Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-09-20 / 31-32. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 szeptember» 20 31—32. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAIT ZS CJcÖZÚAZ /l Keresztény Községi Párt hivatalos lapja + Megjelenik minden héten ♦ Előfizetési ára: Egész évre 960 K ♦ Félévre 4SO K ♦ Negyedévre 240 K ♦ Egyes szám ára 20 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utcu 20. 4- Telefonszám : 63-10. 4 Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor A főváros nyugodtan tekint a Közuti-per elé A tanács a megvételre tett intézkedéseket bejelenti a közgyűlésnek — Szó sem lehet a forgalmi érték körüli megváltásról — Szabó Imre dr. tiszti főügyész súlyos kritikája a Közúti eljárásáról Rényi alpolgármester megcáfolja a külföldi tárgyalások hírét A dram ellen unió Küzdelem par excellence fővárosi feladat. A főváros kötelessége, hogy lakosait a. lehetőség szerint kimentse a drágaság karmaiból és számukra .adójuk ellenében a kommunitás keretein belül a megélhetéshez könnyebbséget nyújtson. Ezt a célt szolgálták a főváros háborús akciói, a jegyrendszer, az ár maximálás, a kereskedelemnek az a megkötöttsége, amelyre a megélhetés minimumának biztosítása céljából minden háborút viselő ország fővárosának szüksége volt. A szabadkereskedelemben, amelyet minden háboruokozta baj és drágaság csudatevő gyógyszeréül hirdetett a kereskedelem ezernyi-ezer fogadatlan és fogadott prókátora, nagyon csalódtunk. Éppen ezért most, mikor újra előttünk állanak a háborús élelmezés gondjainál is súlyosabb ellátási gondok, minden útnak Rómába, a kötött kereskedelemhez való visszatéréshez kell vezetnie- Ezt kivánja mindnyájunk érdeke, ezt kivánja a fővárostól annak minden lakosa, aki nem akar a szabadkereskedelem hullámaiban éhenhalni. Még egy szempont vau, amelyet nem szabad szem elől tévesztenünk a mai súlyos időkben és ez az árdrágítók hathatós hatósági üldözése. Az Arvizsgáló Bizottság és az uzsorabiróság működését mi csekélynek és elégtelennek tartjuk, mert egyikük sem képes az idők súlyosságához mért büntetéseket kiszabni. A százezres pénzbírságokat könnyen megfizeti a kereskedő, a kofa leüli a pár napot és marad minden a régiben. Legfeljebb az történik, hogy az árus néhány héten keresztül az elszenvedett büntetést •,belekalkulálja“ az árakba. Külön bizottságra van szükség, amely a drágaság kérdésével elméletileg és gyakorlatilag foglalkozik és a főváros hatóságának hatalmi körén belül igyekszik az árdrágitó dzsungelben rendet teremteni. Ma a fővárosnak ilyen központi bizottsága nincsen, mert vannak olyan kérdések, amelyek megtárgyálhatók a közélelmezési bizottságban vagy a köz- gazdaságii bizottságban, de egyik bizottságnak sincs ineg az összes közszükségleti cikkekre kiterjedő hatásköre, még kevésbbé nincs meg határozatainak ez a gyors szankciója, amely azokat csakugyan hasznosakká teszi. Tisztelettel indítványozzuk tehát, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának első őszi közgyűlése küldjön ki a legszélesebb hatáskörrel felruházott drágasági bizottságot, mely a nemzetgyűlés drágasági bizottságával karöltve, de annál sokkal szélesebb alapokon fogJ- 1 a lkozzon a közszükségleti cikkek árának kérdésével. Ez a bizottság lenne hivatva megállapítani a főbb cikkek piaci árait, megvizsgálni a termelési és eladási ár közötti különbözeteket, megfigyelni, hogy kiknél és menynyivel drágul az élelmiszer és ami talán a legfontosabb, a főváros élelmiszerkereskedés- sel foglalkozó üzemei számára megfelelő ösz- szegü pénzről gondoskodni, akár állami hitel, akár más formában, hogy a lakosság téli szükséglete a legfontosabb élelmiszerekre biztosítva legyen. Az árdrágítókra és áruelrejtőkre vonatkozólag pedig ugyancsak ennek a bizottságnak kellene olyan büntetéseket alkalmaznia, amelyek nem máról-holnapra kiheverhető pénz- vagy elzárással büntessék, hanem exisztenciájukban sújtják^ azokat, akik mindnyájunk napi száraz kenyerén híznak kövérre. Az áruelrejtő és árdrágitókereskedőktől és iparosoktól az elsőfokú iparhatóság, az elöljáróság utján el kell venni az engedélyt és igazolványt, a főváros vásárcsarnokaiban és nyílt, piacain árusítóktól a fülkét vagy helyet, a, fa- és szén dr ági tóitól a kicsinyben való árusítás jogosítványát, vagy is azokat az engedélyeket és jogosítvány okát, amelyek nélkül árusítani nem lehet és nem szabad. A tisztességes kereskedelemnek és iparnak nem kell ezektől a drákói rendszabályoktól félnie. Maguk a kereskedemi és ipari testületek azok, amelyek meg fogják köszönni a fővárosnak a tisztitó hadjáratot, hiszen maguknak._ az erkölcsi testületeknek az érdeke, hogy^ hulljon a férgese. Egy-két elrettentő példa ucán, minden pénzbüntetésnél és elzárásánál hatásosabb fenyegetés fogja inteni gyomrunk tulmohó vám szedőit a tisztességre és becsületre. A városháza és a városi politika érdeklődésének előterében még mindig változatlanul a villamos vasutak megváltása áll, mely különös aktualitást nyert e héten a Közúti-részvények nagy tőzsdei áremelkedésével. A közlekedés- ügyi ügyosztályban lázasan folyik a munka és Rényi Dezső alpolgármester, akinek resszort- jába ez ügyosztály tartozik, naponként jelentést tétet magának az ügy állásáról. Az ügyosztály most azon a terjedelmes jelentésen dolgozik, amelyet a. megváltás kérdéséről már a közel jövőben a közgyűlés elé fog terjeszteni. Ez alkalomból felkerestük Rényi alpolgármestert, hogy tőle, a kérdés legalaposabb ismerőjétől és hivatott magyarázójától tudjuk meg az ügy mikénti állását. Öméltósága szives volt munkatársunknak a következő nyilatkozatot tenni: — Miután a főváros úgy a, közúti vasútnak, mint a villamos városi vasútnak területhasználati szerződését 1923 január 1-re felmondotta, ennek következtében természetesen ma a hatóság előtt csak az a probléma áll fenn, hogy január 1-én mi történjék a vasutakkal. Azt a tervet, hogy a vasúti üzemeket a főváros korábban vegye át, miután ez a módozat a fennálló jogviszonyok mellett a fővárosra semmi előnnyel nem kecsegtetett már elejtettük és most kizárólag a január 1-ei helyzettel kell foglalkoznunk. — A megváltás a területhasználati szerződések szerint kétféleképen történhetik és pedig vagy úgy, hogy a főváros és a két vasút között a megváltás feltételeire vonatkozólag kompro- missaiium alapján megegyzés jön létre, vagy pedig úgy, hogy békés megegyezés hiányában a főváros szigorúan a területhasználati szerződések határozmányaira helyezkedik és ezen az alapon kivánja a kérdést megoldani. — Nem tudom, hogy közérdekű dolog-e azokat a szerződésbeli pontokat felsorolni, amelyek elintézése az általam említett két módon következhetik be; de ha már szívesek voltak hozzám általánosságban kérdést intézni, felemlíthetem, hogy a nézeteltérések a közúti vasút és a főváros között a következő pontokban foglalhatók össze: 1. A területhasználati szerződések szerint az engedélyek lejártáig, vagyis a közútinál 1948-ig, a városi villamos vasútnál pedig 1941-ig fizetendő átlagosztalék és fel ül osztalék kérdése. 2. Annak a megállapítása, hogy a társaság által beruházott tőkéből mennyi terheli megtérítési kötelezettségként a fővárost. 3. Annak a megállapítása, vájjon a vasúti berendezések tényleg oly üzemképes jó állapotban vannak-e, amilyent a főváros az átvételkor a vasúttól a szerződés értelmében joggal igényelhet. 4. A fővárost a szerződés értelmében megillető tartalékalapok megállapításának és átvételének kérdése. 5. A fővárost megillető hátralékos terület- használati dijak kérdésének a megoldása. 6. Annak a kérdésnek a tisztázása, vájjon a vasút által különféle jövedelmi forrásokból, tudtommal főleg a részvénykibocsátások alkalmával befolyt felpénzekből szerzett, a köztudatban szobád vagyon név alatt szereplő, azonban helyesebben mgváltás tárgyát nem képező vagyonra van-e és mily mértékben és mennyiben a fővárosnak megváltási, esetleg háramlósi joga. 7. Igen fontos kérdés a vasút alkalmazottainak a nyugdij-ügye. A városi vasútnak megvan a nyugdíj-alapja; ellenben a közúti vasútnak, bár a nyugdij-alap képzése ott megkezdődött, hatóságilag jóváhagyott nyugdíj-szabályzata nincsen. Ez a körülmény a fővárosnak a személyzettel szemben való jogviszonyai szempontjából alaposan megvizsgálandó és ebben a részben a főváros tiszti főügyésze már a legközelebbi jövőben fogja jogi véleményét a tanács elé terjeszteni. 8. Megfontolandó az a kérdés is, vájjon a főváros a közúti és a városi vasút átvételével kapcsolatban reflektáljon-e egyúttal a Ferenc József földalatti és a Budapest-üjpest-Rákos- palotai vasútra is. Szerintem egyik vasútnak az átvétele sem sürgős. A földalatti azért nem, mert itt a főváros ingerenciája ma is biztosítva van és a vasút különben sem kapcsolódik .szervesen a hálózatba, tehát közlekedéspolitikai szempontból nem tényező. A BUB-vasuté azért nem, mert szintén elszigeteltebb vonatkozásban jelentkezik és inkább a fővároson kívül eső helyi érdekek kiszolgálására van hivatva, — Amint méltóztatik látni, a fontos kérdéseknek meglehetős komplexumával állunk szemben és nagyon fogunk örülni, hogy ha azok megoldására folyamatban levő tárgyalások sikeres eredménnyel fognak járni; de ha ezen kérdéseket, vagy bárcsak egyikét-másik'át is megegyezés utján megoldani nem sikerül: a fővárosnak azon az álláspontján ez mit sem változtathat, hogy a vasutakat a területhasználati szerződés értelmében, amely arra a fővárosnak kifejezetten jogot biztosit, 1923 január 1-én közigazgatási utón teljesen tehermentesen birtokba ne vegye. — Amennyiben azután itt függő kérdések maradnának elintézetlenül, azokat birtokon belül fogjuk vagy békés utón, vagy bírói utón dűlőre juttatni. — Az egyes hírlapokban megjelent közlemények, hogy a főváros külföldi ajánlattevőkkel tárgyalásokat folytat, nem felelnek meg a tényleges állayotnak; mert igaz ugyan, hogy angol és belga pénzcsoportok részéről érdeklődés volt a vasúti probléma megoldására vonatkozólag és külföldiek részérői adatgyűjtés is történt már az év elején: azonban semmiféle konkrét ajánlat ezidőszerint a fővárosnál nem fekszik és igy a hatóságnak ma egyéb feladata nincsen és nem is lehet, minthogy biztosítsa mindazokat az előfeltételeket és intézkedéseket, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a főváros az egyesített vasutak üzemét január 1-én minden zökkenés és átmeneti zavar nélkül maga vegye át. — Nagyon természetes, hogy ha akár belföldi, akár külföldi érdeklődés mutatkoznék és a fővároshoz a vasúti kérdés megoldására ajánlatok érkeznének be, azokkal a hatóság parallel kötelességszeriien szintén foglalkozni fog. Az összes ecldigelé tett és még a legközelebbi hetekben megteendő intézkedésekről, valamint az átvétel módozatairól, még ebben az esztendőben végrehajtandó intézkedésekről a tanács egyébként már a törvényhatósági bizottság egyik legközelebbi közgyűlése elé részletes előterjesztést fog tenni. A megváltás jogi részét illetőleg munkatársunk kérdést intézett Szabó Imre dr.-hoz, Budapest nagy- tudásu tiszti főügyészéhez, aki a következő nyilatkozatot bocsájtotta az Uj Budapest rendelkezésére: — A főváros közönségének hozzájárulása, engedélye és a főváros tulajdonát képező közterületek igénybevétele nélkül köz-uti vasúti üzemet létsiteni és fenartani nem lehet. A Budapesti közúti vaspályatársaság is tehát a főváros közönségének köszönheti, hogy a főváros területén közúti vaspályaüzemet folytathatott. Az engedélynek feltételeit, kikötéseit és részleteit egy pontos és világos szerződés szabályozza, amely szerződéshez a közúti a maga jogainak védelmében mindig mereven ragaszkodott, amelynek teljesítésit azonban most megtagadja, amikor a vaspályaüzem a szerződésben biztosított jog alapján a főváros közönségének birtokába kerül. — Ebben a szerződésben a vasúti üzlet folytatásának egyik lényeges előfeltétele volt a
