Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-06-23 / 24. szám
Budapest, 1928 junius 23 V; évfolyam 24. szám UJ BUDAPEST Előfizetési érek: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................13 pengő Eg yes szám ára 60 fillér DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, ÍV., Semmelweis-utca 4. Telefon: Automata 802-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30013. A plébánosválasztás utóhangjai Az események mellett, amelyek a múlt heti plébános-választó közgyűlés után a Regnum Marianum egyházközségben lejátszódtak és napról-napra megújulnak, egyházjogi és várospolitikai szempontból nem mehetünk el szó nélkül. Kétségtelen, hogy Ortvai Rezső megválasztása a törvényes jogszabályok teljes figyelembevételével jött létre. Viszont az is kétségtelen, hogy a Damjanich-utcai egyház- község híveinek igazuk van, amikor tiltakoznak az idegenből jövő pap ellen és azt óhajtják lelkiatyjókul megtartani, aki velük élt, velük örült, velük bánkódott eddigi bajaik közepette. Nem kétséges, hogy az a történelmi evolúcióként jelentkező önálló megalakulása az egyházközségnek, amely tudvalevőleg a forradalmak után jött létre, hasznos volt az Egyházra és a hívekre egyaránt. Az uj egyházközségek egyrészt jelentős jövedelemhez jutottak a felekezeti adóból, másrészről az egyházközség autonom szervezete olyan tömegeket vonzott az egyházközségek belső lelki közösségébe, amelyek azelőtt mindennel törődtek, csak templomukkal és papjukkal nem. Nagyon helyes cselekedete volt a Keresztény Községi Pártnak, amikor a kegyúri jogban gyökeredző lelkészválasztást a katolikus vallásu bizottsági tagok monopóliumává tette. Ez a monopólium természetes következménye volt az egyházközségek megalakulásának, de úgy látjuk, hogy a természetes fejlődés már tulment a választásnak ezen módján is, és ezért a lelkészavatás olyan változáson kell, hogy keresztül menjen, amely úgy Róma érdekeinek, mint a hívek azon óhajának is megfelel, hogy saját pásztorukat ők maguk jelölhessék ki. A megoldás módját, amely a Damjanich-utcai események megismétlődését van hivatva elkerülni, mi abban látjuk, ha a lelkészválasztó törvényhatósági bizottság olyan módoyi lesz köteles figyelembe venni a hívek akaratát, ameny- nyire Ortvai Rezső megválasztásánál nem vették figyelembe. A mai helyzet, amikor a plébános-jelölteknek éppen úgy kunyerálni kell a szavazatokért, mint annakelőtte, azzal a különbséggel, hogy csupán a törvényhatósági bizottság katolikus tagjaitól kénytelenek pártfogást esedezni, alig változott ahhoz a szégyenletes állapothoz viszonyítva, amiben azelőtt volt részük a plébánosjelölteknek. Miért ne lehetne olyan megoldást találni, hogy a bíboros hercegprímás és a, törvény- hatósági bizottság együttes, hármas jelölése alapján maga az egyházközség választhassa meg a papját? Kin esne ily módon sérelem? A következő plébános-választást már úgy szeretnék látni, hogy a hercegprímás és a törvényhatósági bizottság vétójogának fenntartásával maga az egyházközség válasszon. Hiteles részletek az uj fővárosi törvényjavaslatból Elkészült az önkormányzati testületek újjászervezéséről szőlő törvényjavaslat, amely a kormány bizalmi emberét teszi legnagyobb úrrá a vidéki törvényhatóságokban — A törvénytervezet hajszálnyira megegyezik a Ripka-tervezettel: megszervezi a közgyűlési kis tanácsot, megszünteti a tanácsot, megállapítja a tanácsnokok egyéni felelőségét Visszatér a virilizmus és csak férfi lehet tagja a törvényhatósági bizottságnak Noha a nyári uborkaszezon kezdi előrevetni árnyékát és junius közepén megkezdődött úgy a belügyminisztériumban, mint a városházán a főtisztviselők szabadságra való menése: az Uj Budapest abban a helyzetben van, hogy autentikus forrásból eredő értesülése kapcsán már most körvonalazza azokat az alapelveket, amelyeket a belügyminisztérium a készülő fővárosi törvényjavaslat gerincéül szánt. Hangsúlyoznánk kell, értesülésünk abszolút megbizható voltán felül azt is, hogy túlmenően az egyes sajtóorgánumok önkényes kombinációin, a magyar sajtóban az Uj Budapest az első, amely ezeket a szenzációs adatokat a közönség elé viszi. A fővárosi törvény reformja szerves összefüggésben van a köz- igazgatási reformmal. Azok a társadalompolitikai és közigazgatáspolitikai alapelvek, amelyek a már elkészült közigazgatási reform anyagát alkotják, természetszerűleg megegyeznek a fővárosi törvény reviziójának alapelveivel. A két revizió közötti szerves összefüggést mi sem bizonyltja jobban, mint hogy a javaslat, amelyet a legutóbbi minisztertanács fogadott el és az országgyűlés őszi ülésszakának első tárgya lesz, „az önkormányzati testületek újjászervezése“ címet viseli homlokán. A szakemberek előtt egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy a közigazgatási törvényjavaslatnak a városokra és a városi tisztviselőkre vonatkozó részeit változás nélkül fogja átvenni a belügyminisztérium városi osztálya a fővárosi törvény revíziójáról készülő javaslatba. A javaslat szerint a törvényhatósági bizottságnak tagjai 1) választott tagok, 2) azok, akik szak- szerűség és érdekképviselet révén tagok, 3) örökös tagok, 4) azok, akik hivatali állásuknál, illetőleg tisztüknél fogva tagok. Megállapítja a javaslat, hogy városokban száznyolcvannál több tagja nem lehet a törvényhatósági bizottságnak, amelynek egyrészét a legtöbb adófizetők sorából választják. A törvényhatósági joggal felruházott városok tehát a vidéken a virilisták soraiból is választanak, uincs kétség ezekután aziránt, hogy az uj fővárosi törvény is rendszeresíteni fogja a virilizmus intézményét. Szakszerűség cimén a pénzügyigazgatóság, az államrendőrség, az államépitészeti hivatal, a gazdasági felügyelőség kiküldöttei, a vitézi szék kapitánya, a tanfelügyelő, a tankerületi főigazgató tagjai a tör— Az Uj Budapest tudósítójától ■— vényhatósági bizottságnak. Érdek- képviselet cimén tagok az ügyvédi, közjegyzői, mérnöki és orvosi kamarák, a kereskedelmi és ipari kamarák kiküldöttei, örökös tagok a közélet terén különös érdemeket szerzett egyének. A törvényhatósági választójogot a tervezet aktiv választójog szempontjából a hatévi helybenlakáshoz köti. A passzív választójog szempontjából a törvényhatósági bizottság tagjává csak férfit lehet választani, még pedig csak olyan egyéneket, akik aktiv választójoggal rendelkeznek, életüknek harmincadik évét betöltötték, bárhol vagy bármily egyenesadót, vagy községi adót fizetnek. A javaslat megszervezi a törvényhatósági kisgyülést, amelynek törvényhatósági városokban 15—20 törvényhatósági bizottsági tag tagja. Városi törvényhatóságokban az összes törvényhatósági tagok húsz százalékánál számuk nagyobb nem lehet. A kisgyülés tagjainak háromnegyed részét a törvényhatósági bizottság választja, de szolgálatban álló köztisztviselőt á kisgyülés tagjává nem lehet választani. A kisgyülés tagjainak egynegyed részét vidéken a főispán nevezi ki, tehát Budapesten a főpolgármester fogja kinevezni. Havonta legalább egy rendes kisgyülést kell tartani, és az első fokon intézkedik azokban a törvényhatósági közérdekű ügyekben, amelyekben az intézkedés joga a törvény hatálybalépésének időpontjában a törvényhatósági bizottságot illette és amelyet a törvény kifejezetten* nem utal változatlanul a törvényhatósági bizottság hatáskörébe. A kisgyülés másodfokú fóruma azoknak a közérdekű ügyeknek, amelyekben most másodfokon a törvényhatósági bizottság határoz. Végezetül a kisgyülés előkészíti a törvényhatósági bizottság elé terjesztendő ügyeket. Fontos rendelkezése a javaslatnak a városi tanács hatáskörének megszüntetése. Az uj törvény szerint a városokban a polgármester a hatáskörébe utalt egyes ügyeket vagy ügycsoportok intézését személyes felelősségének érintetlensége mellett a főjegyzőre és az egyes tanácsnokokra is bizhatja. Azokban az ügyekben, amelyek eddig törvény vagy szabályrendelet értelmében a törvényhatósági, illetőleg a városi tanács hatáskörébe tartoztak, a jövőben a polgármester egyéni hatóságként intézkedik és határoz. A fővárosi tisztviselőket a javaslatnak az a része érdekli a legköze- ebbről, amely a városi tisztviselők alkalmazására vonatkozik. Eszerint a főorvost, a levéltárost, a városi számvevőket és a kezelő személyzet tagjait a főispán, mint a törvényhatóság feje élethossziglan nevezi ki. A polgármestert a törvény- hatósági bizottság közgyűlése hat évre választja. A többi tisztviselőket a törvényhatóság közgyűlése életfogytiglan választja meg. A törvény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt általános tisztuji- tást kell tartani. Mint a fentiekből látható, a javaslat szinte teljes egészében megszünteti a törvényhatóságok autonómiáját és a főispánnak, mint a kormány bizalmi férfiának olyan messzemenő jogokat biztosit a törvényhatósági jogok intézésében és olyan jogkört állapit meg még a kisebb jelentőségű akták elbírálására is, ami eddig példátlan a városi autonómiák Magyarországon való fejlődésében. Hangsúlyoznunk kell azon megállapításunkat, hogy ez a tervezet szinte szóról-szóra megegyezik azzal a tervezettel, amelyet Ripka főpolgármester néhány héttel ezelőtt a pártvezérekkel ismertetett. A fenti, a vidéki törvényhatóságok életét szabályozó uj törvényjavaslat talán csak abban különbözik a főpolgármester ur által ismertetett javaslattól, hogy a Ripkci-féle javaslat még a fenti javaslatnál is jobban megszükiti a polgármester hatáskörét, — a főpolgármesteri jogkör előnyére. Ismételjük: nem kétséges, hogy az uj fővárosi törvény tervezete hajszálnyira meg fog egyezni azzal a javaslattal, amelyet ismertetni alkalmunk volt. És aminthogy nem kétséges, hogy a vidéki városi autonómiák képviselői a legmesz- szebbmenő módon fognak pártkülönbség nélkül felszólalni a törvényjavaslat parlamenti tárgyalásán, a belügyminisztérium immár nem is titkolt centralisztikus törekvései ellen, azonképpen a fővárosi törvényhatósági bizottság képviselő tagjainak már most szervezkedni kellene a városi autonómia megvédésére. Egyéni szempontok, pártérdekek, klikkekhez való tarto- zandóságok nem homályosithatják el az ezen küzdelemhez való azonnali csatlakozást, mindazon képviselők részéről, akik barátai az atuo- nomiának. A belügyminiszter ur sokszor ismételt nyilatkozata az autonómia megvédelmezéséről ilyen szomorúan fest a valóságban: az autonómia és annak leghívebb képviselője, a törvényhatósági bizottság, csak árnyékhatalom a kormány mindenkori bizalmi embere mellett.
