Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-09-15 / 36. szám
2 UJ BUDAPEST 1928 szeptember 15, Titokzatos tárgyalások a gyöngyösi lignitbánya ügyében A főváros meg akar válni a gyöngyösi lignitbányától, és a kitűnő fókára számos eszkimó jelentkezett Az Uj Budapest tudósítójától teszk, de mégis érdekes: mi akar lenni a polgármester ur, ha egyszer nem lesz polgármesterf — A felelet rövid, gyors, határozott, látszik, hogy Sipőcz gyakran teladta magának ezt a kérdést es felelt is reá: — „Ügyvéd akarok lenni, — mondja, ügyved, aki azonban városi ügyekkel nem fog- lalkozik.“ Ha jellemezni akarjuk Sipőczöt, őszintén, a fotografalo- gép hűségével és pontosságával, ezt a nyilatkozatát kell ideírnunk. A polgármester egy becsületes érzésű, tisztalelkű és kezű jogász, puritán biró, aki minden foglalkozás között a legszebbnek a legszentebbnek tartja a jogi stúdiumokkal való foglalkozást, az igazság kereseset. A jognak, az igazságnak, a tisztességnek apostola polgármesteri állasában Sipőcz Jenő, akit az évforduló alkalmából szeretettel köszöntünk. „ , 7 , Doby Andor dr. „MINIMAX" a legtökéletesebb kézi tűzoltó készülék. Független a vizhiánytól. Oltóereje óriási. Mindenkor használatra készen áll s bárki által könnyen kezelhető. Prospektussal és Iclvilágosltással szolgál a MAGYAR MINIMAX RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, VI., RÓZSA-UTCA 85 Telefon : Teréz 237-31. FLIEGL BÉLA SS FigSií BÁDOGOS-MESTER BUDAPEST, Vili., VAS-UTCA 7. Készít épület-, diszmübádogos munkákat ás higiénikus fürdőkádakat, légszeaz, viz. gőz, csatornázás, szivattyúk, kutak szerelését, angol klozetteket és egészségügyi fürdők berendezését. lMMÉ«ÉÉÉM8ÍÉiMÉÉÉ*ÉÉMÉÉÉMMBMn^~'^-o>«d STABIL « építő rt. « Budapest V., Deák Ferenc-n. iG-is. Telefon: T. 140-17, 239-01. Emlékezetes, hogy a főváros annakidején az általános tüzelőanyag Ínségre való tekintettel nagy anyagi áldozatok árán szerezte meg a gyöngyösi lignitbányát, amely ötvenegy százalékban ma is Budapest székesfőváros, negyvenkilenc százalékban pedig Gyöngyös város tulajdona. Számos iskola és kórház kályháit és központi fűtőberendezését alakították át akkoriban lig- nitfütésre, és a lignit a nyugateurópai szénvidékek kiviteli tilalmának idején csakugyan jó szolgálatokat is tett a fővárosnak. A széntermelés általános fejlődése és a hazai gyárak egyre nagyobb arányokban meginduló bányászata olyan éles konkurenciát eredményeztek a szénárak terén, hogy a legutóbbi évben a lignittel való fűtés kezdte magát nem kifizetni. Noha az elmúlt fűtési szezonban még ezer vágón lignitet fűtött el a főváros, egyre elfogadhatóbb lett az az álláspont, hogy a nem gazdaságos lignitfűtést be kell szüntetni, és helyette az egész vonalon a széntüzeléshez kell vissza- téimi. Ilyen előzmények után indultak meg azok a tárgyalások az érdekeltség és a világítási ügyosztály között, amelyek noha a legnagyobb titokban folynak, a közvélemény élénk érdeklődésére tartanak számot. Arról van szó, hogy a főváros és Gyöngyös városa közös bányájában vagy valamilyen módon nemesíteni fogják a lignitet, és a magasabb kalóriaszám elérésével gazdaságosabbá teszik a termelést, vagy pedig teljesen beszüntetve a termelést, a bányát eladják. . Vevő van bőven. Elsősorban azok az érdekeltségek, amelyek a Bergius-féle és egyébb eljárásokkal nemesitett lignitet akarnak Magyarországon is forgalomba hozni. Van olyan érdekeltség is, amely olasz mintára benzolt akar a lignitből lepárolni. Végezetül van olyan érdekeltség is, amely a bánya megvételével a lignit-bányászást egyszerűen meg akarja szüntetni azért, hogy a főváros a lignittermelés megszüntetése esetén tőlük immár konkurrenciamentesen vásárolja a tüzelőanyagot. A tárgyalások, melyben résztvesz a gyöngyösi polgármester is, hir szerint a kereskedelemügyi minisztérium tudtával történnek. Ennek ellenére a legnagyobb mértékben megbotránkoztatónak tartjuk, hogy ennyire fontos tárgyalásokról ne informálják a törvényhatósági bizottság és a sajtó nyilvánosságát. Megértjük, hogy a nem sikerült gyöngyösi üzletre az illetékes tényezők a feledés jótékony fátyolát akarják borítani, a főváros törvényhatósági bizottsága azonban méltán kiváncsi arra, hogy hogyan gazdálkodták el a befektetett mil- liárdokat, és hogyan és kinek akarják most a bányát átadni, illetőleg eladni. Főleg a főváros szénvásárlásainál annyira érdekelt bánya-konkurencia az, amelynek vásárlási tervére méltán kiváncsiak vagyunk. A legsürgősebben közgyűlési vizsgálóbizottság kiküldését kérjük, amely úgy a gyöngyösi bánya, mint egyáltalában a főváros szénvásárlásainak aktáit^ áttanulmányozza és eljárása eredményéről jelentést tesz a törvényhatósági bizottságnak. Az a bányalég, amely Gyöngyösről Budapestre árad, a legsürgősebben pontos vegyi analízisre szorul! MI ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN í — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — A közigazgatási bizottság hétfői ülésével most már hivatalosan is megkezdődött a városházi szezon, kedves szerkesztő barátom. Arra való tekintettel, hogy ez a bizottság kezdi a fővárosi autonómia egyik legfontosabb szervévé kinőni magát, magam is elmentem a hétfői ülésre, hogy szerkesztő urnák híven referálhassak a történtekről. A közigazgatási bizottság a közgyűlési terem jobboldali társalgójában tartja üléseit, abban a teremben, ahol közgyűlések alkalmával a demokraták és a szociáldemokraták ütik fel a sátorfájukat. Pásztor Mihály barátom, a jeles városházi újságíró, keresztelte el azt a termet jó néhány évtizeddel ezelőtt „pipázó“-ra, és ez az elnevezés azóta rajta is ragadt. A bizottsági tagok között érkezés sorrendjében a legelső Hann Arnold nyug. államtitkár, aki minden ülésen lelkiismeretesen felszólal az adóügyek őt érdeklő tárgyalásánál. Utána Csilléry Bandi jön: betegségét már kihevervén vidám és újra. kerek a képe. Viszont alaposan le van soványodva Bedő Móric, aki úgy látszik, már nem kedvelője ebéd alkalmával a három-négy húsételnek. Jön a „kis“ Lázár Miklós, a bizottság uj tagja, aki a baloldalon a legjobb koponyák közé tartozik. Platthy György bácsi együtt érkezik Szabó tiszti főügyésszel, most érkezik Bezzegh-Huszágh főkapitány ur, aki barátságosan kezel még a fogalmazói asztal tagjaival is. Sztrache Gusztáv királyi főügyész már sokkal komorabb: ahogy bejön, Gaár Vilmoshoz siet és vele társalog hosszasan. A szocialistákat Györki Imre képviseli, a kormánypártot Kozma Jenő, Peyer Károly viszont hiányzik. A két kitűnő polgármesteri huszár, Tóth és Viasz most mélyet hajol, hogyne, jön a gazdájuk: Sipőcz polgármester ur, aki frissebb, fiatalabb és kipihen- tebb, mint valaha. Elegánsan szabott burberry-ruhát visel a podeszta, a salzburgi hegyek megmászása erősen lecsökkentette enyhén domborodó embonpointjét. Buzáth is megérkezik, alaposan lebarnulva, viszont halvány a derék Szécsi főorvoshelyettes képe, hogyne, hiszen egész nyáron idehaza dolgozott a hivatalában. Közben kialakulnak a beszélgető csoportok: az egyik sarokban egy jogi-abteilung ül össze, Sipőcz polgármester, Szabó tiszti főügyész, Sztrache kir. főügyész. Buzáth a két Csilléry: András és Béla között foglal helyet és nagy hévvel magyaráz nekik valamit. Az akadémikus tiz percnyi várakozási idő után megérkezik Ripka atyánk, aki frissen vasalt fehér mellényt vett fel erre az alkalomra. (Azt hiszem. Ripka az egyetlen ember Magyarországon, aki még fehér mellényt visel.) Pont tiz óra tiz perckor megszólal a kezdetet jelentő elnöki csengő, az estilapok újságírói, élükön a bölcs Schwéth Henrikkel és Paizs Ödönnel, élénken jegyezni kezdenek, ami az urak ajkáról el fog hangzani, már az utcán lesz a lapokban, mire az ülés véget ér... — A seregszemle kedves városházi Homérosz barátom, nem teljes. Lázár Ferit is kihagyta, hogy Fol- kusházyról ne is beszéljek. Lázár Ferit azért hagytam ki, mert nem volt ott. Folkusházy pedig nem is lehetett ott, lévén Spanyol- országban. Hogy azonban milyen gondos ember Folkus, mi sem. bizonyítja jobban, mint hogy távolmaradását hivatalosan is kimentette. — Készülődnek a szerdai közgyűlésre? — Egyelőre csak a derék Halász Józsi bácsi, mint a közgyűlés háznagya, van lázas izgalomban. Amit Reichenhallban nyaralása alkalmával magára szedett, azt most mind leadja a nagy tisztogatási dirigálásban. De olyan tiszta és friss is lesz jövő szerdára a közgyűlési terem, mintha teljesen átalakították volna, pedig át sem alakították, mert a belügyminiszter még mindig nem járult hozzá a költségekhez. — Mi újság a központi városházán? — Egyre nagyobb számmal járnak fel a bizottsági tag urak, akik főleg a tanügyi ügyosztályban szorgoskodnak, hogy protegáltjaikat elhelyezzék. Meg is jegyezte a kitűnő Purébl Győző: ha mindenki rám szavazna, aki most eljön valamit kérni hozzám, majdnem egyhangúlag lennék alpolgármester... — Egyébb kaland? — Véletlenül az is van a tarsolyomban, még pedig a javából. A kaland hőse Fóthy Vilmos, aki a közgyűlési teremben pártokon kívül állóan képviseli a közérdeket. Fóthy, akinek monoklija közgyűlések alkalmával veszedelmesen csillog a karzat szépeire, az Úristen azon teremtményei közé tartozik, akikre nem igen szoktak hájakat és bájakat bízni. Fóthy azonban nem azért legény a talpán, még pedig a javából, hogy a hájakat főleg azonban a bájakat fel ne keresse a saját otthonukban. Egy ilyen felkeresés alkalmával történt, még pedig a legsötétebb Ferencvárosban, hogy a szeptemberi este korán kezdődő homályában a második emeleti lakásba váratlanul betoppant a férj. Fóthy arra való tekintettel, hogy nem óhajtott őnagysága férjének saját személyes ottlétéről bővebb felvilágositásokal adni, a konyha- ajtón sürgősen eltávozott a lakásból. A nagy sietségben azonban ott felejtette a felöltőjét, sőt a kalapját is. A helyzet több oldalról mutatkozott kritikusnak. Részben nem akart kabát és kalap nélkül hazamenni, másrészről kabátjában benne volt név jegy tárcája is, ami a legsúlyosabb komplikációkra adhatott volna okot. Fóthy barátunk tehát beült a legközelebbi kávéházba és levelet irt őnagyságának, arra kérvén, hogy egy óra múlva ha arra jár, a lakás utcai ablakán keresztül hajítsa le hozzá a kabátot és a kalapot. Az üzenet megérkezett őnagysága legszemélyesebb kacsóihoz és Fóthy a meghatározott időben lesben állt az utcán, hogy tulajdon kalapjához és kabátjához ezen kissé szokatlan utón jusson hozzá. Teltek a negyedórák és félórák, közben a kapukat is bezárták és Fóthy egyre izgatottabban járt fel és alá a ház előtt. Végre este 11 óra tájban leérkezik hozzá a kabát és a kalap. Felveszi és boldogan akar odébállni, mikor egy súlyos kezet érez a vállán. Ijedten fordul hátra, hát egy rendőr áll a hátamögött és a leghivatalosabb komolysággal igazolásra szólítja fel. — ,J?óthy Vilmos bizottsági tag vagyok,“ — dadogja ijedten. — „Azt mindenki mondhatja“ — válaszol a rendőr mogorván. —
