Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-26 / 14. szám
6 TU BUDAPEST A Kisipari hitel problémái Az utóbbi esztendőkben szinte állan dósult a kisiparosság panasza, rossz gazdasági helyzete és ebben való elhagy atottsága. miatt. Nincs munka, nincs kereset, nincs hitel — nincs boldogulás. Ezek a tények állandóan ott szerepelnek az ipari intézmények és érdekképviselelek közgyűlésein, értekezletein és összejövetelein. Különösen a kisipari hitel kérdése kepezi erős, sokszor éles és szenvedelmes viták tárgyát. És itt mindenki megkapja a magáét, akinek a kisipari hitelhez valamilyen vonatkozásban is köze van. Kétségtelen és nem vitás, hogy igen helyes és célszerű dolog a kormányt, a hatóságokat, az intézményeket és érdekképviseleteket a kisiparosság szükségleteiről tájékoztatni, az iparosság boldogulását elősegítő körülményekre rámutatni és megfelelő intézkedéseket kérni. Nem szabad azonban annyira menni, hogy az iparosság boldogulásának feltételeit teljesen az iparosságon kívül helyezze. Ez nemcsak megtagadása azoknak a nagy értékeknek és erőforrásoknak, amelyekkel a kisiparosság rendelkezik, hanem egyértelmű azok hiányával, ami pedig azoknak adna igazat, akik a kisiparosság létjogosultságát tagadják. Hogy az iparosság akciói az utóbbi időben ebben a hibás és főleg káros beállításban nyilvánulnak meg, annak oka az, hogy figyelme csak kifelé irányul, de befelé egyáltalában nem. Igazán megdöbbentő, hogy a kisiparosság együtteséből nem tud kibontakozni az az erő, nem kerülnek felszínre azok az értékek, amelyek benne ténylegesen megvannak. Pedig ha egy kicsit befelé irányítjuk figyelmüket, fel kell vetnünk azt a kérdést, vájjon megtettünk-e mindent önmagunkért és iparos-társainkért, ami tőlünk telik ? De felelet helyett álljanak itt a következő tények : A kormány a P. K. útján kereken 2 millió pengő hitelkeretet biztosított a kisiparosságnak az I. 0. K. Sz. és a B. K. H. intézeteken keresztül. Ebből 1 millió P jutott Budapest és szűkebb környéke 50.000 kisiparosának ellátására, ami fejenkint átlag 20 pengő. Ez a két millió pengő az ország akkori gazdasági helyzetében eléggé meg sem becsülhető nagy segítséget jelentett. Felmerül azonban az a kérdés, milyen áldozatába került volna a kisiparosságnak, hogy ezt az összeget a maga erejéből előteremtse, illetve, hogy ehhez a kapott hitelkerethez a maga erejéből is ugyanannyit hozzátegyen ? A felelet amilyen meglepő, olyan igaz : Semmi »áldozatot« nem kellett volna hozni, csak fejenkint átlag 40 pengőt kellett volna az iparosságnak pl. a Budapesti Kisipari Hitel- intézetnél kamatozó betétként elhelyezni. Céltalan volna most azon vitatkozni, vájjon módjában volt-e a kisiparosságnak ez, vagy sem. A jövő szempontjából azonban meg kell érteni, hogy az iparosnak nemcsak saját egyéni érdeke, hogy amikor teheti, helyezzen el betétet, hanem ezzel egyben az össziparosságnak is igen nagy szolgálatot tesz, mert ezzel az ipari hitelkeret nagyobbításához hozzájárul, amiből pedig alkalomadtán neki is juthat. Igen érdekes és tanulságos ebből a szempontból a Salzburger Sparkassa kimutatása. Ez a salzburgi takarékpénztár kisipari és kiskereskedelmi hiteleket is nyújt. A nála elhelyezett takarékbetétek ösz- szege az elmúlt évben 16 millió pengő volt. A takarék által nyújtott hitelek ezzel szemben 11.5 millió pengő. Salzburg 40.000 polgárának bizonyára csak egy töredéke helyezte el ezeket a betéteket és tette így lehetővé 11.5 millió pengő kihitelezését, míg Budapest 50.000 kisiparosa részére kormánytámogatásra volt szükség, hogy 1 millió pengő hitelkerete legyen. Felsorolhatnék számos példát annak igazolására, hogy a takarékoskodás nemcsak öncél, hanem egyben közérdek is. De most csak annyit akarok megállapítani, hagy Ausztriában és Németországban az iparosság is tisztában van a takarékoskodás óriási gazdasági és erkölcsi jelentőségével. Nálunk, ha valakinek van 5 pengője, kiadja, mert 5 pengőt »nem érdemes« takarékba, tenni. Németországban ha valakinek van nélkülözhető 1 márkája, »takarékba tészi«, mert majd máskor akad még egy márkája és akkor együttvéve már két márkája lesz, amihez még kamat is jön.« Szinte hallom azt az ellenvetést, hogy miből takarítsunk, ha megélni sem tudunk ? Erre csak azt mondhatom, hogy akkor kell valamit takarékba tenni, amikor lehet, amikor jól megy az üzlet. Égvébként minden iparoscsaládban sokszor kínálkozik alkalom, amikor 1 — 1 pengőt el lehet tenni. Napi 10 fillér betét mivé lesz bizonyos idő múlva és akkor a takarékosságnak óriási jelentősége egyéni szempontból és általános gazdasági szempontból világosan szembeötíik. De nemcsak azt nyerjük, hogy az iparos felesége, gyermeke, tanonca, segéde, szóval egész környezete egyénileg jól jár és az össziparosságnak is a feleslegek összpontosításával megbecsülhetetlen szolgálatot teszünk, hanem a takarékosság iránti helyes érzék felkeltésével önkénytelenül jár az is, hogy a tanonc nem fogja a le görbült szeget a szemétbe dobni, hanem azt kiegyenesíti és felhasználja. Mindenki vigyázni fog arra, hogy a villamd ne hagyják feleslegesen égni, hogy a szemét közé ne kerüljön a legkisebb darabka sem, amit még felhasználni lehet. Ezt nem kell különben mondani annak, akinek egynéhány fillérje van már a taKarékban, mert az maga érzi ezt át és már máskép nem is tud cselekedni. Ha meg tudjuk érteni, hogy a takarékosságra való neveléssel mily nagy értékeket tudunk a pusztulástól megóvni, hogy azokból a külön-külön erőtlen fillérekből együttesen mily hatalmas tőkeerőt tudunk az iparosság szolgálatába állítani, akkor egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy minden intelligens iparos azonnal minden igyekezetével azon lesz, hogy környezetét a takarékosság eszméje iránt fogékonnyá tegye. Ebben igen nagy segítségére lesz az iparosságnak a Budapesti Kisipari Hitelintézet r. t. igazgatóságának az az elhatározása, hogy a takarékossági nappal kapcsolatban és az 1928. évi január 1-én bekövetkező 10 éves fennállásának alkalmából minden ügyfele gyermekének, minden iparos- és kereskedő-tanonciskola tanul ój ának egyenként 1 pengős takarékkönyvet ajándékoz. Ez lesz a kezdet, amiből az iparosság megértő buzgalma alapján óriási erkölcsi és anyagi értékek fognak felszínre kerülni. Az az iparos, aki látja, hogy egyik tanonca takarékoskodik, míg ugyanakkor jobb viszonyok között levő másik tanonca mindenét elkölti, pontosan fogja tudni, mennyire bízhatik az egyúkben és mennyire a másikban. A Budapesti Kisipari Hitelintézet pedig, amelynek takarékbetéti számláján megállapítható, hogy az újdonsült mester már tanonckora óta takarékoskodik és fillért fillérhez tesz, ennek a mesternek a hitelkérésénél már tisztában lesz azzal, hogy komoly, szorgalmas, takarékos emberről van szó. aki nem könnyelmű vállalkozás, vagy költekezés céljából óhajt hitelt felvenni. Itt a produktív felhasználásnak minden valószínűsége megvan és ez a mester valószínűleg boldogulni is fog. Ezzel egyben az a nagy probléma is meg fog oldódni, hogyan lehet kisiparosnak kezes nélkül is hitelt nyújtani. A rendelkezésre álló hely nem engedi meg, hogy a takarékosság részletkérdéseivel bővebben foglalkozzam. Röviden csak arra akarok még rámutatni, hogy nincsen értelme az olyan takarékosságnak, amely tényleges szükségletek elől vonja el az erőt és azután haszontalansá gokra költi el a megtakarított összeget. Csak a nélkülözhető feleslegek megtakarítása a helyes. Viszont egészen helytelen és káros, ha a takarékosság helyrébe a zsugoriság lép. Ezeknek a kérdéseknek a részletesebb megvilágítása helyett utalok az október 31-i takarékossági nappal kapcsolatban megjelenő írásokra és cikkekre. Olvassa el ezeket az Írásokat minden kisiparos, mert értékes és tanulságos felvilágosításokban lesz része, amelyeknek elmulasztása pótolhatatlan veszteséget jelentene. Szél Jenő, a Budapesti Kisipari Hitelintézet R. T. vezérigazgatója. A belfigyben van a főváros költségvetése Scitovszky hír szerint lényeges változtatásokat eszközöl a költségelőirányzaton, de legkésőbb újévre meghozza a döntést — Az Uj Budapest tudósítójától — Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják Scitovszky Béla belügyminiszter állásfoglalását a főváros 1928. évi költségvetése ügyében. Ez lesz ugyanis az első alkalom arra, hogy a belügyminiszter a községi háztartások ellenőrzéséről szóló Az Uj Budapest naptára xov. 30 Vasárnap d. e. 8—12 ó. Inspekció s szolgálat a városházán \ov. 31 Hétfő d. e. 12 ó. A magánépitési albizottság ülése — A Hirdető Vállalatra felügyelő bizottság ülése — Pályázati határidő az út- és csatorna- építési ügyosztályon d. u. 5 ó. A közélelmezési bizottság ülése — A Gel- lérttürdőre felügyelő bizottság ülése — Az út- és csatornaépítési albizottság ülése ^ov. 33 Kedd d.e. lólló. Pályázati határidő a középítési ügyosztályban d. e. 11 ó. A középítési albizottság ülése Nov. 33 Szerda d. e. 9. ó. A kislakásépítkezésekre felügyelő albizottság ülése .\ov. 34 Csütörtök d. e. 10 ó. Rendes heti tanácsülés Xov. 35 Péntek d. e. 11 ó. A közlekedési bizottság ülése !\ov. 36 Szombat ...’ 3 ' ' törvényben biztosított jogánál fogva tételenkénti változtatásokat is eszközölhet a költségelőirányzaton. Ez azt jelenti, hogy a belügyminiszter egyes kiadási vagy bevételi tételeket egyszerűen törölhet és egészen új tételeket vehet fel. Tekintettel pedig arra. hogy a multévi költség- vetés jóváhagyásáról szóló belügyminiszteri leirat feltűnően élesen kritizálta a főváros eljárását, a belügyminisztériumban elterjedt hírek szerint nem lehetetlen, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter lényeges változtatásokat fog eszközölni a költségvetésen. Az Uj Budapest munkatársa a főváros új költségvetéséről és a várható álláspontjáról beszélt Scitovszky Béla belügyminiszterrel, aki a következőket jelentette ki : — Nagy figyelemmel kísértem a főváros költségvetési vitáját, amely kezdetben tárgyilagos és nívós volt, később azonban személyes térre csapott át. A költség- vetést csak most terjesztette fel hozzám a polgármester úr, ezidő- szerint tehát részletekbemencen nem lehel semmi mondanivalóm. A költségvetést alaposan áttanulmányozom és a jóváhagyás kérdésében hozandó döntést részletesen meg fogom indokolni. A belügyminisztériumban közölték az Uj Budapest munkatársával, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter december hó folyamán feltétlenül végez a költségvetés áttanulmányozásával és még karácsony előtt, de legkésőbb újévre meghozza a döntést. Viktoria ZÁSZLÓ GYÁR ÉS DÍSZÍTŐ VÁLLALAT Rumbold B. Fiai Alapittatott 1842. ♦♦ Telefon : ].. 52—09. Zászlók^szitések, diszi'ések, iparművészeti, cmifestő-má70ló és szobafestő nvin^ák. SC NABEL ANDRÁS JÚSZEF szemfedél, temetkezési és ravataloz&sl rlklrAb Ipmliatn miDgPEST. I.. GELLÉRTHEGY UTCH 11 Sí
