Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-09-08 / 35. szám

Budapest, 3928 szeptember 8 V. évfolyam 35. szám t UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre..............................................30 pengő Fél évre ........................................................13 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. i Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Semmelwels-utca 4. Telefon; Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30139 Fekete ultimé a városházán A fővárosi tisztviselők súlyos helyzetén csak azonnal kiadandó drágasági segéllyel lehet enyhíteni — A fizetések rendezését, a családi pótlék felemelését, a különmunkák tisztességes díja­zását kérik a tisztviselők — Mindenkit nyugdíjba kell küldeni, aki kitöltötte szolgálati idejét! A FANSZ áll a tisztviselők akciójának élére — Az T7 i TRu.rlnnp.st. tiiAnsitnőrítnJ — Vakutj, magyar! Már hittünk ilyen ankétozást egy alkalommal, amikor szintén az élel­miszerek árának állandó drágulá­sáról volt szó. A háború idején tör­tént, hogy ankét ozásokkal próbál­ták megállítani az állandóan nö­vekvő drágaságot és végül is arra lyukadtak ki, hogy át kellett térni az egész vonalon a kötött forga­lomra. Félünk, hogy megint erre a szomorú útra fog rátérni a hivata­los bölcsesség, amelyik most nem tud kiokosodni a gyógyító medi­cina felől. A közélelmezési ügyosz­tályt akkor kell helyesen és oksze­rűen vezetni, amikor a drágaságról és ehhez hasonló problémákról van szó, nem pedig akkor, amikor a ha­lósági üzem egyetlen hivatását ab­ban látja, hogy hívatlan konku­renciát teremtsen a hivatásos ke­reskedelemnek. A közüzemek ár­nivelláló hatása a minimumra csök­kent, és az üzemek már azt sem tartják szükségesnek, hogy a vádak ellen védekezzenek. A közélelmezési bizottság keddi illésén Pakots Jó­zsef igen helyesen mutatott rá arra az Uj Budapest által közölt észre­vételre, hogy az élelmiszer üzem ve­zérigazgatója o* zsír drágulásának okául azt a falrengető megállapí­tást fedezte fel, hogy a közönség tartalékolja a zsírt. A drágaság le­törésére nem akarunk tanácsokat adni, nem akarjuk elenni a közélel­mezési tanácsnok ur kenyerét. De az ankétezésekből, a feliratokból az értekezletekből teljesen elég volt. Az ankétok mesterségesen növelik a drágaságot. De azért: Vakulj, magyar!... Rendkívüli közgyűlések Tehát a demokrata bizottsági ta­gok rendkívüli közgyűlés egy behí­vását kérték abból a célból, hogy a főváros feliratban kérje a kultusz­minisztériumot az elsőéves egye­temi hallgatók létszámának szaporí­tására. Tisztelet és becsület az auto­nómia felirati jogának, de ha már rendkívüli közgyüléseznek az urak, fontosabb témákat tudnánk szá­mukra, összeszedni, mint az egye­temi tanszabadság kétségen kívül nagy fontosságú dolga. Itt van pél­dául a drágaság ügye, amely az ellenzék által favorizált egyetemi polgárok szempontjából is fontos, mert őket is sújtja. A közgyűlési ellenzék egyes pártjai azonban nem viseltetnek túlságosan nagy érdek­lődéssel a drágaság kérdése iránt, valószínűleg azért, mert a drágaság ellen nem lehet olyan félelmetesen ható tirádákat dübörögtetni, mint a nyugateurópai kultúra nevében a tanszabadság mián. Valóban meg­ható az a ragaszkodás, amellyel az urak saját szónoklataikkal szemben viseltetnek, az a lázas igyekezet, hogy a "nyári álmát alvó parlament helyébe szószéket teremtsenek ma­guknak. Egészen bizonyos, hogy az ő közvéleményük nagyon meg lesz hatva vezéreik hősi tetteitől s a baj­vívók irányában senki sem fog fu­karkodni az elismeréssel. Csak az a baleset ne következzen be, hogy az egyetemre belveendő ifjak éhent- halnak a drágaság miatt... A szó legszomorubb értelmében fekete ultimó ja volt a múlt hét péntekjén a budapesti városházá­nak: ekkor kapták ugyanis ki szep­temberi fizetésüket a fővárosi tiszt­viselők. Aki látta az elcsüggedt áb- rázatokat, a reménytvesztett tekin­teteket, a gondot, a félelmet, az aggódást, hogy a hivatalos levoná­sokkal sulyosbbitott pár garas fi­zetésből hogyan fog eleget tenni a tisztviselő kötelezettségeinek, miből fizeti meg az élelmiszerek toronyma­gasságban kavargó árait, hogyan íratja be gyermekét az iskolába, miből vásárol számára tankönyve­ket ... annak látnia kellett, hogy elérkeztünk az utolsó órához, ami­kor a nagy nemzeti munkát telje­sítő tisztviselő-társadalom nem vár­hat. tovább. A fővárosi alkalmazot­tak elérkeztek az egyetlen szál ru­hához, az utolsó falat kenyérhez, elérkeztek ahhoz a lelkiállapothoz, amikor adósságokkal túlterhelt örömtelen magánéletük már hiva­talos kötelességük teljesítésében is megakadályozza őket. Fölöslegesnek tartjuk a további részletezést, annál is inkább, mert a főváros alkalmazottai imponáló méltósággal, férfias türelemmel húzzák az úri szegénység keserű igáját. Egyesületüknek, a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsé­gének vezetőségében a tisztviselő társadalom olyan kiválóságai fog­lalnak helyet, akiknek bölcs mér­séklete hűvösre temperálja a tul- izgatott kedélyeket. Azonban elér­kezett már az ideje annak, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége kilépjen izoláltságából, hogy az alkalmazottak erkölcsi tes­tületé is hangot adjon azoknak a panaszoknak és keserűségeknek, amelyek ma még titkon és elfojtva égnek az alkalmazottak lelkében, ügy tudjuk, hogy a Fansz vezető­sége már a legközelebbi hetekben komoly akcióba lép, igazgató- tanácsa és választmánya illetékes helyeken fel fogják a legteljesebb őszinteséggel tárni a tisztviselők immár tűrhetetlen helyzetét, és élére állanak a tisztviselőtársada­lom akciójának. Szó van arról is, hogy, — mint már annyiszor — a Fansz újabb memorandumokat terjesszen a pol­gármester és a főpolgármester elé. Meg kívánják ebben a memoran­dumban állapítani a fővárosi alkal­mazottak, hogy a jelenlegi fizetések és lakáspénzek távolról sem elégsé­gesek a szükségletek fedezésére. A fizetések és a lakáspénzek a béke­beli illetményeknek csak egy bizo­nyos hányadát teszik ki, eltekintve attól, hogy ennek a hányadnak az értéke jóval kisebb a békebeli illet­mények megfelelő százalékának vá­sárlóerejénél, úgy hogy a vissza­esés tulajdonképpen kétirányúnak mondható. Az alkalmazottak legelső kívánsága tehát az illetményeknek az életviszonyok megfelelő mértékig való általános felemelése, főleg pe­dig a létminimum meghatározása és pedig olyan mértékben, hogy ez a legkisebb fizetési osztályokban is tisztviselői álláshoz illő és méltó megélhetést biztosítson. Ezzel kapcsolatosan kívánja a' tisztviselő társadalom a családi pótléknak a megélhetési viszonyok álltai valóban megkövetelt felemelé­sét. Itt a számok maguktól beszél­nek, mert egyenesen komikumként hat annak tudomásulvétele, mintha a feleséget vagy gyermeket havi ti- zenhárom pengő hatvan fillérből el lehetne tartani! Az élet nemcsak a tisztviselővel szemben, de a tisztvi­selő családtagjaival szemben is fel­állítja a maga követeléseit, amelyek teljesítése elől a főváros egyetlen tisztviselője sem zárkózhatik el. Addig is tehát, amíg az illetmé­nyek elérik a békebeli száz százalé­kot, illetve a pénz vásárlóereje csökkenésénél fogva kifejezésre jut­nak a teljes értékükben a családi pótlék múlhatatlanul felemelendő, oly mértékben, hogy abból legalább annyira amennyire családtagokat el lehessen tartani. Arra való tekintettel, hogy az újabb szabályzat megszüntette a réginek azt az egyébként igen he­lyes rendelkezését, hogy az a tiszt­viselő, aki az állásának megfelelő fizetési osztály első fokozatában be­töltötte a várakozási időt, előléphet a következő magasabb fizetési osz­tály legalacsonyabb fokozatába, — kívánják a fővárosi tisztviselők a korpótlék intézményének rendszere­sítését, illetve visszaállítását. Sú­lyos a helyzet a különmunkáikkal is. A délelőtt tárgyalásokkal és érte­kezésekkel telik el: a tulajdonkép­peni hivatali munka, főleg az ügy­iratok elintézése, elmarad délután­ra. Ahelyett, hogy a tisztviselő fá­radságos délelőtt je után a délutáni szabad idővel rendelkeznék, ezt üdülésre vagy a családja körében való pihenésre fordítaná, kénytelen csaknem nap-nap után visszatérni hivatalába, hogy kötelességének ki­fogástalanul eleget tudjon tenni. Mert ezt — dacára a nem kielégítő fizetésnek — megkövetelik tőle, ha­bár az érvényben levő szabályzat szerint a rendkívüli időben teljesí­tett munkájáért külön díjazásra általában igényt nem is tarthat. Kívánják ezeknél fogva a tisztvise­lők a hivatalos időn túl teljesített munkának tisztességes dotálását. Egész sereg kívánsága van még a fővárosi tisztviselő-társadalom­nak, mely a Fansz utján ezekenk az óhajoknak végre hangot is fog adni. Kívánják a tisztviselők a ke­reseti adó fizetése alól való mente­sítést, melyet a fővárosra kell át­hárítani. Fontos kívánsága a tiszt­viselő-társadalomnak, hogy a sza­bályzatnak a nyugdíjazásra vonat­kozó rendelkezése teljes egészében végrehajtassák. Az, aki betöltötte szolgálati idejét és egyúttal betöl­tötte életének hatvanadik életévét, vagy aki betöltötte életének hatvan- ötödik évét, megérett arra, hogy a becsületesen teljesített munka után pihenhessen. A fiatalabb munka­erők sorompóbaállitását megköve­teli a közérdek is, amely okból a szolgálatban való visszatartásnak csak a legkivételesebb esetekben le­het helye. H Nincs kétség aziránt, hogy a fő­városi tisztviselő-társadalom fenti legeminensebb kívánságait teljesí­teni kell. Magának a polgármester­nek kell élére állania a tisztviselők mozgalmának, hiszen maga is tiszt­viselőcsaládból származik, és a. tisztviselők sorában foglalt helyet, mig a közbizalom mai díszes állá­sába nem szólította. A polgármes­ternek kell szeretettel és eréllyel se­gíteni a mai állapotokon, amikor másodikán már a tisztviselők leg­nagyobb része alig néhány pengőt csörget a zsebében. Pia nézzük a drágulási index egyre magasabb régióba törő lázgörbéjét, akkor senki előtt sem lehet kétséges, hogy komolyan és becsületesen végre kell hajtani az egész vonalon a fizetés- emelést, és addig is amig ez az ak­ció megtörténik, a legsürgősebben ki kell adni minden fővárosi alkal­mazott számára drágasági segély­képpen az ebben az évben szintén elmaradt félévi segélyt. Nem kétséges, hogy a városházi tisztviselők különböző kategóriái között bizonyos érdekellentétek fo­rognak fenn. Más kívánságai van­nak a fogalmazói kárnak, mások a pénztári kar óhajai, ismét mások a pénztári kar óhaaji, ismét mások a mérnöki szak sérelmei. Akkor azon­ban, amikor általános érdekről van szó, amikor az egész tisztviselői kart a maga egészében fenyegeti ma-holnap a teljes lerongyolódás és pusztulás réme, félre kell tenni eze­ket a kari sérelmeket és a közös ér­dekek zászlaja alá kell csoportosul­nia minden szaknak. A FANSz. ve­zérkara élén Wurmb elnökkel, Már­kus József dr. alelnökkel és Budó főtitkárral, valóban hivatása ma­gaslatán áll és hisszük, hogy ezek­ben a nehéz napokban kellő eréllyel és méltósággal fogják reprezentál­ni a városi alkalmazottak egyete­mének postulátumait. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom