Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-01-28 / 4. szám
V. évfolyam 4. szám Budapest, 1928 január 28 / UJ BUDAPEST Előfizetési érák : Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................15 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 Postafakarékp. chequeszámla: 30913. PapoK a politiKában Baranyay Jusztin dr. kánonjogi professzor és Ernszt Sándor pápai protonotarius nyilatkoznak az Uj Budapest-nek a klérus politikai szerepléséről — Magyarországon a lelkipásztori munkában alkalmazott egyházi férfiak mandátum-szerzése a jövőben meg van tiltva A kánoni megkötöttség a bizottsági tagságra nem vonatkozik — Az Uj Budapest tudósítójától — Az egyik hétfő reggeli lapban Folkusházy Nehéz és kényes dolog személyekről írnia olyan valakinek, aki mindig a dolgokat és azok tárgyilagosságát tartotta szem előtt. Amikor ezen elvünk dacára kilépünk hűvös objektivitásunkból, tesszük ezt azért, mert akiről szó van, kiállja a legélesebb és leg érdektelenebb kritikát is. Folkusházy Lajos alpolgármester, akiről ezen cikkünk szól, minden kritikán felül áll bizonyos vonatkozásokban, amint ezt róla nemcsak a barátai, de, az ellenségei is elismerik. Pedig az ellensége jóval több, mint a barátja. Folkusházy nem az az ember, aki hizelkedőkkel veszi_ körül magát, hogy erényeit dicsérjék; kemény, éles, logikus, tiszta fő, aki előtt még a barátai is kaptákban állanak, ha akar tőlük valamit, számitó, hűvös agy, kevés szen- timentalizmussal és nagyon sok realitással. Ha Macchiavelli ma élne, őt venné mustrául, ha megírná a városok kormányzásának művészetét. A most következő hetekben Folkusházy Lajos, aki a maga puritán egyszerűségének és komoly férfiasságának őlympusi magaslatain sohasem kereste a népszerűség csalóka verőfényét, sem a nyilvánosság személye iránt való érdeklődését, a városházi élet középpontjába kerül. A törvényhatósági bizottság van hivatva titkos szavazással dönteni afelett, hogy vissza akarja-e a szolgálatban tartani Folkusházy első alpolgármestert, aki a jövő hónap 24-én ünnepli hatvanadik életévét és március 6-án lesz harminchat éve, hogy a főváros szolgálatában áll. Általában nem vagyunk hívei a szolgálatban való visszatartásnak, mert egy- egy magas állásban való visszatartása a tisztviselőknek, sok jogos ambíciónak és érvényesülési lehetőségnek zárja el az útját. Kivételt kell tennünk c tekintetben Folkusházyval, aki az egész vonalon a kivételek embere. Ha, ugyan az emberi múlandóság határain belül van értelme ennek a szónak, hogy : pótolhatatlan, akkor valóban az Folkusházy, akinek nagyszerű adminisztratív tehetsége, pompás logikus esze oly szerencsésen egészítik ki Sipőcz táblabirói stílusú úri nemességét és Buzáth karakán magyarságát. Az a triász, amely most Budapest élén áll, a mai nehéz időkben történelmi hivatást teljesít és hogy ez így történhetik, az nem utolsó sorban Folkusházy érdeme. Nem kétséges, hogy a törvényhatósági bizottság szinte egyhangúlag fogja állásában visszatartani az alpolgármester urai. A hatvanéves Folkusházyra nagyobb szüksége van Budapestnek, mint volt a negyvenötéves Folkusházyra, aki páratlan energiával tartotta vasmarkaiban a háborús Budapest közélelmezését, vagy mint volt szüksége az ötvenéves Folkusházyra, akinek nagy pénzügyi és gazdasági ismeretei és diplomatikus simasága segítették át sok tekintetben Budapestet a háború után következő évek zavaros hullámain. A hatvanéves Folkusházy, aki fiatalos hévvel szolgálati ideje kitöltése után az alpolgármesteri teendőkön felül még a Beszkárt vezérigazgatója is tud és mer lenni, olyan acélos energia, olyan aranyvaluta a mai efémer csillagok közölt a város számára, hogy őt már életében abba a szellemi panteonba kell számítani, amelyben a Gerlóczyajc, a Kammermayerek, a Rottenbillerelc érdemeire emlékezik a hálás Budapest. feltűnést keltő közlemény jelent meg arról, hogy Serédi Jusztinián dr., Magyarország új bíboros-hercegprímása, a római katholikus papoknak a politikai életben való résztvételére vonatkozóan egészen új és elzárkózó meggyőződést hozott volna magával. Arról leime szó, hogy Serédi Jusztinián dr. helyteleníti a papságnak a politikai életben való nagyobbmérvű részt- vételét, tehát arra az álláspontra helyezkedne, hogy a katholikus papság tagjai sem az országgyűlés képviselőházának, sem a főváros töi- vényhatósági bizottságának ue lehessenek tagjai. Ez a kérdés Magyarországon már csak abból a szempontból is rendkívül érdekes, mert úgy az országos politikában, mint a főváros közgyűlésén nagyon jelentős és erős politikai szerepet visz a római katholikus egyház néhány kimagasló papja. Mint igen érdekes jelenséget, a következőket figyeltük meg : a kérdéssel csak liberális-radikális lapok foglalkoztak, nagy buzgalommal és fölötte rigorózus felfogással magyarázták a kánonokat, halálos biztosan tudták az új hercegprímás idevonatkozó szándékait. Érdeklődtünk olyan személyeknél, kiknek alkalmuk volt Serédi bíbornok- kal órákat, napokat, sőt heteket együtt tölteni. Ezeknek az uraknak szinte csodásán egybehangzó információja így szólott : M agyar- ország új hercegprímása jövő terveit, céljait, szándékait illetően oly bámu- latraméltó tartózkodással viselkedik, hogy távolállók azt alkalmasint el sem bírják képzelni. Senkinél az ég alatt még egy árva szóval nem érdeklődött sem személyi, sem tárgyi kérdésekben, konkrét terveire vonatkozóan nemcsak közvetlenül egy szót még ki nem ejtett, de még olyan nyilatkozatot sem tett, melyből ezeket illetően bármiféle következtetést lehetne vonni. És mindennek ellenére vannak lapok, melyek pontosan tudják, hogy Vass Józsefet, Csiszárik Jánost és Breyer Istvánt azonnal vissza fogja rendelni káptalani stallumaikba, hogy szép csendesen imádkozzanak. Igazán nem kell hozzá malicia, hogy az embernek a régi német mondás jusson az eszébe : Der Wunsch ist der Vater des Gedankens. Mintha bizony ennek a gondolatnak is nem annyira a kitűnő informáltság, mint sokkal inkább a hő vágy volna az atyja.. . Kérdést intéztünk e »szenzációra« vonatkozóan a budapesti tudomány- egyetem kánon jogi professzorához, dr. Baranyay Jusztinhoz, ki érdeklődésünkre a következőkben volt szíves felelni : — Hogy a hercegprímás őfő- magasságának mi a nézete a klérus politikai szereplését illetően, erről sejtelmem sincs, nagyon természetes tehát, hogy erre vonatkozóan egy betűt sem mondhatok. Arra a másik kérdésre azonban, hogy mi má a kutholikus egyház hivatalos álláspontja e tárgyra vonatkozóan, a fennálló törvények, kiadott utasítások és döntvények alapján nyi- 1 atkozhatom. — Papok politikai szereplése ká- nonilag csakis két pontban van korlátozva, illetőleg az egyházi felsőbb- ség engedélyétől függővé téve. A törvénykönyv (rövidített jelzés CJC=Codex Juris Canonici) 139. kánonjának 2. §-a értelmében az állami impérium, vagy az állami közigazgatás gyakorlásával járó hivatalt (államfő, miniszter, tartományi főnök, polgármester, bíró stb.), csakis a római szentszék en- gedelmével vállalhatnak. A másik megkötés az említett kánon 4. §-a szerint a törvényhozó testületi tagságra vonatkozik. Eszerint a törvényhozó testületbe (felsőház, képviselőház, első kamara, második kamara stb.) való beválasztást az egyházi rend valamely tagja csakis saját püspökének és a választási hely püspökének (a kettő természetesen összeeshet) együttes engedelme alapján vállalhat el. A törvény azt is jelzi, hog}^ lehetnek kivételes helyek, hol az engedély megadása magának az Apostoli Szentszéknek fenn van tartva. Ilyen volt egészen 1919-ig Olaszország, hol a híres Non expedit értelmében évtizedeken keresztül általános választási tilalom állott fenn. — A CJC-t hivatalosan magyarázó bizottság 1882 április 25-én adott döntvénye értelmében bibor- nokok, megyés- és felszentelt püspökök a törvényhozás bármelyik szervének csakis pápai engedéllyel lehetnek tagjai, ha azonban valamely országban (pl. Magyarországon) alkotmányjogilag a törvény- hozás született tagjai, külön engedélyre törvényhozói jogaik gyakorlását illetően nem szorulnak. Ezek a kánoni megkötöttségek, miként látható, csakis a törvényhozásban való aktiv részvételt illetik, tehát a. városi képviselőtestületekre nem vonatkoznak. — Emez egyetemes egyházi törvény mellett a múlt évtől kezdve Magyarországra vonatkozóan egy külön intézkedés is történt, amely a lelkipásztori munkában (plébános, káplán) alkalmazott egyházi férfiak mandátumszerzését a jövőben egyáltalában eltiltja. — A papok mindenféle egyéb - irányú politikai tevékenységét az Egyház nemcsak hogy nem tiltja, hanem egyenesen szükségesnek tartja, ama nyilvánvaló oknál fogva, hogy manapság a vallás és egyház leg- vitálisabb érdekei a politika porondján fölötte nagy károkat szenvedhetnek, avagy jelentős támogatásban részesülhetnek. A lelkipásztori szempontok azonban a papoknak a politikai tevékenység terén is súlyos kötelességükké teszik a legfel- fokozottabb mértékű fegyelmet, a krisztusi szeretetet és állásukhoz egyedül méltó békeszeretet és en- gesztelékenységet. A római pápa gondossága erre is kiterjed. A püspö- kök meghatározott időközökben igen részletes jelentést kötelesek tenni egyházmegyéjük állapotáról. Az 1909. évi december hó 31-én kiadott hivatalos kérdőív 48. kérdése így szól : vannak-e papok, kik a politikába és pártharcokba módfelett és meg nem engedett formában, azaz mások sérelmére és lelki hivatásuk kárára ártják bele magukat, mi történt vagy történhetnék, hogy ezek a megfelelő határok közé szoríttassanak ? Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan Baranyay Jusztin dr. fenti fel- tűnéstkeltő nyilatkozatán kívül még olyan valakinek a véleményét kellett megtudnunk, aki előkelő egyházi méltóságot visel és emellett az országos politikában és a főváros politikájában egyaránt nagy súllyal esik latba a szereplése. Ernszt Sándor pápai protonotarius- hoz, országgyűlési képviselőhöz, a főváros törvényhatósági bizottságának illusztris tagjához fordultunk, aki ebben a kérdésben az Uj Budapest munkatársa előtt a következőket mondotta :
