Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-08-25 / 33. szám
Budapest, 1928 augusztus 25 V„ évfolyam 33. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési árak: Egész évre ..............................................30 pengő Fé l évre........................................................15 pengő Eg yes szám árn 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR őr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmehveh-ulca 4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30139 Kik kértek autótaxi-rendszámot? Különös lista gróf Teleki Józseftől Hohenlohe Károly hercegig, Békefiéktől Baross Gáborig és Wein Dezsőig — A főváros és a kereskedelemügyi minisztérium közös állásfoglalása szerint magánosok csak kivételes esetekben kapnak engedélyt — Egy értekezlet a kereskedelemügyi minisztériumban, amelyen semmit sem határoztak Újra hónapokra tolódott el a szabályrendelet jóváhagyása — Az Uj Budapest tudósítójától — Friedrich Okos, bátor, kemény és kegyetlen volt az a nyilatkozat, amelyet Friedrich István, Magyarország volt miniszterelnöke, országgyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági tag tett az Uj Budapest munkatársának a városházi közállapotokra. vonatkozólag. Friedrich a. gyakorlati embert jellemző precíz tapintással diagnosztálta a városháza legnagyobb bajait, az elaggott, és beteg szervezetnek azokat a veszedelmes tüneteit, amikor a haldoklót a pusztulástól már csak az azonnali operáció mentheti meg. A diagnózis megtörtént, a városházi daganat az operatőr gyors kezére vár. Vájjon akad-e sebész, aki a fekélyek kivágására vállalkozik, van-e gyógyszer, amely az egészség utján vezeti vissza az elaggott szenvedőt? A nagybeteg autonómia halálos ágyánál Friedrich István, mint bölcs professzor mutatkozott be, akinek éppen ezért a gyógyítás nehéz munkájában is tehetségéhez méltó szerepet kell juttatni. Azok, a pártvezérek, akik eddig különféle kuruzsló módszerekkel igyekeztek javasasszony módjára a nagybetegen segíteni, kudarcot vallottak. Az a bizalom, amely mindig a gyógyulás első feltétele, Friedrich Istvánnal szemben mindenképpen megvan. Reméljük, neki sikerülni fog, ami másoknak nem sikerült... A német vendégjátékok Már szinte unalmas önmagunk előtt is, amikor mindig azt hajtogatjuk, hogy a kormány heteken és hónapokon át nem hagyja jóvá a főváros legfontosabb szabályrendeleteit, megakasztva ezzel a városházi élet amúgy sem túlságosan egészséges vérkeringését. Az egyes minisztériumoknak azt az egyre feltűnőbbé váló hanyagságát tette szóvá éles és elmés formában az Uj Budapest legutóbbi számában Friedrich István, és ehhez a kor- és kórképhez szolgálunk néhány újabb ecsetvonással, amikor az Uj Színház német vendégjátékait tesszük szóvá. Az történt az Uj Színháznál, hogy az ott leszerződtetett német vendégjáték megtartását a főváros tanácsa a Szent István-napi ünnepekre való tekintettel betiltotta. A színházigazgató a belügyminiszterhez szaladt, ugyanahhoz a belügyminiszterhez, akinél négy hónapon át hevert elintézetlenül az év elején a fővárosi alkalmazottak fizetésének felemelése, ugyanahhoz a belügyminiszterhez, aki hónapok óta nem intézi el az autótaxi-szabály- rendeletet. Ugyanaz a belügyminiszter kétszer huszonnégy óra alatt megváltoztatta a főváros tanácsának a német vendégjátékok betiltására vonatkozó határozatát, és engedélyezte azoknak az egyfel- vonásos malacságoknak az ezeréves Magyarország emlékünnepén való előadását, amely malacságokról a napilapok kritikusai megállapították, hogy csak az előadóművészek „ízlése“ tette őket elviselhetőkké. Mindez történt a Szent István-nap és a fővárosi autonómia nagyobb dicsőségére. Aki látta azokat a tumultuózus jeleneteket, amelyek Szent István- napján a budapesti taxiállomásokon lejátszódtak, aki tanúja volt azoknak a fékevesztett kijelentéseknek, amelyekkel az indulatos közönség az ünnepnapok alkalmából a főváros tanácsát és a kereskedelemügyi minisztériumot illette: csak megbotránkozásának adhat kifejezést Wimmersperg államtitkár azon eljárása fölött, amely- lyel az autótaxi probléma megoldását újabb hosszú hónapokra odázta el. Azok a körülmények, amelyek az államtitkár ur hivatalába való visszatérése óta az autótaxi-ügy körül felmerültek, egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy a probléma gyors megoldását elősegítsék. Az elmúlt héten diszkrét és bizalmas értekezlet folyt le a kereskedelemügyi minisztériumban az autótaxi-íigyben. Az értekezleten résztvettek a főváros és a rendőrség képviselői is, és azon Wim- mersperg államtitkár ur elnöklésével elhatározták, hogy legközelebb határozni fognak arról, hogy mikor fognak határozni. A legközelebbi határozat időpontja is erősen kitolódott, mert az államtitkár ur volt szives közölni az értekezlet résztvevőivel, hogy Herrmann kereskedelemügyi miniszter szabadságáról való visszatértéig remény sincs az újabb határozathozatalra. De, megakadt az ügy a városházán is, Fol- kusházy alpolgármester hat heti szabadságra ment, amiről szeptember vége előtt nem tér vissza. A közlekedési ügyosztály nincs és nem is lehet abban a helyzetben, hogy az alpolgármester távollétében a rendszámok kiadásáról döntsön, — vagyis legenyhébb számítás szerint két hónapba belekerül, amig a végleges döntés megtörténhetik. Talán sikerül némi világosságot derítenünk az autótaxi-dsungelben, ha közöljük, hogy a kulisszák mögött hihetetlen erőfeszítéssel folyik a küzdelem az újabb rendszámok elnyeréséért. Testületek és magánosok kétségbeesett hajszája folyik az uj rendszámok után, tobzódik a protekció, sőt arról is beszélnek, hogy az illetékes tényezők olyképpen fogják az összes kívánságokat kielégíteni próbálni, hogy az egyes pártok listája alapján fogják a pártok közgyűlési számaránya szerint az uj engedélyeket kiosztani. Hasonló esetre már volt példa, amikor a kislakások kiosztásánál a tanács a pártok kívánságait figye- lembevéve végezte el nehéz munkáját. Azonban mindez csak terv, mert egyre valószínűbbé válik a kereskedelemügyi minisztériumnak e pillanatban még ügyesen rejtegetett azon terve, hogy a rendszámok kiosztását ne a főváros, hanem a minisztérium végezze. Ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy nem a fővárosi, hanem a kereskedelemügyi protekciósok kapnák meg az uj engedélyeket... A közérdeknek vélünk szolgálatot tenni, amidőn megbízható adataink alapján közöljük azok listáját, akik taxirendszámért folyamodtak. Hadd lássa a közönség, kik azok, akik érdemeikben vagy összeköttetéseikben bízva autótaxi-hitbizományhoz iparkodnak jutni. Az autótaxi rendszámokért folyamodó magánszemélyek listája nem érdekes. Volt és jelenlegi bérkocsis iparosok, soffőrök, bérautósok, mérnökök, katonatisztek, pilóták, B-lis- tás tisztviselők, özvegyek, magánzók váltják fel egymást a tarka listán, akik vajmi kis számban fognak engedélyhez jutni. Bármily nagyok is az ellentétek az autótaxi- íigyben a főváros és a kereskedelemügyi minisztérium között, abban teljességgel egyetértenek, hogy magánszemélyeknek csak a legkisebb számban fognak engedélyeket kiosztani, inkább tőkeerős egyesületeknek adják az engedélyeket, hogy a közlekedés biztonságát és rendjét megvédelmezzék. Kétszeresen érdekes tehát, melyek azok az egyesületek, részvénytársaságok és egyéb jogi személyek, amelyek engedélyhez kívánnak jutni. Vannak közöttük olyanok, akiknek minden jogcímük megvan arra, hogy az iparban eltöltött múltjuknál fogva újabb rendszámokat kapjanak, viszont vannak egészen újsütetű részvénytársaságok és egyéb alkalmi alakulatok is, amelyek direkt erre a célra adták össze a pénzt, amelyek kizárólag a jó üzlet reményében jelentkeztek a pecsenyeszagra. A legnagyobb reménnyel az uj taxiszámok kiosztása elé a Budapesti Bérkocsi Ipartársulat lófo- gatu szakosztálya néz, amely a most üzemben lévő 236 konflisrendszám helyett kér autórendszámokat. Az Autótaxi részvénytársaság 200 újabb kocsira jelentett be igényt, mig a Budapesti Bérautó Fuvarozók Ipartársulata, amely a VI. kerületben Lehel-utca 25. szám alatt székel, 100 engedélyt kíván kapni. Ugyancsak 100—100 rendszámot kér a Bérautófuvarozók Szövetkezete, (V. Kossuth Lajos- tér 9.) a Keresztény Iparosok Szövetségének Bérautótaxi szakosztálya (Pirostaxi tulajdonosok, nemkülönben a Kézmüiparosok és Kereskedők Országos Szövetsége keretében működő Pirostaxi Tulajdonosok Szakosztálya, amely stílszerűen a pékek ipartestületének Hársfautcai palotájában ütötte fel tanyáját. Meglehetősen nagy étvágya van a Budapesti Bérkocsiipartár- sulat Autótaxi szakosztályának, amely illő szerénységgel a kiosztásra kerülő összes rendszámokat kéri. Ötven kocsira kér engedélyt a Bérautófuvarozók Hitel Egylete, amely a Bank-utca 6. szám alatt székel, továbbá ugyancsak ötven kocsira a B-listás Közszolgálati Alkalmazottak Országos Szövetkezete, amely Tomcsányi Belizár nyugalmazott miniszteri tanácsos elnökletével a Károly király-ut 7. szám alatti helyiségében várja az engedélyek megérkezését. Úgy látszik, politikai hitvallást akart tenni a Turul Bérautó Fuvarozók Egylete, amikor kereken 48 rendszámot kér! A Budapesti Gépjárművezetők Autótaxi Képviselete (VIII., Tisza Kálmán-tér 16.) szintén ötven engedélyt kér, viszont a Műegyetemi Segitőegylet, amely szintén Turul Autóforgalmi R. T. címen van megalakulóban ötven rendszámmal megelégedne. Külön lapra tartozik a katonai alakulatok taxi kérelme. A MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet VI., Podmaniczky-utca 45.) harminc engedélyt kér, a HADRÖÁ (Hadirokkantak, Özvegyek, Árvák Országos Szövetsége V. Fáik Miksa- utca 9.) ötven engedélyre tart igényt, ugyanannyit kér a Nyukosz részére báró Lukasich és Talliá.n altábornagy elnökök aláírásával beérkezett kérvény, nemkülönben ötven rendszámra pályázik a Hadviseltek Autóforgalmi Szövetkezete is, amely Arthner altábornagyot vallja vezérének. Az Országos Vitézi Szék tiz engedélyt szeretne kapni, három engedéllyel megelégedne a Hungária MTE XII. IV. Béla korporációja, tízzel a Centrum Hitelszövetkezet, mint az OKH tagja és a Budapesti Egyetemi és Főiskolai Ifjúság Gazdasági Intézménye, öt engedéllyel ki lenne elégítve a II. kerületi Iparoskor, harminccal a Budapesti Szállítási Munkások Fuvarozási Szövetkezete és két engedéllyel a Magyar Keresztény Szocialista Vas- és Fémmunkások Országos Szövetsége. Meghatóan kedves a Gépkocsivezetők Árvagyerekeit Felruházó Asztaltársaság, amely változatosság okából szintén rendszámokat kér, de nem határozza meg, hogy hány
