Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-08-04 / 30. szám

VÁROSPOLITIKAI Előfizetési árak: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ: D O B V ANDOR ti r. ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmelweis-utca 4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszémla: 30130. Talpig fegyverben várják a pártok az őszi karcokat Az őszi program: költségvetés, Talbot-iigy, fővárosi törvény — Lehet-e Vázsonyi János a demokratapárt vezére? — A Kozma-párt és a Wolff-párt elégedetlenkedik és világnézeti jelszavak helyett gazdasági célkitűzést követel Alakulóban a közgyűlés keresztény ellenzéke — Az Uj Budapest tudósítójától — A hang A héten két leirat is érkezett a kormányhatóságtól a fővároshoz, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az egyik leirat a fővá­ros azon határozatát kritizálta, amellyel egy vállalkozónak elő­munkálati. engedélyt adott a föld­alatti gyorsvasul megépítésére, a másik leiratban pedig a főváros azon határozatával szállt vitába a belügyminisztérium, amellyel a tör­vényhatósági bizottság kívánságára felemelte az olajjal portalanitandó utak területének nagyságát. Ehe­lyütt nem kívánjuk érdemben vita tárgyává tenni, hogy helyes és in- dokolt-e a kormányhatóság állás­foglalása. Ez alkalommal az érem másik oldalát nézzük: a leiratoknak Gzt az egészen furcsa tenorját, amelyből a lekicsinylés, a fensőbb- ség érzésének millió és millió sú­góra. viharzik a minisztériumi har­sonákból a főváros felé. Ezen a han­gon az alispánok szoktak beszélni renitens körjegyzőkkel, főnökök azokkal a tisztviselőkkel, akiket holnap el akarnak csapni. Úgy lát­szik, sem a belügyminisztériumban, sem a kereskedelemügyiben nem volt megfelelő hang raktáron, köl­csön kellett azt kérni valamelyik kaszárnyától, ahol történetesen egy őrmester volt a telefonnál... Epilógus egy revolverdörrenéshez Jól tudjuk, hogy Steinhardt An­tal öngyilkosságáért, aki a közélel­mezési ügyosztály egyik előszobá­jában lőtte halántékon magát, sem Vájná tanácsnok, sem a tanács nem felelős, hanem kizárólagosan a het­venéves építész agyongyötört élete, ahogy mondani szokták; „pillanat­nyi elmezavara.“ A revolverdörre­nés mégis visszhangot vet bennünk és kérdezzük, akkor is csattannia kellett volna-e a ravasznak, ha a tanácsnokon kívül más is meg­mondhatta volna az építésznek, hogy az ügye kedvező elintézést nyert, a tanács megszavazta részére a kért összeget. Nem kétséges, hogy a főváros adminisztrációja, mint minden adminisztráció, lassú és kö­rülményes, de viszont az sem két­séges, hogy jóakarattal, közvetlen­séggel egyszerűsíteni és könnyíteni lehet a tanácsnoki előszobák sok­szor kétségbeejtően nehézkes bürok­ratizmusán. Tisztelet és becsület Vájná Edének, aki példátlan lelki­ismeretességgel és szorgalommal, a legapróbb részletekbe menő szemé­lyes felügyeletével és ellenőrzésével vezeti ügyosztályát, azt is tudjuk róla, hogy ő a legszigorúbb, a leg- pedánsabb, a legkövetkezetesebb fő­városi tanácsnok. Hozzá csak na­gyon körülményesen és nehezen, a titkárkisasszony kérlelhetetlenül szigorú rostáján átvergődve lehet bejutni. Mi tudjuk ezt róla. Szegény Steinhardt Antal, úgy látszik, nem tudia. és mert gyenge idegeivel nem volt képes a várakozás nehéz per­ceit megrövidíteni, maga ellen emelte a fegyvert. Emlékét kegye­lettel fogjuk megőrizni... A városháza nyári szünete kezd véget érni: maholnap itt van Szent István, amikor az ünnepé­lyes körmenetben már részt vesznek a főváros vezetősége és a jobboldali pártok vezető férfiai. A törvény- hatósági élet nyári szünete azon­ban egyáltalában nem akadályozta meg a pártokat, hogy bizonyos vélemények és irányzatok ki ne je- gecesedjenek. Hogy a pártok meny­nyire élénk figyelemmel kisérték a vakáció tartama alatt is a város­házát, mi sem bizonyltja jobban, mint a pénzügyi bizottságnak keddi és a központi választmány­nak szerdai ülése, amelyekre párt­különbség nélkül szinte teljes számmal vonultak fel a törvény- hatósági bizottság tagjai. Nincs kétség aziránt, hogy 1928 ősze, a kilencedik évfordulója an­nak, hogy a főváros mai vezetősége és többségi pártjai uralomra jutot­tak, eseményekben dús lesz. Hacsak a legsürgősebb tennivalókat néz­zük: a költségvetés tárgyalása, a Talbot-iigy, a fővárosi törvény re­víziója — egyik gyujtóbb anyag a másiknál, az amúgy sem túlságo­san békés hangulatú kedélyek fel­lángolására. Ha még hozzávesszük, hogy mindig akadnak napi érde- kességü problémák, személyi és egyéb kérdések, amelyek még erő­sebb szenvedelmeknek adhatnak tápot, mint a fentemlitett nagy ügyek: akkor tisztában lehetünk azzal, hogy az egyes pártok kere­tében megnyilvánuló ellentéteket nem hogy nem fogják a párt­kérdéseket jelentő nagy ügyek el­simítani, hanem kilátás van arra, hogy a pártkereteken belül töme­gesen fognak jelentkezni az egy­séget, a harmóniát alaposan zavaró momentumok. Jelen pillanatban az egyes pár­tok közül csak a szociáldemokraták mondhatók egységeseknek. Az ő állásfoglalásukat egyetlen momen­tum dirigálja: a városi bizottság határozata. Az illetékes intéző- bizottság határozatát a szociálde­mokrata frakciók minden tagja egyéni véleményére való tekintet nélkül elfogadni és követni köteles, elfogadja és követi is. A demokratákat illetően a hely­zet az, hogy a régi sebek nemhogy begyógyultak volna, hanem meg­újultak. Nincs vezére a demokrata- pártnak, vagy hogy még precí­zebben fejezzük ki magunkat: a demokrata pártban csak vezérek vannak. A választott vezér Bassay Károly lenne; ő azonban nem fog­lal helyet a törvényhatósági bizott­ságban, és a Községi Takarék igaz­gatósági tagsága igazán nem az a pozíció, amelyben egy városi párt vezérét el lehet képzelni. A többi vezér, kezdve Bar ács Marcelen és végezve Bródy Ernőn, inkább az országgyűlésen fejt ki tevékenysé­get és tűri, hogy a minorum gen­tium kormányozza a baloldal vá­rosi politikáját. Érzi ezt a vezér- léikül i súlyos állapotot maga a párt is, amely az ősz folyamán 'éezérválasztásra készül. Arról van szó, hogy Vázsonyi Vilmos fia, Vá­zsonyi János dr. lenne a demo- kjratapárt vezére. Ezt a megoldási itiódot azonban nagyon kevesen helyeslik, a fiatal Vázsonyit egy nagy név örökségén kívül semmi nem predesztinálja arra, hogy idő­sebb és komolyabb férfiak veze­tője legyen. A demokrata párt nem családi hitbizomány, még akkor sem, ha egyesek másképen, mint régensek, nem tudnak vezető­szerephez jutni. Valamit azonban okvetlenül tenni kell, mert a demo­krata párt mai formájában ön­magának karrikaturája, elsőrendű közérdek pedig, hogy a baloldalról egészséges ellenzék kisérje kritikai figyelemmel a többség működését. Nincs valami túlságosan nagy egység a kormánypártban sem. A Kozma-párt, amely a legszélső­ségesebb elemeket fogja egyetlen egységbe Seeliger Vilmostól De- mény Aladárig és vissza, kétségen- kivül a leghibridebb pártja a tör­vényhatósági bizottságnak. Ma még összetartja őket Kozma Jenő tagadhatatlanul ügyes és koncep­ciózus diplomáciai érzéke, az első komoly vihar azonban esetleg alkatelemeire képes bontani azt a pártot, amely minden, csak nem homogén. A párt tagjai közül szá­mosán elégedetlenek nemcsak egyes fővárosi tanácsnokokkal, hanem a párt sok tekintetben csak jelsza­vakban kimerülő gyakorlatiatlan politikájával szemben is, és azt kérdezik, hogy a kormánypártisá­gon kívül mi az a jelszó, mi az a program, mi az a célkitűzés, amely őket összetartja. Ha hozzávesszük mindehhez Kozma Jenő és Wolff Károly sokak által nem jó szem­mel nézett szoros baráti együttmű­ködését az egyik oldalon, Ripka főpolgármester mindjobban való háttérbe szorítását a másik oldalon, Kállay Tibornak Bethlenre támasz­kodó önálló városi politikáját a harmadik oldalon, — akkor hii ka- rakterisztikonját adtuk az Egységes Községi Polgári Pártnak, amely a maga elaggottságában és tehetetlen­ségében igazán rászorul egy Voro- noff-injekcióra . . . Nunc venimus ad fortissimum: nézzük a Wolff-pártot, amely a; maga tibeti elzárkózottságában egyebet sem csinál, mint epizód- alakokat termel vezérének, aki úgy jár-kel, mintha modellt állna az ön­maga szobrához. Nem kétséges, hogy Wolfféknál legerősebb az a törekvés, amely kohézióra akarja kényszeríteni az össze nam tartozó elemeket, akik között nyugalmazott tábornokok és egyéb magasrangu köztisztviselők éppen úgy helyet foglalnak, mint levitézlett ébredők, békés keresztényszocialisták, és a kormánypárt felé egyre sűrűbben kacsintgató akarnokok. Ezeket a különböző tényezőket mindezideig összetartotta Wolff Károly szemé­lyi varázsa és becsületes program­ja. A varázs azonban mindinkább oszladozóban van, a vezért ma ko­rántsem szeretik annyira és any- nyian saját pártjában, mint öt esztendővel ezelőtt, a program pe­dig idejét múlta, elkopott, nincs ak: felfrissítse. Wolff maga jó szónok, talpig becsületes férfiú, jóhiszemű, jóindulatú ember, aki azonban min­den a pártvezérséghez szükséges tulajdonsággal rendelkezik, csak gyakorlati érzékkel nem. A helyzet azonban az, hogy a Wolff mögött álló keresztény tömegek, sőt magá­nak pártjának egy jelentékeny részé is megunta a szintal-hasogatást, a fényezett borjuszegy és turóscsusza között mindig ugyanazon tenorban jelentkező filozofikus pohárköszön­tőket: a keresztény tömegek és Ke­resztény Községi Párt gyakorlati célkitűzést, praktikus programot követel vezérétől, amelyet az, ugy- látszik, nem képes megadni. Nem titkolható elégedetlenség vált úrrá ezért a Wolff-párt berkeiben, amely kivéve Wolff legközvetlenebb kör­nyezetét, mindjobban uralkodni kezd minden árnyalaton. Ezek a törekvé­sek ma még csak a párt program­jának felfrissítését és bizonyos pártreformokat követelnek, de tud­ván azt, hogy esetleg egy vezért kézlegyintéssel akarják az ő tisz­tességes törekvéseiket leinteni, arra is gondolnak, hogy kilépnek a párt­ból és más utakon igyekeznek ered­ményeket elérni. A Wolff-párti pelurbánok száma mintegy har­mincé a-negyvenre tehető: Ha ezek találkozni fognak, még pedig nem kétséges, hogy hamarosan találkoz­nak, a kormánypárti elégedetlenek­kel, könnyen lehetséges, hogy ellen­zéki alapon megindul még a tör­vényhatósági bizottság most folyó V. évfolyam 30. szám Budapest, 1928 augusztus 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom