Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-06-30 / 25. szám
I Előfizetési árak: Egész évre.................................. ..... 30 pengő Fé l évre ............ 13 pengő Egyes szám ára 60 fillér ! FELELŐS SZERKESZTŐ : D O B V ANDOR őr. I Szerkesztőség és kladóhivalal ; Budapest, IV., Semmelweis-\ifca 4. Telefon: Automata 802—47. Postalakarékp. chequeszámla : 30013. Intim interjú Rumbach Dezsővel, aki három hónapig lesz tanácsnok és ősszel nyugalomba vonul Amikor Kammermayer volt a polgármester és Lechner a Baudirektor... Rumbach Dezső dédapja főorvos volt Pesten, és ő alapította az első pesti fürdőt — Érdekes visszaemlékezések a kilencvenes évek Pestjéről, amikor csak a Belvárosban volt aszfaltos utca Hogyan lett Rombach-utca Rumbach Sebestyén utcájából — Az Uj Budapest tudósítójától — Nyár A szokásos jókívánságok után, amelyet a főpolgármester a közgyűlés befejeztével nyilvánít a szabadságra menő bizottsági tagoknak, hivatalosan is megkezdődik a városháza nyári szünete. A városatyák és tisztviselők a munkában eltöltött esztendő fáradalmait pihenik ki, a polcokon porosán és fáradtan alusznak az akták, csupán a költségvetés van ébren, hogy szómoszlopaiban nyilvánosságra hozza azt a sok vágyat, reményt és kívánságot, amelyet a város népe választott vezéreivel szemben táplál. A péterpálnapi bágyásztó hőségben nincs kedvünk mérlegre tenni az elmúlt közgyűlési ciklus eredményeit. Mával is fogyott a földi kin — mondja a költő, egy esztendővel távolodtunk attól a kataklizmától, amelyet a háború és a forradalmak jelentettek, egy esztendő alatt tovább heggedt a seb, amelynek gyógyulását már nem fogja megérni a ma élő nemzedék. Hiszen a seb száját még mindig varratok tartják összekötve: ezer és ezer szál, amely az elmúlt rémségekhez köt bennünket, egy zűrös világ emléke, itt re- megőn még mindig sziveinkben. Asztalunkon krumpli, válla,inkon gond és teher álmainkban fantomok; nem, Pesti Polgár nem nyaral, nem pihen, tikkadt szemeit az égi és földi hatalmasságokra veti, hiszen már azt sem tudja, honnan várja a segítséget! Azok az urak, akik szabadságra mennek, tisztviselők és városatyák egyaránt, ha egy-egy szabad félórájuk akad a senki által nem irigyelt nyári pihenésben, gondolkozzanak ezeken a bajokon. Jól tudjuk, ők sem Istenek, vézna és erőtlen kezeikkel nem tudják megállítani az idő forgó kerekét, és a magyar glóbusnak a gazdasági bajokból való megváltása mindenhonnan kiindulhat, csak a budapesti városházáról nem. De azért mindenkinek meg kell tennie kötelességét, fel kell használnia a maga szűk kis körét, hogy lámpát gyújtson és világítson a sötétben. Azoknak, akik elmennek, mind- ezekután kellemes pihenést és békés nyugalmat kívánunk! Nappaluk legyen vidám, álmuk legyen könnyű, és ha hazajönnek, friss kedvvel és kipihent idegekkel lássanak hozzá a munkához! És ha visszatérnek az elhagyott Íróasztalhoz, az árván maradt közgyűlési padba: használják fel frissült munkakedvüket azok javára, akik itt töltik a nyarukat a naptalan pincelakások, a csene- vész fák, a forróságot lihegő utcakövezet és a rosszszagu csatornák között. Túl az operenciák kék ködén gondoljanak arra az urak, hogy az itthonmaradott százezrek unják az elvénhedt jelszavakat, a szineha- gyott frázisokat, nagyképü szónoklatok lelkinek csúfolt sovány táplálékát: gazdasági programmot, munkaalkalmat, jó közlekedést és tiszta kórházat várnak azon egyébként nagyon érdekes probléma felszínen tartása helyett, hogy ki legyen a Községi Takarék ügyvezető álelnöke. Rumbach Dezső műszaki főtanácsost, aki 1892 szeptember 27-én lépett a főváros szolgálatába, a főváros törvényhatósági bizottságának 1928 junius 27-én tartott közgyűlése egyhangúlag tanácsnokká választotta. Három hónap hijján kerek harminchat esztendeig kellett várakoznia Rumbach Dezsőnek, amig eljuthatott addig az állásig, amely a műszaki képesitésü tisztviselők számára a városházán a legmagasabb: a tanácsnoki székig. Megválasztása alkalmából felkerestük Rumbach Dezsőt; nemhogy obiigát programmot kérjünk tőle az elkövetkező tanácsnoki esztendőkre, hiszen tudvalevő, hogy Rumbach a kora őszi hónapokban letárgyalván a költségvetést, saját kérelmére penzióba vonul, hanem hogy szá- monkérjük tőle a főváros szolgálatában becsülettel eltöltött évtizedeket, hogy egy késői dagerrotypet kapjunk a kilencvenes évek városházájáról, amikor a fiatal Rumbach Dezső a műegyetem elvégzése után a főváros szolgálatába lépett. ... Az előszobában műszaki tanácsosok, mérnökök tömege referálásra várakozva, rajzokkal, tervekkel, aktákkal, a tágas és levegős szobában nagyraszabott mérnöki Íróasztal előtt ül Rumbach Dezső. A legelegánsabb tanácsnok, a nyakkendője mindig friss, nadrágján a bug élesre vasalt: látszik, hogy a mérnöki pedantériát nemcsak a hivatalban tartja szem előtt, de ruházatában is. Szemközt a falon néhai való jó Fock Ede életnagyságu arcképe, közismert ferenejóskájában, a sarokban külön emelvényen Fock Ede síremlékének kicsinyített mása. De nini, mintha a Rumbach Dezső aranykeretes evikkere mögül a Fock Ede jóságos szeme villanna elő: igen, ebben a szobában és ebben az ügyosztályban minden Fock Edére emlékeztet, az ő szigorú becsületességére, mélyérzésü jóságára, nagy mérnöki tudására ... — Fock Ede volt az első főnököm, — kezdi Rumbach Dezső. — Harminchat évvel ezelőtt mint napi- dijas kerültem a városhoz, Kam- mermayer Károly volt a polgár- mester, Gerlóczy Károly az alpolgármester, Lechner a „Baudirektor.“ A mérnöki hivatal második osztályába kerültem, amely az ütés csatornaépítéssel foglalkozott, de hozzátartoztak a szépészeti ügyek is. Az én hivatalom a mai uj városházán volt, a mai Váci-utcában, amelyet akkor még Lipót-utcának hívtak. Itt lettem Fock Ede mérnök asszisztense, ekkor kezdődött barátságunk, amely eltartott a sírig. — Már családi tradícióim a városhoz vonzottak. Dédapám dr. Rumbach Sebestyén Pest városának főorvosa, mint annakidején mondották fizikusa volt Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben és II. József császár alatt. Dédapám különben arról volt nevezetes, hogy ő építette az első pesti fürdőt a mai Aréna-uton, az úgynevezett Vasfürdőt. A mai Rombach-utcában volt a háza, egyike a legszebbeknek az akkori pesti házak között: a Radvánszky-ház, az Orczy-ház és a St.bastiani-ház tőszomszédságában. A ház még ma is áll, a Rombach-ucca 9. szám alatt, ma a Hadik—BarkóRumbaeh Dezső czy hitbizományé. Később az utcát is róla nevezték el Rumbach-utcá- nak, és később, amikor dédapám neve feledésbe ment, torzította el a pesti argot dédapám nevét Rum- bachról Rombachra. — Arra kiváncsi szerkesztő ur, hogy az ut- és csatornaépítési szempontból milyen volt Pest, amikor a főváros szolgálatába léptem? Hát bizony, aszfalt alig volt másutt, mint a Belvárosban, a mellékutcák trachittal és inakadámmal voltak burkolva, ha ugyan egyáltalában burkolva voltak, a főutakon azonban pompás gránit kövezet volt. Persze a kövezés lépést tartott az uj utak és utcák megnyitásával: A Lipót-körut éppen hogy megnyílt, alighogy megnyitották a József- körutat, melynek végén az Üllői-ut sarkán, ahol a Mária Valéria kávéház van, már állt a családi házunk. A Ferenc-körut még meg sem volt nyitva, hogy a külső perifériákról ne is beszéljünk... A főgyűjtő éppen akkor épült, a külső városrészekben rengeteg volt a magáncsatorna, ha ugyan egyáltalán volt csatorna. Hol vagyunk természetesen ma ezektől a kövezési módoktól! Már a kilencvenes évek elején a gránitot kiszorította a bazalt, hiszen egymásután nyíltak meg a hazai bazaltbányák. És hol vagyunk ma ezektől a régi kövezésektől, az autók, a cement és beton-utak viharos korában! Elmerengve néz maga elé Rumbach Dezső, akit ezután aziránt interpellálunk meg, hogy mikor megy nyugalomba. — Én szerettem volna még a nyár előtt elmenni, de a polgármester ur nem engedett, azt moiidotta, hogy nekem kell végig csinálni a költség- vetést a pénzügyi bizottságban és^ a közgyűlésen. így november előtt aligha mehetek el. Hogy azután mi a programmom? Itt maradok Pesten, élek csendesen, nyugodtan. Megérdemlem harminchat évi nehéz munka után ... A titkár egyre gyakrabban nézeget be a párnázott ajtón, gyűlnek és türelmetlenek a referensek, az előszobában. Egy tanácsnok délelőtti munkarendjében nagy idő egy félóra! Közben telefon szól, nem tudjuk ki beszél, de a tanácsnok válaszából azonnal megértjük, hogy miről van szó. „Igen, ma délután lesz az albizottság ülése. Ilyen dolgokban ismersz engemet, tudod, nem protezsálok senkit. Döntsenek a bizottsági tagok.“ Ez a beszélgetés jellemzi a legjobban Rumbach Dezsőt, aki mindig dolgozott, puritán és becsületes volt, és aki harminchatéves közszolgálat után egy jól és dolgosán eltöltött élet emlékével mehet nyugalomba. Rumbach Dezső álmát öreg napjaiban nem fogja zavarni semmi. Az a lelkes eljen, amely Rumbach Dezsőt a közgyűlési te remben a választás után fogadta, bizonysága annak, hogy van még pártokon és vitán felül álló érdem, amely, ha későn is, megtermi a maga gyümölcsét. A főváros nagy mérnökei sorában Fock Ede és Solty Lajos után méltó helyet foglal el Rumbach Dezső.
