Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-05-26 / 20. szám
2 TU BUDAPEST 1928 május 26 Havidíjasok,akik milliárdos értékeket kezelnek . . . Az adóhivatali kar sérelmei és kívánságai — Ahol kétszáz szervezett állásra százhatvanhét ideiglenes esik — Az Uj Budapest tudósítójától — Budapest adminisztrációjának érdekei megkívánják, hogy illetékes körök ne odázzák sokáig a fővárosi tisztviselők státusának rendezését, mert a mai helyzetben a jó adminisztrálás megakad azon a lényen, hogy a tiz év alatt sokat fejlődött főváros ügykezelése kinőtt a mai keretek közül. A státus- rendezés sürgősségét bizonyítják azok a mozgolódások is, amelyek a tisztviselők között az utóbbi időben egyre türelmetlenebbül sürgetik ennek a problémának a megoldását. Legutóbb számoltunk be a fogalmazói kar státusrendezési mozgolódásairól és kívánságairól, most pedig a főváros adóhivatalainak státusrendezési problémáit ismertetjük. Ennek a kérdésnek szintén sürgős a rendezése, mert az adóhivatalt a kényszerűség elárasztotta ideiglenes tisztviselőkkel, aminek sem egyéni, sem a köz szempontjából nincsenek előnyös következményei. A háború után a főváros adóhivatalának teljesen uj adónemek behajtásáról kellett gondoskodnia, 1921-ben jött a forgalmi adó, 1923- ban pedig a kereseti adó: mind a kettő rendkívüli munkatöbbletet rótt az adóhivatalra. A munkapluszt a tisztviselők létszámának lényeges emelése nélkül elvégezni nem lehetett, a személyzetet folyton szaporítani kellett, de a státus érintése nélkül, csak ideiglenes minőségű hivatalnokokkal lehetett szaporítani a tisztikar létszámát. A megszaporodott munka az adóhivatalok átszervezését is szükségessé tette és ez szintén sietteti az adóhivatali tisztviselők státusának átalakítását. A főváros területén a múlt évben fejezték be az állami pénzügyi adminisztráció átszervezéseit, amihez természetesen simulnia kellett a fővárosnak is, tehát tizennyolc adókerületre kellett bontani a fővárosi adókezelést s minden ©gyes adókerületben külön adó- számviteli-osztályt kellett létesite- tenie. Az, uj szervezet mellett a főváros adókezelését tizennyolc adókerületben harminchat önálló hivatal végzi és ezeknek a hivataloknak egyöntetű működését három részre tagolt központi hivatal irányítja és ellenőrzi. Ennek a központi hivatalnak áll az élén Honffy Lajos adóhivatali igazgató, aki páratlan eréllyel és szaktudással tartja fenn a nehéz viszonyok között a munkával rendkívül megterhelt szervezet rendjét. Az adóhivatal az ő igazgatása mellett mindenkor azt tartja szem előtt, hogy a főváros adókezelése az állam részéről semmiféle kifogásra okot ne szolgáltasson. Ugyanis abból az évi kétszázmillió pengő adóbevételből, amelyet a főváros harminchét hivatala kezel, csak hatvanmillió pengő illeti a fővárost, száznegy- vcnmiUió pengő pedig az állam- kincstár javára szolgál. Ilyen körülmények között az állam a legnagyobb figyelemmel kiséri a főváros adókezelését, tehát midőn az adóhivatali tisztviselők státusának átrendezéséről van szó, a kormánynak a saját anyagi érdeke szem előtt tartásával szintén siettetni kell az adóhivatali státus bővítését. A főváros adóhivatala két részből áll, a számviteli és a végrehajtói karból. Mind a két csoportnál nagyszámban vannak ideiglenes tisztviselők. A számviteli karon kétszáz végleges és százhatvan ideiglenes tisztviselő dolgozik, a végrehajtói karon pedig hetvenhét a végleges és harmincöt az, ideiglenes végrehajtó száma. A rengeteg ideiglenes tisztviselő minden előmeneteli kilátás nélkül teljesíti a maga nehéz hivatását, tehát az adóhivatal vezetőségének mindent el kell követnie, hogy ezeknek a lisztviselőknek jövőt biztosítson. Az adóhivatal igazgatósága nem akar méltatlan tisztviselők számára jövőt biztosítani, éppen ezért mindent elkövet a tisztviselők továbbképzéséért. Ma már az adóhivatalnokoktól egyébként is magasabb kvalifikációt kívánnak, mert a tisztviselőnek érettségit kell tennie, ezenkívül w államszámviteltani államvizsgával és adóhivatali szakvizsgával is megterhelik az adó- tisztviselőket, a hivatal vezetősége pedig nagy fáradsággal tanfolyamot tart számukra és húsz előadás keretében negyven órán át tökéletesíti hivatásuknak a tisztviselőket. A legnagyobb méltánytalanság tehát, hogy négy-hét éve szolgáló tisztviselők ma is ideiglenes minőségben dolgoznak és az adóhivatalra százhatvanhét ideiglenes hivatalnok kilátástalan helyzetének morális súlya nehezedik. Kétszáz szervezett állásra ma százliatvankét ideiglenes hivatalnok jut, pedig az adóügyeket nem lehet olyan tisztviselőkkel intézhetni, akik anyagilag nem nyugodtak és nem függetlenek. Ez máskép azt jelenti, hogy az adóhivatali szolgálat nem tűri a tisztviselőknek ily hosszú ideig '/aló ideiglenes minőségét. A. tizennyolc adókerületre való felosztással kapcsolatban a tisztviselők státusrendezésére vonatkozóan az adóhivatal igazgatósága fontos javaslatot készített, amely szerint az ideiglenes hivatalnokok felét újonnan szervezendő végleges állásokba juttatnák. A státusrendezési tervezet részletes programúi ja a következő: Az adóhivatal igazgatója a harmadik fizetési osztályba jutna és szerveznének három uj aligazgatói állást a negyedik fizetési osztályba. Ez azért szükséges, mert a rendkívüli munkával megterhelt adóhivatalt egy központi igazgató csak emberfeletti erőfeszítéssel irányíthatja. A tizennyolc adókerület mindegyikének élére egy főszámtanácsos kerülne, ami öt uj állás szervezését teszi szükségessé. Ezenkívül a százhatvan ideiglenes hivatalnok közül nyolcvanat véglegessé szerveznének át. Hat uj elsőosz- tályu számtanácsost, öt uj másodosztályú főtisztet és huszonhét első- és másodoszládyu tisztet kíván vég- legesiteni a státusrendezés, a végrehajtói szakon működő harmincöt ideiglenes hivatalnok közül pedig tizennyolcnak a véglegesítését kívánja. A státusrendezés tehát a számviteli karon nyolcvannal, a végrehajtói karon pedig tizen- nyolccal akarja szaporítani a végleges állások számát, amely után a számviteli szak végleges tisztviselőinek száma háromszázkilenc, a végrehajtói szak tisztviselőinek száma kilencvenöt lenne. Ez a rendezés egyelőre megoldaná Budapest adókezelésének adminisztratív problémáit és kiküszöbölné azt az abszurdumot, hogy havidíjas hivatalnokok milliárdos értékeket kezeljenek. A főváros tisztviselőinek általános státusrendezése nem késhet soká, de az elsőrangú fontosság tekintetében az adóhivatali szak tisztviselőinek ügyét éppoly sürgősen rendezni kell, már csak azért is, mert az adóhivatalokba a legkitűnőbb tisztviselők kellenek, velük állandó érintkezést kénytelen találni a főváros számottevő publikuma és a velük való érintkezésen keresztül formál véleményt a székesfőváros tisztviselői karáról. A kiegyezés után, midőn a ma életben ben lévő fővárosi törvényt megalkotják, az adóhivatali szolgálat gyűlöletes és megvetett szolgálat volt, ellene fordult minden anti- patia, ma már azonban, midőn az állam és főváros létének az adó a gerince, meg kell változnia annak az elfogult ítéletnek, amely az adó- szolgálattal szemben hajdan kialakult. Jó adóhivatali adminisztrációt pedig csak anyagilag és erkölcsileg nyugodt tisztviselői kartól lehet kívánni. inHRBHBnk CONTINENTAL GŐZMOSOGYAR olcsón mos kilós és pipere~ fehérneműt HÁZHOZ SZÁLLÍT Telefon: József 462-27. VII., Nyár-utca 3. szám. .....................mumm \mim\wr MI ÚJSÁG A 7 VÁROSHÁZÁN • — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — Sorba veszem az eseményeket, mélyen tisztelt Szerkesztő ur, ott ahol a múltkor elhagytam. Kezdem tehát a múlt pénteki díszközgyűlésen, amely a komoly méltóság és honfibú jegyében folyt le. Zsaketben, vagy legalább is sötét zakóban és csikós nadrágban jelentek meg a város atyjai, a tanácsnokok deli termetén is divatos zsákét feszült, sőt Gallina Frici barátunk is felvette erre az alkalomra remekbeszabott uj zsa- ketjét, amelyről pedig megesküdött, hogy csak a tanácsnoki eskütételre fogja először felvenni . . . Gyönyörű hölgyko- szoru virágzott a karzaton : a középső erkélyen Ripkáné trónolt három leányával, éppen az elnöki emelvény felett. Harmsworth karosszéke elé az előadói pódiumra, ahol üveg alatt az interpellációk és indítványok jegyzéke szokott lenni, zöldbetüs plakát ünnepélyeskedett ezzel a körirattal: Is this justice ? A beszédeket olvasta Szerkesztő ur a napilapokból, és igy csupán néhány érdekesebbnek tetsző apróságot említek fel. 1. Ripka félretette a hangszórót, és hang- erósitő nélkül adta elő saját baritonján mondókáit. 2. Ripka a tizenkét tagúnak jelzett küldöttség helyett tizennégy városatya nevét olvasta fel. Erre azután a derék Szerdahelyi Sándor, a Népszava fővárosi szerkesztője, aki különben a szociáldemokrata pártot egyedül képviselte a közgyűlésen és azt is csak újság- . írói hivatásból tette, epésen jegyezte meg: »Itt szabad a számokban tévedni. Ez nem Széchenyi-strandfürdö /« 3. A küldöttség tagjai között a legelőkelőbb városatyák foglaltak helyet, köztük kivétel nélkül a pártvezérek. Ripka a küldöttség tagjai között felolvasta Wolff Károly nevét is. Wolff azonban kijelentette környezetének, hogy tévedésből került neve a listára, ő csak hitelesíti a jegyzőkönyvet és nem megy a küldöttségbe. Nem is ment. — Ugocsa non coronat ! Mi történt a banketten ? — Tekintettel arra, hogy csak száz városatyának van frakkja, száz városatya kapott meghívót. Meg kell állapitanom, hogy frakk tekintetében a demokraták az összes pártokat le tudják szavazni. Sokan érdemrendek nélkül, sokan érdemrendekkel jelentek meg. Nem is tudtuk, hogy Wolff Károlynak annyi kitüntetése van, közel egy tucat apró medaillon fityegett igen jól szabott frakkja hajtókáján. Komoly kitünteté-, sekkel felszerelten jelent meg Joanovics Pali bácsi is, akinek még a nyakába is jutott fityegő. A legszebben dekorált plasztron azonban kétségenkivül Né- methy Károly főjegyzőé volt, aki az arany sarkantyus rendet viselte nyakában, mig mellén a legszebb háborús kitüntetések adtak egymásnak találkozót. A vacsora szép volt, jó volt, Gundel remekelt, jók voltak a borok, vidáman gyöngyözött a pezsgő és felejthetetlen látvány volt a Gellérthegy oldalán felvonult sok tízezernyi nép. A budai bömbölde kitett magáért, a vámőrök a derék Bencze Pista parancsnoksága alatt vidáman lengették fáklyáikat, a,z anglius képviselőnek nagyon tetszett a hullámfürdő. Az egész olyan volt, mint egy szép álom, amig fél nem csendültek a Magyar Hiszekegy komor ütemei ... A sok ünneplés után azonban jött az érem másik oldala is, szerdán és csütörtökön Liber és Némethy tanácsnokok a pesti nyomort, a tömeglakásokat, a kórházakat demonstrálták Magyarország nagy barátja előtt. — Helyesen tették ! Az élet nem csupa muzsikaszó! Mi történt a szerdai rendes közgyűlésen? — Ripka visszaállította a hangszórót, elnöki bejelentőjében elbucsuztatván Ka- kulyai bácsit, akinek lengő szakálla a szavazatszedő küldöttség trónusa helyett a Beszkárt igazgatóságában fog ezután pompázatosán tündökölni. Utódául Herceg Béla gyárost hívták be, aki azonban még nem jelent meg a szerdai közgyűlésen. Általában kevesen jöttek el : főleg a középen és a jobbszélsőn hiányoztak a bizottsági tagok. Igaz, hogy a műsor sem volt túlságosan érdekes, és főképpen nem alkalmas arra, hogy politikai bonyodalmak keletkezzenek belőle. Feltűnően kevés volt minden párton az országgyűlési képviselő, ami természetes is, hiszen a miniszterelnök ugyanezen időben mondotta nagy beszédét a Házban. A büffékben nagy kapacitálás folyt Iírizs Árpád és Halász Pál érdekében a közeledő plébánosválasztások alkalmából, és csupán Kolmann Dezső körül volt némi jelenet, akinek, mint néhai szélső baloldalinak, a szociáldemokraták és a demokraták különösképpen nem tudják megbocsátani, hogy — finoman fejezve ki magunkat — »közös platt- formrn lépett a kormánypárttal«. — Éljen a husosfazék! A nagy szavazások csendben folytak le ? — Csendben és rendben. A szavazásoknál kiderült, hogy egyik párt sem buzgólkodott az eljövetelben : tanácsostól, elöljáróstól alig esett egy-egy tárgyra százötven szavazat. Kedves volt, amikor a rendőrségi hozzájárulásról szóló félterjesztésnél szavazásra kerülvén a sor, Balkányi Kálmán, az Omke kitűnő vezére, bejött a terembe és saját pártjához már nem jutván idő elmenni, a szélsőjobbon Wolff mellé állt. Wolff azután annak tudatában, hogy Balkányi velük szavaz, udvariasan besegítette a kitűnő Balkányit maga mellé a padba. Úgy hallom, hogy Balkányit nagyon meghatotta ez a kitüntető figyelem. — Szép dolog az udvariasság. Egyébb megfigyelése á szavazásnál? — Wolf fék és Kozmáék nagyon vigyáznak egymásra, ha közösen szavaznak. A Wolff-párt heroldjai figyelmeztetik a szavazás időpontjára a kormány párti városatyákat és viszont. így példáid bibiti Horváthért, aki egy pohár sör mellett busult szavazás közben a haza állapotján, három Wolff-párti küldönc is jött, figyelmeztetvén őt arra, hogy szavazás következik, jöjjön be. — És János? — Nem ment be. Nem mintha politikai pártállása változott volna meg (hiszen olyan párt a szociáldemokratákon kívül nincs is, amelyben ő már ne lett volna), hanem egy érdekes viccet mesélt el neki valaki, amit ő azonnal hasonlóval akarván viszonozni, a szavazást elmulasztotta. — Mi újság egyébként? — Még egy bankettről akarok beszá-
