Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-04-21 / 15. szám
V. évfolyam 15. szám Budapest, 1928 április 21 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre .......................................................30 pengő Fé l évre ............. 13 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR őr. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 postaiakarékp. chequeszámla: 30913. Megkezdődött a fúzió technikai lebonyolítása A Vásárpénztár a Közgyűlési határozatra támaszKodva az április 26-i Határidő előtt él az opcióval — A Vásárpénztár teljesen beleolvad a Községi TaKaréKba és megszőniK a mai igazgatóság mandátuma — Telesziiyt szeretnéK megnyerni az elnöKi állásra, amelyet mégis BuzátHtal tölteneK be Mennyit hoz Erneynek a Beszkárt igazgatósági tagság? — Az Uj Budapest tudósítójától — Ki győzött? Ha új MariusJcént végignézünk a közgyűlési romokon, azon elmélkedve, hogy ki győzött a küzdő felek közül, szomorú megállapításokra jutunk. A szerda délutáni közgyűlésen, amikor farkasszemet néztek egymással a zsúfolt padsorok, a közgyűlés minden pártja azt hitte, hogy ő győzött, ő az, aki felemelt fejjel és kidüllesztett mellel hagyhatja el a csatateret. Óriási tévedés ! A négyhetes obstrukciós küzdelemben nem győzött senki, itt csak legyőzőitek vannak, az egyetlen győztes a romok felett a széthúzás, a békétlenség ördöge, amely a közgyűlés munkaképességét, ha ez nem is volt mindig ideális, de tűrhetőnek mutatkozott, hosszú időkre megmérgezte. Ki is győzhetett volnál A baloldal, amely jobb érzése és elvi álláspontja ellenére kényszerült bele egy, az első pillanatban kilátástalan obstrukcióba ? A balközép-e, melynek ma már sirban nyugvó vezére pendítette meg azt az eszmét, mélynek betartására múltja kötelezi pártját és azt jelentéktelen formai aggályok miatt nem akarta ez alkalommal megvalósítani'1. A jobbközép-e, amelyet a kormányhoz való tartozandó- sága utasított parancsolóan a kormánynak annyira kedves terv támogatásával: Végezetül a jobboldal-e, amelynek egyébként szilárd egységét megbontották a taktikai hibák, úgyannyira, hogy a párt vezére csak a bizalmi kérdés felvetésével volt képes a felháborodott kedélyeket lecsillapítani ? Ebben a küzdelemben még pyrrhusi győzelem sincsen, annyira csak vesztesek vannak. A legtöbbet azonban nem valamelyik közgyűlési párt vesztette, hanem az autonómia szelleme, amelynek hiányosságait túlontúl megmutatta, gyenge pontjait erősen megtámadta az obstrukciós küzdelem. Bebizonyosodott, hogy az autonómia mai rendje középkorból itt felejtett váracska az obstrukció legmodernebb tankjaival szemben, nem kétséges többé, hogy a törvényhatósági bizottság mai összeállítása nem szolgálja az autonómia érdekeit és a napnál világosabb, hogy a törvényhatósági bizottság mai ügyrendje avult gyermekmese, amely végnélküli szóáradatokat tud produkálni, de a közgyűlés rendjének, méltóságának fenntartására, munkaképességének biztosítására egyáltalán nem alkalmas. Az obstrukciós vita újabb tápot adott a főváros ellenségeinek, akik megelégedéssel mutathatnak rá arra a tagadhatatlan körülményre, hogy a törvény- hatósági bizottság mai összetételében munkaképtelen. A revízió gondolatában ma már Ernszt Sándortól Peyer Károlyig mindenki egyetért. Azok, akik az obstrukcióért felelősek jobboldalon és baloldalon egyaránt, magukra vessenek ezután, ha az új fővárosi törvény a törvényhatósági bizottság összeállítását, hatáskörét illetően túl fog lőni a célon, ha jobban megszorítja a városatyák parlamentjének működési lehetőségét, mint ahogy azt a városnak és az autonómia gondolatának barátai szeretnék, össze kell tehát gyűjteni a tépett zászlókat és a kicsinyes érzelmeket félretéve az ösz- szes pártoknak fel kell sorakozniok az autonómia védelmére! Nem túlzott Wolff Károly dr. a Keresztény Községi Párt vezére, amikor az obstrukciót felszámoló szerdai közgyűlésen megállapította, hogy az Egyesült Fővárosi részvény- majoritásának a Községi Takarék létesítése céljából való megvásárlása az utolsó ötven esztendőben a legnagyobb cselekedete volt a fővárosnak. Amint a Közúti megváltása fordulópont volt a főváros közlekedésének életében, azonképpen a Községi Takarék felállítása új irányokat, új célkitűzéseket jelent a főváros pénzpolitikájában. A legteljesebb partatlansággal állapítjuk meg, hogy mindkét alkotás Wolff Károly energiájához, etikai szempontból tisztult és magasabbrendű egyéniségéhez fűződik és mindkét alkotás alkalmas arra, hogy Wolff Károlynak, mint cselekvő és alkotó politikusnak, nevét megörökítse Budapest történetében. Azok az engedmények, amelyeket a harminckét órás obstrukció után a döntő pártértekezleten a Keresztény Községi Párt vezére az ellenzéknek tett, lényegeseknek nem mondhatók és a tranzakció érdemét nem érintik. Nem fontos ugyanis egyelőre, hogy a rész vény majoritás mekkora mértékével rendelkezik a főváros és az sem túlságosan jelentős, hogy a pártok milyen számarányban lesznek képviselve a létesítendő új intézet igazgatóságában. Ami a részvénymajoritás hatvankét- vagy nyolcvankétszázalékos többségét illeti, ez e pillanatban még teoretikus jelentőségű, hiszen a Községi Takarék létesülése kapcsán történendő részvénycsere után a szabadon úszó részvények úgyis el fognak sorvadni és fel fognak szívódni, amint azt legutóbb a Búr részvényeknél láttuk. Ami pedig a pártok számaránya szerint összeállított igazgatóságot illeti, erre vonatkozólag az a szerény véleményünk van, hogy a Községi Takarék csinálhat jó üzleteket, csinálhat rossz üzleteket, de lehetetlennek tartjuk, bármely párt képviselői üljenek is külön vagy egyenként az igazgatóságban, hogy ha az ügyvezető igazgatók megfelelő szakértelme biztosítva van, esetleges politikai momentumok miatt a hitelt igénylő közönség bonitását elhanyagolja és tudva adjon kölcsönt olyan feleknek, akik megfelelő fedezettel nem rendelkeznek. A közgyűlési vitának az igazgatósági tagok politikai pártállására vonatkozó részét mi ez okból, naivnak véljük és biztosak vagyunk afelől, hogy amit a Vásárpénztár bankosztályának sok milliárdos kihelyezését sem jobbra, sem balra sohasem érintette politikai szempont, azonképpen a Községi Takarék irányításánál mellőzve lesz minden pártpolitikai tekintet. Ami már most a tranzakció lebonyolításának technikai részét illeti, a törvényes 15 napos fellebbezési idő bevárása után a közgyűlési határozat felkerül a belügyminisztériumba. Mivel azonban az előzetes tárgyalások során a belügyminisztérium hozzájárulása a hozandó közgyűlési határozathoz a főpolgármester útján már biztosíttatott, a Vásárpénztár bankosztálya az április 26-án lejáró határidő lejárata előtt élni fog az opció jogával és a részvénymajoritást megvásárolja. A majoritás megvásárlása után kerül sor az Egyesült Fővárosi közgyűlésére. Ezen a közgyűlésen lelép a most fungáló igazgatóság, megkapja a fölmentvényt és megválasztják az új igazgatóságot. Egyben-megváltoztatják a takarékpénztár nevét Községi Takarékpénztár R. T-ra. A közgyűlési pártok a létesítendő új intézet igazgatóságába delegáltjaikat a meg állapított számarány szerint még e hónapban kijelölik. Amint a névváltoztatás megtörténik, sor kerül a Budapesti Takarék- és Vásár- pénztár R. T. mérlegmegállapító és a fúziót elhatározó közgyűlésére is. A Vásár pénztár mai formájában teljesen megszűnik, illetőleg sző- röstől-bőröstől beolvad a Községi Takarékba. Megszűnik a most fungáló igazgatóság hatásköre is, a bőrgyári igazgatók, hentesek és egyéb hasonló pénzügyi tekintélyek jól dotált vásárpénztári igazgatósági állása megszűnik és ezek az urak nem lesznek a jövőben abban a helyzetben, hogy töredékrészvényeik jogosultsága és jó nek- szusaik révén annak a Vásárpénztárnak ügyeiről honorárium ellenében határozzanak, amely értékét és tekintélyét tulajdonosának, a fővárosnak köszönheti. A fúzió kapcsán megszűnik egyes vezető urak pozíciója is, amelyben eddig a meg- szokottság tartotta elsősorban őket. Az öreg bútorok lomtárba kerülnek, a vér új áramlása fogja felfrissíteni az elaggott szervezetet. Megszűnik természetesen a Vásár pénztár igazgatósági tagjainak honorári-ma is, annál is inkább, mert a létesítendő Községi Takarék igazgató- sági tagjai semmiféle díjazásban nem fognak részesülni. Auer Pál dr.-nak, aki pártokon kívül állóan szólalt fel a szerdai közgyűlésen, volt egy7 indítványa, amelyet minden párton lelkesen megtapsoltak és nincs kétség aziránt, hogy amikor a Községi Takarékpénztár szervezeti szabályzatát a törvényhatósági bizottság tárgyalni fogja, Auer indítványba jogerőre fog emelkedni. Az indítvány úgy szól, hogy a Községi Takarék igazgatósági tagjai semmiféle címen honoráriumban ne részesüljenek, legyenek azok tagjai a törvény- hatósági bizottságnak vagy nem. Véleményünk szerint az indítvány helyes, okos és tisztesseges, úgyany- nyira, hogy azt nemcsak a Községi Takarékpénztárnál, hanem a Besz- kártnál is meg kell valósítani. Lehetetlen állapot ugyanis, ami a Beszkártnál az igazgatósági tagok honorálása terén uralkodik. Azok az igazgatósági tagok, akik egyben tagjai a törvényhatósági bizottságnak is, semmiféle díjazásban nem részesülnek, ezzel szemben a kívülről beválasztott igazgatósági tagok honoráriuma megdöbbentően nagy. Értesülésünk szerint a Beszkárt evenként több, mint egy mil- liárdot költ igazgatósági és végrehajtó-bizottsági tagjainak díjazására. Megdöbbentő például, hogy7 Erney Károly úr, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület elnöke, aki tudvalévőén az egyik legnagyobb jövedelmű bankvezér Budapesten, a Beszkárttól igazgató- sági és végrehajtó-bizottsági tagságának munkájáért évi kétszáznegyven millió korona díjazásban részesül. Nem ismerjük azokat az egetverő érdemeket, amelyeket Öméltósága a Beszkárt igazgatása terén szerez, lehetetlennek és szégyenletesnek tartjuk azonban, hogy egy7 városi részvénytársaság, egy ható-
