Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-10-22 / 10. szám
UJmiDAmST Ezután a bakteriológiai intézet került sorra. — A közegészségügyi és bakteriológiai intézet működése nélkül a közegészségügyi szolgálat el nem volna képzelhető. Díjtalanul végzi az összes bakteriológiai és serológiai vizsgálatokat, legutóbbi időben a Wassermann vérvizsgálatokat is. Mindennap vizsgálja a főváros ivóvizét. Az utóbbi időben pedig a védőoltások tekintetében fejt ki intenzív működést. Bécs városának nem volt meg a saját bakteriológiai intézete és csak múlt év nyarán bízta meg az ottani tiszti főorvos az egyik központi tiszti orvost az intézet megszervezésével. S ezzel szemben mi történik Budapesten az évtizedek óta működő kitűnő intézettel ? A status- rendezésnél »fetedékenységbőh nagy méltánytalanság érte az intézetet. Az osztályvezetői állás (főbakteriológus) 6 év óta üresedésben. Ilyet még nem hallottunk sem fogalmazói, sem számtiszti, sem kezelőnői stb. állásoknál. És végül, mikor a költségvetéstervezet tanácsi jelentése maga kijelenti, hogy az intézet működését csak úgy lehet javítani, ha az intézet bővítését lehetővé teszik : az erre szolgáló költségeket a költségvetésből törölték. A bakteriológiai intézet jellemző példa arra, hogy egy a külföldet is sok tekintetben megelőző mintaszerű intézetet miképen engednek elsorvadni. Egy pillanatra mintha a csíiggedés árnya vonult volna végig Csordás Elemér arcán. De azután kipirult arccal, lelkes hangon folytatta : — Mikor egy év előtt a tiszti főorvosi hivatal vezetését átvettem, kijelentettem, hogy a tiszti főorvosi hivatalnak, az egész tisztiorvosi karnak, de az egész közigazgatási közegészség- ügynek is egészen más irányban kell haladnia. A régi felfogásnak, amely egyrészt a közegészségügyet kórház - ügynek tekintette és amely másrészt közegészségügyi 'rendőri intézkedésekkel akart közegészségügyet fentartani és vezetni, helyet kell adnia az egész világon már uralomra jutott szocial- liygienes iránynak. A tiszti főorvosi hivatal nem lehet a régi aktaintéző és tessék-lássék véleményező iroda, hanem ÍOO°/0-os szociális gondolkodású, szociaíhygienes hivatal. — Friss levegőnek kell áthatnia a hivatalokat és az intézményeket, amely kifogja szorítani azt a dohos levegőt, amely sajnos ma még uralkodik. A szocialhygienevel szemben közönyös, sőt aziránt averzióval viseltető szellem A Közmunkatanács elnöki állása még mindig betöltetlen. Amíg tavaly a Közmunkatanács szervezete és működése a Margitsziget bérbeadásával kapcsolatosan a pénzügyi és politikai érdeklődés előterébe került, konkrét formában terjedt el az a hír, hogy a Zielinski Szilárd halálával megüresedett közmunkatanácsi elnöki állásra RaJcovszfqj Iván országgyűlési képviselőt a volt belügyminisztert nevezik ki. Akkoriban szélső baloldali körökből — mindjárt az első hírek hallatára — éles támadások hangzottak el Rakovszky Iván megválasztásának terve ellen, sőt azt a vádat is emelték, hogy Rakovszky Iván a Közmunkatanács elnöki állásának magas dotáhelyett egészen friss szellemnek kell jönnie, amely méltányolni tudja a modern, nagyvonalú közegészségügyi politikát. — Ha most már azt kérdezzük, hogy mit várhatunk és mit remélhetünk ? Röviden azzal felelhetek, hogy a mostani helyzetben várni alig lehet valamit, remélni pedig csak egyet. A politikától teljesen távolállva, közegészség- ügyi szempontból sóvárogva várjuk a fővárosi törvénynek — közegészség- ügyi részt illetően — minél sürgősebb és minél radikálisabb reformját ! dója miatt hajlandó vállalkozni a Közmunkatanács elnöki teendőinek ellátására. Tekintettel arra, hogy a Közmunkatanács működése iránt éppen a Margitsziget egészségügyi és szociális jelentőségére való tekintettel nagy érdeklődéssel fordul a közvélemény, az Uj Budapest munkatársa szükségesnek tartotta, hogy magához Rakovszky Iván dr. volt belügyminiszterhez forduljon felvilágosításért. Rakovszky Iván dr. készséggel válaszolt a hozzáintézett kérdésekre : — A Közmunkatanács elnöki állásának betöltéséről tudomásom nincsen. Engem még senkisem kért fel arra, hogy a Közmunkatanács elnöki tisztségét vállaljam, de máris megvádoltak, hogy a Közmunka- tanács elnöki állásának magas honoráriuma miatt vállalkoznám erre a feladatra. Azonnal utánajártam a dolognak és megállapítottam, hogy a Közmunkatanács elnöki állása után reprezentációs költség címén egy éve 100 azaz egyszáz pengő jár — egy esztendőre. Ezek- után remélem, hogy senki sem tartja fenn az ellenem nyilvánvalóan csak hangulatkeltési okokból emelt vádat. Arra a kérdésre, hogy felkérés esetén vállalná-e a Közmunkatanács elnöki állását, Rakovszky Iván a következőket mondotta : — Semmi okom sincs arra, hogy ne vállaljam., ha felkérnek rá. Nagy munkakedvem van, szívesen dolgozom a közért. Mint a Margitsziget Részvénytársaság elnöke, ismerem mindazokat a problémákat, amelyek ott megoldásra várnak. Ki kell azonban jelentenem, hogy a Közmunka- tanács mai szervezetében munka- képtelen, hatásköre nem terjed ki olyan mértékben, hogy ennek az intézménynek a keretében komoly célok megvalósításáért lehetne küzdeni. Ebben a tekintetben tehát feltétlenül arra kell törekedni, hogy a Közmunkatanács szervezete kibővüljön. Szóvátettük a margitszigeti építkezések kérdését is. A következő választ kaptuk : — Az építkezéseket illetően az a Kinevezik a Közmunkatanács elnökét Rakovszky Iván nyilatkozata az Országos Közmunkatanács szervezéséről, a margitszigeti építkezésekről és a Közmunkatanács elnökének reprezentációs költségeiről 1 MI ÚJSÁG A J VÁROSHÁZÁN • Mi újság a városházán kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — A Városháza központja, szerkesztő úr ezen a héten is változatlanul a tanácsterem volt, ahol Folkus vezérlete alatt permanens üléseket tartottak a város atyái, hogy a költségvetést a pénzügyi bizottságon keresztülhajszolják. Ott voltak az összes tanácsnokok, az üzemigazgatók, szóval mindenki, akinek a város adminisztrációjában és üzemvitelében szerepe van. — Ki volt a leghosszabb szónok? — Ennek megállapítása még folyamatban van, de rövidesen egészen pontos adatokat fogok róla szolgáltatni, annál is inkább, mert Illyefalvy L. Lajos, a Statisztikai Hivatal kitűnő igazgatója, elküldte a bizottsági ülésekre Pásztor Mihályt, hasonlóképpen kitűnő főstatisztikusát, a pontos mérések megejtése céljából. A mérések már megkezdődtek és annak eredményét a Városi Szemle hivatalosan fogja közzétenni. — Ki evett legtöbbet a pénzügyi vacsorán? — Itt már nincs szükség statisztikusra, Bedő Mór, akinek nevéből csak egy n-betü hiányzik, hogy bendő legyen belőle, hors concours győzött. Mint az élelmiszerüzemhez kiküldött munkatársunk jelenti, külön díszökröt szereztek be arra a célra, hogy Móric számára megfelelő nagyságú adag füstölt marhanyelvet tudjanak szervírozni. — Olyan sokat eszik Bedő? — Eszik, nemcsak marhanyelvet, hanem hihetetlen étvágyában nagy fővárosi intézményeket is meg akar enni. A költségvetés tárgyalása alkalmával különös étvágya volt a Vásár pénztárra, azonban kiderült, hogy Folkus atyánk fiúlyosbbítva Mélly Öméltóságával, mint elnökkel és Zlinszky 'Laci bácsival, a bankosztály vezetőjével nem olyan köny- nyü falat a 'jóétvágyú fiskális számára, mint ahogy az az első pillanatban látszott. — Kire célzott Wolff Károly a Vásárpénztárról mondott rövid, de velős fölszólalásában ? — Azt nem lehet tudni, egészen pontosan, Wolff Károly nem mondta meg, hiszen ha meg akarta volna mondani, akkor megmondta volna a pénzügyi bizottságban is, hogy miféle személyes aspirációk fűtik a Vásárpénztárról mondott ellenzéki hangú kritikákat. — Mégis ? — Én azt hallottam, hogy Wolff Károly senkire sem célzott, ő csupán derűs jókedvében döngette a nyitott falakat. A derűs jókedv pedig onnan származik, hogy a Keresztény Községi Párt vezére a szerdai pénzügyi bizottsági ülést megelőző estén a Borsszem Jankó régi köteteivel üdítette fél magát^ és ezenközben nagyon megsajnálta Agai Adolf vicclapjának közismert alakját, Papanek Danit, a Tiszák■ korszakának ambiciózus politikusál. Állítólag az ő személyes aspirációira célzott volna Wolff Károly. — Orrod tőle foghagymás ! Mi volt különben a pénzügyi vacsora menüje ? — Erőleves . csészében, Reich-féle hideg felvágottak, meleg sonka, sütemények, sör, bor, feketekávé. A kávé jó volt, mert nem élelmiszerüzemi pótkávéval készült, mint a közgyűlési büffé közismerten rossz feketéje. — Sokan voltak a vacsorán ? — Csak a bizottsági tagok, a fővárosi rovatvezetők és a városi tisztviselők. Külön terítettek az egyes pártoknak, külön a tisztviselőknek és külön a sajtónak. A vacsorán álhírlapírók nem voltak jelen, mert Zilahy Dezső távoliévén Budapesttől, nem ö hívta meg a sajtó képviselőit. — Mi történt még a pénzügyi bizottságban ? — Sok valóságos és sok müliarc, hordóra illő szónoklatokkal és demagógiával összekötve. Mintha a cirkuszban lettünk volna, ahol a birkózók az előre kiosztott szerep szerint azon igyekeznek, hogy az ellenfelük hosszú és kitartó küzdelem után földhözvágja őket. Ezt láttuk a pénzügyi bizottságban is. Voltak szónokok, sőt mondhatni egész pártok, akik a költségvetési vitában nem akartak egyebet, mint hogy megmutassák a nézők seregének, hogy ők milyen fenegyerekek, milyen hősök, amellett mennyire Grál-lovagok és hogy milyen nehezen, mennyire fogcsikorgatva engedik magukat legyőzetni a túlerővel szemben. Fogjuk is hallani nemsokára a kerületi pártvacsorákon az öndicsérő nagy szónoklatokat, ame- tyek elharsogják, hogy Zrínyi kirohanása semmi volt ahhoz a hőssiességhez képest, amellyel ők meg akarták védeni a közönség érdekeit, le akarták szorítani a közszolgáltatások árait, de La- motte Szolimán pasa túlerőben volt és a sok lúd disznót győzött. — Szolimán pasa ? — Nem is pasa, hanem szultán úgy is mint a túlerő vezetője és úgyis mint valóban vezéri tulajdonságokkal felruházott férfiú. Okos, körültekintő, őszinte és becsületes volt Lamotte Károly az ál-Zrinyiekkei szemben. Az ő pénzügyi bizottsági szereplése még azok számára is reveláció, akik előre megjósolták Károly barátjuk tüneményes karrierjét. — Mi volt a pénzügyi bizottság legjobb vicce ? — A legjobb viccet Bedő Móric mondotta, de csak azért ő és nem a belvárosi Horváth, mert az istenek kegyesek voltak a pénzügyi bizottsághoz és megmentették a rettenhetetlen belvárosi Horváth aranyköpéseitől. — Halljuk a viccet ! — Tehát a snejdig Friedrich kegyelmes beszélt a közszolgáltatások árának leszállításáról kijelentvén, hogy a Keresztény Községi Párt a szegény keresztény tömegeket képviseli a bizottsági teremben. Ezután pedig a szociáldemokraták felé fordidt, megállapítván, hogy ők viszont a munkástömegeket képviselik és így érdekeik közösek. Erre közbekérdezett Bedő: »Hát a zsidókat ki képviseli.?« Lett azután erre nagy nevetés, Folkusházy hahotázott, a bizottsági tagok gurultak a nevetéstől, sőt még a mindig komoly Wolff is jókedvűen elmosolyodott. — Ezekután ki képviseli a zsidókat a pénzügyi bizottságban? — ügy látszik, Bedő lemondott, a képviseletükről és megbízását átadta Buday Dezsőnek és Eckhardt Tibornak. A választás mindenesetre kitűnő ! —- Szóval vége lett a pénzügyi bizottság üléseinek? — Végérvényesen vége, hétfőn délután kezdődik a nagy mérkőzés a Váciutcai palotában. Hogy ez azután meddig fog tartani, azt csak az Isten tudja, mert teljesen szabadjára vannak engedve a szenvedélyek, mindenki annyit fog beszélni, amennyit akar. — Na és a vitarendező-bizottság? — Szép az élvben, de nehéz a kivitelben ! Próbálja valaki belvárosi Hor- váthot vagy Repold Károlyt leszerelni, hogy elálljanak nagyértékü bölcsességeik nyilvánosságra hozatalától... A vigasztaló az egész dologban az, hogy sok esetben hattyúdalról van szó és a szónokok igen jelentékeny részének már most fájdalom és díjmentesen adományozzák a v. b. t. jelleget. — Mi az a v. b. t. ? — Nem valóságos belső titkos tanácsos, ahogy szerkesztő úr gondolja, hanem volt bizottsági tag . . . — Mi történt szegény Bánlaky Gézával, a Gellért-fürdő derék igazgatójával ? — Olyan vesszőfutásban volt része a pénzügyi bizottságban, amit igazán nem érdeméit meg. A Gellért hibáiért nem ő a felelős, hanem az a rendszer, amely ebbe az intézménybe is bürokratizmust csöpögtetett kereskedelmi szellem helyett. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy a Gellért-szállóban minden szobára másfél alkalmazott esik, egyet kérdek: kik azok, akik tüzön-vizen keresztül új és új alkalmazottak felvételére kényszerítik nemcsak Bánlaky igazgatót, hanem valamennyi fővárosi üzemet. Legyünk végre tisztában azzal, hogy a városházán olyan protekciós
