Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-09-29 / 38. szám

*ál'w ■ *; i*íf’■*“

ívj

Budapest, 1928 szeptember 29

uj jíODAPEST

VÁROSPOLITIKAI

Előfizetési árak:

Egész évre .......... 30 pengő

Fél évre

.............................................. 13 pengő

Eg

yes szám ára 60 fillér

2

FELELŐS SZERKESZTŐ :

D O B Y ANDOR cl r.

!

Szerkesztőség és kladölrlvaial: Budapest, IV., Semmelwels-utcá -4. Telefon: Automata 892-47. Postalakarékp. chequeszámla: 30013

Novedades

A madridi szinházégés szomorú felkiáltójel a nagyvárosok számára, hogy vigyázzanak színházaik tűzbiztonságára, mert, ime, könnyen történhet végzetes katasztrófa! A spanyol főváros tragédiája után már azt olvassuk a párizsi lapok ban, hogy a Szajna partján köny- nyen előfordulhat hasonló tüzeset, mert a. párizsi színházak a tűzrendészet legelemibb követelményeinek figyelmen kívül való hagyásával házak közé ékelve, nem egyszer pincehelyiségekben nemcsak színházat játszanak, de játszanak a közönség életével is. Örömmel állapítjuk meg, hogy Budapesten egyetlen színházban sem kell félni tüz- katasztráfától. A Gyapju-utcai német színház égése szomorú memento volt a főváros városrendezési ügyosztálya előtt, amely kérlelhetetlen szigorral hajtatta végre a színházak igazgatóságával azokat a védelmi és óvatossági rendszabályokat, amelyeket szükségesnek talált megvalósítani. A sok esetben túlzottaknak, sőt indokolatlanoknak talált rendszabályok most igazolást nyertek a N ovedades-szinház égésénél, ez a tűzvész igazolta nemcsak a színházakat mostan vizsgáló bizottságot, hanem haló porában Janié sek Andor tűzoltó főparancsnokot is.

A drágaság

Megusztuk tehát a drágasági vitát is, a közgyűlési cséplőgép azonban ez alkalommal nem nagy eredménnyel működött. Szavak, szavak és megint szavak rettenetes áradata, amelytől azonban nemhogy csökkenne a drágaság, hanem nőtt ön-nő! A sok szócséplés közepette egyetlen megvalósításra érdemes momentumot nem termelt a közgyűlési vita, az egész drágaság elleni küzdelme a törvényhatósági bizottságnak kimerült tanácsok adásában, amelyeket a kormány részben maga is tud, részben pedig a fővárosi tanács állásfoglalása kapcsán már maga is megvalósított, vagy kijelentette, hogy egyáltalában nem óhajtja megvalósítani. A drágasági vitára a közgyűlési hadszíntérre felvonultak az üzemi bárók is, akikre azonban sem mint trénre, sem mint sza- nitécekre szükség nem volt, aminthogy a fővárosi üzemeknek igazán nincs közük a drágaság letöréséhez. Az élelmiszerüzem, melynek működése abban a klasszikus tanácsban merült ki a nyomorgó középosztály és a munkásság számára, hogy ne tartalékolják a zsírt, mert ez az oka a drágaságnak, — megelégszik azzal, ha büfféket tart üzemben és a fővárosi kórházakat a magánkereskedelem konkurenciájának kizárásával konkurenciamentes, szabott árakon az összes szükségletekkel ellátja. Nem, az üzemekre igazán nem lehet a drágaság letörésénél számítani! Annál kevésbbé, mert a Soroksári-uti telep ahelyett, hogy próbavágások eszközlésével irányárat szabna meg, azzal törődik csupán, hogy a változatosság okáért szintén általa bérelt strandfürdői büffébe porcellánból vagy fémből készített teáskannákat szerezzenek-e be .. .

Friedrich István a mandáhm-prolongáció ellen

Beruházások nem eszközölhetők folyó bevételekből, hanem csak kölcsönökből

— Az élelmezési üzemek utján nivellálni kell az elsőrendű élelmicikkek árait

— A Vass-féle szociális politika és a Klebelsberg-féle kultúrpolitika túlszárnyalták

a nemzet gazdasági erejét

Pártközi takarékossági bizottságot?

— Az Uj Budapest tudósitójától —

Az aktuális várospolitikai problémákról kérdést intéztünk Friedrich István országgyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági taghoz, aki a fővárosi választások, a drágaság, a tisztviselői fizetés javítások és a költségvetés szociális tételei ügyében a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának:

— A legnagyobb megbotránkozással hallottam, hogy a kormánypárt berkeiben a mandátummeghosszab- bitás erkölcstelen tervét lansziroz- zák. Megint egy hallatlan jogfosztás, a választók egy ujabbi kisem- mizése. Miért ne lehetne a törvényes időben választatni? Azért, mert a jövő évben egy újabb fővárosi törvénnyel, bizonyos célok részére, testhezállóvá akarják formálni Budapest autonómiáját? Addig még sok mindenféle történhetik, bizonyos számitások csütörtököt is mondhatnak, miért tehát a törvény intézkedései elé akadályokat gördíteni? A kisorsolt városatyák mandátuma ez év végén lejár, addig és nem tovább vannak megválasztva, helyettük uj bizottsági tagok választandók. Ha az uj eljövendő törvény uj választások megtartása iránt fog intézkedni, akkor lehet újból választatni. Én nem féltem a közönséget az izgalmaktól. Nem a közönség, hanem bizonyos városatyák izgulnak már mostan, hacsak a választásokról hallanak is.

— Remélem, hogy a közgyűlés összes pártjai együttesen tiltakozni fognak ez ellen a mandátum-prolon- gáció ellen és hogy a képviselőház sem lesz kapható ilyen törvényjavaslat megszavazására.

— A törvényhatósági bizottság felfrissitése nagyon helyes és üdvös lenne. Ha egy esztendőre is választunk csak, akkor is a bizottsági tagok felének a részbeni kicserélődése a törvényhatóság életére jó hatással volna. Különben is a törvényben fix terminusok vannak megál- lapitva, ezek az egészet sürgőssé teszik. Hamar ki fog bújni a szeg a zsákból. Az ügyre ki van mondva a sürgősség.

— A fővárosnak a mostani drágulási hullámmal szemben nézetem szerint csak két kötelessége van: a költségvetés összeállításánál a leg- nagyobbfoku takarékosságot gyakorolni és az élelmezési üzemek utján az elsőrendű élelmicikkek árait, a lehetőségek határain belül nivellálni. A drágaság letörésére és hasonló kunsztokra a főváros vezetősége nem vállalkozhatik. Úgyis fiaskóval végződne. Emlékezzünk csak a Ripka-féle felvonulásra, amikor a főpolgármesteri hivatal elfoglalásakor a drágaság letörését tűzte ki céljául. Mi lett az eredmény? A drágaság azóta lassan, de biztosan nőtt, a megélhetés még nehezebb lett, a dolgozó társadalom még jobban elproletárosodott. Nem azért mondom ezt, mintha Ripka főpolgármestert okolnám a drágulás szüntelen emelkedéséért, hanem azért, mert a rossz és elhibázott kormányzati gazdaságpolitika hatásai alól, a főváros sem a polgár- mester, sem a tanács, sem a főpolgármester hókusz-pókuszaival nem tudja magát kivonni.

— Vájná tanácsnok javaslatait a főváros lakosságának érdeke szempontjából helyeseknek tartom, de hogy azokat a kormány általános gazdaságpolitikai programjába hogyan tudja beilleszteni, az már más kérdés. Ezt én megítélni nem tudom, mert a kormány gazdasági programját ezideig, minden fáradozásom ellenére, nem sikerült megismernem.

*

— A főváros összes alkalmazottainak a fizetésjavitása, vagy amint mondják valamelyes drágasági pótlék engedélyezése, óriási probléma, amelyhez én csak annak az előrebocsátásával mernék nyúlni, hogy ilyen célokra fedezetet ma egyes- egyedül költségvetési megtakarításokból lehet előteremteni. Az adminisztráció egyszerűsítésével kell megtakaiűtásokat produkálni. Megvagyok győződve, hogy ez az ut járható..De kell is, hogy járható legyen, mert más ut nincsen. A közterhek fokozásáról, az adók emeléséről szó sem lehet. És még valami. Beruházások nem eszközölhetők folyó bevételekből, hanem csakis

kölcsönökből. Ennek a szempontnak az érvényesítésével szintén módosítani lehetne a költségvetés egyes csoportjait. Az üzemeknél a munkabéreket emelni és ugyanakkor a tarifákat is leszállítani nehéz dió lesz, de ezzel is meg lehet birkózni, ha a beruházásokat kizárólag kölcsönökből fogják eszközölni.

— Megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy egy takarékossági bizottság létesítése nem volna-e célirányos. Természetesen ennek a pártok megegyezésével kellene megalakulnia, hogy javaslatai a közgyűlésen elfogadtassanak. Megfelelő puvoárral ellátva ez a bizottság érdekes felfedezéseket tehetne a labirintusokban. Meg kellene próbálni.

— A szociális teidiek folytonos növekedése is nagy gond, de itt figyelembe kell venni azt, hogy ameddig közgazdaságunk ki nem evickélődik a mai válságos helyzetéből, ezek a terhek nem fokozhatok tovább. Erre a célra is ma csak költségvetési megtakarításokkal lehet fedezetet elővarázsolni. Egy el- proletárosodó társadalom nem terhelhető meg növekedő népjóléti terhekkel. A Váss József-féle szociális politika és a Klebelsberg Kunó-féle kultúrpolitika messze túlszárnyalta a nemzet gazdasági erejét. A gazdasági újjáépítés mérföldekkel lemaradt a kormány e két rekordere mögött. Ez nagyon nagy baj, aminek sajnálatos következményei maholnap feltétlenül érezhetőkké lesznek. A fővárosnál, bármennyire fájdalmas is legyen az, ez a két kormányzati ág szintén összhangba hozandó a főváros dolgozó társadalmának teherviselő képességével. Aimyi bizonyos, hogy a pénzügyi bizottságnak nagyon nehéz munkája lesz az idei költségvetés összeállításával.

Nem kétséges, hogy Friedrich István ma a jobboldal legaktívabb tagja. Éppen ezért nagy érdeklődéssel tekintünk Friedrich költség- vetési beszéde elé, amely az összes aktuális problémákat fel fogja ölelni.