Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-09-24 / 6. szám
9 UJ BUDAPEST Ernszt Sándor a kegyúri jogról „Megtámadhatatlanul érvényes határozat intézkedik a plébánosválasztásról“ tervünk, hogy az idén 10.000 gyermeket ruházunk fel. Végezetül az ügyosztály művészi programmjárói kérdeztük meg Liber tanácsnokot. — November első felében leleplezzük a Kossuth-szobrot. A jövő év során több emléktáblát állítunk fel: igy felállítjuk a két Beethoven-emlék- táblát, az egyiket a Várszínház épületén, a másikat a Haas-palota oldalán, melynek helyén volt az első pesti színház. A jövő évben elkészítjük és leleplezzük a Bihari-emléktáblát is és a főváros egyes helyein elhelyezzük azokat a szobrokat, amelyeket a képzőművészeti bizottság erre a célra kiválaszt. A jövő évre különben 80 ezer pengőt irányoztunk elő képzőművészeti tárgyak vásárlására. — Bizony, — fejezi be elgondolkozva az érdekes beszélgetést Liber tanácsnok — ma a főváros a legnagyobb művásárló a piacon. De igy vetjük meg az alapját annak a Városi Galériának, amelyet München mintájára Budapest is előbb- utóbb életre fog hívni . . . Schöndorf er Jenő mérnök központi fűtési, szeilőztetési, vízvezetéki és csatornázási berendezések vállalata. Budapest, VIII. kér., Gólya-utca 22. szám. — Telefon : József 131—72. Az Uj Budapest legutóbbi számának a fővárosi kegyúri jog kérdésének rendezetlenségéről szóló cikke nemcsak városházi, hanem országos politikai körökben is általános feltűnést keltett. Budó Jusztin dr. fővárosi levéltáros a történettudós teljes fel- készültségével tárta a nyilvánosság elé mindazokat az adatokat, amelyek a fővárosi plébánosválasztásra vonatkoznak. Ezekből az adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a katolikus plébánosok választásánál másvallásuak nem működhetnek közre. A nyilatkozat másik érdekessége az a megállapítás volt, hogy a fővárosi kegyúri jog kérdése — éppen a felmerülő kontroverziák kiküszöbölése érdekében — feltétlenül törvényhozási rendezésre szorul. Az U j Budapest munkatársának erről a rendkívül fontos kérdésről alkalma volt beszélni Ernszt Sándor dr. pápai protonotárius, országgyűlési képviselővel, aki a következő nyilatkozatot adta : — Olvastam az Uj Budapest érdekes cikkét, mely a főkegyúri jog kérdéséről szól. Magam is, annyira nagyjelentőségűnek tartom ezt a problémát, hogy valóban szükséges volna komoly fontolóra venni, nem kell-e törvényhozási intézkedést statuálni. A dolog érdemét illetően az a nézetem, hogy ma már vitának sincs helye, hiszen a közgyűlés szabályszerű határozatot hozott, amelyet a belügyminiszter, mint végső fórum jóváhagyott. Nyilvánvaló tehát, hogy ma már megtámadhatatlanul érvényes határozat intézkedik a katolikus plébánosválasztásról. Ami a kérdés hisztorikumát illeti, gyakorlatilag rendezték ezt a kérdést mindazokban a városokban, ahol a kegyúri ilyen irányú gyakorlásra sor került. így például a praxis szerint rendezték a kérdést, — hogy több példát ne említsek —■ Eperjes városában, Győrben és Pozsonyban. Mindenütt határozatot hoztak az illetékes faktorok olyan értelemben, hogy a katolikus plébánosválasztásnál idegen vallásúak nem szavazhatnak. Ezekhez a határozatokhoz, amelyeket a gyakorlati szükség váltott ki, a minisztérium hozzájárult. De ez egészen természetes is. A közgyűlésről a katolikus autonómia körébe ment át ez a kérdés például Pozsonyban és ehhez a döntéshez sikerült megnyerni a végső és legilletékesebb hozzájárulást. Amidőn Budapesten ez a probléma felmerült, a megoldás egészen szabályszerűen következett be, azzal, hogy a közgyűlés határozatilag mondotta ki, rekesztette ki az idegen- vallásúakat a szavazásból. — Ami a kérdés egyéb vonatkozásait illeti, csak csodálkozásomnak adhatok kifejezést afölött, hogy akadnak egyes emberek, akik e határozattal nincsenek megelégedve. Itt egy vallásfelekezet belső ügyéről van szó, hogyan akadhatnak tehát más vallásúak, akik beleszólást követelnek maguknak egy nekik egészen indiferens kérdés megoldásában. A vallásszabadság területére tartozik ez a probléma. Ha végiggondolok Európa minden államának ilyen természetű intézkedésein, sehol sem találok analógiát arra, hogy ezt a közgyűlési határozatot meg kelljen változtatni. A legnagyobb fokú anomália volna, ha idegenek avatkozhatnának bele a katolikus vallásfelekezet legbensőbb ügyébe. Ernszt Sándor végül kijelentette még az Uj Budapest munkatársának, hogy a legalaposabban tanúlmányozni fogja ezt a kérdést, a törvényhozási rendezés szükségességének megállapítása szempontjából. »FILAKO« BÉLYEGKERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest, V., Arany János-utca 15. Vesz és elad bélyegeket FARKAS SÁNDOR ILLATSZERTÁR IX., TOMPA-UTCA 12. SZÁM — Székesfővárosi tisztviselőknek kedvezmény. — BRUNSVIGA SZÁMOLÓGÉP EZT A GÉPET NEM NÉLKÜLÖZHETI * VEZÉRKÉPVISELET; BÍRÓ és ECKSTEIN V., Vörösmarty-tér 3. szám * Telefonszám: 126—06, 46-25. MI ÚJSÁG A * VÁROSHÁZÁN — Van szerencsém kedves dr. Város- házy bizottsági tag úr ! Volt az első őszi közgyűlésen ? — Hogyne lettem volna ! Nélkülem meg se tartották volna a nevezetes ülést. — Na, és mit tapasztalt ? Adja elő élményeit az Önnél szokatlan rövidséggel és alapossággal. — Először is : ötre volt hirdetve a közgyűlés, de már négykor szállingózni kezdtek a városatyák. Ekkor még sötét volt a közgyűlési terem, csupán az elnöki emelvény két sarkán égtek a villamosgyertyatartók, amiket gondosan kipucolt erre az alkalomra Halász Józsi bátyánk, a közgyűlés népszerű hciznagya. Az első városatya, aki már háromnegyed négy órakor megjelent, mint legelső, belvárosi Horváth Károly volt. Korán jött, nagyon félt, hogy nélküle nyitják meg a közgyűlést. A rendőrőrmester, aki közgyűléseken az épület előtt a kocsiforgalmat irányítja, csak Horváth után érkezett és tisztelgett Halász Józsinál. Belvárosi Horváth, miután végigvizitálta az összes helyiségeket és meggyőződött arról, hogy mindenütt alapos tisztogatást tartottak a nyári szünet alatt, plakátot készített a tőle megszokott naponszárított humorral és azt kiakasztotta a büffébe, másolatait pedig az elnöki emelvényen helyezte el. — Hogy szólt a plakát ? — Ezennel átadom az utókornak, íme : ^ Ma délután 5 órakor RENDKÍVÜLI DÍSZELŐADÁS Előadásra kerül: A Buzáth-fíu esete Herrmann Marival Nagy látványosság a legkitűnőbb főszereplőkkel. Írták: Peyer, Peidl és Püchler elvtársak. PROLOG. Irta: Wolff. Zenéjét szerezte: Kozma. Előadja: Sipőcz. Bullet Vajnától felemelt helyárakkal. Előadás után az Uj Budapest tiszteletpéldányát küldöttség adja át Zilahy Dezsőnek. — Belvárosi Horváthot nem érte méltjó büntetés ? — Szerencséje, hogy nem élünk a középkorban, akkor biztosan megkövezték volna. Tehát lassan gyülekezni kezdenek a város atyái. Egymásután jöttek még mindig gyászban, de lebarnult arccal, Csilléry Bandi, kissé lefogyva megérkezett Lázár Feri és Szőke Gyula, a betegségtől még mindig sápadtan Joanovich Pali bácsi, azután Bitter Illés, a ciszterciták nagytekintélyű főigazgatója, Ambruss Gyula, a keresztény Terézváros fővezére, Szigethy János bátyánk a Tabán miatt még mindig haragos képpel, ott volt, mint mindig komolyan és szigorúan, Ernszt Sándor Öméltósága, gomblyukában fehér violával Petrovácz Gyula, ellenben hiányoztak Wolff Károly, Buday Dezső és Viczián István, hogy csak az országgyűlési képviselőket említsük. A középen Kozma Jenő köré sereglik a pártja. Kozma lebarnult az olaszországi úton és kicsit kopaszabb lett. Gaár Vilmos viszont frissebb, mint valaha. A balszélen a szocialisták teljes számmal vonultak fél, a demokraták közül nem sokan voltak kiváncsiak a Talbot-ügyre ; hiányzik Baracs Marcell, aki szabadságot is kért a közgyűléstől, viszont jelen van Bedő Mór, aki meghízott a nyáron és nem hiányzott Angyalfi Sándor, aki viszont lefogyott . . . — Megvolt az oka reá. Különben folytassa . . . — Tehát : Pontban öt órakor megjelenik fent középen a hegyen Sipőcz polgármester és a középső úton cercle-t tartva vonul fel az elnöki emelvényre. Érdekes, hogy az újabb időben Ripka és Sipőcz — nem mennek fel a pódiumra. Úgy látszik különváltak az útjaik. De jön már Ripka is, halk éljen köszönti amint belép a terembe, ez kijár szünet után a közgyűlés elnökének. Megszólalnak a csengők, elhelyezkednek a bizottsági tagok, majdnem kivétel nélkül ugyanott, ahol a tavasszal ültek. A kereszténypárton csupán Friedrich István jött le az utolsó sorokból a vezérkari padba : Joanovich mellé, míg a dolgozó polgárok kivált tagjai közül Lázár Miklós ésFóthy Vilmos vonultak külön és ültek három padjai előrébbí — Ripka hangja ? — Megjavította a reichenhalli kúra, de az első komoly rendreutasításnál, amely Peyer Károlyt érte, már újra fátyolozott volt az elnöki hangszál. Ripka különben hosszabb felolvasást tartott, amelyben a nyári pihenőtől kezdve az egyetértésre való felhívásig minden benne volt. Meg is kapta érte az obiigát éljeneket anélkül természetesen, hogy egyetlen városatyának is eszébe jutott volna a tanácsok megfogadása. Nagyobb emóciót különben nem keltett az elnöki bejelentések áradata, csupán Apponyi szereplésének méltatásánál volt egy-két figyelemreméltó momentum. — Hogy-hogyr ? — Ripka atyánk igen helyesen azt indítványozta az elnöki székből, hogy Apponyit genfi szereplése alkalmából üdvözölje a törvényhatósági bizottság. Az indítványra az egész jobboldal és a közép felállva tapsolni kezdtek, a lelkesedés átragadt a demokratákra is, akik szintén melegen ünnepelték a nemzet ősz vezérét. Csupán a szocialisták maradtak némán ; amikor már az egész közgyűlés, mint egy ember állt és ünnepelt, kényszeredetten felálltak a szociáldemokraták is, azonban azok padsoraiból egyetlen taps, egyetlen éljen nem hangzott el. Persze, ha . . . — Ne politizáljon, kedves dr. Város- házy. Inkább Peyer beszédéről mondjon valamit. — Nincs sok mondanivalóm, gyenge és lapos beszéd volt, meggyőződés nélküli, mentes minden izgalomtól. Ez a beszéd igazán nem érte meg a rendkívüli közgyűlést. — Sipőcz ? — Tárgyilagosan, nyugodt, úri
