Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-12-10 / 17. szám

1927 december 10 njjßTWAPrsr 3 lb«4cs BONTA BAUMFELD ARMAND Egyre nagyobb hullámokat vet a rekíámpadok botránya — Mennyit kerestek Hevesi hirdetővállalati igazgató rokonai az üzleten? — A vizsgálóbizottság szenzációs hely­színi szemléje a vállalat irodájában Meg kell azonnal semmisíteni Bontáék szerződését! — Az Uj Budapest tudósítójától — Két héttel ezelőtt az Uj Budapest tette szóvá elsőnek azt a botrányos ügyet, hogy a főváros hirdetővállala­tának a padkirdetésekre vonatkozóan egy magánvállalkozóval kötött szer­ződésénél durva és átlátszó módon sér­tették meg a főváros közönségének érde­keit. A feltűnő ügynek azóta hivatalos úton komoly folytatása lett és a botrá­nyos üzlet kivizsgálása halad a maga útján előre, sőt valószínűleg olyan következményei lesznek, amelyek a főváros érdekeinek megvédését min­denféle irányban maguk után fogják vonni, sőt bizonyos személyekkel szem­ben egyéb következményekkel is járhat­nak. A Budapest utcáin levő padok, amelyeknek felállítása első pillanat­ban a nagyváros közönségének érde­keit látszott szolgálni, 'nagyjövedelmű hirdetési vállalkozásává váltak egy magáncégnek, amely azelőtt nem is volt hirdetőcég, ellenben úgy látszik a hirdetővállalat igazgatójával való ro­koni kapcsolata predesztinálta őt arra, hogy padokkal és padhirdetésekkel egy új vállalkozás keretein belül tele­rakja Budapest utcáit. A padhirdetések ügye két héttel ezelőtt a közgazdasági bizottság ülé­sén került a nyilvános tárgyalás fó­kuszába. Az ülésen Szakái Géza bi­zottsági tag tette szóvá általánosság­ban Lukács Vilmosnak, a padhirde­tések vállalkozójának, valamint álta­lában a székesfőváros hirdetőválla­ha az autóbusz-ügy jogerős elintézést nyer. — Búzáik János meggyógyult ? — Nem is volt beteg. Csupán üdülni ment fel egy hétre a Svábhegyi Szana­tóriumba, hogy egy kicsit a hangszá­lait kúrálja. Örömmel jelentem azon­ban, hogy János már teljesen egész­séges, hazaköltözött Attila-utcai laká­sára és szerdán elfoglalta hivatalát. A jövő héten azonban három napra hivatalosan is szabadságra fog menni. — Hogy hogy ? — Egyenesen Bécsbe utazik, hogy a karácsonyi vakációra hazahozza egyet­len leánykáját, Klárikát. — Klárikáról nekem is van mondani valóm. Édesanyja elküldte neki az Uj Budapest azon számát, melyben az Ön pletykálása alapján megírtuk, hogy Klárika a pressbaumi intézetben a magyar csapatok vezére és Zrinyi Mik­lós szigetvári kirohanása kismiska volt ahoz képest, ahogy ő esténként párnák­kal felszerelve kirohan a hálószobából, hogy a szomszédos hálóteremben táborozó német csapatok vezérnőjével személyes párbajt vívjon. Klárika édesanyjá­hoz írt levelében köszöni a szives meg­emlékezést, melegen üdvözli önt és kijelenti, hogy a magyar név becsületét minden körülmények között meg fogja védeni. — Az egy pillanatig sem kétséges, hiszen apja lánya. — Házassági hír ? — Van egy. Bár még nem nyilvános, de ' elárulom. Tehát Kurfürst István, a Házinyomda igazgatója feleségül veszi Kovács Kató kisasszonyt, aki a házinyomda irodájának legszebb és legszőkébb hivatalnoknője. — Gratulálunk az ifjú párnak! A viszontlátásra kedves dr. Városházy. — Ajánlom magamat, szerkesztő úr. latának ügyeit. Az Uj Budapest cikke, valamint Szakái Géza felszó­lalása sürgős beavatkozásra késztették a főváros tanácsát. Azonnal össze- hivatták tehát a székesfőváros hir- detővállalatának ügyeire felügyelő bi­zottságot. A bizottság ülésének egyet­len tárgya az elhangzott vádaknak megvizsgálása volt. A bizottság ezen az ülésén úgy határozott, hogy a tanács hozzájárulásával a hirdetővál­lalattal szemben felállított panaszok, valamint a vállalat szerződéseinek megvizsgálására ad hoc bizottságot küld ki, amelybe Sümegi Vilmos és Szakái Géza bizottsági tagokat dele- gálja. ‘ Az ad hoc vizsgálóbizottság né­hány nap múltán Liber Endre tanács­nok elnöklete mellett ült össze. A bi­zottságnak hivatalból Ruffy Pál dr. tanácsjegyző és Lamotte Ernő, a hir­detővállalat helyettes igazgatója let­tek a tagjai. Az első ülésen azonnal megkezdték a legsürgősebb feladat­nak, a padokra vonatkozó szerződés' felülvizsgálásának munkáját. A bi­zottság előtt első pillanatban olyan momentum villant fel, amely gya­nússá tette a szerződés megkötésének körülményeit. Ugyanis Lukács Vil­mossal, a padhirdetések vállalkozó­jával 1925 nyarán kötötték meg a szerződést, tehát olyan időpontban, midőn az új általános választás miatt a törvényhatóság nem ülésezett és nem kellett a hirdetővállalat által megkö­tendő szerződést felülvizsgálás cél­jából a felügyelőbizottság elé terjesz­teni. De gyanússá tette a szerződés megkötését az ad hoc bizottság előtt az a gyorsaság is, amellyel ennek a szerződésnek aktái 1925 nyarán a hivatalos fórumokat bejárták. Ugyanis ennél az esetnél igazán nem kifogá­solhatná senki, hogy az adminisztrá­ció lassan intézkedett volna. Lukács Vilmos beadványát, amelyben a pa­dok felállítására és az ezzel kapcsola­tos hirdetési szerződésre vonatkozó ajánlatát terjesztette be, 1925 június 3-án iktatták a fővárosnál. A tanácsi iktatás június 22-én történt. Újabb iktatásnak azután nem találta nyo­mát a bizottság, ellenben megállapí­totta, hogy a beadvány minden kü­lön iktatás nélkül került át a főváros II. ügyosztályába, sőt úgy került át, hogy a II. ügyosztályra való rászigná- lást az akta nem kapta meg. Az ügy a helyfoglalás tekintetében tartozott a II. ügyosztályhoz, amely azután sürgősen olyan javaslatot tett a ta­nácsnak, hogy Lukács Vilmosnak, tekintettel arra, hogy a padokat saját költségén állítja fel Budapest utcáin, no kelljen az úgynevezett hirdetési engedelmi díjat a főváros számára megtérítenie, hiszen a főváros érde­keit eléggé védi az a körülmény, hogy a padok a szerződésben kikötött hat esztendő után a főváros tulajdonába mennek át. A beadvány ezután került a hirdetővállalathoz, ahol a második ügyosztály javaslatát korrigálták oly­képpen, hogy Lukács Vilmosnak hat évre adja bérbe a főváros hirdetés cél­jaira a felállítandó padokat és a hir­detések bruttó bevétele után hat szá­zalékot kelljen fizetnie a főváros hir­detővállalata számára. A hirdető­vállalat ezt a korrektívumot, mint a későbbi tények igazolják, valószínűleg magasabb taktikáéból tartotta szük­ségesnek. Mindenesetre a szerződést Lukács Vilmossal a hirdetővállalat által javasolt feltételek mellett hat százalékos részesedés kikötésével hat évre megkötötte, anélkül, hogy a fő­város tiszti ügyészségétől a szerző­désre vonatkozóan a szokásos véle­ményezést kérte volna. Mint már említettük, a felülvizsgá­latra most kiküldött albizottságnak elsősorban az a gyorsaság tíint^ fel, amellyel Lukács Vilmos beadványa a hivatalos utakat megjárta. 1925 nyarán ugyanis hat hét alatt tizenkét helyen fordult meg az akta és hat hét múltán már a szerződést is megkö­tötték, sőt újabb előnyös pótszerződé­sekkel egészítették ki. A pótszerződé­sekben biztosított előnyök is Lukács Vilmos érdekeit szolgálták, mert a végleges feltételek szerint Lukács Vil­mosnak a hirdetések bruttó bevételé­ből csupán öt százalékot kellett meg­térítenie a főváros számára, viszont ugyanakkor a Beszkárt hirdetőválla­lata huszonöt-harminc százalékot ad le a fővárosnak. Ezen a gyorsaságon kívül a vizs­gálóbizottságnak másodsorban az az aggasztó körülmény tűnt fel, hogy Ltikács Vilmos közeli rokonságban van a hirdetővállalat igazgatójával, illetve még közelebbi a rokonság a hir­detővállalat igazgatója és aközött az úr között, aki Lukács Vilmos padhirdetési vállalkozását finanszírozta. Már a szer­ződés megkötésénél súlyt kellett volna helyezni arra, hogy Lukács Vilmos semmiféle anyagi garanciát nem tud biztosítani a főváros számára, mert^ ő maga, mint az ad hoc bizottság előtt is kijelentette, vagyonnal egyáltalán nem rendelkezik. Lukács Vilmos vál­lalkozását tehát valakinek finanszí­roznia kellett. A finanszírozó Bonta- Baumfeld Armand, a Baumfeld Zsig- mond Fiai bankcég beltagja volt. Bonta-Baumfeld finanszírozta Lukács Vilmos vállalatát mai nap is, sőt a kapcsolat külsőségekben is annyira megnyilvánul, hogy a padhirdetési iro­dának és a Baumfeld bankcégnek ugyan­azon a helyen van az irodahelyisége, sőt a telefonjuk is közös. Ami a botrányos padhirdetés körül meglévő rokoni összeköttetést illeti, az a következő képet mutatja : Bonta-Baumfeld Ar­mand mostoha és nevelt fia Hevesi József dr.-nak, a székesfővárosi hir­detővállalat igazgatójának. Bontanak viszont Lukács Vilmos a közeli ro­kona, ezenkívül még mind a ketten rokonai annak a cégnek egyik beltagjával, amely a hirdetési padokat ,építette. Az ad hoc bizottság tehát könnyen megállapíthatta, hogy itt családi alapon intézett nagyszabású üzletről van szó és a legszomorúbb tény az egész kérdésben, hogy a családi kapcsolatok egyik tagja élén áll olyan fővárosi üzemnek, amelynek hatás­körébe tartozott a családi konzorcium­mal való szerződéskötés ügye is. A családi vállalkozást rendkívül kellemetlenül érintette, hogy az egész ügy a nyilvánosság elé és egy hivata­los vizsgálat hatáskörébe került. Liber Endre tanácsnok, mint a kivizsgálásra delegált ad hoc bizottság elnöke, fel­olvasott a bizottság tagjai előtt két levelet. Az egyik levelet Lukács Vil­mos intézte a fővároshoz és a levél­ben kijelenti, hogy Bonta-Baumfeld Armandhoz semmi köze nincs, de egyébként is számára a padbérlet rend­kívül rossz üzletnek bizonyult. Ugyan­akkor felolvasta Liber tanácsnok a Baumfeld Zsigmond Fiai bankcégtől érkezett levelet is, amelyben kijelentik, hogy mindaz aljas rágalom, ami a pad- bérlettel kapcsolatban rájuk vonatko­zik, Bonta Armandnak a padbérlethez semmi köze nincs, a padokat »egy Lu­kács Vilmos nevű cég« bérli, tehát minden más állítás közönséges rága­lom és Bonta-Baumfeld Armand a rágalmazókkal, úgymint az »Uj Buda­pest« című várospolitikai lappal és Szakái Géza bizottsági taggal szemben a törvényes eljárást folyamatba fogja tenni. A két levél ismertetése után a bizottság elhatározta, hogy sürgős feladatának tekinti annak megálla- pítását: valóban állnak-e fenn rokoni összeköttetések a padbérlők és a főváros hirdetővállalatának igazgatója között. Másnap a bizottság kiszállt Lukács Vilmos hirdető vállalatának helyisé­geibe s ott nagyon érdekes dolgokat tu­dott meg. A helyszíni vizsgálat ered­ményeiről természetesen jegyzőkönyvet vettek fel és mindaz, amit az alábbiak­ban ismertetni fogunk, megörökítéshez jutott a hivatalos jegyzőkönyvben is. A bizottság először megállapította, hogy a cégnél a könyveket hiányosán vezették, főkönyvet egyáltalán nem fek­tettek fel, erre a célra csak különféle jegyzetek szolgáltak. Talált azonban a bizottság egy 1926 december 31-ről keltezett mérleget, amely 135.318.860 korona veszteséget tüntet fel. Megálla­pította és jegyzőkönyvbe vette a bi­zottság, hogy a padhirdetési vállalni nettó jövedelméből Bonta-Baumfeld Ar­Ne nézzen se jobbra, se balra, ha divatosan és olcsón akar öltözködni, hanem menjen egyenesen KOCH TESTVÉREK ruhaáruházába Bpest, Károly-körut 26 Olcsó karácsonyi áraink: Télikabát, atlaszin béléssel, vatelin ............ P 1C8 Té likabát, hymalaja szövet és piüsbélés........ P 130 Városi bunda, sealelektrikgallérral és biber­plüschbeléssel...............................-.................... P 150 Vá rosi bunda, Nutriettebéléssel és szőrme­gallérral ........................................................... ... P 2-0 Au tóbunda, úri viselet ..........................................P 145 Sz őrmebekecs, angol szövet felső szőrmegall. P 160 Bőrkabát, dánbör (férfi és női) ......................... P 144 So főrbunda, erdélyi báránybörbélés és gallér P H0 Smokingöltöny, angol Krepp szövetből ........P 150 Re ggeli Pizsama-kabát teveszőr szövetből... P 42 Reggeli köntös (120-130 cm. hosszú) minden | Az árak minden darabon láthatóan feltün- színben ..........................................-~ ................P 72 te tve 1 Tuikővetelés kizárva Téli nadrég, kitűnő minőség.............. ..............P 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom