Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-01-14 / 2. szám
város zsebének ad, míg a neki teljesen kiszolgáltatott közönséget a mező- gazdasági rablógazdálkodás épületes ■módszere szerint kezelve, a hiuzsorázott talaj állapotával azonos szomorú sorsra juttatja. A büntetőtörvénykönyv a talaj - uzsora szempontjából nem intézkedik. Az emberuzsora szempontjából igen ! Bizonyítani kívánom itt, hogy a temetői váltógazdálkodás a közönség szorultságát, fizikai, lelki és morális kényszerhelyzetét használja ki azon célból, hogy magának túlságos mérvű anyagi előnyt biztosítson, — bizonyítani kívánom, hogy az a községi köz- igazgatás, mely a neki adózó polgárság izzadtság szagét garasaiból él, a leg- krudélisabb formában enged szabad folyást anyagi telhetetlenségének akkor, amikor egy-egy adófizető alanya egész életén át lcivajudott garasaiért méltányos elbírálás alapján történő bebocsátást kér minden adófizető községi polgár végső és egyetlen menhelyére — a sírgödörbe. Bizonyítani kívánom, hogy Budapest 'székesfőváros temetői váltó- gazdaságának minden egyes sírja — a községi közigazgatás humanitásának dicső Pantheonja. A balparti temetők »váltógazdaságának« gerincét a 30 éves »vetésforgó« képezi. Ez azt jelenti, hogy az a par cella, vagy azok a parcellák, melyekbe pl. 1923-ban elhaltakat temettek — 30 év múlva, tehát 1953-ban kiürít- tetnek — parlagra jutnak, hogy 1954- ben újra kiadhatók legyenek. A főváros szempontjából ennek a rendszernek anyagi előnyök tekintetében óriási jelentősége van, A régi gyakorlat t. i. az volt, hogy a temető céljaira kijelölt területre egyszerűen addig temetkeztek, míg az egész temető be nem telt. Hogy ez hány év alatt következett be, az tér- mészetesen attól függött, hogy mekkora volt a temetkezésre szánt terület és az illető városrész lakosságának halandósága. A Duna jobbparti betelt temetők közül az ú. n. vízivárosi temetőbe pl., melynek területe 33,000 négyszögöl, már a XVIII-ik század második felében temetkeztek, viszont ennek a temetőnek lezárását az 1917 évi 295—17 k. gy. határozat 1896 évi hatállyal elrendelvén, nevezett temető 30 év múlva, tehát 1926 évben kiürítendő állapotba jutott. Azok tehát, akik ide temetkeztek, 30—150 évig voltak a kiürítés ellen biztosítva s mivel egyrészről az 1917. évben kelt lezáró határozat miatt, 1917 előtt nem lehetett tudni azt, hogy a lezárás, illetve kiürítés mikor fog bekövetkezni, másrészt pedig tekintettel arra, hogy ennek a temetőnek sírhelyeit a temető fennállásának tartamára vásárolták, az oda eltemetettek hozzátartozói nyugodtan ringathatták magukat abban a kegyeletteljes illúzióban, hogy a fővárostól méltányos alapon és beláthatatlan időtartamra vásárolt sírhellyel tényleg biztosították szeretteiknek azt 1928 január 14 ill BUDAPEST----1a[< [|(— , , -- nm.Trn t „J s8sMjjy“-fél8 Selylonégő kályha a legjobban Selel meg a bazaí barnaszeneknek * Tökéletes tüzelőanyagkihasználás, állandó és egyenletes hőmérséklet. * jí vételár a tüzelőanyagon elért megtakarítással rövidesen megtérül. Kérjen ajánlató! és prospektust. M. kir. állami vas-, acél- és gépgyárak Budapest, X., kőbányai-iít 21. Telefon: József 460—29. az »örök nyugodalmat«, melynek igen rövid örökkévalóságáról községi köz- igazgatásunk ma oly nagy lelkiismeretességgel gondoskodik. Hogy most már ezzel a régi g37a- korlattal szemben jövedelmezőség tekintetében mit jelent a mai »váltógazdaság«, azt úgy hiszem, magyaráznom sem kell. Elég, ha azt említem meg, hogy a régi gyakorlat szerint a temető fennállásának egész tartamára — mondjuk átlagban 80 évre — olcsón átengedett sírhelyeket, ma 30 évre méregdrágám adják ki, és hogy azt a 30 éves »bérletei« — az idők végtelenségéig ismételni lehet. így azután kétségtelen, miszerint a főváros egy örök és kitűnő üzlet csengő aranyaira váltotta polgárainak immár 30 évre limitált nyugodalmát is. Ennek az egész rendszernek célja maradék nélkül üzleti. Üzleti célt szolgál a rövid 30 év, üzleti célt ennek a rövid időnek óriási váltságdíja — és üzleti célt a »váltó« rendszer ténye. Más célja azután — egyáltalában nin- zsen. Egy tisztán erkölcsi és altruisz- tikus alapon álló testület részéről ez mindenesetre magában véve is elég- épületes. Községi közigazgatásunk azonban úgy látszik tisztában van a fővárosi polgárság határtalan béketűrésével és tisztában van azzal is, hogy ha ez a jámbor polgárság a természet örök törvényeinek rendeltetése folytán lelki és morális kényszerhelyzetbe jut, olyan új üzleti lehetőségek hétforrását rejti magában, melyet egész finom üzleti érzék kiaknázatlamd még akkor sem hagyhat, ha a jámbor polgári lét jogi ténye, a lelki és morális kényszerhelyzet fen- forgásának kétségtele nsége, túlságos mérvű anyagi kihasználás ellen magában véve is törvényes biztosítékot jelent. Községi közigazgatásunk tehát nem áll meg a 30 éves váltógazdaság fent körvonalazott üzleti keretében, hanem azon túl is igyekszik további kereseti lehetőségek alapját lerakni. Teszi pedig most már ezt a következőképpen : Valaki pl. 1923-ban, mondjuk a ke- repesi-temető 53. számú parcellájában egy ú. n. kettős nagy sírhelyet vásárolt. Fizet ezért, két halott és a saját maga részére fentartott tartalékhelyért, — helyenként 90,000, összesen tehát 270,000 koronát. 1927- ben — tehát négy évvel később — a tartalékhely tulajdonosa meghal. Tekintettel arra, hogy az 1923-ban vásárolt sírhely használata 30 évre, vagyis 1953-ig szól, az 1927-ben elhalt tartalékhely tulajdonosát az általa 1923-ban megvásárolt és teljes összegében kifizetett sírba eltemetni csak akkor lehet, ha a hozzátartozók azt a különbö- zetet, amely a sírhely vásárlás és a tartalékhely tulajdonosának elhalálozása közötti időben mutatkozik — jelen esetben tehát 4 évet — a sírba már 1923-ban eltemetett két halottra vonatkozóan, halottanként évi 33 P 33 fülérrel, összesen tehát 266 P 64 fillérrel megváltják. Itt tehát az történik, hogy a főváros egy teljesen motiválhatatlamd leszögezett, lejeié merev, ellenben felfelé annál elasztikusabb 30 évet kényszerít rá azokra, akik esetleg sok évvel ezelőtt elég meggondolatlanok voltak ahhoz, hogy családtagjaik közös sírjában egy helyet a saját részükre is mertek biztosítani. A fent 266.64 pengőt u. i. minden körülmények között meg kell fizetni, mert akár a tartalékhelyre, akár pedig új sírba temet ik az elhaltat, majdnem egyre megy, viszont, hogy a hozzátartozók a kegyelet érzésének hatása alatt az esetek 90%-ában feltétlen lelki kényszerhelyzetben lévén, az utolsó fityingük árán is fizetnek, az kétségtelen. A 30 éves turnus felállítása magában véve is motiválhatatlan abszurdum. De ennek a harminc évnek lefelé történő módosíthalatlansága olyan esetekben, ahol lartal lékhelyről van szó, egyenes visszaélés a hozzátartozók erkölcsi és anyagi kényszerhelyzetével. Sokszorosan súlyos visszaélés ez már annál is inkább, mert mi sem volna, könnyebb, mint legalább is azt elrendelni, hogy a, tartalék-helyek elfoglalhatása 15 évre állapíttassák meg, ha már a 30 éves turnus lényeges felemeléséhez nincsen elég humanitás aszókban, akik a polgárság anyagi és erkölcsi érdekeinek nem szétzüllesztésére, hanem száz százalékig ter jedő védelmezésére hivatottakHogy ez a temetői gazdálkodás végeredményekben és számokban kifejezve, hány százalékos kihasználást ’jelent a fővárosi polgárság terhére, azt könnyen illusztrálják az 1926. költség- vetési év adatai, melyekből kitűnik, (Sdiiomburg-Líppe) * Kizárólag régi évjáratok V,, Béla-u. 8. ~*SSGBBgSMBBB&MB3ESSMBB6ENBBBtU£ hogy 1.073,000 pengő kiadással szemben, közel 1.500,000 pengő bevétel mutatkozik. Ezek szerint a fölösleg a tényleges kiadás mintegy 50%-a, nem beszélve arról, hogy ez a szám az 1925 évi fölösleghez viszonyítva, 500%-os progresszivitást mutat. Ehhez az eredményhez igazán csak gratulálni lehet. Gratulálni különösen azért, mivel a főváros minden vonalon kétségbeesésig deficites gazdálkodása mellett, éppen a temetői gazdálkodás dolgozik 50%-os haszonnal. Node talán ez a váltógazdaság — uzsora- alapon. Müller József Leó m, kir. kormányfőtanácsos. p Óbudai aprószentet! látogatás a Stefánia Szövetség K.órbás-’utcai intézetében — Az Uj Budapest tudósítójától — A legsötétebb Óbudán , a Kórház- utcában, kis földszintes ház szomorko- dik — közel száz esztendeje. Mellette nagy üres térség, mely eddig a halottak csöndes birodalma volt, de rövidesen zajos lesz újra : a kitelepített temető helyére vásárcsarnok kerül. A száz- esztendős kis vityiló a főváros tulajdona, valamikor kórház volt benne, most a Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemő védő Intézetének ad hajlékot. Az apró ablakok mögött, a süllyedő szobákban nagy és nemes munka folyik. Óbuda legmélyéről, a hegyek közül, a téglagyári kemencék vidékéről apró gyerekeikkel idejönnek az anyák, hogy szorgos doktorszem megnézze a kicsinyeket, nem betegek-e, az apró testek nem hordják e végzetes betegségek csiráit- magukban. Az intézet nemcsak gyógyít, hanem felügyel, vigyáz, ellenőriz : megvalósítja a prevenció nemes intézményét. Nemcsak arra vigyáznak a kórház-utcai kis földszintes házban, hogy nincs-e láza a jövő apró reménységeinek, hanem ellenőrzik a fejlődésüket, mérik őket rendszeresen, tanácsokat adnak az anyáknak, hogy hogyan óvhatják meg csemetéiket a ieskelődő bajoktól. Elmondják nekik, hogy a kicsinyeket csak naponta négyszer szabad táplálni, a szájukat nem szabad kimosni, ha vérszegények, ingyen kapnak csukamájolajat, zabpehelyt, hintőport', — mindent, amit egy gazdag és a gyermekekre nagy gonddal ügyelő Amerika tudott ajándékozni a legyőzött európai ország szegény közegészségének. A barátságosan fütött teremben a meztelen apróságok egymásután kerülnek az óbudai intézet vezető főorMagyar Waggon- és Gépgyár R Győr, Telefon: 201,202,203 Sl§§8WJM RÁBA 1, 3, 5 6 ©as re a horeilképességü B&sdapest, V., Deák Fereno-u. IS Telefonok: T. 43-C0, L. 979 -49. Teherautók Hutó!bu§z©k Pótkocsik Spsdálkocsik A magyar utaknak A magyar utaknak legjobban megfelelő auló legjobban megfelelő autó Szolid kivitel, gazdaságos üzem, előnyös éviik és ffsiiateleSs! Ajánlati felhívások cégünkhöz clmzendők. Képviseletünk nincsen. vosa, Fritz Sándor dr. elé. Talpig orvos és talpig ember Fritz Sándor, aki garasokért bumlizik ki naponta a legsötétebb Óbudára, mert tudja, hogy orvosi és emberi missziót teljesít az elhagyott- vidéken. Az ő pompás szeme a levetkőztetett apróságokon rögtön meglátja a bajt: a tuberkulózist, amely legrettegettebb betegsége az óbudai nyomor banyáknak, a. veleszületett vérbajt, mely nemzedékeket tesz tönkre és az egyéb ezer és ezer betegséget, amelyek Óbuda csecsemőhalandósági statisztikáját ázsai városok nívójára süllyesztik. Hét esztendő óta, mióta a Stefánia Szövetség Óbudái intézete Fritz Sándor szakszerű felügyelete mellett működik, csudálatos változás állott be a nagyobbrészt műveletlen és bizalmatlan anyák pszihéjében. Ma már megfürdetve és tiszta ruhában hozzák a csecsemőket és a kisgyerekeket, utolsó krajcárjaiékért szappant vesznek gyerekeik mosdatására az óbudai aszo- nyok, hogy á heten kint vagy kétheten- kint ismétlődő orvosi vizitációra tisz tán és kimosdatva vigyék el kicsinyeiket. Az asszonyok egymás előtt szégyellik magukat, ha piszkosak a gyerekek : az óbudai munkásasszonyok nem a bubifrizurájukkal vetélkednek egymással, hanem azzal, hogy kinek tisztább Fritz dr. előtt a gyereke. A Stefánia Szövetség ma már pótolhatatlan és felbecsülhetetlen értékű intézménye hazad közegészségügyünknek. Az anyakönyvi hivatalok hivatalból értesítik a megtörtént szülésekről a szövetség illetékes intézetét és minden újszülötthöz kimegy a védőnő, akár rongyok között, akár bíborban jött a kis vendég a világra. A főváros jóvoltából ingyen tejet kapnak az arra rászorult apróságok, a szegény gyermekeket az állami gyermekmenhely kötelékébe utalják, mely anyjuknál hagyja meg őket, de fizet utánuk nyolc pengőt havonta, a munkásbiztosító kötelékébe tartozó szülőknél annak terhére hogy a viselős anyák nőorvosi felügyelet mellett készüljenek arra, hogy életet adjanak a kis jövevényeknek... Ez az igazi prevenció, ez az igazi megvédése a jövő nemzedéknek, előkészítése egy szebb jövőnek, egy edzettebb, erősebb és egészségesebb új Magyarországnak.
