szabadságuk épsége felett féltő gonddal őrködjenek, ez a kö­telesség még fokozottabb mérték­ben áll a városok érdekképvisele­tére, a Városok Kongresszusára! A polgármester és az ünkormányzal Mit mondott Sipőcz a Városok Kongresszusának miskolci ülésén? — Az Uj Budapest tudósilójától — tu BUDAPEST

Next

/
Oldalképek
Tartalom