Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-09-01 / 34. szám
HJ BUDAPEST 1®28 szeptember 1* 2 Az Üj Budapest ankétje a vigalmi adóról Tasnády-Szüts András államtitkár elismeri a főváros megértő viselkedését, de esetenkénti könnyítések helyett általános leszállítást tart szükségesnek — A mozikat a vigalmiadónál is erősebben sújtja az elektromos áram horribilis ára — A mozi éppen úgy kulturtényező, mint a színház, ezért úgy is kell vele bánni — Az Uj Budapest tudósítójától — Az Uj Budapest-nek a vigalmi adó tárgyában tartott ankétját legutóbbi számunkban a szinházi érdekeltségek tették meg észrevételeiket a vigalmi adó ügyében. Ankétünk folytatásaképpen most a mozgókép szinház-érdekeltségek képviselőit kérdeztük meg. Elsősorban Tasnády-Szuts András államtitkárt, a Mozgóképüzem Engedélyesek Országos Egyesületének elnökét kerestük fel, ki e kérdésben a következőkben tette meg nyilatkozatát: — A mozik nagyon rá vannak szorulva, hogy kedvezményeket kapjanak, mert több az engedély, mint kellene s ez nagyon kifejezésre jut a bevételekben. így a mozik valóságos élethalál-harcot vívnak a megélhetésért. A vigalmi adó, mint minden közteher, súlyosan nehezedik a mozikra, de el kell ismerni, hogy a főváros vezetőségét, főleg pedig akiknek a vigalmi adó ügye hatáskörébe tartozik: Lamotte tanácsnok és Remete tanácsjegyző elismerésre méltó megértéssel kezelték ezt az ügyet. S ahol szükségesnek mutatkozott, ott nem is késett a segitség. Mindenesetre helyesebb lenne az inciáliter nyújtott könnyítések helyett a vigalmi adó általános leszállításához folyamodni. A mozik ugyanis éppen olyan kulturtényezők, mint a színházak, mert hisz a mozik lehetővé teszik, hogy a közönség ama része is, mely anyagilag kevésbé tehetős, a bemutatott képek utján az egész világgal megismerkedjék és műveltsége nívóját emelje. Décsy Gyula a Magyar Mozgóképüzem Engedélyesek Országos Egyesületének társelnöke: — Annak hangsúlyozásával, hogy azok a városi urak, akik a vigalmi adó ügyét intézik, a megadott merev szabályzati keretek között a lehető legjobb indulattal viseltetnek. Ki kell jelentenem, hogy nem az ő dolguk kiszámítani a mozik teherviselő képességét és megállapítani azt, hogy a tizenöt év előtti igazság, úgy, ahogy más ezer az élet ezer viszonylatában, úgy a vigalmi adó tekintetében is megváltozott. Nevezetesen a gazdag, egymillió lakosú Budapest egy szegény várossá lett. A gazdag Budapestnek, amikor a vigalmi adó szabályzatait megteremtették, öt-hat premier mozgókép-színháza volt, ma a szegény Budapestnek tizenhárom elsőhetes mozgóképszínháza van. Napokon, heteken keresztül állt sorban a közönség, hogy a mozikba bejuthasson. Ma sorban várják a mozik üres nézőtérrel a közönséget. Ne tévesszen az mfeg senkit, hogyha egy évben nyolc-tiz műsorképes telt házat is csinálunk. Az se tévesszen meg senkit, hogy a mozik külföldön hasonló vagy nagyobb vigalmi adó százalékot fizetnek, mert a magyar mozik budget-je ezzel szemben azt mutatja, hogy a rendőri dij, ami külföldön ismeretlen fogalom, súlyos százalékkal szaporítja a közterheket. Amig a külföldön a villamosáram a mozikban ipari áram címén lesz az elektromos társaságok által elszámolva, nálunk ezen a téren éri a legsúlyosabb sérelem a mozikat, mert az Elektromos Művek, ami a főváros tulajdona, mint világ it óáramot, szóval a legdrágábban számítják a villany árát. A külső reklám, ami tulajdonképpen a fővárosnak világvárosi jelleget ad és viliágosságot visz be a különben nem eléggé megvilágított terekre és utcákra, talán húsz százalékába kerül külföldön annak, amit mi Budapesten fizetünk. Ezen a téren igazán csak a főváros segíthetne. Hogy a plakáthirdetés a fővárosban annyira megdrágult, hogy a mozik már a múlt évben kénytelenek voltak nagyrészt lemondani a hirdetésnek ezen legelemibb formájáról s ezen a téren is a minimumra szorítkoztak, ez is köztudomású dolog és az is a főváros hatáskörébe tartozik. Tehát az a sajnálatos körülmény áll fenn, hogy a főváros egyik ügyosztálya nem bir tudomásul arról, hogy közben a másik ügyosztály mennyit drágított. Főleg pedig arról nem vesz tudomást, hogy az áramot, amit a mozik részére világszerte leszállítottak, nálunk ilyen horribilis árban adják. Ez szorul orvoslásra! Mindezekkel szemben világszerte el van ismerve, hogy a magyar mozik az élén haladnak, közönségüknek a legjobbat nyújtják és természetesen ezt a legdrágábban fizetik meg. Amikor ma már elismerten rendkívül fontos kulturfaktor a mozgóképszínház, kultur ellenesnek kell elismerni a vigalmi adót. Valamint nem juthat eszébe senkinek, hogy egy könyvért, vagy újságért vigalmi adót szedjenek, épp úgy nem szabad a mozit sem vigalmi adóval sújtani. Gyárfás Gyula a Magyar Mozgóképengedélyesek Országos Egyesületének ügyvezető alelnöke — Augusztus 21—25-ig zajlott le Berlinben a mozisok világkongresz- szusa, melyen tizenhét nemzet képviselői vettek részt A kongresszus egyik főtárgya a vigalmi adó kérdés volt és az a szerény megjegyzésem., hogy ezen a kongresszuson úgy a német birodalmi kultuszminiszter, mint Berlin város főpolgármestere kijelentették, hogy a vigalmi adó véleményük szerint el- törlendő, mert az egy háborús intézmény, mely sújtani akarta a nehéz időkben is szórakozni akarók tömegét. Ma, mikor a világ összes vezető államférfiai meggyőződtek arról, hogy a film hatalmas kulturális missziót teljesít, minden könnyítést meg kell tenni, hogy a film mindenhova eljuthasson. Ők maguk még ez évben leszállítják a vigalmi adót és előkészítik annak végleges eltörlését, melyet eddig is csupán a horribilis fizetési kötelezettségek hátráltattak, melyek a békekötésből erednek. Az egyes mozgóképszínházak igazgatói következőkben nyilatkoztak: Castiglione Henrik m. kir. kereskedelmi tanácsos,a Corvin mozgó ügyvezető igazgatója. — Nem kutatom az adó jogos vagy jogtalan voltát, ha az adóztatás ily címen jogtalan, viszont a városnak az e tétel alatt befolyó összegekre szüksége van. Módját fogja ejteni, hogy más alapon biztosítsa magának ezt a jövedelmet. Természetesen tőlünk. — Csak a puszta ténybql indulok ki, mikor azt gondolom, hogy — bocsánat a triviális hasonlatért — a tehénnek enni kell adni, hogy megfejhessük. A mai viszonyok oly rettentő siralmasak, hogy a mozi minden, csak nem üzlet. Tengődés a szó szoros értelmében, egy jobb jövő reményében. — Ki kell bőjtölnünk ezt az áldatlan időszakot s ebben a városnak is segítségünkre kell lennie. Aminthogy — biztosra veszem, mert eddig is jólesően tapasztaltuk — segítségünkre is van. Hiszen, hogy az eddigi jóindulatú megértést az uj szezonban sem vonja meg tőlünk annál is inkább, mert a méltányos indokok — sajnos — szaporodtak. Daróczy József alezredes, a Palace filmszínház igazgatója: — A vigalmi adó egy háborús lehetetlenség. Igaz, hogy külföldön is van (nem mindenütt), de nem kell a külföldi példákból a rosszat utánozni. Azt kijelenthetem, hogy egy külföldi államban sincs olyan hatalmas adózás, mint nálunk. A közönségnek teherbírására való tekintettel, tulajdonképpen inkább le kellene szállítani a helyárakat, mint felemelni, igy tehát arról szó sem lehet, hogy a vigalmi adó a közönségre hárítható legyen. ViMl ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN l — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — Tisztelettel jelentem Szerkesztő urnák, hogy az őszi nagy előadások idejére az összes szereplők megérkeztek, hiánytalanul itt van mindenki, kezdődhetik a nagy előadás, a költségvetésről, a Talbot-ügyről, a fővárosi törvény revíziójáról! Igaz ugyan, hogy az utóbbi nagy színjátéknak fő-főrendezője, Scitov- szky kegyelmes ur még nyaral, de itt van a súgó Ripka személyében, és igy az előadás megkezdésének semmi akadálya nincs.,. Jelentem Szerkesztő urnák mindenekelőtt, hogy megérkezett a polgármester, akinél volt alkalmam tisztelgő látogatást is tenni. Megállapítom, hogy Öméltósága frissebb, pihen- tebb és nyugodtabb, mint valaha, kissé meghízott, mint ahogy az már egy az ötödik X-hez nagyon veszedelmesen közeledő úriemberhez illik, egyébbként azonban szinte duzzad a fiatalságtól. A haja azonban, amely vetekedett a frissen ti- lolt len színével, mintha kicsit fehérebbnek látszanék: egyre több benne a fehér szál, amelyeket a polgármester bizony hiába akarna letagadni. Sipőcz különben, alighogy hazaérkezett, belekerült a városházi forgatag kellős közepébe, sőt Folkusházy és Buzáth távollétében az összes aláírások is nyakába szakadtak. Neki kell elnökölnie a tanácsüléseken, fogadnia a sok felet, akik nem tudni mi okból egyre nagyobb tömegekben tódulnak a pompás képekkel díszített polgármesteri előszobába ... Panaszkodik is eleget derék titkárja, Szlovák Pali nagyságos ur, aki hamarosan leadja titkári működésében a balatoni nyaralás alatt szerzett kilókat, no meg Széli Rózsa kisasszony, aki a nyugalmas tengerparti üdülésből csöppent a napi száz levél megírására vissza írógépéhez. Mondanom sem kell, hogy a titkárság alig várja a szabadságidő végeztét, hogy helyreálljon a polgármesteri hivatalban a normális munkarend ... — És a tanács? Az is visszatérőben van, bár a szorgalmasabb ja erősen titkolja ittlétét. A helyzet ugyanis az, hogy ha a közönség nem tudja a tanácsnokok bentiétét, békén hagyja őket, illetőleg hagyja őket dolgozni. Ez a helyzet elsősorban a főpolgármesternél, aki hivatalosan nincs itt, azonban tulajdonképpen mégis itt van, hogy a minisztériumokban a főváros ügyeiben eljárhasson és hivatalában fogadhassa a legsürgősebb referátumokat. A legnagyobb magyar ittlevő azonban hors concurs Vájná Ede, akit különben leányának elvesztése is a fővárosban tartott ezidén. Vajnánál a helyzet az, hogy augusztus elsején a hivatalát annak rendje és módja szerint átadta helyettesének, a derék Muzsikó Pistának, akitől azután a legkomolyabban elbúcsúzott. Másnap azonban éppen úgy bejött a városházára, mintha semmi sem történt volna: bezárkózott a hivatalába és dolgozott a késő délutáni órákig olyképpen, hogy maga a főjegyzője sem tudta róla, hogy tulajdonképpen itthon van. Öméltóságát különben titkárnője változatlan elszántsággal tagadja le, és ezért azt ajánlom tisztelt Szerkesztő ur, ne is próbáljon vele beszélni. — Helyes! Mi újság a politikában? — A városházi élet hivatalos megindulásától egyelőre messze vagyunk, de a kulisszák mögött teljes titokban már megkezdődött az élet. A Ripka-párt hetenként pénteken a Gellért teraszán gyülekezik, aminthogy egész nyáron át hívták a párt tagjait az Írásos meghívók ezekre a pénteki vacsorákra. A nyár folyamán azonban vajmi kevesen jelentek meg, hogy Gundel mester főztjében gyönyörködjenek a varázsos estéken: bezzeg eljön mindenki, mióta megjött Kozma vezér, és a pártvacsorákon rendszeresen megjelenik. Kedden viszont a Wolff - párt vezető férfiai gyűltek össze egy kis barátságos eszmecserére a hűvösvölgyi Wippner-féle vendéglőben, ott voltak a párt legtekintélyesebb tagjai, sőt — horrendum dictu! — ott volt Kozma Jenő is... — Csak nem? — Nem, nincs arról szó, hogy Kozma Jenő belépjen, azaz, hogy visszalépjen a Wolff-pártba. Csupán arról van szó, hogy Wolff és Kozma nyári autóutjának eredményeképpen a most jövő szezonban még teljesebb lesz az együttműködés a kormány városházi pártja és Wolff Károlyék között. Ennek megpecsé- teléseképpen jelent meg a vacsorán Kozma Jenő, akit különben a Wolff - pártiak szeretettel ünnepeltek... Hogy azután a kooperációhoz mit szólnak egyrészről a Kozma-párt balszélső tagjai, élükön a balodali renegátokkal, másrészről a Wolff - párt jobbszélső szárnya, amely a legradikálisabb keresztény irányzattal tart a maga szempontjai szerint élénk barátságot, — azt én nem tudom megmondani. Hogy azonban ez a kooperáció nem fog az egész vonalon simán menni, az egy pillanatig sem kétséges. A jobboldali pártok heterogén voltát csak egy nagy erős és eleven gazdasági Programm felállításával lehet eltakarni, mert a régi célok már nem célok, a régi ideálok már nem ideálok ... Ha a vezérek belátják, hogy revideálni kell eddigi álláspontjukat, hogy a tömegeknek nem elég az égi manna, hanem azok gazdasági célkitűzési, gazdasági...
