Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-26 / 15. szám
IV. évfolyam 15. szám im 15. szám Budapest, 1927 november 26 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre ..................................................24 pengő Fé l évre.............................................................12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV-, Dalmady Győző-utca 3. Telefon : Teréz 206—56 l’oslalakarékp. chequeszámla: 30013. Újabb bonyodalmak a cenfrálé köríti A főváros a bánhídaí és a budapesti terv közül a rentábilisabbat fogja választani — Friedrich István: Ha a főváros vette volna fel a centrálé-kölcsönt, nem az angol, hanem a magyar gépipar kapott volna munkát — Herrmann miniszter parlamenti nyilatkozata új világításba helyezi az autótaxi-problémát A kormány a Wolff-párt rendelkezésére bocsátottá a Talbot-iigy aktáit Teátrália A városházán és a minisztériumokban nagy küldöttség járás : színészek, színigazgatók és szerzők fogtak össze abból a célból, hogy az illetékes tényezők akadályozzák meg azt a rengeteg külföldi vendégszereplést, amely most Budapest színházaiban folyik. Vannak színházak Budapesten, amelyek szinte kizárólag külföldi vendégjátékokra vannak bazi- rozva, de viszont nincs színház Budapesten, amelyben évenként egy-két idegennyelvű trupp ne ütné fel a\ sátorfáját és ne vinne el komoly mil- liárdokat a magyar művészi kultúra nagyobb dicsőségére. Mindig szerettük majmolni az idegent, volt nálunk anglománia, volt egy idő, amikor csak az volt chic, ami valódi párisi és szinte állandó a germán színházi és egyéb kxdtúra iránt érzett hódolatunk. Csak azt vetjük meg, ami magyar: a legkitűnőbb magyar szerzők színdarabjai üres vagy félig telt házak előtt peregnek le, de telt ház gyönyörködi végig egy- egy harmadrangú külföldi operaénekes silány produkcióját és dől a nép abba a színházba, amelynek amerikai operettjében eredeti angol görlök fica- mítják exotikus táncokra magyar pénzért a lábaikat. Pedig énekelni és táncolni a mi színészeink is tudnak, se rendezőkért, se színdarabírókért nem kell a szomszédba mennünk, még akkor sem, ha a tömegek által csodált külföldi énekes vagy színész felléptetése a színigazgató számára nagyobb profittal jár is, mint a hazai produktumok pártfogása. A magyar színművészet, a magyar irodalom, a magyar artisták érdekeinek erőszakos módon való megvédelmezése hazafias kötelessége minden közéleti faktornak, elsősorban a fővárosnak, hiszen a szociálpolitikai ügyosztály adja ki minden műintézet számára a színháznyitási engedélyt. Ezekben az engedélyekben pontosan meg van állapítva a vendégjátékok száma, ezekben az engedélyekben erkölcsi és művészi szempontokból a legmesszebbmenő jogok vannak a város hatósága részére biztosítva. Ne a minisztériumokba menjenek tehát a görlimport ellen küzdő küldöttségek, mert az ország művészi külkereskedelmi mérlegének nyele a főváros kezében van. Meg kell találni az eszközét annak, hogy Budapest színházai ne idegen gajdolástól, hanem magyar szótól legyenek hangosak, hogy a színházi zenekarokban visszanyerje elvesztett polgárjogát a magyar muzsika, a színpadon a rivalda lámpasora elé kerülhessen a magyar színdarab, a magyar színész, a magyar nóta, a magyar tánc. Az ország ujjongása fogja ünnepelni a, polgármestert, ha háborút indít a budapesti színpadoknak a magyarság részére való visszaszerzéséért! A főváros 1928. évi költségvetésének megszavazásával új területek felé fordul a városházi munka, hiszen a különböző fővárosi problémák egész sorozata vár megoldásra. Ezek a problémák úgyszólván kivétel nélkül gazdasági természetűek. A közeljövőben megoldásra kerülő fővárosi gazdasági problémák között jelentőségénél fogva első helyen áll a villamoscentrálé felépítésének kérdése, vagy amint általában nevezni szokták, a Talbot-ügy. Erről a kérdésről az utóbbi időben mindenféle híresztelések keltek szárnyra anélkül, hogy ezeknek a híreknek a valódiságát illetékes körökben ellenőrizni lehetett volna. Általában meg lehet állapítani, hogy a Talbot-ügy körül kezdettől fogva mind a mai napig a legteljesebb titokzatosság uralkodott. Sűrű homály veszi körül ezt a nagy problémát, amelynek mikénti megoldása nem közömbös a főváros lakosságára. A másik rendkívül fontos probléma, amelynek mielőbbi megoldását pártkülömbség nélkül minden oldalon egyaránt követelik — a fővárosi közlekedés rendszertelenségének megszüntetése, vagyis a modern közlekedési politika érvényesítése. Erről a kérdésről éppen az Uj Budapest közölte azt a hatalmas tanulmányt, amelyben Király Kálmán műszaki tanácsos határozott direktivákat adott a jövő fejlődését illetően. Mindkét gazdasági kérdésssel élénken foglalkozik a Keresztény Községi Párt vezetősége, amely külön bizottságot küldött ki a Talbot-ügy és a közlekedési problémák tanulmányozására, valamint azoknak a tárgyalásoknak a lefolytatására, amelyek hivatva vannak e kérdésekben az illetékes kormánytényezők és hivatalos fórumok bekapcsolásával a felmerült nehézségeket elhárítani. A Keresztény Községi Párt gazdasági bizottságának tagja Friedrich István is, aki a főváros közgyűlésében a leghivatottabb szakértők egyike. Friedrich István ország- gyűlési képviselő és törvényhatósági bizottsági tag, érdeklődésünkre a Talbot-ügyben a kormánnyal folytatott tanácskozásokról, a villamoscentrálé felépítésével kapcsolatos Összes kérdésekről, vala— Az Uj Budapest tudósítójától — mint a közlekedési problémák megoldását célzó előmunkálatokról a következő érdekes nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársa előtt : — A legfontosabb közgazdasági vonatkozású kérdés, amely most a városházát érdekli, kétségtelenül a Talbot-ügy. Ebben az ügyben a Keresztény Községi Párt végleges álláspontot nem foglalt el, mert a pártjából delegált szakértői bizottság még nem került abba a helyzetbe, hogy ilyen irányban javaslatot terjeszthessen elő. A kormány ugyanis csak a múlt héten bocsátotta rendelkezésünkre a Talbot-ügy aktáit. A kereskedelmi miniszter által felkért városatya szakértő és az állandó szakértő bizottság, amely Schimanek műegyetemi professzor elnöklete alatt működött, a múlt héten a Műegyetemen közös értekezletet tartott, amelyen megállapodás történt olyan értelemben, hogy a jövő hét folyamán a nagy- bizottság ülést tart és azon majd a részletek felől is döntés történik. Arról nincs tudomásom, hogy a Keresztény Községi Párt vagy a főváros tanácsa állást foglalt volna a bánhidai megoldás ellen. Erről egyáltalán nincsen szó. Úgy a tanács, mint a Keresztény Községi Párt is azt a megoldást fogja választani, amely a fővárosra nézve rentabilitás szempontjából kedvezőbb Úgy gondolom, hogy ezen a héten a Keresztény Községi Párt kebelében el fog dőlni a kérdés. Az Uj Budapest munkatársa itt közbevetően megemlítette Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternek lapunk mai számában közölt nyilatkozatát, amely szerint nemcsak a Bánhidán felállítandó villamoscentrálé tervezete készült el, hanem külön terv készült a budapesti megoldásról is. Erre vonatkozóan Friedrich István a következőket mondotta : — Az igaz, hogy a budapesti megoldásra vonatkozó terv is elkészült, de a kormány által összeállított szakértői bizottság éppen a budapesti költségvetési terv alapján a bánhidai megoldást tartja előnyösnek. A fővárosnak két alternativa között kell választania : 1. vagy mint főfogyasztó jelentkezik és átveszi az évi 130 millió kilowatt áramszolgáltatást, vagy pedig 2. magát a bánhidai centrálét is üzembe veszi.. Az utóbbi esetben természetesen az annuitás terheit is kellene viselnie. Ez azt jelenti, hogy az állam megépítteti a centrálét, a fővárossal pedig törleszteti az ebből származó adósságot. — Éppen ez okból hatalmas problémával állunk szemben. Nagyon nehéz ügy ez. Az ügy nehézségei annál feltűnőbbek, ha ezzel a helyzettel szembeállítjuk azt, hogy mennyivel kedvezőbb lett volna a fővárosra nézve, ha a főváros maga vehette volna fel a kölcsönt, úgy, mint felvette a húszmillió dolláros kölcsönt és ebből megépítette volna a centrálét. Ez esetben nem kellett volna megengedni■ a külföldi gépimportot és mindaz a sok munka, ami most a villamoscentrálé felépítésével kapcsolatosan az angol iparnak jut, a magyar iparnak juthatott volna. Ez az a két momentum, amely a Talbot-ügyet a Keresztény Községi Párt részére nagyon kemény dióvá teszi. Friedrich István ezután a főváros közlekedési bajairól szólott. A beszélgetés során Friedrich István a következőket jelentette ki : — Rendkívül súlyos probléma a fővárosi közlekedési ügy rendezése is. Ebben a tekintetben főként az autóbuszügyről kell beszélni. Az autóbuszforgalom rendkívül lassan fejlődik. A városházán ebben az ügyben túlságosan lassú tempóban fejlődnek a dolgok. Az új autóbuszok megrendelése tekintetében még mindig nincsen végleges döntés. Az átmenet könnyebb volna, ha az utcán az autótaxik száma elegendőnek bizonyulna. A budapesti utcák forgalmának lebonyolítására az autótaxik jelenlegi száma nem elegendő, a mai igények kielégítésére a jelenlegi helyzet nem alkalmas. Éppen ezért a Keresztény Községi Párt úgy a pénzügyi bizottságban, mint a közgyűlésen is a költségvetés tárgyalásakor indítványt tett az autótaxik számának emelésére és a tarifa leszállítására. A közgyűlés ezt az indítványt egyhangúlag elfogadta és utasította a tanácsot, hogy ilyen értelemben intézkedjék. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a parlamenti bizottságban az autóadóról szóló törvény- javaslat tárgyalása során több ízben kijelentette azt az álláspontját,
