Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-05-05 / 17. szám
VÁROSPOLITIKAI előfizetési érák : Egész évre........................................................30 pengő Fél évre...................................................................IS pengő Egyes szám éra 60 fillér FBLBLÖS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 Postatakarékp. chequeszámla: 30013. Készül a Közszállitási Szabályzat revíziója A kereskedelemügyi miniszter a revízió ügyében ankétra hívta meg a főváros tanácsát — Kartellek, öngyilkossági árak és dumping-árak a fővárosi versenytárgyalásokon — Meg kell rendszabályozni az üzemek árubeszerzését és ajánlati felhívásait Sürgősen fel kell állítani a külön üzemi ügyosztályt! Öregek és fiatalok Badál elöljáró visszatartása, mélyet szerdai közgyűlésén határozott el a főváros törvényhatósági bizottsága, mély és keserű nyomokat hagyott a főváros főjegyzői karának lelkűidében. Nem Badál Edéről van szó, aki úgy egyéni rátermettségénél és kiválóságánál, mint egyébb körülményeinél fogva rászolgált arra, hogy az aktiv állás nagyobb jövedelmét továbbra is élvezze, hanem arról az élvről, hogy szolgálatában senkit visszatartani nem lehet, senki sem pótolhatatlan, annál kevésbbé, mert kipróbált és érdemes férfiak várnak egy- egy nehezen megüresedő állásra. Ha azt a stagnációt nézzük, amely a fővárosi vezetőállások körül esztendők óta gubbaszt, ha elővesszük a sematizmust és látjuk, hogy a ranglétra elején lévő főjegyzők kivétel nélkül túl vannak az ötvenen, ha arra gondolunk, hogy nemcsak a tizenhat és félmillió koronával nyugdíjba menő elöljáróknak, hanem a kilencmillió koronás fizetéssel verejtékező főjegyzőknek is vannak gyermekeik, rá kell eszmélnünk arra, hogy Cz tovább igy nem mehet, mert a főjegyzői kar ambícióját elsorvasztja, szorgalmát elernyeszti, munkakedvét lelo- hasztja a mai állapot. A most szolgálatban levő elöljárók közül nem egy tiz esztendőn felüli elöljárói szolgálattal rendelkező tisztviselő van. Munkaerejük teljességében, férfi- koruk virágjában jutottak ezek vezető pozícióba. Ám az ötvenhárom éves Bucsánszkynak, a negyvenkilenc éves Spannbergernek, az ötvenötéves Tatár Bélának, az ötvennégyéves Muzsikának, az ötvenhatéves Gömörynek, az ötvenötéves Márkus Józsefnek, az ötvenhétéves Sebő Gusztávnak mennyi van még hátra, hogy a hatvanadik életévét betöltse? És hova lesz a tehetséges fiatalabbak, a Gallinák, a Szendyk, a Schulerek munkakedve, ha látják, hogy mennyien vannak előttük, akik közül bizony, ha a mai tarthatatlan állapot továbbra fennmarad, jó egynéhányon lesznek kénytelenek mint főjegyzők nyugalomba vonulni ? Arról ne is beszéljünk, hogy ha ezek a főjegyzők be is kerülnek a tanácsnoki vagy elöljárói rangsorba, ott vajmi kevés időt tölthetnek el, és a statusrendezés folytán jóval kevesebb nyugdíjjal lesznek kénytelenek megelégedni, mint a maiak! Ismételjük, nem a ma szolgálatban állók ellen íródott ez a cikkünk, hiszen a ma szolgálatban levő elöljárók mindegyike] jól megállja helyét. Ne feledjük azonban, hogy egy ilyen visszatartás kilenc előmenetelt gátol meg, kilenc családfőnek, kilenc feleségnek és sok gyermeknek jobb anyagi viszonyok közé való jutását gáncsolja el! Nem szabad, hogy a szolgálatban való visszatartás egyszerű szimpátiakérdés legyen, túl az egyéni rátermettségen, a pótolhatatlanságnak tetsző hivatottsá- gon van egy magasabb szempont, egy etikai magaslat : az Öregek helyére, akik egy emberöltőt töltöttek el tisztességes munkálkodásban és a város becsületes szolgálatában őszültek meg, utat kell engedni a fiataloknak, teret kell engedni az érvényesülésnek. A polgármester urnák, aki fiatalsága töretlen virágjában érkezett mai díszes méltóságába, nem szabad az öregek mellé állania! Most, hogy a tavaszi időjárás beköszöntésével a vállalkozás minden ágában megkezdődtek a fővárosi közmunkák, újra kiújultak azok az anomáliák, amelyek a Közszállitási Szabályzat mai rendjének tarthatatlanságát, a mai rendszer megváltoztatását és az egész vonalon új alapokra való helyezését sürgetik. Ha kissé mélyebben nézünk a közmunkák és szállítások ügyeit intéző albizottságok és házibizottságok munkásságára, sajnálattal kell megállapítani, hogy a mai rend, illetőleg rendszertelenség egyáltalában nem felel meg a közérdeknek, azzal elégedetlen a munkát, illetőleg szállítási alkalmat kereső vállalkozó, de ugyanazon módon és jogosan elégedetlen a vállalkozási és szállítási alkalmat nyújtó főváros is. Azoknál a munkáknál, amelyek nyilvános versenytárgyalásra vagy sziikebbkörű árlejtésre kerülnek, a Közszállítási Szabályzat értei- | lilében a legolcsóbb megbízható ajánlattevőknek kell a munkát, illetőleg szállítást juttatni. Azonban nagyon relatív és labilis valami, hogy ki a legolcsóbb és megbízható és bizony az albizottságban helyet foglaló törvényhatósági bizottsági tagok sok esetben kényes helyzetbe jutnak a tekintetben, hogy a Közszállítási Szabályzat rendelkezéseinek tegyenek-e eleget és a legolcsóbb vállalkozó javára mondjanak ítéletet vagy lelkiismeretük szavára hallgassanak-e és a Közszállítási Szabályrendeletnek gyakran pregnáns megsértésével, annak javára mondják-e ki a boldogító igent, aki megbízható régi cég létére nem volt hajlandó önköltségi ár alá kalkulálni, csak azért, hogy a munkát, illetőleg szállítást megkapja. Ma az az eset, hogy a vállalkozó, illetőleg szállító önköltségi áron illetőleg regieáron alul adja be pályázatát, igen gyakran előfordul. A vállalkozók a pályázaton való részt vételnek ezt a módját igen találóan »öngyilkossági árnak« nevezték el, azt a véleményt akarván ezzel kifejezésre juttatni, hogy ezekkel a teljesen lenyomott árakkal való pályázás az öngyilkossággal teljesen egyértelmű, hiszen a — Az Uj Budapest tudósítójától — vállalkozó tudja, hogy az általa megajánlott áron a munkát elvégezni, a szállítást teljesíteni módjában nem áll. Tudják ezek az »öngyilkossági ároné jelentkező pályázók, hogy a munka vagy szállítás ráfizetéssel végződik, azzal kell, hogy végződjék, de mégis vállalkoznak, csak azért, hogy pénzt lássanak, mert hogy mikor és hogyan fogják a ráfizetést teljesíteni, azt maguk sem tudják. Számos esetben előfordult a legutóbbi időkben, hogy a vállalkozók abbahagyták a munkát, nem bírták a ráfizetést és nem volt pénzük. Még gyakrabban előfordul, hogy a vállalkozó effektive ráfizet a munkára, azonban egy jobb jövő reményében ezt megteszik, már csak becsület okából is. Vannak tehát cégek, amelyek múltjukra és jö- vőjiikre való tekintettel egyelőre állják az iramot, azonban ezekkel az »öngyilkossági árakkal« sokáig konkurrálni nem tudnak. Az általános munka és vállalkozási éhség ilyképpen a legtorzabb helyzetekre vezet, nem szolgálja sem a vállalkozó, sem a főváros érdekeit, úgy hogy azokon a legrövidebb időn belül változtatni kell. A versenynek ez az élessége bi' zonyos vonatkozásokban kartel- szerü törekvésekre vezetett, amelyekkel azonban ez alkalommal nem óhajtunk bővebben foglalkozni. Igen gyakoriak ezek a törekvések, hogy példát is mondjunk, csak a posztóbeszerzések közismert ügyére utalunk. A kartelalakulatokkal kapcsolatosan egyes vonatkozásban megjelennek a dumping-árak, a kartelbe, a céhbe nem tartozó vállalkozóknak és szállítóknak a sárga földig való lekonkurrálása. Ha még idejegyezzük, hogy a város hatósága ezekkel a törekvésekkel szemben teljesen tehetetlen és a megismételt versenytárgyalások sem vezetnek eredményre, akkor részletesen ismertettük azt a versenytárgyalási dzsungelt, amelynek sötét homályában vajmi gyakran elvész a közérdek világító mécsese. Teljességgel rendszertelen a versenytárgyalások kiírásának ügye is. Igen gyakran előfordul, hogy olyan munkára és szállításokra, amel- lyekre a Közszállítási Szabályzat értelmében versenytárgyalást kellene kiírni, csak sziikebbkörű árlejtést eszközölnek. Külön lapra tartozik az üzemek vállalkozásainak és anyagbeszerzéseinek ügye, amely szinte teljesen ki van vonva az albizottságok munkaköréből. Számos üzem egyáltalában nem törődik a Közszállítási Szabályzat szigorú előírásával, szükebbkörű »árlejtésen« szerzi be szükségleteit, végzi építkezéseit, arról nem is beszélve, hogy egyes üzemeknek vannak bizonyos vonatkozásokban olyan szállítói is, amelyeknél minden versenytárgyalási vagy szű- kebb árlejtési forma teljes mellőzésével közvetlen megrendelések eszközöltetnek. Hangsúlyozottan jelentjük ki, hogy ezek az anomáliák nemcsak a fővárosnál otthonosak, hanem az állami hivatalokban is és ezért teljesen jogosult az ipari érdekképviseleteknek azon törekvése, hogy a Közszállítási Szabályzat a mai gazdasági helyzetnek megfelelően dol- goztassélc át olyképpen, hogy a közérdek és a vállalkozó közönség jogos magánérdeke közös nevezőre legyen hozható. Értesülésünk szerint Herrmann kereskedelmi miniszter vette kezébe a közszállítási szabályzat revízióját és a napokban értesítette főváros tanácsát, hogy a revízió ügyében ankétot fog tartani. Kérte a kereskedelmi miniszter a fővárost, hogy erre az ankétra, mint az állam után következő legnagyobb munkáltató hatóság szintén küldje el a maga megbízottját. A tanács részérről az ankéton Solty Lajos tanácsnok, a középítési ügyosztály kitűnő vezetője fog résztvenni, aki értesülésünk szerint fel fogja tárni azokat a súlyos okokat, amelyek a főváros hatósága részéről paran- csolóan írják elő, hogy a mai rendszeren, illetőleg rendszertelenségen sürgősen változás eszközlendő. A főváros, értesülésünk szerint, a közszállítások rendjét illetően a német minta felé hajlik, ahol tudvalévőén általánosságban a középárnak megfelelő vállalkozók, illetőleg szállítók kapják a rendelést. A főváros azonban nem állhat meg a Közszállítási szabályrendelet revíziójánál, mert vannak olyan dolgok is, amelyeket saját hatáskörében a legsürgősebben rendeznie kell. Azokat az üzemi kiskirályokat. akik versenytárgyalás nélkül, derű-
