Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-06-16 / 23. szám

2 XU BUDAPEST ■ 1928 junius 16. Budapest utjai Irta : Király Kálmán, székesfővárosi műszaki tanácsos Ha a nyugat­európai nagyvá­rosok utait ta­nulmányozzuk, arra a meggyő­ződésre jutunk, hogy a művelt nemzetek fővá­rosainak vezető­ségei semmiféle 'pénzáldozattól sem riadnak vissza, midőn arról van szó, hogy a városi út­hálózatot a modern közlekedési eszköz: az autó, valamint az autó­busz igényeinek megfelelően át­alakítsák. Tudatában vannak an­nak, hogy ez az átalakítás a kocsi- közlekedés lebonyolítását meg­könnyíti, emellett esztétikai és higiénikai szempontból is kívána­tos. A kulturnemzetek nemes versen­gésében a magyar mindig kivette a részét s szükséges, hogy az utak modernizálása tekintetében se ma­radjon hátul. Az erre vonatkozó előmunkálatokon már túl vagyunk. Úgy a kormány, mint a városi ha­tóságok, elsősorban természetesen a székesfőváros, számos próbautat épített, hogy a különböző újabb út­építési eljárásoknak használhatósá­gát különleges viszonyaink és ég­hajlatunk mellett tanulmányozza. Bár a próbautak munkálatainak befejezése óta eltelt idő rövid arra, hogy végleges következtetéseket le­vonhassunk, ma már mégis abban a helyzetben vagyunk, hogy a ha­zai tapasztalatokat összevetve a külföldi eredményekkel, a köve­tendő útépítési és utgondozási irányelveket megállapíthassuk. Ja­vaslataim e tekintetben a követke­zők: A székesfővárosi aszfalt- és ke- ramitutak mindennemű forgalom­nak meglelenek. Ezek átalakítást tehát nem igényelnek, legfeljebb MI ÚJSÁG O VÁROSHÁZÁN £ — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — A májusi tél után forró jú­niusi napok következtek, a májusi uborkaszezont felváltotta a júniusi élet. Mintha az időjárás egyenes arányban állana a város nemes atyjainak lelki berendezkedésével: amikor hideg van, hidegek a kedé­lyek is, és a forrósággal arányosan lesz forró a hangulat. — Halljuk, halljuk! — Kezdem az eseményeket vasár­nappal, amikor Ripka atyánk ven­dégül látta a kormány tagjait a bélatelepi Sirály-szállóban. Nem akarok versenyre kelni az esti la­pok Homéroszaival, akik époszokat, sőt ódákat zengtek a week-endező miniszterekről és még azt is meg­írták, hogy milyen szinü Búd Önagyméltósága kimondhatatlan ruhadarabjának ama bizonyos mad­zagja. Egy cáfolattal azonban tar­tozom a halhatatlanság számára: A bélatelepi sejouron nem volt szó politikáról, még kevésbé a fővárosi törvényjavaslatról, ahogy azt az esti lapok igricei elregélték. Csupán annyi történt, hogy vidám húszon- egyezés közepette Scitovszky bel­ügyminiszter ur, mivel Ripka so­káig gusztálta a piros ászhoz ka­pott cviklit, megkérdezte Kozma Jenőtől:“ Azután készültök-e a vá­lasztásokra?“ „Készülünk, készü­lünk, — felelte Kozma Jenő —, hogyne készülnénk.“ Eközben Ripka szomorúan konstatálta, hogy fuccs lett. (Nem ugyan a fővárosi válasz­tásokon, hanem a kezében tartott kártyák mián.) Ha még hozzáte­itt-ott javításra szorulnak. Na- gyobbmértékíi újraburkolás esetén azokon az útvonalakon, ahol autó­buszforgalom várható, a mainál vastagabb betonlapról kell gondos­kodni. Evégből a régi betonlapot nem kell eltávolitanunk, elegendő, ha azt (az esetben, ha az jó karban van) vastagitjuk. Mivel külföldön a gyalogutszegélyezés mellett lévő magasságkülönbség általában fele a mienknek, tehát meggondolás nél­kül csökkenthetjük a mai szegély­fellépő magasságát. Figyelemmel arra, hogy hazai ba­zaltköveink legtöbbje kiváló utbur- koló anyag, amelynek felülete egyenletesen kopik, vagyis nem gömbölyödik, emellett igen tartós, ezért elsőrdendü burkolattal ellá­tott utaink az autó és autóbusz igé­nyeinek szintén megfelelnek. Azo­kon változtatásra szükség nincs. Esetleges átkövezéstik alakalmával a kavicshézagkitöltés helyett bitu­menes hézagkiöntést kell alkalmaz­nunk, hogy a por- és sárképződést csökkentsük és hogy a burkolat vizáthatlanná váljék. A másodrendű kövezeteket, ha felületük nem elég sima, vagy ki kell cserélni, vagy bitumes boritó- réteggel bevonni és ilymódon hé­zagmentes burkolatokká átalakí­tani. A kiskőburkolatok, ott, ahol az emelkedés nem nagy, idővel bitu­menes bevonással látandók el. A vízzel kötött, úgynevezett kö­zönséges zúzott (makadám) útbur­kolatokat, ha az emelkedési viszo­nyok azt megengedik, a por- és sár­képződés megszüntetése végett mi­nél előbb megfelelő kötőanyag al­kalmazásával hézagmentesekké és vizáthatlanná kell tennünk. Ahol a forgalom kicsi, ott a má­sodrendű kövezetek, valamint a kiskő- és. zuzottkőutak bevonására kátrányt vagy bitument a helyszí­nen alkalmazhatunk. Nagyobb for­szem, hogy Vass Önagyméltósága Ripka atyánkat állandóan „der alte Tabaner“ címmel becézte, hogy Scitovszkynak élénk< szemrehányá­sokat tettek miniszter kollégái, hogy a kártyaszenvedély legyűré­sének legfőbb őre létére huszon­egyessel detektálja magát, akkor mindent elmondottam a, bélatelepi szép napokról, ami a Uj Budapes­tet érdekelheti. , — Pártértekezletek? — Azok is voltak a héten, viharo­sabbak és kevésbé viharosabbak. A kevésbbé viharos Kozmáéké volt, amelyen a szerdai közgyűlés napi­rendjén kívül egy elnöki bejelentés formájában az üresedésben levő elöljárói állásokkal is foglalkoztak. Kozma bejelentette, hogy az ürese­désben lévő két elöljárói állást ha­marosan be fogják egyelőre helyet­tesítés utján tölteni. Noha a behe­lyettesítés a főpolgármester disz­krecionális joga, bejelentette, hogy úgy tudja, Spannenberger Alajost és Guth Ferencet fogják behelyet­tesíteni. A pártértekezlet tagjai kö­zül erre számosán Bucsánszkyt kezdték éljenezni, lévén ő a párt­nak komoly jelöltje. Ugyancsak közbeszólás formájában azonban az is elhangzott, hogy Bucsánszky ta­nácsnok lesz és igy az ő személye az elöljárói behelyettesítéseknél nem jön számításba. Ebben azután mindenki meg is nyugodott. — Mi történt Wolfféknál, kedden este? — Engedje meg, kedves Szerkesz­tő ur, hogy a Wolff-párt belső dol­gairól az Uj Budapest utján tájé­koztassam némiképp a nyilvánossá­got. Lehet, hogy soraim nem fog­nak mindenkinek jól esni, de ez igazán nem érdekel. Tehát Wolffék­galom esetén a keverőeljáráshoz kell folyamodnunk, vagy pedig asz­faltrétegeket kell elhelyeznünk.' Ez utóbbinak minőségét a közlekedés igényeinek megfelelően kell meg­választani: nagy forgalom esetén sheet-aszf altot, közepes forgalom­nál topeka-burkolatot vagy bitu- macot készítünk. Az előadottakon kívül sürgősen el kell követnünk mindent, hogy utainkon az autóközlekedés bizton­ságos és kellemes legyen.Át kell tehát építenünk a veszélyes utfordulókat és meg kell szüntetnünk az ugrasz- tókat; az utteknők helyett átere­szekről gondoskodunk, a maka- dámutak kövezett átjáróit pedig az útfelület kátrányozása vagy bitu- menezése alkalmával eltávolíthat­juk. Azonban nem elégedhetünk meg azzal, hogy a meglévő utakon ja­vítjuk meg a viszonyokat. Ezzel egyidejűleg uj utakat is kell építe­nünk. Mindenekelőtt a főútvonalak hálózatát kell kiegészíteni. Föltét­lenül szükséges, hogy körutak épí­tésével a külső városrészeket egy­mással összekössük. Helyenként evégből kisajátításra lesz szükség. Úthálózatunknak ismertetett át­alakítása nagy áldozatokkal jár. Ezeket a költségeket azonban nem szabad sokalni, mert annak egyik részét útfenntartás címén takarít­juk meg, másik része pedig megté­rül abban a nagy haszonban, mely a jó útburkolatok révén közgazda- sági életünk összes megnyilvánulá­saiban jelentkezni fog. Úthálózatunk modernizálásakor az a tudat serkentsen minket foko­zottabb tevékenységre, hogy útépítő munkásságunkkal szeretett hazánk boldogulásának útját egyengetjük. „TYPON“ uj rendszerű fényképészeti sokszorosító és másoló eljárás. Minden eredeti kép­ről, rajzról, okmányról, könyvlapról élethü és eredetinek megfelelő máso­latokat készít, valamint a készüléket és a szükséges berendezést szállítja: ALEXANDER B. és Tsa Váci-utca 58-sz. fldsz. - Telefon: József 422-42. Művészies és általánosan elismert legjobb minőségű fagyellentálló és vasbetétekkel ellátott műkőből készített Pálmatartók Virágvázák Virágtartók Szökőkutak Kertipadok Ballustradok és egyéb különféle műkődiszitmények a legmesszebb­menő garancia melletti fagyellentálló, vasbetétekkel ellátott műkőből készítve BAUM L. szobrász Tervezi és készíti: Műterem és mintaraktár: BUDAPEST, VI., HERMINA-ÚT 41. SZ. Az „Angol-park“ közvetlen közelében :: TELEFON : TERÉZ 229-51. Vidékre komoly érdeklődőknek fényképekkel és rajzokkal készséggel rendelkezésre állok Vidékre való száll tast saját Irlelössegemre vészemI nál kedden este folytatódott az a bomlási folyamat, amelyet a vezér Amerikából való hazatérése indí­tott meg. Wolff a hosszú obstrukció végén érkezett meg amerikai útjá­ról a fővárosba, és egy tál lencsé­ért eladta mindazt az eredményt, amelyet a kéthetes vita tűrése és visszaverése a keresztény közvéle­mény előtt tagadhatatlanul jelen­tett. Wolff sietett békét kötni az el­lenzékkel, amiért is Csilléry András és számos párthive ki akart lépni a pártból és csak hosszas kapacitálá- sok után állt el ezen szándékától. Wolff azonban nem tanult az ese­ményeken, és tovább folytatta dik­tatórikus pártvezéri politikáját, amely lehet, hogy Wolff közismert, hajthatatlan elveinél fogva indo­kolt, de diplomatikusnak egyáltalá­ban nem mondható. Az első össze­csapás kedden, a plébános-választá­sok ügyében történt, ahol Wolff nem tudta, keresztülvinni a Reg- num Marianum egyházközségének akaratát, Halász Pál dr. megvá­lasztását illetően. A próbaszavazás után — mint annyiszor — Wolff kénytelen volt enunciálni, hogy a pártnak nincs határozott akarata, és a bizottsági tagok bölcs belátá­sára bízza, hogy Ortvaira, vagy Halászra szavazzanak. A lappangó ellentétek az elkeseredett hangulat­ban a Községi Takarék ügyénél robbantak ki. A Wolff-pártban egész nyíltan beszélték, hogy Wolff a Községi Takarék vezető pozícióit a Keresztény Liga embereivel kí­vánja betölteni, elsősorban Baross Gáborral, a Postatakarékpénztár nyugalmazott vezérigazgatójával, akit a párt egyáltalában nem is­mer. Anélkül, hogy az elégedetlen Wolff-pártiaknak más jelöltjük lett volna, egymásután álltak fel és til­takoztak a vezéri diktatúra ellen. Wolffot, akinek jóhiszeműségét és jóindulatát különben senki kétségbe nem vonta, a legnagyobb mértékben elkeserítette ez a megnyilvánuló hangulat. Több Ízben felszólalt, utolsó beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Ha az urak akarják, én le fogom vonni a konzekvenciákat.“ Erre egyelőre nem került a sor, azonban a szerdai közgyűlésen már tényként beszélték, hogy a Wolff - párt ketté fog szakadni. A konzer- vativebb, mondhatnák idősebb rész Wolff vezérlete alatt marad, a fia­talokból álló többség azonban Friedrich István köré csoportosul, akinek ilymódon jelentős szerepe lehet már a legközelebbi jövőben a városi politika irányításában. — Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő! Mi történt a szerdai köz­gyűlésen? — A szerdai közgyűlés sem volt izgalom nélkül való. A plébános- választás még a legmezeibb hadakat is behozta a közgyűlési terembe, illetőleg a főpolgármester tanács­kozótermében felállított urnák elé. A Regnum Marianum-beli egyház- község sorsát a szociáldemokraták döntötték el, akik szavazataikkal Ortvai Rezső dr. segítségére siet­tek, azzal az indokolással, hogy Ortvai az idősebb káplán, megér­demli a plébánosi stallumot. Ugyan­ez volt az álláspontjuk a szocialis­táknak a rókusi plébániánál is. Itt azonban mégis Krizs Árpád győzött, akit szeretetreméltó egyéniségéért pártkülönbség nélkül kedvel min­denki. — És a Regnum Marianum egy­házközségének protestálása? — Ha megengedi Szerkesztő ur,

Next

/
Oldalképek
Tartalom