Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-09-22 / 37. szám
éyfoljf***' Budapest, 1928 szeptember 22 FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB V ANDOR Mi a baj az útépítési ügyosztályban? A meg nem érdemelt támadások az ügyosztály egész személyzetét elkeserítették — Az autóközlekedés terjedésével kapcsolatos uj útburkolási eljárásokat nem lehet máról-holnapra életbeléptetni — Az Istenhegyi-ut és a Budakeszi-ut burkolásának igaz története — Rumbach tanácsnok nyugalomba megy Ismét megnyirbálták az ügyosztály költségelőirányzatát — Az Uj Budapest tudósitójától — Előszó a költségvetéshez Túl a városháza szokványos bürokratikus életén és a mindennapi élet Qpró-cseprö tennivalóin előreveti árnyékát a jövő évi költségve- tés pénzügyi bizottsági és közgyűlési tárgyalása, amely minden eddigi budgetvitánál zajosabbnak és Viharosabbnak ígérkezik. Mindaz a keserűség, amely egy eszteridő során át a lelkekben felgyülemlett, mindaz a nincstelenség, amely a maga nyomorúsága orvosságát a közűlettől várja, harci rendekbe sorakozikx hogy a költségvetés bevételi oldala éllen rohamra induljon. Jól tudjuk; hogy senkinek álláspontja ma nem nehezebb és felelősségteljesebb, mint a tanácsé, amely a közönség és a kormány előtt egyképpen viseli az ódiumát annak, ha a kevés bevétellel sok kiadást helyezve szembe, deficites költségvetést produkál. A költségvetés közeli tárgyalásával kapcsolatosan az a kérésünk a fővárosi pártokhoz, hogy a budgetvitát ne használják ki pártpolitikai szempontokból az eljövendő községi választásokra, hanem nemes buzgalommal és férfias önmegtartóztatással arra törekedjenek, hogy a súlyos időket baj nélkül evezze át a főváros. A költségvetést kritizálni könnyű, a köteles elővigyázatot és a takarékosságot védelmezni bizony nagyon nehéz. Az urak akkor tesznek igazán szolgálatot választóközönségüknek és a fővárosnak, ha a kritikus zordon bunkója helyett a gyógyító orvos lancettáját tartják kezükben! A béka A béka, amelyet a törvényhatósági bizottság a szerdai közgyűlésen a numerus clausus tárgyalása alkalmával lenyelt, akalmas arra, hogy az összes gyomrokat alaposan meg feküd je. Önként ajkunkra tolul a kérdés: mi szükség volt és szükség volt-e egyáltalán a béka lenyelésére. Szükség volt-e az ide- jétmulta ügyet a közgyűlési arénába hozni, amikor egy pillanatig sem kétséges, hogy az egész dologhoz a törvényhatósági bizottságnak vajmi kevés köze van. Ugyan- ezen a címen beleavatkozhatna a törvényhatósági bizottság a brazíliai közállapotokba, azzal az indokolással, hogy az Óceán másik felén budapesti illetőségű munkások is tartózkodnak. Érdeme az immár kilenc éves törvényhatósági bizottságnak és a közgyűlés mindenkori elnökségének, hogy a numerus cla- sus világnézeti harcától mindez- ideig sikerült a maga békés nyugalmát megóvnia. Aki szelet vet, vihart arat, a közgyűlés esetleges munkaképtelenségéért, a pártkeretek ok nélkül való megbomlasztásáért viseljék a felelősséget azok, akik minden komoly ok nélkül megnyitották a szélzsákokat. A drágaságról, a közüzemi dijak leszállításáról szívesen halljuk komoly mondanivalóit azoknak az uraknak, akik a parlament szünetelése alatt egy érdektelen, de szónoki babérok aratására alkalmas békát nyeleitek le velünk. A közgyűlésen egy izgalmas botránnyal, a belügyminisztériumban egy elintézetlen aktával több: ez a béke a mérlegen. A főváros útépítési ügyosztálya váratlanul a közérdeklődés gócpont jába került. A legutóbbi hetekben divat lett a közönség körében és egyes sajtóorgánumokban az útépítési ügyosztályt szidni, annak munkásságát gáncsolni, az ügyosztály vezetőjét és tagjait semmittevéssel vádolni. Az akciót Szterényi József báró kezdte meg a Pesti Hírlap hasábjain, folytatta egyébb lapokban és fővárosi bizottsági üléseken mindenki, aki néhány hetes külföldön tartózkodása alkalmával a pompás külföldi utakon szerzett tapasztalatait akarja itthon fitogtatni. A sok szóbeszéd után magunk is a legpontosabban akarunk foglalkozni azzal a problémával, hogy van-e baj és ha van, mi az az útépítési ügyosztályban, ; Baj mindenesetre van. Végigjártuk az ügyosztályt: minden hivatali szobában lázas munkát és emellett kísérőül nagyfokú elkeseredést találtunk. A kora reggeli órákban fáradtan és porosán szaladnak be kültelki munkaellenőrzésükről a tisztviselők, már referálni sietnek, ülésre rohannak, hogy kora ebédután ismét kiszaladjanak a perifériákra a vállalkozókat ellenőrizni. Az útépítési alosztálynak négy végleges tiszti létszámhoz tartozó tagja van csupán, akik reggel héttől este kilencig szinte kizárólag munkák ellenőrzésével foglalkoznak. Ezt a munka-ellenőrzést a békében jelentékenyen nagyobb számú személyzet végezte, noha akkor a főváros útépítési munkateljesítménye feleannyi sem volt. Mi a baj az útépítési ügyosztályban? A legelső és a legnagyobb baj az, hogy kevés a személyzet. A közgyűlés azon határozata, amely az útépítési ügyosztályt újból elválasztja a városrendezési ügyosztálytól. még valahol a belügyminisztériumban hánytorog, az ut és csatornaépítési ügyosztály vezetőjének tehát most nemcsak saját ügyosztályának a békeévek óta lényegesen megsokasodott feladatait, hanem a városrendezési ügyosztályt, és ott végső fokon az építkezések engedélyezését, a kisajátitásokat, a telekrendezéseket és kitűzéseket is vezetnie kell. A legnagyobb baj, ismételjük az, hogy kevés a személyzet, nem is ideiglenes hivatalnok, hanem havidíjasok gürcölnek mérnöki oklevéllel- az ügyosztályban, intézve sokszor milliárdos ügyeket anélkül, hogy a véglegesítéssel járó felelősséget vállalni és értékelni tudnák. Még egyébb bajok is vannak azonban az útépítési ügyosztályban. Az ügyosztály minden esztendőben megcsinálja a maga nagy, széleskörű programját, és a költségvetési tárgyalás során kiadásaira fedezetet kér a tanácstól, a pénzügyi bizottságtól, a közgyűléstől. Fedezetet azonban nem kap eleget: igy most, amikor az egész város visszhangzik az utépités szükségességétől, a pénzügyi ügyosztály és a tanács határozata értelmében már bizonyos, hogy az útépítések kerete a jövő költségvetési évben nem lehet nagyobb, mint a folyó évben volt. Hogy az egyes kerületek bizottsági tagjai pártkülönbség nélkül a saját kerületük részeinek útjavítását és utépitését forszírozzák, az éppen annyira természetes, mint az, hogy az eljáró bizottsági tagok személyes sérelemnek veszik, ha az uj utakra vonatkozó kívánságaikat az ügyosztály nem teljesiti. Baj van egyébb is, elegendő meny- tyiségü. Az a panasz a közönség körében, hogy a főváros nem egyezteti az útépítésekkel kapcsolatban az ugyanazon alkalommal történő gáz- és villamoskábel, továbbá postakábelek lefektetését. A való helyzet az, hogy a főváros tanácsa minden esztendőben felszólítást intéz a világítási üzemekhez és a postavezérigazgatósághoz, hogy február hó 15-ig jelölje meg azokat az útvonalakat, amelyeken kábeleket óhajt lefektetni vagy javításokat kíván eszközölni. De ettől az akciótól függetlenül is minden nagyobb munka megkezdésénél felszólítják és összehívják azokat az intézményeket, amelyek az utca szintje alatt dolgoznak, közölvén velük, hogy ezen és ezen az útvonalon útjavítás készül, ezzel kapcsolatban tehát az egyébb munkákat is el kell végezni, nem pedig külön feltépni valamely kábelépítés miatt újból az útvonalat. Mint velünk Rumbach tanácsnok közölte, a folyó esztendőben már egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy ezeket a kábelfektetési munkálatokat és csőkicseréléseket ne az úttest javításával vagy építésével egyidejűén végezték volna el. A legnagyobb baj mindenesetre az útépítési ügyosztályban azok a forradalmi jelenségek, amelyek az utépités terén Európaszerte felléptek. Az autóközlekedés rohamos fejlődése máról holnapra hasznavehetetlenné tette a régi, vízzel kötött ma- kadámutakat és a főváros régi 1,700.000 négyzetméter területű vízzel kötött makadámburkolatát bitumennel kötöttel kell kicserélni. Ez a munka állandóan folyamatban van, de természetszerűleg nem megy azzal a gyorsasággal az anyagi és létszámnehézségek miatt, mint ahogy azt a közönség elvárná. Emiatt van feltépve mindenütt állandóan a pesti utca, és ez a sok panasz szülőanyja. A folyó esztendőben 400.000 négyzetméter vízzel kötött makadámburkolatot alakított át bitumennel kötötté a főváros; a hátralévő részét e munkának a következő években fogják fokozatosan elvégezni. Áttérve most már a konkrét panaszokra, az Istenhegyi-ut és a Budakeszi-ut építése ellen merült fel sok panasz. Az Istenhegyi-utnál az a helyzet, hogy az Automobil Clubbal egyetértőén a főváros az útnak derékszögben való fordulatait (az úgynevezett halálkanyar odókat) az építésnél lefaragta olyképpen, hogy most már életveszély nélkül lehet majd az utón autóval közlekedni. Az útépítés, főleg a bitumennel való építés sajátsága az, hogy csak meleg időben lehet végezni, arról a főváros nem tehet, hogy a tavaszi esőzések miatt csak későn lehetett a munkához hozzálátni. Megvan azonban minden remény arra, hogy a hónap végére az Istenhegyi-ut átépítése el fog készülni. Senki sem csodálkozik ily körülmények között, hogy az ügyosztály elleni állandó és éles támadások a végletekig elkeserítették Rumbach tanácsnokot az ügyosztály érdemes vezetőjét. Mint bizalmasai előtt a tanácsnok számos alkalommal kijelentette, alig várja a napot, amikor itt hagyhatja a várost és nyugalomba mehet. A tanácsnokot egyelőre azonban köti a polgármesternek tett azon ígérete, hogy az ügyosztály költségvetését ő fogja képviselni a pénzügyi bizottságban és a közgyűlésen. Ha a költségvetést az illetékes bizottságok előtt letárgyalta Rumbach tanácsnok, egyetlen napig sem fog várni, hogy nyugalomba vonuljon. A Budakeszi-utót illetően a helyzet az, hogy a főváros három vállalkozónak, a Biehn-cégnek, a Hirsch Mihály R. 7\-nek és az Útépítő és Aszfaltépitő R. 7Vnek megbízást adott arra, hogy az ut egyes szakaszait egy újfajta Topeka-burkolattal burkolják. A megbízás alkalmával azonban bizonyos próbaidőt kötött ki a főváros azzal, hogy csak a próbaidő letelte után fog fizetni. Arról, hogy egyes vonatkozásokban ez a próbaburkolás nem vált be, a főváros nem tehet, annál kevésbé, mert az útépítési ügyosztálynak kötelessége, hogy a külföldön bevált útburkolási módszerekkel kísérletezzék főleg abból a szempontból, hogy ezek a módszerek a mi kiimánk alatt hogyan válnak be. Ezek a legnagyobb bajok az útépítési ügyosztályban. Ezeken a bajokon azonban csak jóakarattal és türelemmel lehet segíteni, azokban az urakban azonban, akik a legélesebben kritizálnak, sem jóakarat, sem türelem nincsen.
