Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-09-08 / 35. szám
Budapest, 3928 szeptember 8 V. évfolyam 35. szám t UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre..............................................30 pengő Fél évre ........................................................13 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. i Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Semmelwels-utca 4. Telefon; Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30139 Fekete ultimé a városházán A fővárosi tisztviselők súlyos helyzetén csak azonnal kiadandó drágasági segéllyel lehet enyhíteni — A fizetések rendezését, a családi pótlék felemelését, a különmunkák tisztességes díjazását kérik a tisztviselők — Mindenkit nyugdíjba kell küldeni, aki kitöltötte szolgálati idejét! A FANSZ áll a tisztviselők akciójának élére — Az T7 i TRu.rlnnp.st. tiiAnsitnőrítnJ — Vakutj, magyar! Már hittünk ilyen ankétozást egy alkalommal, amikor szintén az élelmiszerek árának állandó drágulásáról volt szó. A háború idején történt, hogy ankét ozásokkal próbálták megállítani az állandóan növekvő drágaságot és végül is arra lyukadtak ki, hogy át kellett térni az egész vonalon a kötött forgalomra. Félünk, hogy megint erre a szomorú útra fog rátérni a hivatalos bölcsesség, amelyik most nem tud kiokosodni a gyógyító medicina felől. A közélelmezési ügyosztályt akkor kell helyesen és okszerűen vezetni, amikor a drágaságról és ehhez hasonló problémákról van szó, nem pedig akkor, amikor a halósági üzem egyetlen hivatását abban látja, hogy hívatlan konkurenciát teremtsen a hivatásos kereskedelemnek. A közüzemek árnivelláló hatása a minimumra csökkent, és az üzemek már azt sem tartják szükségesnek, hogy a vádak ellen védekezzenek. A közélelmezési bizottság keddi illésén Pakots József igen helyesen mutatott rá arra az Uj Budapest által közölt észrevételre, hogy az élelmiszer üzem vezérigazgatója o* zsír drágulásának okául azt a falrengető megállapítást fedezte fel, hogy a közönség tartalékolja a zsírt. A drágaság letörésére nem akarunk tanácsokat adni, nem akarjuk elenni a közélelmezési tanácsnok ur kenyerét. De az ankétezésekből, a feliratokból az értekezletekből teljesen elég volt. Az ankétok mesterségesen növelik a drágaságot. De azért: Vakulj, magyar!... Rendkívüli közgyűlések Tehát a demokrata bizottsági tagok rendkívüli közgyűlés egy behívását kérték abból a célból, hogy a főváros feliratban kérje a kultuszminisztériumot az elsőéves egyetemi hallgatók létszámának szaporítására. Tisztelet és becsület az autonómia felirati jogának, de ha már rendkívüli közgyüléseznek az urak, fontosabb témákat tudnánk számukra, összeszedni, mint az egyetemi tanszabadság kétségen kívül nagy fontosságú dolga. Itt van például a drágaság ügye, amely az ellenzék által favorizált egyetemi polgárok szempontjából is fontos, mert őket is sújtja. A közgyűlési ellenzék egyes pártjai azonban nem viseltetnek túlságosan nagy érdeklődéssel a drágaság kérdése iránt, valószínűleg azért, mert a drágaság ellen nem lehet olyan félelmetesen ható tirádákat dübörögtetni, mint a nyugateurópai kultúra nevében a tanszabadság mián. Valóban megható az a ragaszkodás, amellyel az urak saját szónoklataikkal szemben viseltetnek, az a lázas igyekezet, hogy a "nyári álmát alvó parlament helyébe szószéket teremtsenek maguknak. Egészen bizonyos, hogy az ő közvéleményük nagyon meg lesz hatva vezéreik hősi tetteitől s a bajvívók irányában senki sem fog fukarkodni az elismeréssel. Csak az a baleset ne következzen be, hogy az egyetemre belveendő ifjak éhent- halnak a drágaság miatt... A szó legszomorubb értelmében fekete ultimó ja volt a múlt hét péntekjén a budapesti városházának: ekkor kapták ugyanis ki szeptemberi fizetésüket a fővárosi tisztviselők. Aki látta az elcsüggedt áb- rázatokat, a reménytvesztett tekinteteket, a gondot, a félelmet, az aggódást, hogy a hivatalos levonásokkal sulyosbbitott pár garas fizetésből hogyan fog eleget tenni a tisztviselő kötelezettségeinek, miből fizeti meg az élelmiszerek toronymagasságban kavargó árait, hogyan íratja be gyermekét az iskolába, miből vásárol számára tankönyveket ... annak látnia kellett, hogy elérkeztünk az utolsó órához, amikor a nagy nemzeti munkát teljesítő tisztviselő-társadalom nem várhat. tovább. A fővárosi alkalmazottak elérkeztek az egyetlen szál ruhához, az utolsó falat kenyérhez, elérkeztek ahhoz a lelkiállapothoz, amikor adósságokkal túlterhelt örömtelen magánéletük már hivatalos kötelességük teljesítésében is megakadályozza őket. Fölöslegesnek tartjuk a további részletezést, annál is inkább, mert a főváros alkalmazottai imponáló méltósággal, férfias türelemmel húzzák az úri szegénység keserű igáját. Egyesületüknek, a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének vezetőségében a tisztviselő társadalom olyan kiválóságai foglalnak helyet, akiknek bölcs mérséklete hűvösre temperálja a tul- izgatott kedélyeket. Azonban elérkezett már az ideje annak, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége kilépjen izoláltságából, hogy az alkalmazottak erkölcsi testületé is hangot adjon azoknak a panaszoknak és keserűségeknek, amelyek ma még titkon és elfojtva égnek az alkalmazottak lelkében, ügy tudjuk, hogy a Fansz vezetősége már a legközelebbi hetekben komoly akcióba lép, igazgató- tanácsa és választmánya illetékes helyeken fel fogják a legteljesebb őszinteséggel tárni a tisztviselők immár tűrhetetlen helyzetét, és élére állanak a tisztviselőtársadalom akciójának. Szó van arról is, hogy, — mint már annyiszor — a Fansz újabb memorandumokat terjesszen a polgármester és a főpolgármester elé. Meg kívánják ebben a memorandumban állapítani a fővárosi alkalmazottak, hogy a jelenlegi fizetések és lakáspénzek távolról sem elégségesek a szükségletek fedezésére. A fizetések és a lakáspénzek a békebeli illetményeknek csak egy bizonyos hányadát teszik ki, eltekintve attól, hogy ennek a hányadnak az értéke jóval kisebb a békebeli illetmények megfelelő százalékának vásárlóerejénél, úgy hogy a visszaesés tulajdonképpen kétirányúnak mondható. Az alkalmazottak legelső kívánsága tehát az illetményeknek az életviszonyok megfelelő mértékig való általános felemelése, főleg pedig a létminimum meghatározása és pedig olyan mértékben, hogy ez a legkisebb fizetési osztályokban is tisztviselői álláshoz illő és méltó megélhetést biztosítson. Ezzel kapcsolatosan kívánja a' tisztviselő társadalom a családi pótléknak a megélhetési viszonyok álltai valóban megkövetelt felemelését. Itt a számok maguktól beszélnek, mert egyenesen komikumként hat annak tudomásulvétele, mintha a feleséget vagy gyermeket havi ti- zenhárom pengő hatvan fillérből el lehetne tartani! Az élet nemcsak a tisztviselővel szemben, de a tisztviselő családtagjaival szemben is felállítja a maga követeléseit, amelyek teljesítése elől a főváros egyetlen tisztviselője sem zárkózhatik el. Addig is tehát, amíg az illetmények elérik a békebeli száz százalékot, illetve a pénz vásárlóereje csökkenésénél fogva kifejezésre jutnak a teljes értékükben a családi pótlék múlhatatlanul felemelendő, oly mértékben, hogy abból legalább annyira amennyire családtagokat el lehessen tartani. Arra való tekintettel, hogy az újabb szabályzat megszüntette a réginek azt az egyébként igen helyes rendelkezését, hogy az a tisztviselő, aki az állásának megfelelő fizetési osztály első fokozatában betöltötte a várakozási időt, előléphet a következő magasabb fizetési osztály legalacsonyabb fokozatába, — kívánják a fővárosi tisztviselők a korpótlék intézményének rendszeresítését, illetve visszaállítását. Súlyos a helyzet a különmunkáikkal is. A délelőtt tárgyalásokkal és értekezésekkel telik el: a tulajdonképpeni hivatali munka, főleg az ügyiratok elintézése, elmarad délutánra. Ahelyett, hogy a tisztviselő fáradságos délelőtt je után a délutáni szabad idővel rendelkeznék, ezt üdülésre vagy a családja körében való pihenésre fordítaná, kénytelen csaknem nap-nap után visszatérni hivatalába, hogy kötelességének kifogástalanul eleget tudjon tenni. Mert ezt — dacára a nem kielégítő fizetésnek — megkövetelik tőle, habár az érvényben levő szabályzat szerint a rendkívüli időben teljesített munkájáért külön díjazásra általában igényt nem is tarthat. Kívánják ezeknél fogva a tisztviselők a hivatalos időn túl teljesített munkának tisztességes dotálását. Egész sereg kívánsága van még a fővárosi tisztviselő-társadalomnak, mely a Fansz utján ezekenk az óhajoknak végre hangot is fog adni. Kívánják a tisztviselők a kereseti adó fizetése alól való mentesítést, melyet a fővárosra kell áthárítani. Fontos kívánsága a tisztviselő-társadalomnak, hogy a szabályzatnak a nyugdíjazásra vonatkozó rendelkezése teljes egészében végrehajtassák. Az, aki betöltötte szolgálati idejét és egyúttal betöltötte életének hatvanadik életévét, vagy aki betöltötte életének hatvan- ötödik évét, megérett arra, hogy a becsületesen teljesített munka után pihenhessen. A fiatalabb munkaerők sorompóbaállitását megköveteli a közérdek is, amely okból a szolgálatban való visszatartásnak csak a legkivételesebb esetekben lehet helye. H Nincs kétség aziránt, hogy a fővárosi tisztviselő-társadalom fenti legeminensebb kívánságait teljesíteni kell. Magának a polgármesternek kell élére állania a tisztviselők mozgalmának, hiszen maga is tisztviselőcsaládból származik, és a. tisztviselők sorában foglalt helyet, mig a közbizalom mai díszes állásába nem szólította. A polgármesternek kell szeretettel és eréllyel segíteni a mai állapotokon, amikor másodikán már a tisztviselők legnagyobb része alig néhány pengőt csörget a zsebében. Pia nézzük a drágulási index egyre magasabb régióba törő lázgörbéjét, akkor senki előtt sem lehet kétséges, hogy komolyan és becsületesen végre kell hajtani az egész vonalon a fizetés- emelést, és addig is amig ez az akció megtörténik, a legsürgősebben ki kell adni minden fővárosi alkalmazott számára drágasági segélyképpen az ebben az évben szintén elmaradt félévi segélyt. Nem kétséges, hogy a városházi tisztviselők különböző kategóriái között bizonyos érdekellentétek forognak fenn. Más kívánságai vannak a fogalmazói kárnak, mások a pénztári kar óhajai, ismét mások a pénztári kar óhaaji, ismét mások a mérnöki szak sérelmei. Akkor azonban, amikor általános érdekről van szó, amikor az egész tisztviselői kart a maga egészében fenyegeti ma-holnap a teljes lerongyolódás és pusztulás réme, félre kell tenni ezeket a kari sérelmeket és a közös érdekek zászlaja alá kell csoportosulnia minden szaknak. A FANSz. vezérkara élén Wurmb elnökkel, Márkus József dr. alelnökkel és Budó főtitkárral, valóban hivatása magaslatán áll és hisszük, hogy ezekben a nehéz napokban kellő eréllyel és méltósággal fogják reprezentálni a városi alkalmazottak egyetemének postulátumait. »
